Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-05-11 / 37. szám
LXI. évfolyam 37. szám. Szombat Oyula, 1939. májust 11 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház- utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyrltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Oi iilGi-iir lementő. Irta: Sxörlsey József. Tiz esztendővel ezelőtt történt. Hogyne emlékezném! Tiz hosszú, küzdelmes esztendőnek nem volt egyetlen pillanata, mikor felejteni tudtam volna ! Húsomba vájó, lelke- met marcangoló örökös rágondolás ez a tiz esztendő . . . Évszázados hatalmas trónusok leomlottak, recsegtek-ropogtak büszke világbirodalmak tartó oszlopai. De ott, az ezeréves magyar haza keleti bástyáin, Erdély véráztatta földjén, halál rászánt bátorsággal, rendületlenül védte ősei birtokát egy maroknyi csapat. A Balkánnak gyáva, bocskoros banditái sanda szűküléssel várták a pillanatot, hogy mikor csavarja ki az ármány száz csaták diadalmas, győzhetetlen székely hőseinek kezéből a védelem fegyverét. A poklok fajzati voltak szövetségesek ! A sátán siserahada rohanta meg orvul, hátulról, az ámítás, a lé- lekcsalás kábító ködfellegeivel székely harcosainkat és csábította, vissza, ki az áldott bérces otthonból védő hadaikat, hogy megnyissa az utat a hullarabló oláh hordák előtt. A tehetetlenség maró könnyei égetik lelkemet, megdermednek a vádló gyötrelemtől gondolataim, mikor elgondolom, hogy egy becskoros, szalmakalapos csürhe ellenállás nélkül, mint kóbor patkányhad az elhagyott hajót, elözönlötte ezer éven át drága életekkel, tenger vérrel védett szent földünket. Nem! Nem ember-ellenség, nem idegen kéz mérte ránk ezt a rettenetes csapást! Önvakságunk bűne hullott vissza átokként fejünkre; Istennek büntetőostora sújtott le, hogy a vesztés, a porig alázás fájdalma megtisztítsa látásunkat. Tiz éve járjuk a magyar Golgota meredek sziklaösvényét. Tiz esztendő óta hordozzák véreink, magyar testvéreink a rabság földresujtó, nehéz keresztjét! És tiz hosszú esztendő kínos megaláztatásai, halálos szenvedései, lelki és testi véres ütlegei után kilátástalan jövő, reménytelen holnap, a nyomorultul elveszés kétségbeejtő ígérete . . . De ők, a bitang bérencek tiz év után is ünnepelhetnek! A balkáni pökhendiségével beléröhögnek a kultúra palástájával ékeskedő Európa arcába és a világtörténelem leggyávább, legarcátlanabb hullarablását győzelmi ténnyé deklarálják ! A müveit világ reprezentánsainak részvételével diadalmi tort ülnek, részeg táncot járnak a népszabadság hamis bálványai körül és ezalatt egy történelmi kulturnemzet fiai, a meglopottak, a kitaszítottak kétségbeesett, néma fájdalommal várják a feltámadást vagy a végítéletet. Hát mi, a szabad haza szabad magyarjai, mi készülíink-é az évfordulóra ? — Mit csináltunk ezalatt a hosszú tiz év alatt? Kiáltottunk-ó minden nap igazságért a világ itélőszéke előtt? Kiáltottunk-ó irgalomért a magyarok Istenéhez ? Szólottunk-é csak egyszer is gúzsba kötött, némaságra kárhoztatott testvéreinkért ? Megreszket a kezemben a toll arra a gondolatra, hogy egyszer majd felelnünk kell ezekre a rettenetes kérdésekre. Mert ne gondoljuk, hogy a nagy számadást elkerülhetjük! — Nemcsak egyetemlegesen, nem csupán mint csonka-nemzet, de külön- külön, egyenkint kell számot adnunk majd valamennyiünknek arról, hogy mit tettünk a porbasujtott magyarság szabadulásáért. Hiába huzzuk fejünkre a trianoni ország konszolidációjának gyérszö- vetü, csillogó takaróját, hiába próbáljuk eldugaszolni fülünket az egyéni jólét bűnös vattájával, hiába akarjuk öntudatunkat narkotizálni „az idő nekünk dolgozik“ szólamával, a trianoni papiroshatárokon át- hallatszik a véresre vert áldozatok, halálra hajszolt magyarok segélyki- áltása. Nem tudja ezt elnyomni a gaz rablók egetverő részeg diadalüvöltése. Ez a borzalmas hang átüt a sírok mélységein. Oláh jubileum! Véres magyar mementó! Hadd tépje, marcangolja szivünket. Ne adjon pillanatnyi nyugtot, űzze el szemünkről a pihentető álmot. Ne érezzünk mást, csak a rablók engesztelhetetlen utálatát, ne gondoljunk soha másra, csak a nagy leszámolásra! Hogy éjét nappallá tegyünk, hogy tűrni, nélkülözni tudjunk azért a szent napért, mikor elindulunk Erdélybe, győzni a Hadak utján ! A szociális biztosítás minden modern államban nagy gondot okoz. A kapitalista gazdálkodás által okozott óriási vagyoni ellentéteket ez van hivatva a lehetőségig kiküszöbölni. Azoknak, akik becsületes munka dacára sem képesek betegség és aggkor esetére keresetükből valamit tartalékolni, a szociális biztosítás nyújtja azt, amit a szerencsésebb gazdasági körülmények között élő embernek a megtakarítás nyújt. A nyugati államokban jóformán évröl- évre tágítják a biztosítás körét. A napokban jelent meg egy kimutatás, amely szerint Ausztriában a biztosítottak száma családtagokkal egyetemben felül haladja már az állam lakosainak 50 százalékát. Magyarországon a szociális biztosításnak nincs nagy múltja. A tempója azonban az utóbbi időben kétségkívül gyors és amint azt a pénzügyi bizottságban a földmivelésügyi miniszter a napokban jelentette, újra küszöbön áll egy igen nagy lépés, tudniillik a mezőgazdasági munkások hatalmas kategóriájának a bevonása a biztosítás körébe. Vass József miniszter ugyancsak a pénzügyi bizottság ülésén kijelentette, hogy készen van a kézmüiparosok biztosítási törvényjavaslata is. A kör tehát tágul, az érdekeltek száma nő, ezzel kapcsolatban emelkedik a szociális biztosítás intézményének, az Országos Társadalombiztosító Intézetnek a jelentősége. A fejlődésnek erre a vonalára kell figyelni, amikor a törvényhozás által az Országos Társadalombiztosító Intézet számára kon- templált autonómia megalkotására folynak az előkészületek. Az Országos Társadalombiztosító Intézet közgyűlésén az egymillió közvetlen érdekelt, járulékot fizető munkaadó és munkavállaló kiküldöttek utján vesz részt, ahol hivatva van az intézet pénzügyi, egészségügyi és szociális politikáját felülbírálni, annak direktívákat adni és irányát megszabni. Ez a választás folyó hó 12-én és 13-én folyik le. Kettőszázezer munkaadónak és nyolcszázezer munkavállalónak van joga a szavazásban rósztvenni. Ez a jog valóban kötelesség is, mert következményeiben lemórhetetlen hiba volna, ha ez az intézmény olyan befolyás alá kerülne, amely nem felelne meg sem a nemzet, sem a biztosítottak érdekének. Egy hibás növésű fát nem lehet többé helyre hozni. Egy intézmény, amelyet fejlődésének legfontosabb kezdő éveiben káros befolyások irányítanak, soha többé nem heveri ki a rossz ráhatások bajait. Az Országos Társadalombiztosító ma is a legnagyobb szociális intézmény a csonka hazában. E mellett igen erős fejlődés előtt áll. Biztosítsuk tehát befolyásunkat az intézet életében azzal, hogy mindannyian eleget teszünk kötelességünknek a választásoknál egyrészt azzal, hogy a Nemzeti Blokk listájára, az 1-es listára adjuk le szavazatunkat, másrészt, hogy ugyanennek a listának az elfogadására kapacitáljuk mindazokat, akikhez a meggyőződésnek az eszközével elérhetünk. Az 1 es számú lista képviseli azokat, akik az Orsz. Társbizt Intézet fejlődését a biztosítottak és a nemzet érdekével azonos vonalba akarják irányítani.
