Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-03-10 / 20. szám
laX, évfolyam 20 száns Szombat Gyula, 1928. március 1© Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben... 1 P 60 fill. Vidékre ... 3 P 20 fill. Hirdetési dí j előre fizetendő. POLITIKAI, TAit&ADALMl ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők, — Kéziratok nem adatnak vissza. ■ Egyes szám ára 12 fillér Felelés szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Magyar-román kérdése. (8) Irta : dr. Lukács György v. b. t. t. országgyűlési képviselő. Áttérek ezek után a harmadik jogi tételre. Ez a harmadik helyen felsorolt tétel azt mondja ki, hogy a trianoni szerződés 250 cikkében említett lefoglalást és felszámolási tilalom csupán ®lyan rendszabályokra vonatkozik, melyek a jntgyar állampolgároknak az elcsatolt területeken levő birtokai ellen a miatt alkalmaztattak, mert a birtokos magyar állampolgár. A nemzetek szövetsége tanácsának határozatában foglalt ezen 3. számú jogi tétel szerint tehát a végből, hogy a vegyes döntő bíróság illetékessé váljék, be keltene azt is bizonyítani, hogy a román államnak a konkrét esetben alkal mázott lefoglalással, elkobzással vagy egyéb kényszerrendszabállyal az volt a célja, hogy azért ártson, mert a sújtott birtokos magyar állampolgár. Tehát az intenciókat kellene vizsgálni. Kérdezem : hogyan lehetne megfelelni en Bek a követelménynek ? Többnyire törvényekről van szó. Szinte lehetetlen egy kollektiv testületnek, a törvényhozásnak, az intencióit apodikti kusan megállapítani. Ha pedig minden egyes esetben külön bizonyítás rendeltetnék ebben a tekintetben, és pedig in limine litis, még a per érdemleges megkezdése előtt, akkor soha sem lehetne az érdemleges eljáráshoz jutni, mert a végtelenig lehetne halmozni az ilyen önmagok kan is szükségtelen bizonyítékok beszerzésének Htjában álló áthidalhatatlan nehézségeket Hogy az ilyen bizonyítás gyakorlatilag lehetetlen, arra csak egy példát! A román agrárreformnak a aemzetközi jogba legdurvábban beleütköző intéz kedése az úgynevezett távollevő teljes megfősz tésa birtokaiktól minden káríalan'tás nélkül. Köztudomás szerint ez az intézkedés Erdélyben csak a magyarokat sújtja. Mégis, ha az allegál látnék hogy ezeket a birtokokat azért kobozzák el, mert magyar tulajdonosoké, a román kor ■lány a törvény szövegével kezében azt válaszolná, hogy nem mint magyar állampolgárok b’rtokait, hanem mint „távollevők“ birtokait kobozták el a kérdéses fckvőségeket. A harmadik helyen felállított jogi tétel tehát amellett, hogy teljesen önkényes beállítás egyenes praemiumot biztosit a burkolt rendszabályoknak, amelyeknek a román agrárreform különben is bővében van. Vonjuk le ezek után a következtetéseket A három tétel bevezető része elismeri azt bogy olyan rendszabályok, amelyek agrárreform rendszabályok külszíne alatt jelennek meg belső jellegüknél fogva esetleg tiltott rendszabályok lehetnek. Ez a vegyes döntőbíróságok illetékes ségének elismerését jelenti, mert maguknak a cselekményeknek, amelyek agrárreform rendszabályok képében jelentkeznek, belső jellegzetességük szerint való elbírálása már a biró munkája, amely az ügy érdemére vonatkozik. Egyedül a biró állapíthatja meg, a szerződések szövegével kezében, hogy melyek a tiltott rendszabályok karakterisztikus vonásai. Következőleg nem sza bad politikai tekintetek alapján előre kizárni egyik vagy másik karakterisztikont, mint pl. a kártalanítást, vagy pedig ellenkezőleg feltétlenül jellegzetes vonásoknak megtenni olyanokat, ame lyek csak esetlegesen jellegzetes vonások, aminő például a differenciális elbánás, avagy a volt ellenség ellen irányuló speciális intenció. Ezeket a problémákat már számos vegyes döntőbíróság és az állandó nemzetközi bíróság is tanulmányozta és el is döntötte. Nem lehet a tanács feladata, hogy arra kényszeritse Magyar országot, hogy olyan megoldásokat fogadjon el, smelyek ellenkeznek azokkal a megállapításokkal, amelyekre ezen kimagasló nemzetközi fórumok analog, sőt jogilag teljesen azonos más esetekben jutottak Olyan megállapításoknak, amelyek ellenkeznek a nemzetközi bíráskodás hivatott orgánumai által a trianoni szerződés magyarázata gyanánt hozott megállapításokkal, reá kényszerítése a vegyes döntő bíróságokra voltaképen módosítása a trianoni szerződésnek és pedig Magyarország hátrányára. Egyúttal azt jelentené ez, hogy a nemzetközi bíróságok függetlensége és magának az arbitrázsnak eszméje politikai szempontoknak esik áldozatul Néz-tünk szerint a jól felfogott politikai szempontok homlokegyenest ellenkezőt követel nek nevezetesen azt, hogy helgreállittassék a vegyes döntőbíróság működési szabadsága, ami egyúttal megerősítené a nemzetközi bíráskodás komolyságába vetett hitet, amely a régóta folyó huza vonában alaposan megingott, valamint helyreállítaná a nemzetek szövetségébe vetett bizal mat, mely azon alapszik, hogy a nemzetek sző vétségé ne pártosan gyakorolja hatalmát, hanem csupán kitűzött nagy ideáljai érdekében éljen azzal. Az emberiség haladásának nagy eredménye az hogy a nemzet belső életében érvényesülhet a bíróság érinthetetlen szuverenitása. Ezt a viv mányt akarjuk átültetni a nemzetközi életbe is. Éppen ezért vezető eszméje a nemzetek szövetségének az arbitrázs. Valamint a nemzetek belső életéből sikerült kiküszöbölni az egyéni önkényt, az önbíráskodást, úgy kell törekednünk arra, hogy a nemzeti életből is kiköszöböljük az állami önkényt, ami elnyomásra vagy háborúra vezet. Halálos csapás volna az arbitrázsra, ha a politikai befolyás beférkőzhetnék a bíróság hatás körébe, ha a bíróság működése politikai mérlegeléseknek volna alávetve, bizonyos politikai cenzúrától volna függővé téve Ilyen beférkőzést, ilyen politikai cen&urát jelent a nemzetek szövetségének tanácsa által sugalmazott három jogi tétel A három jogi teteinek a felekre való ráérő szakolása által korlátozva volna a perben álló felek vitatkozási szabadsága, ami által egyúttal a birói Ítélkezés is érzékeny korlátozást szén vedne, mert meg volna tiltva a feleknek bizonyos érveknek felhasználása, tehát magát a bíróságot sem tudnák kellőleg felvilágosítani s igy magának a bíróságnak szabadsága, szuverenitása szenvedne sérelmet. Nem sértő e a jogérzetre, nem lealázó e a szuverén nemzetközi bíróságra, hogy a nép- szövetségi tanács részletes vizsgálat tárgyává tegye ennek a szuverén bíróságnak kompeten cionaiis határozatát és megszabni igyekezzék a bíróság kompetenciájának határait, amidőn a bíróság már végérvényes határozatot kozott e tekintetben ? A tanács a maga működési körében nem helyezkedhetik a nemzetközi bíróságok fölé, A döntőbíróság határozatával szemben részéről csak egyetlen eljárás lehetséges : a res judicata tiszteletben tartása. Ettől az elvtől való eltérés nem egyeztető, nem békéltető működés, hanem a nemzetközi birói hatalom destrualása, a hatás körök végzetes összezavarása, ami állandó jog bizonytalanságra vezet Minden magyar ember és minden elfogu latlan jogász tehát esek helyeselheti külügyi kormányunknak azt az álláspontját, hogy nem ismeri el a nemzetek szövetsége tanácsának jogát sem arra, hogy felülbírálja a vegyes döntő bíróság határozatait, sem arra, hogy a vegyes döntőbiróságot elfogult politikai szempontok által sugalt keretek közé szorítsa, azt politikai tekintetek alapján befolyásolni, annak szuverenitását korlátolni törekedjék. A jogász és a hazafi egya ránt megnyugvással veszi tudomásul, hogy külügyi kormányunk a szeptemberi tanácsi határozattal neki elfogadásra ajánlott jogi tételeket a perben álló magyar felperesek nevében visszautasította. Legyen szabad ezek után még egy pillantást vetnem a magyar kormánynak magatartására ezeknek a pöröknek perenkivüli fázisában. A kormány kötelességszerüen egy tapodtat le nem tér a szigorú jog útjáról. A nemzetközi méltányosság és a nemzetek között való megértés nagy szempontjait azonban nem téveszti szem elől és ezeknek a nagy szempontoknak belátásétól indíttatva tette gróf Apponyi Albert a kormány képviseletében azt az egyeztető ajánlatot, hogy a román kormány által a vegyes döntőbiróság határozatai ellen hatáskör hiánya miatt emelt kifogás az állandó nemzetközi bíróság döntése alá bocsáíassék. De tett gróf Apponyi Albert egy másik egyeztetési ajánlatot is. Amidőn ugyanis kifejtette, hogy a magyar kormány nem teheti magáévá a nemzetek szövetségének tanácsa által ajánlott három jogi elvet, egyúttal kifejezte a magyar kormány abbeli készségét, hogy hajlandó alávetni magát az állandó nemzetközi bitóság döntésének abban a kérdésben is, vájjon — mint állittatik — kötele- zőleg foly e a trianoni szerződésből az a három jogi tétel, amelyeket a tanács a felekre akar ráerőszakolni, vagy nem ? A magyar kormány egyik egyeztetési ajánlatát sem fogadta el Románia. Nyilván azért, mert irtózik attól, hogy birói cognitio alá bocsássa a maga jogellenes eljárását. A magyar külügyi kormány, amidőn a nemzetek szövetsége tanácsának szeptemberi ülésszaka után terjedelmes memorandumban hozta tudomására a nemzetek szövetsége taná- csának azokat a szempontokat, amelyek lehetetlenné teszik neki a tanács által ajánlott három jogi elv elfogadását, párhuzamosan ezzel egyezségi ajánlatot tett a román kormánynak Nagyon helyesen telte. A pörök természetéhez tartozik az egyezkedés. Mennyivel indokoltabb az egyezkedés gyakorlati talajára lépni ily nagy nemzetközi perben, amelynek rendes mederben való szabályos lebonyolítása ellen infernális erők folytatnak ádáz küzdelmet ! A magyar kormány rövid egyezségi ajánlata, amely különben hangsúlyozottan kifejezésre juttatja, hogy jogi álláspontját teljes egészében fentartja, két pontban foglalható össze. Az egyik az, hogy a magyar állampolgár felperesek a mások birtokába már átbocsátó» szántóföldeket és réteket természetben nem követelik vissza, ellenben nem engedélyezik ezt a kedvezményt az erdőkre, szőlőkre, gyümölcsösökre és épületekre, mert ezek még nincsenek kiosztva és legnagyobbrészt még a román állam birtokában vannak s különben is Románia egyéb területein ezeket nem sajátították ki. Az egyezségi ajánlat másik pontja az, hogy azokért a földparcellákért ^és javakért, melyeknek természetben való visszaadásától eltekintünk, Romániának kártalanítást kell adni, amely kisebb a teljes kártalanításnál és amelynek mérve és fizetési rr ódozatai részletes tárgyalások alapján állapíttatnának meg. Ez az egyezségi ajánlat semmit fel nem ad a jogi álláspontból, viszont azonban a kímélet álláspontjára helyezkedik az uj tényleges birtokosokkal szemben, akiket nem zavar ki jóhiszemű birtoklásukból és kíméletet tanúsít a román állammal, amellyel szemben hajlandó a teljes kártérítés helyett százalékos megfelelő kártalanítást elfogadni és a fizetési módok tekintetében is könnyítéseket engedélyezni. A magyar jogászi közvélemény helyesli a kormánynak ezekben a nemzetközi pörökben eddig követett magatartását. Amint eddig tette, ezután se lépjen le a kormány egy percre se a jog útjáról, ezután is óvja meg a magyar állampolgárok nemzetközi szerződésekben biztosított jogait. A jogi álláspont teljes fentartása mellett való egyezkedés szintén osztatlan helyeslésre talál a közvéleményben. Aki tudja, hogy minő gigászt erő szükséges a mai viszonyok között ahhoz, hogy a győzők egyoldalú érdekeivel szemben a legyőzőnek legevidensebb érdekei is csak
