Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-01-05 / 1. szám

LXI. évfolyam 1. szám. Szombat Gyula, 19X9. Január 5. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fid. Hirdetési dij előre fizet endo POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltierek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Dr. Karácsonyi János 1858—1928. Az 1929. évnek első napja gyászfátyollal vonta be a magyar történetírásnak Trianon óta különben is el­borult egét. Dr. Karácsonyi János nagyváradi felszentelt püspök, pápai főpap, prépost kanonok január 1-én, dél­után 3 órakor Nagyváradon, rövid szenvedés után, életének 70-ik évében váratlanul elhunyt. Halálát ér­elmeszesedés okozta. — Karácsonyi János Gyulán szü­letett, ősrégi, törzsökös és mindenkor nagy tiszteletben álló gyulai magyar polgárcsaládból s magyar érzését nemcsak szivébenjelkében, hanem külső életnyilváriu- lásában, még öltözködésében is következetesen megőrizte. Már kora ifjúságában az elenri iskolákban kitűnt a papi pályára való hivatottsága. Örömest forgolódott az isteni szolgálat ellátásában, mint jeleskedő minisz­ter. A középiskolát Nagyváradon, a teológiát ugyanott és részben Budapesten, a Pázmány Péter tudomány- egyetemen végezte. „A jó pap holtig tanul“ — mint a közmondás tartja, ő pedig mindig kitünően, sokat és valóban „holtig tanult“. Holta napjáig! Megállás nélkül, mert a halál most 70 * éves korában is a tudományok mezejéről, a munkából, az íróasztal mellől szólította el. A hittudományi doktori oklevél megszerzése után pár évig a lelkipásztorkodás szép mezején buzgólkodott, de felettes hatósága idejekorán felismerve és méltá­nyolva a történetirás iránti különös hajlamát és munkás­ságát, a tanári pályára léptette elő. Így találjuk őt már férfikora delén a nagyváradi papnevelő intézetben s csakhamar Budapesten, mint a hittudományi egyetem egyik kitűnő tanárát. Ez időben kezdődik tudományos munkásságának ragyogó korszaka, bár már ezt megelőzőleg is évről- évre szakadatlanul ontotta kisebb-nagyobb történelmi dolgozatait. Munkásságának első termékét szülvárosá- nak áldozta. 1882-ben, a Göndöcs Benedek elnöklete és pártfogása alatt virágzó „Békésvármegyei régész és közművelődési egylet“ évkönyvében közétett munkája általános feltűnést keltett mély alaposságával, uj okmá­nyok feltárásával és perfekt történetírói készségével. A munka cime: „Gyulának, a gyulai várnak és a gyulai uradalomnak keletkezése.“ Az ország legjelesebb történet­írói gratuláltak neki és nagynevű pártfogójának, Gön­döcs Benedek pusztaszeri apátnak, aki azon időben, Gyula város országgyűlési képviselője, mint minden régészeti és történelmi kezdésnek lelkes maecenása volt ismeretes. Ettől fogva Karácsonyi János hire-neve meg volt alapozva és benne nemzete nem csalatkozott. Ösz- szes munkáinak felsorolásához nincs elég terünk, csak a bennünket közelebbről érdeklőket említjük meg. — 1884-ben „A váradolaszi plébánia történeté“4, 1887-ben „Szent Gellért Csanádi püspök élete és müvei“-1 bocsátja közre 1896-ban „A honfoglalás és Erdély“ cimü müvét fejezi be s még ugyanezen évben megbízást nyert és vállalt „Békésvármegye Története“ (Monográfia) cimü, ha­talmas, háromkötetes nagy munkája megírására Ezt oly ambícióval vitte keresztül, hogy e munka teljes­ségével és tökéletességével hazánk egyetlen vármegyé­jének monográfiája sem versenyezhet. Közben szaka­datlanul folytatja történelmi kutatásait, buvárlatait. Nem­csak a hazai összes nyilvános és családi oklevéltárakat böngészi át és fedez fel azokban temérdek eddig isme­retlen okleveleket, hanem e téren ismételten hosszas tanulmányokat folytat a külföldön is. Bécsben, Mün­chenben, Svájcban, az osztrák tartományokban, a vati­káni levéltárban, mindenütt lehet vele találkozni. Tri­esztben ki száll a Heluán óceánjáró gőzösre szemünk előtt, hogy Törökországba, Beireijtba, Palesztinába ha­józzon ? Hát Karácsonyi János, aki még a szerzetesi klastromok régi levéltárait is átkutatja, hogy a hazájára vonatkozó okleveleket feltalálja. Azon munkássága, melyet ezen téren végzett, csodálatos, szinte megfog­hatatlan Mindig és mindenütt a hangya kitartásával, a méh szorgalmával dolgozott, minden okmány hiteles­ségét alaposan megvizsgálta, felülbírálta, mielőtt fel­használta volna. Bámulatos és talán páratlan volt az egyes történelmi korszakok, személyek és évszámokban való biztos tudása, memóriája és szinte csal hatatlansága. 1903-ban dr. Borovszky Sámuellel együtt újból sajtó alá rendezte a nagy müvet: „A váradi regestrum“. (Ritus explorandae veritatis. Az időrendbe szedett vá­radi tüzesvaspróba lajstroma), mely a váradi káptalan előtt az 1209—1235. évek folyamán megtartott tüzesvas- próbák (Istenítéletek) jegyzőkönyveit tartalmazza. E munka (teljesen latinul) feltárása, átdolgozása, regiszte- rezése dr. Karácsonyi tudásának, történészi szellemé­nek éz mesés szorgalmának absolut értékmutatója. Áz 1904 évben „Szent István király élete“ cimü nagy mun­kájával lepi meg a tudományos világot. 1905-ben pedig „A székelyek eredete és Erdélyben való letelepülése“ kerül sorra, melyet egy újabb okmányok alapján való he­lyesbítési munkáját követ. Mint a Magyar Tudományos Akadémia, a Szent István Akadémia rendes tagja, továbbá számos más előkelő tudós társaság tagja egész könyvtárra való sorozatát írja dolgozatai, értekezései és szakmunkáinak. Közben évtizedek során át folytatott gondos tanulmá­nyok és kutatásokban összegyűjti és munkába veszi a Magyarországi Szentferencrendiek történelmére vonat­kozó anyaghalmazt A világháborút követő zavaros idők, majd Nagyváradnak román imperium alá jutása elkedvetleníti a nagy tudóst. Egy régebbi történelmi munkája miatt (A románok letelepülése Erdélybe. „Száz­ezer baj egy tévedés miatt“) igaztalanul jut a román túlzókkal fordított viszonyba. De nem csügged ! Csak azért sem teszi le a tollat, még nem tesz tudományos működésére pontot! Sőt! 1925-ben hozzáfog a magyar nemzet egyetemes nagy történelmének megírásához és kiadja ennek első részét: „ A magyar nemzet honalapitása 896—997* cim alatt s utána még ennek második, foly­tatólagos kötetét is . . . Azon szilárd elhatározással, hogy ezt, mint utolsó nagy munkáját véghez is viszi.. . Nagy és felemelő elhatározás a 7(3. életév határán . . . Amitől féltünk, bekövetkezett. A hajál letette a nagy munka közepére a pontot. — Eddig volt! — Vájjon ki és mikor lesz az, aki Karácsonyi János nyomdokaiba lép? Halála mérhetetlen nagy vesztesége a tudományos világnak, különösen a magyar nemzeti történetírásnak. Kedves gyulai Testvérünk, ki egy harmonikus szép élet bevégeztével ismét visszatértél forrón szeretett szülőföl­dedbe, az anyaföldbe, hogy nemes véred itt őseidével együtt váljék porrá. Legyen neked könnyű a gyulai föld ! Nyugodjál benne békével! Isten veled ! A viszontlátásig! Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents