Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-04-27 / 33. szám
Szombat LXI. évfolyam 33. szám. ftyula, 1939. április 3*?. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HKTILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal : Gyulán, Városház utca 7. sz. Dolay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér, J Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Megtörténtek a jelölések az Országos Társadalombiztosító Intézet közgyűlésére, valamint a kerületi pénztárak választmányára. Még néhány héttel ezelőtt azt hirdette az érdekeltségnek egyik régen szervezett része, hogy a többi érdekelt kategóriákat egyszerűen le fogja hengerelni. Küzdelemről szó sem lehet, mert hiszen a pénztári választások a múltban senkit nem érdekeltek rajta kívül és ez bizonyára most is így lesz. A jelölések kétségkívül nagy meglepetéssel szolgáltak az érdekeltek fent említett csoportjának és alaposan lehűtötték az elbizakodottságát. A Nemzeti Blokk minden kategóriája nemcsak jelölt a közgyűlésre csakúgy, mint minden kerületi választmányra, hanem fölényesen intézte el az ajánlás dolgát is, úgy, hogy nemcsak a munkaadói kategóriákban, hanem a munkavállalók kategóriájában is jóval több ajánlást adott be, mint a szociáldemokrata párt. Ugylátszik, még sem olyan feledékeny a polgári társadalom és a munkásság, mint ahogy azt a feledésre igen rászoruló érdekeltek gondolták és ahogy attól más oldalon is sokan léitek. A feledékenység a jólétnek a betegsége. A megelégedett, a nyugalomban elpilienő, a minden dolgot rendben- találó ember nem törődik a múlttal akkor sem, ha az keserves tanulságokkal terhes. A zaklatott ember, a minden oldalról bajjal és nyomorúsággal fenyegetett ember, a tűrő és szenvedő, a jobb jövő reményében élő ember azonban számontartja a múlt hibáit, bűneit és tanulságait is. Ez a magyarázata annak, hogy a Nemzeti Blokk felhívására az Országos Társadalombiztosító Intézetnél érdekelt munkások és munkaadók egyaránt megmozdultak. És megmozdultak olyan egyetértéssel, aminő a magyar közéletben, vagy éppen a gazdasági életben ritkán volt tapasztalható. Ez egészen természetes is. A politika elválaszthat, a világnézet hasonlóképen, de az azonos érdek mégis csak egy- vonalu akcióra hozza össze azokat, akikre a széthúzásból anyagi és szociális kár háramolhat. A jelölés már megmutatta ennek az összefogásnak az erejét és fényesen dokumentálta, hogy a nemzeti elemek egységes akciója kellő eredménnyel tudja erejét latba vetni. A jelölés fölényes volta, az a tény, hogy egyes kategóriákban egyedül csak a Nemzeti Blokk tudott listát összeállitani és igy az ezekben jelöltek már meg vannak választva, azonban még korántsem dönti el a választási küzdelmet. Csak biztatásul szolgál, csak reális reményt nyújt a győzelemre. A választás idejéig — május 12., 13. — meg kell azonban győzni minden munkaadót és minden munkavállalót arról, hogy szavazatát a Nemzeti Blokk listájára köteles leadni. Köteles leadni. Nem szabad elveszni egyetlen szavazatnak sem. Mindegyik számit és mindegyik nyom a latban. A szavazás tudniillik lajstromos, ahol tudvalevőleg a szavazatok száma szerint oszlanak szét a mandátumok. Egyetlen szavazaton is mulhatik egy mandátum és igy minden elmaradó szavazó önmagát okolhatja, hogy a végső eredményt nemtörődömsége és hanyagsága károsan befolyásolta. Az Országos Társadalombiztosító intézet azok közös tulajdona, akik filléreikkel ezt az óriási szociális apparátust életben tartják. Munkaadók és munkások hetenként nem filléreket, hanem százezreket áldoznak azért, hogy a magyar dolgozók társadalma élvezze a haladottabb nyugati államok szociális gondoskodásának megíelelően és azzal egynivón mindazt, amit a modern állam a biztosítás utján nyújtani tud. Ezt az óriási vagyont, szociális igazgatást, egészségügyi gondozást kell, hogy a kezükben tartsák azok, akik befizetéseik révén érdekeltek. Nem az állami gyámkodás van hivatva a befolyást az érdekelteknek biztosítani, hanem saját maguknak kell azon lenni, hogy megszerezzék és megtartsák az intézetben a befolyást azzal, hogy a közgyűlésen és a kerületi választmányokban szavazataik révén azokat juttassák szóhoz, akiknek jelleme, szociális érzése és nemzeti gondolkozása garancia arra, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet nem lehet sem párt játéklabdája, sem klikkek elhelyezési terrénuma, hanem egyesegyedül a biztosítottak tulajdona. A szavazás nemcsak jog, hanem kötelesség is. Dr, Karácsonyi János élete és jellemzése. A gyulai AVE. egyesület rendezte emlékünnepélyen 1929. március hó 24-én a Városháza nagytermében elmondotta Németi József pápai kamarás, reálgimnáziumi igazgató. Néhány nap múlva három hónapja lesz, hogy Magyarország, Békésmegye, Gyula városa mélységes gyászának megható megnyilvánulásával testvérei, rokonai, paptársai pergő könnyei között temetőbe kísértük dr. Karácsonyi János c. püspök s nagynevű történetírónak porhüvelyét. Most, mikor a virágfakasztó tavasz felgöngyölte sírhantjáról a tél fehér szemfödelét, szülővárosa AVÉ. egyesülete az elsők között is első kívánt lenni, hogy a tavasz hirnökei- ből, az elhunyt szerénységéhez annyira illő kékszemii ibolyából s lelke fehérségét oly találóan jellemző fehér hóvirágból megfonja sírjára az emlékezés koszorúját. Csekélységemnek szánta azt a kitüntető feladatot, hogy mélyen tisztelt hallgatóim előtt röviden vázoljam életét és egyéniségét. Vállaltam e megtisztelő megbízást nemcsak azért, mert mint e város szülötte hálára kötelezve érzem magam megyénk nagynevű történetírója iránt, nemcsak azért, mert a közös hivatásból kifolyólag azonos világnézet s történetszemlélet fűz össze az elhunyttal, nemcsak azért, mert mint bérma- apám lelki rokonom is volt, de vállaltam főleg azért, mert annyira sivár, csak az anyagi érdekek és élvezetek hajszolásába fúló korunkban jólesik megemlékeznem arról a férfiúról, ki magát tehetségével, szorgalmával szegény sorsból magasba küzdve fel, ott is lelki szegény maradt s gazdag tudásának ragyogó fényével, feddhetetlen papi életével egyháza, hazája érdekeiért soha nem lankadó munkásságával mindnyájunk számára példaadó és buzdító emléket hagyott. Dr. Karácsonyi János 1858. december 15-éu született itt, Gyulán. Bölcsője a jelenlegi II. Rákóczi Ferenc-utcának abban az egyszerű, kis házában ringott, amelynek helyére — gondolva az őt mindig fenyegető kiutasítás esetére, — a közelmúlt években újat építtetett. A családban élő hagyomány szerint nagyszülői az erdélyi örmények egyik fészkéből, Erzsébetvárosból költöztek Gyulára s maguk között még gyakran beszéltek örményül. A püspök úr atyja, János, szücsmester volt, anyja, Papp Terézia régi, törzsökös gyulai család sarja. Hét testvére közül születési sorrendben ő volt a második. Elemi iskoláit itt végezte városunkban, abban az évszázados épületben, melyben a belvárosi kath. elemi iskola ma is el van helyezve, amelynek azonban belső elrendezése a maitól különbözött s amelynek tetején akkoriban még ott piroslott az a kis torony, melynek csengője vele együtt annyi száz és ezer kis gyulai gyereket szólított az első ismeretek színhelyére. Tanítói a később Aradra került Simay István és Plank Alajos voltak. Utóbbi megérte azt az örömet, hogy egykori, kis tanítványának első miséjén áldását vehette. Városunkban még ma is többen élnek akkori iskolatársai közül s jól emlékeznek a szegényesen öltözött, de észtehetségével és ernyedetlen szorgalmával közülük már akkor kitűnt apró, fekete gyerekre. Grócz Béla, akkoriban gyulai káplán és hitoktató, később a nagypréposti székben egyik elődje, fölismerte az igénytelen kis gyermekben lappangó isteni szikrát, s bár szülei anyai nagybátyjához, a nemrégiben elhunyt derék asztalosmesterhez, Papp Gáborhoz szánták inasnak, az akkori plébánossal, Neumann Józseffel együtt kieszközölte fölvételét a nagyváradi Szent .Józsefről nevezett nevelő- intézet egyik alapítványi helyére. Hogy nem méltatlanra pazarolták jóságukat, azt a következmények fényesen igazolták. A nagyváradi premontreiek hírneves gimnáziumának még ma is található „Értesitő“-iben a színjeles tanulók között ragyog a megboldogultnak neve. A gimnáziumi tanfolyam befejeztével püspöke, Lipovniczky István, a kiváló tehetségű kispapot kitüntetésképen a budapesti egyetem hittudományi karára küldötte, ahol ő nemcsak kiváló előmenetelével, hanem több jutalmazott pályamunkájával is dicsőséget szerzett a nagyváradi egyházmegyének. 1882. július 2-án pappá szentelték. Első szentmiséjét július 9-én itthon, a belvárosi anyatemplomban mutatta be, hol valamikor nagynéném keresztvízre tartotta. Felszentelése után előbb a szomszédos Békésen b. e. Kny Antal esperes mellett, majd Várad-Olasziban b. e. Palotay László plébános mellett káplán- kodott, közben szorgalmasan és eredményesen folytatva történetírói munkásságát is. Történelmi tanulmányainak kiegészítésére Fraknói
