Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-06-15 / 47. szám

LXI. évfolyam 47. szám Szombat Gjnla, 19JÍ9. juntas 15 Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Szerkesztői ég, kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Andrássy Gyula gróf meghalt. Kedden este Budapesten hirtelen meg­halt a magyar politikai élet egyik legideáli­sabb, legképzettebb és leguribb alakja: And rdssy Gyula gróf. Élete utolsó esztendejében már nem vett részt az aktiv politikában, de azért — mint publicista — élete utolsó nap­jáig folyton dolgozott. Andrássy Gyula gróf életrajza. Csikszentkirályi és krasznahorskai gróf Andrássy Gyula dr. i860, junius 20-án szüle­tett. Ifjabb fia néhai Andrássy Gyula gróf volt miniszterelnöknek s külügyminiszternek. Ta­nulmányai befejeztével a diplomáciai pályára lépett s mint attasé működött a konstanti­nápolyi s berlini nagykövetségnél. Az 1884-i országgyűlésre a csikszentmártoni kerületben szabadelvüpárti programmal képviselővé vá­lasztották. A Wekerle kabinet megalakítása után 1893 ban Hieromnyi Károly belügymi- nisztersége alatt államtitkárságot vállalt, Tisza Lajos gróf halála után pedig mint Őfelsége személye körüli miniszter működött. A későbbi években a par 'amentben folyó harcokban mindig rósztvett A *rássy Gyula Örök szerelem. Irta: Dérnisz Endre. A lányt Radnóty Emőkének hívták. Atyjának hatalmas kastélyában, amelyet a középkor divatja szerint mindenfelől mély árok vett körül, úgy élt Emőke, mint valami földreszállott angyal . . . Aranysárga haja, kék szeme és hófehér, nevetős arca messze földön hires volt. Jöttek is hatalmas kastélyuk felvonóhidján a délceg lovagok. A zord kinézésű, de lelkében már olvadékonyabb öreg Radnóty szívesen is látta őket s asztalán sokszor összecsendültek az ezüstserlegek . . . S aztán meg­kezdődött a beszélgetés. Az öreg nagyon bele tudott menni a múlt mesélésének labirintusába_ Kivált, ha az olasz hadjáratok is szóbakerültek. Ő is oda volt Lajos királlyal testvérbosszut állni. Látta Avez- zát, látta Nápolyi s együtt szomorkodott a Nagy királlyal, amikor nem tudták megbosszulni a testvér­vér patakzását. Reggel vetett mindig az ilyen regélgetésnek véget s a lovagok alig értek rá szókat váltani a kastély tündérszépségü kisasszonyával s belefáradva végül is a sok evésbe-ivásba, dinom-dánomba, dolguk végezetlen tértek haza. Emőke pedig a múlt évben betöltötte már a tizenhat évet. Gyerekes alakja lassankint fiatal lá­nyossá olvadt s arcába valami komolyság került. Kis öccsével, Elemérrel sétálgat most is kint a kertben . . . Márciusi nap virággá csókolgatja a kis rügyeket . . . Vig hangulatú madárének . . . Az uj nevelő-lantost várják a Radnóty kastélyba. Elemér fel-felkuncog Emőkéhez, mondjon valami szépet a lantosról, a lány bohókásan, nevetve mondja : — Öcsim ! Én nem ismerem . . . Csak azt egészen a világháborúig. Majd a világháború alatt is élénk belpolitikai tevékenységet fej­tett ki, 1918-ban pedig IY. Károly a Mo­narchia külügyminiszterévé nevezte ki. — A Károlyi kormány azonban magához ragadta idehaza a hatalmat, a Monarchia szótbomlott. így Andrássy minden értékes és jószándéku törekvése hajótörést szenvedett. A forradalmak lezajlása után Andrássy ismét élénk részt vett a politikában. A két nemzetgyűlésnek tagja volt, de az utolsó kép­viselőválasztáson nem jutott mandátumhoz s csak publicistikai tevékenységet fejtett ki. A legitimizmus erős harcosa volt. Beszentelés, temetés. Andrássy Gyula gróf holttestét ma a Fő utcai palotájában felravatalozták. Feketeselyem díszruhába öltöztették és ezüstveretü érc koporsóba tették. A beszentelósi szertartás csütörtökön délután 3 órakor volt, amelyet Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás vég­zett nagy papi segédlettel. A beszentelés után a holttestet Polgárdiba szállították, ahol örök nyugalomra helyezik a Batthyány kriptában. hallottam, hogy lantját kitünően pengeti s dalai mindenfelé könnyet fakasztanak ... Ne félj tőle Elemér. S Elemér szerető ragaszkodással simította orcáját. Emőke virágbársonyfinomságu arcához . . . A lantos neve Deák Boldizsár volt. Se apjára, se anyjára nem emlékszik és mégis dalai majd mindig az ők utáni vágyódásról beszéltek . . . Azért siratták annyian . . . Nagybátyjánál nevel­kedett Veszprémben. A sors aztán elvezette az egész országban, mindenütt megszerették, de nem maradt sehol sem soká Visegrádon találkozott az öreg Radnótyval, ki felkérte : nem lenne-e fia nevelője . . . Boldizsár eleinte hallani sem akart róla ... De aztán mé­gis belecsapott Ratnóty Máté hatalmas tenyerébe. — Megpróbálom Máté bátyám, a maga ked­véért, de ha . . . — Tudom Boldizsár fiam, ha nem bírod ki, elszökhetsz tőlem . . . Egy hét múlva megérkeztek együtt Radnótra a földes ur s a nevelő-lantos . . . Emőke is, Elemér is boldog volt . . . Szigo­rúbbnak, morózusabbnak hitték a lantost . . . Nem ilyen délceg, finomkás arcú, barna fiúnak . . . Boldogan nevettek egymás szemébe s megelégedett köszönettel fogadták a megérkezőket ... A kö­szöntés után Radnóty rövidesen ismertette Boldi­zsárral a kastély épületeit s azoknak történetét . . . Boldizsár csodálva itta magába a hallottakat, bár annyi más vár történetét ismerte már. Lelkére megérkezése pillanatától kezdve rá­szállott valami álomféle zsibbadás, amely mind jobban és jobban hatalmába kerítette. A vacsoránál beszélgetni kezdett Emőkével és Elemérrel is, hangja is megtetszett mindkettő­nek . . . Egri esetét mesélte el, amikor egyik egri főur, az Egressyek ivadékából egy külön szobába (1929. junins 10.) Pontban délelőtt 9 órakor nyitotta meg az ülést dr. Kovacsics Dezső főispán, akit a terembe lépésekor a bizottság tagjai meleg üdvözlésben részesítettek. Napirend előtt Har­sányt Pál ref. esperes, bizottsági tag emelke­dett szólásra s a bizottság érzelmeit tolmá csolva üdvözölte a vármegye főispánját 5 éves eredményes működése alkalmából. Öt esztendő — úgymond — kétségtele­nül elenyésző rövid az emberek életében, de a közszolgálatában eltöltött öt esztendő, bi­zony ez nagy idő, úgyis, ha azt békés viszo­nyok között töltjük el, hátha még nehéz, gondterhes időkben kell felelősségteljes állás­ban 5 esztendőt szolgálni. Vármegyénk főis­pánja ezt a súlyos öt esztendőt a tudásnak annyi gazdagságával, a szolgálatnak annyi megbecsülhetetlen nagy értékével, az egyéni fáradozásnak teljes készségével és mindenek- felett, ami legfontosabb a szeretetnek oly nagy mélységével, az egymás megbecsülésének és a jóságnak oly gazdagságával látta el, hogy a főispáni szék méltóságát magasan kiemelte. Nagyon jól emlékszünk azokra az áldozatokra, amelyeket Bókésvármegye árvizsulytotta szerencsótlenei felsególyezóse érdekében, égé sz- ségónek, sőt életének csaknem kockára téte­lével hozott, nem nézve sem szegényt, sem gazdagot, sem felekezetet, hanem szeretetóből a Krisztus parancsa szerint egyenlő mérték­ben adott mindenkinek. A szeretetnek ezt a gazdagságát bizonyára elsősorban maga a tisztikar érzi, de érezzük mi is, ennek a bi­zottságnak tagjai. Azt mondja a latin köz záratta őt, ahol mindig énekelnie kellett ... Ha elhallgatott, karóbahuzással fenyegették . . . Érde­kesen szabadult el innen . . . Egy bor-mámoros éjjel után zsarnokoskodó kedéllyel ébredt fel a házi gazda ... A berekedő haraggal éneklő lantosnak hallgatást parancsolt ... De Boldizsár annál erő­sebben, annál artikulátlanabbui énekelt . . . S a szívélyes házigazda apródjaival kergette ki a sza­badulást vágyó lantost . . . Jó hosszan nevettek rajta . . . Aztán nyu­godni tértek . . . Emőke lelkében feléledt valami, eddig soha sem érzett érzés . . . Nem a szerelem . . . valami más, ami felkeltette benne a vágyat a boldogság után . . . Úgy érezte: valami váratlan dolog tör­ténik vele s boldogság költözik szivébe . . . Mind­ezt a lantos látása keltette fel benne . . . Boldi­zsár ébresztette fel vidám gyerekes lelkét, a bol­dogság vágyásra . . . S nem Boldizsárra, hanem valaki más, eddig még ismeretlen személyre bon­takozott ki ez az érzelem . . . Boldizsár ezalatt nyugtalanul hánykolódott ágyában . . . s féltő, védekező öntudattal akarta lemosni leikéről Emőke hirtelenül odavetődött ne­vét . . . Aludni próbált . . . Mindhiába. Lelkében mind erősebben-erősebben kristályosodott ki az a gondolat, amit maga előtt sem mert s félt beval­lani : szereti, megszerette Emőkét ... az első lá­tásra megszerette . . . Felvetődött agyában : nem lenne jobb még most elmenekülni innen, mert, ha Emőke nem érti s viszonozza szerelmét: ittléte pokoliasan kínos lesz ... De nem is számíthat Emőke szerelmére, hiszen nem szegény, kóborlantos diáknak nevelték Emőkét . . . Elmenni sem tudott . . Nem akarta sem az öreg Radnótyt megbántani, sem a meg nem való­1G1Ü SZÍ Magyarország múlt évi buzatermésátlaga kát. holdaDkint 93 métermázsa Búzatermé­sünk mennyisége 1920. óta fokozódik s csu­pán 1924 ben volt igen csekély visszaesés, melyet azonban 1925. év bőségesen pótolt. Az 1928 as év összes búzatermése 1616 százalék kai nagyobb az 1920-as év termésénél. Ez a szabályszerű egyenletes emelkedés annak kö­szönhető, hogy ezidő alatt már a kisgazdáink egy része is megtanulta talajának gondosabb, jobb művelését.

Next

/
Thumbnails
Contents