Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-04-03 / 26. szám
2 Békés 1929 ápril is 3. „Én előre látom az időt, mikor Békésmegye megszűnik Magyarország szélén lenni !w Rothermere lord levele Békésvármegye iskolánkivfili népművelési bizottságához. Bekésvármegye népművelési bizottsága megküldte a Tantó József vármegyei népmü velési titkár szerkesztésében elkészített gyö nyörü, értékes tartalmú Évkönyvét Rother mere lordnak is, aki válaszul most az alábbi rendkívül érdekes levélben köszönte meg a küldeményt: «Békésvármegye törvényhatósági iskolán kívüli népművelési bizottsága, Gyula. Kedves UrRm ! Átvettem az Önök „Magyarország szólón“ folyó népművelési munkájáról szóló gyönyörű Évkönyvet s annak eredményei meghatottak és elragadtak. A béke létrehozóinak eszteleasóge, hogy Békósvármegye határában van az ország széle, egyszerűen hihetetlen. A tatárpusztitás és a török hódoltság — idegen uralomnak két példája — mint oly háborúnak következményei, amikor a történelem még nem ismeri a nemzetközi kapcsolatok korát, elhalványul jelentőségében összehasonlítva Magyarország feldarabolásának szörnyű meggondolatlanságával. Mégis az igazság az, hogy ez a merénylet el fog múlni és foty- ton folyvást erősödik a külföldön Magyarország ügyének aj, erős és nyilvános igazolása. Az Önök hazája ellen intézett rémtett már a múlté és én előre látom az időt, mikor Békésvármegye megszűnik Magyarország szélén lenni. Őszinte tisztelettel: Rothermere.“ Rejtélyes rablógyilkosság Pusztaföldváron Elraboltak hétszáz pengőt. Az orosházi csendőrség nyomoz a tettes után. lemre adandó válaszában körvonalazni fogja. Élénken érdeklődött Morvay Mihálynál, majd Kovács Istvánnál és Drienyovszky Jánosnál a gazdabajokról és panaszokról. Végül megismételte reménytkeltő kijelentését, hogy teljes megértéssel veszi fontolóra az előadót- takat, majd a küldöttség által lelkesen ünnepelve befejezte a kihallgatást. A küldöttségben resztvettek: Beliczey Géza felsőházi tag, egyesületi elnök, Bróm Lőrinc pápai prelátus, felsőházi tag, dr. Lukács György v. b. t t, dr. Temesváry Imre, dr. Zeöke Antal, dr Berthóty Károly, a vár megye orszéggyülósi képviselői, dr. Geist Gyula egyesületi társelnök, Almásy Géza, Beliczey Miklós, Benedek Pál, Drienyovszky György, Drienyovszky János, Érsek Elek, Galgóczy Géza, Gálik János, Kaczkó György, Kovács István, Kovács Tibor, Kovács Mihály, dr. Medovarszky Mátyás, Morvay Mihály, Ondrus Cyrill, Patay János, dr. Polner Aladár, Reck Géza, Sólyomy Lípót, Szalay La jós, Szalay Gyula, Szatmáry Péter, dr. Varga Gyula, Zahorán Pál, Zsilák Mihály. Két öngyilkosság Dévaványán. A lefolyt hét alatt Dévaványa községben két ember szánta el magát arra, hogy őnkezével vessen véget életének. Pap Lajos 36 éves gazdálkodó erős, egészséges ember volt, aki békességes és szép családi életet élt a feleségével. A házaspár példás családi életét azonban megzavarta a véletlen : az asszony elméje kezdett elborulni, amit Pap Lajos eleinte óriási megdöbbenéssel nézett, majd pedig halálosan elkeseredett miatta. Az asszony betegsége azonban állandóan rosszabbodott, a napokban pedig odáig fajult, hogy a nő dübőn- geni kezdett, nekirontott a férjének és ütlegelni kezdte. A szerencsétlen ember ezen annyira elkeseredett, hogy a házuk egyik zugában felakasztotta magát. Mire tettét észrevették, már nem volt benne élet. A másik öngyilkos ugyancsak akasztás által vetett véget életének. Vass Ferenc, egy 86 éves gazdálkodó nemrégiben felosztotta a vagyonát a családja tagjai között, mivel ezek kikérték tőle az örökrészüket. Hetek múlva azután az agg ember bánni kezdte engedékenységét, fájdalommal tapasztalta, hogy már nem ő a gazda. Ezért Vass Ferenc fel- , akasztott? magát és mire hozzátartozói ráakadtak, már kiszenvedett, A bét öngyilkosság ügyében a vizsgálat megindult. Borzalmas rablógyilkosság történt a múlt szombaton éjjel Pusztaföldváron, melynek áldozata egy tanyai özvegyasszzony, akit a bestiális rablógyilkos vagy gyilkosok hót9záz pengőért öltek meg. Pataki Lajosnó 51 éves özvegyasszony Pusztaföldvár község alatti tanyáján ólt édes anyjával és testvérével Az özvegyasszony elhatározta, hogy eladja földjét, tanyáját és a faluban vesz egy kis házat magának. Az eladás nemrégiben meg is történt s Patakinó a múlt szombaton kapta kézhez a pénzt, amiből rögtön kifizette adósságait, a megmaradt 700 pengőt kitevő összeget pedig magával vitte a falu alatti tanyára. Patakinó a múlt szombaton még terveiről beszélt ismerőseinek. Vasárnap reggel 7 órakor fedezték fel a szörnyű bűntényt. Hogy szombaton éjjel mi történt, az esetleg a nyomozást fogja majd kideríteni. Pataki Lajosnét szobájában halva találták vasárnap reggelre zsineggel megfojtva. Az asszony a szoba közepén feküdt, arccal a föld felé, nyakán a zsineg, mellette hevert az ágyról lerántott dunna. A gyilkosság éjszaka 12 és 2 óra között történhetett, amint az orvosi vizsgálat megállapította. Hozzátartozói közül senki sem tudja, hogyan történhetett a gyilkosság. A gyilkos vagy gyilkosok elvitték az özvegyasszoay 700 pengő készpénzét, a lakásban mást nem bántottak. A titokzatos haláleset ügyében vasárnap reggel óta szakadatlanul nyomoz az orosházi csendőrség öttagú járőre. Éjjel nappal megszakítás nélkül folyik a nyomozás, kihallgatások s a szörnyű bűntény elkövetésének gyanúja alatt három pusztaföldvári legényt tartanak fogva a községházán a Fórján testvéreket és Olasz Jánost. Lapzáráskor értesülünk, hogy az orosházi csendőrjárőr a tegnapi nappal lezárta a nyomozást Pusztaföldváron s a súlyos, bár közvetett bizonyítékok folytán a gyilkossággal erősen gyanúsítható Olasz Jánost beszállították a gyulai kir. ügyészség fogházába. — Továbbá sorsa most már ott fog eldőlni. Kapu előtt. Irta: Veress Béláné. Bus Fekete Péter szomorú lehajtott fejjel bandukolt a csendes folyó parton, amelyre lassan ráereszkedett a köd és a téli délután kora alkonyatában egymásután gyuladtak ki a házak apró csillag szemei A fiatalember azon gondolkozott, hogy soha még emberre ennyire nem illett a neve, mint reá Hamarjában nem tudta eldönteni, hogy vájjon az élete alkalmazkodott a nevéhez, vagy a> neve predesztinálta erre az életre, amely bus volt és fekete, mint a megnyitott sir szája, amelybe egy késő őszi délután az édesanyját eltemette. Azóta egyedül lézengett a világban. Még árvábban, még otthontalanabbul, mint eddig. Most, hogy visszanézett örömtelen fiatalságára, csodálkozva gondolt arra az erős hitre, kitartásra, amellyel végig küzdötte az egyetemi évek szenvedéseit. Hiszen a fütetlen hónapos szoba hidegségét csak a fiatalsága tüze melegítette be és az olcsó menza koszton korgó gyomra, lyukas cipői sanyarú ságait csak a színes tervek felejttették, melyeket lázasan szövögetett. Mikor esténkint kirakta körzőit, ceruzáit és leült rajzai elé, agyában sok tornyu templomok, gyönyörű paloták, kacér kis villák pompás tervei bontakoztak ki. A templomok, paloták elé hatalmas, díszes kapukat tervezett és Bus Fekete Péter vakon hitte, hogy minden év vei lassan, de biztosan közeledik a kapuk felé. Aztán már csak rá kell tenni kezét a kilincsre és megnyílik előtte egy boldog, büszke, munkás, de gazdag élet kapuja. A tervek azonban csak tervek maradtak. Bus Fekete Péter árván, kopottan, egy fillér nélkül állt a nagy világban és az ország, mely fiának vallotta, Triánon átka alatt nyögött. Mi - kor hosszú hónapok próbálkozásai beletörték, hogy a nagy város nem ad számára kenyeret, megpróbált ott csipegetni az élet asztaláról, ahol az apja dolgozott, mióta Erdélytől elszakadtak. Vállalt volna már mindent, csak munka legyen, de a kisváros közömbössége sem terített büszke szegénysége elé asztalt. Bus Fekete Péter ekkor már két nap óta csak egy darab sült tököt evett és lelkében pörbe szállt az egész mindenséggel, amely sehonnan sem nyújtott segítő kezet. A hite összeomlott és vádolta az Istent, hogy ki hagyta aludni lelkében a reménység utolsó szikráját is Úgy érezte, hogy nincs semmi rendeltetése a földön. A folyó vize hivogatólag csillogott és Bus Fekete Péter ledobta kalapját a földre és kigombolta vékony, kopott kis kabátját a parton . . . Ekkor szepegő, elcsukló zokogás ütött* meg a fülét. önkéntelenül is arra indult. Az egyik nagy, magas kapu aljában remegő, zokogó gyermeket talált. Finom kis úri gyermek lehetett és a bundácskája alatt már át- meg átdidergett. — Mi bajod fiacskám ? — kérdezte a férfi. — Anyukáék elmentek . . . kiszöktem egy kicsit . . és most nem tudok bemenni. Nem érem el a kaput — vacogta a gyerek A fiatalember magához ölelte a kis fiút, letörölte maszatos arcáról a hulló könnyeket, aztán izmos, erős kezével lenyomta a nagy kapu vastag kilincsét A gyermek beperdült és Péter elégedetten hallgatta, amint apró, futó lábacskái alatt dübö- gött a padló. Bent meleg szoba várta és Bus Fekete Péter szive is megmelegedett. Csodálkozva nézett körül és amint ott állt a nagy, cifra kapu előtt, furcsa dolgot észlelt Leikébe visszatért a hit, a reménység. Újra erősnek és bátornak érezte magát. Hirtelen bolondos, jókedve támadt, hangosan, felszabadultan felnevetett és ruganyos léptekkel megindult a folyó felé, hogy megkeresse a kalapját, amit egy csaknem jóvátehetetlen, kishitű percében elhajított.
