Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-03-27 / 24. szám

LXI. évfolyain 34. szám. Szerda Gyula, 1939. március 37. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. RT?TTT7Q DEíIVIIíO Hirdetési dij előre fleeteedő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal; Gyulán, Városház utca 7. sz, Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Pusztulunk, veszünk ... A vészkiálltás, amely már évek óta süvölt a magyar rónák fölött, most ismét megzendült hatalmas for- tisszimóval a Bábaképző Intézet gyű­lésén. Ötven év múlva kihal a ma­gyar faj, ha tovább tűrjük az egyke pusztítását. Ezeket a súlyos szavakat Tauffer tanár mondta el, figyel­meztetve a társadalmat a gyermek- telenség és az egy gyermek divatjá­nak komoly következményeire. A probléma nem uj keletű. Száz és száz ankéten, társadalmi gyűlésen vitatták már meg a védekezés mód­ját és lehetőségeit, de eddig még min­dig eredménytelenül. A társadalom valahogy egészen felületesen és köny- nyedén kezelte ezt a kérdést, nem törődve az évről-évre ijesztőbb sta­tisztikai adatokkal, amelyek minden szónál ékesebben bizonyítják, hogy a születési arányszám rohamosan csö- kenésóvel, még a trianoni békénél is súlyosabb katasztrófának van ki­téve a nemzet jövője. Épen most, mikor a megcsonkí­tott országa Revízió eszméjétől átitatva pillanatnyi lélekzetvételbez jutott, mi­kor milliószor inkább van szüksé­günk erős karú férfiakra, mint valaha, hatványozott kötelessége volna az or­szág minden polgárának, minden ma­gyar anyának, hogy az egyke elleni küzdelemben résztvegyen. Ezt a küzdelmet természetesen nem úgy képzeljük el ahogy ezt a gyűlések keretében ma hangoztatni divat. Szavakkal, biztatásokkal, itt semmit sem érünk. Az általános nyo­mor enyhítése, megélhetési lehetősé­gek nyújtása az egyetlen eszköz, amely célra vezetne. Súlyos hiba az, hogy az uj há­zasságok igen gyakran meggondolat­lanul és hirtelen történnek, anélkül, hogy a leendő házastársak előzőleg megvitatnák, hogy vájjon anyagi helyzetük fedezi-e a gyermekek tartá­sának és nevelésének költségeit. A házasságkötés után következő időben azután rájönnek, hogy jövedelmük bizony kettőjük életszükségleteinek fedezésére is alig-alig elegendő és ilyenformán gyermekről szó sem lehet. Ennek a szellemnek előbb-utóbb el kell tűnnie a magyar családi élet­ből. A szülők szoktassák hozzá ma­gukat bizonyos önmegtagadáshoz, amennyit életük folytatása: a gyer­mek, feltétlenül megérdemel tőlük. A család szentségét, a családi tűz­hely boldogságát csak a gyermek teheti teljessé és az apa és az anya küzdelmei az élettel így nyernek magasabb érdemet és célt. A nemzet egészséges fejlődése érdekében mindenkinek meg kell hozni a maga áldozatát. Szól ez első­sorban a jobbraóduaknak, akiknél nem lehet szó a gyermek érdekében való önmegtagadásról. A gyermek- védelmet szélesebb és modernebb alapokra kell helyezni. Napközi ott- honokatk érünk. Uj patronázs egyesü­leteket. De gyorsan. Késedelem nél­kül. Most már az államnak kell eh­hez a kérdéshez radikálisan hozzá­nyúlni. Mint az operáló orvosnak. Mert ha azonnal nem segítünk ezen a betegségen, akkor tiz év múlva ravatalra kerülnek az összes magyar nemzeti ideálok és velük együtt a Revízió eszméje is. Lisieuxi Kis Szent Teréz és Királyok Királya előadása a Király Mozgóban folyó hó 27-én és 28-án. A léi* Elismerő szavak a vármegye útjairól. Eseményekben oly szegény városunk — egy pár órára — csonka hazánk érdeklódé sének központjába — a rendkívüli esemé­nyek kellős közepébe került. Városunk kö zönsége ezt a rendkívüli alkalmat igyekezett is tőle telhetőleg kiélvezni s ha rövid időre is, de szivében kedves emlékeket magának elraktározni. Mert tagadhatatlanul az volt. Kedves emlék. Színes kép. Boldog, mosolygó, gondtalan arcok, kacagó asszony és leány- szemek ! Vájjon ki volna az, aki a mai el­fásult közéletben ennyi napsugár mellett ér­zéketlenül el tudna menni. Ezek a színes, változatokban gazdag képek még sokáig fog­ják rezgésben tartani a szemlélőnek lelkét, szivét. Már a kora délelőtti órákban, úgy kö­rülbelül 10 órától kezdve, észrevétlenül so­kasodó embertömeg helyezkedett el az autók bevonulási útja mentén a vészéi hidtól egé­szen a vármegyeháza kapujáig. A kiváncsiak százai lepték el a leventék, cserkészek és rendőrök által vont kordonon kívüli területet s példás türelemmel várta az egyre késő autósokat. FóltizenkettŐre volt jelezve a turaut első csoportjának megérkezése. Ez a bejelen­tett határidő azonban — nem várt akadályok miatt — kitolódott úgy, hogy az első csoport csak délután 1 órakor futott be. Harsány éljenzés fogadta az érkezőket, majd gyors egymásutánban érkeztek meg a többiek is. ügy láttuk, hogy a túrában összesen mintegy 37 autó, ezek között 7 motorkerék­pár vett részt. A résztvevők számokkal vol­tak ellátva s érdemes a feljegyzésre — bár nem újság — hogy a számok közül az odio- zus 13-as szám hiányzott. A fogadtatásra kivonult a helybeli le­vente egyesület zenekara is, meglepő bizony­ságot téve fejlődéséről, amely haladás eléré­sében a zenekar karmesterének, Tréba Ist­vánnak hervadhatatlan erdemei vannak. A zenekar a túra résztvevőinek a megyeházán tartózkodásáig, nemkülönben az elutazás ideje alatt tökéletes precizitással előadott játékával szórakoztatta a közönséget. A túrában résztvevők hatalmas táborát Swoy Kálmán m. kir. honvéd tábornok ve­zette, akit a megyeháza kapujában dr. Daimel Sándor várm. alispán üdvözölt ven­dégszerető magyar érzésből fakadó meleg szavakkal. A vezető tábornok keresetlen egyszerű szavakkal válaszolt az üdvözlésre, kiemelve szavaiban azt a missziót, amely az ö osztály­részükül jutott. Beszédében különös meleg­séggel emelte ki azokat a kötelességeket, amelyek minden magyar emberre kötelezők; hogy t. i. szeressük, becsüljük és értsük meg egymást, mert csak igy összetartva leszünk képesek az elébünk tornyosuló nagy felada­toknak megfelelni. Nagy elismeréssel emlékezik meg a vár­megye útjairól, amely utak mintaképül szol­gálnak a többi vármegyéknek is. Az ő vál­A Nagy Q-X.i/.rr, SÄ Ab,«-**,«»- ozoiara srzí.„Js t Kelemen könyvárusnál.

Next

/
Thumbnails
Contents