Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-12-29 / 103. szám
LX. évfolyam 103. szám. Szombat Oynla, 19^fi§. december 39, Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . , . ] P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fin. Hirdetési díj előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Újévi gondolatok. Január, az év első hónapja, nevét a régi római Istentói, Janustól kapta. Janus kezdet és vég Istene volt, nyitotta és zárta az eget és a földet, a tengert és a felhőket s azért Patulciu8nak és Clusiusnak is hívták. A nyi- togató és záró, mert ennyit jelentenek ezek a rejtélyes latin szavak, hónapjának első napján, amit ma újévnek hívunk, érthető tehát, ha évezredek óta az ember arra gondol, ami mögötte van s arra, ami reá vár. A trianoni Magyarország magyarjának az elmúlt esztendő látszólag nem hozott semmi jót. Állig felfegyverzett szomszédok állják körül a határokat. Az a tény, hogy a szörnyű igazságtalansággal szűkre szabott határok között egy nagyszámú intelligencia, egy nagy birodalom kereskedelmi és ipari szükségleteit ellátó kitűnő kereskedő és iparos réteg szorul ma meg, a gazdasági viszonyok súlyos romlását vonta maga után. A világszerte megnyilvánuló gazdasági krizis, a tengerentúli államok szédületes gazdasági versenye megnehezítette agrárterményeink elől a kivitelt s ma már az ország gerincét képező földmivelő lakosság teherbíró kőpessége is megroppant. Ha csak ezeket a sötét és rideg adatokat nézzük, akkor bizony sok reménnyel az uj 1929 es esztendő felé nem tekinthetünk. Erre a sötét pessimizmusra azonban, ha kissé mélyebben bele tekintünk Európa politikai helyzetébe — nincs okunk. A páncél, amelyet szomszédaink fejük tetejétől a lábuk sarkáig hordanak, gyenge, szinte roskadozó szervezeteket rejt maga mögött. Csehszlovákia ma Európának talán leggyöngébben megalapozott országa. Az a nemzetiségi kérdés, amelynek hazug kihasználása Trianonhoz vitte az ezeréves Magyarországot, Csehszlovákiában alig néhány évvel az állam fennállása után, mar is a legsúlyosabb ellentéteket váltotta ki. Nincs nap, amikor a tótság elszakadási mozgalma komoly gyűlésekben meg ne nyilvánulna, a községi választásokon a cseh nationálista politika a legcsufosabban megbukott és az a Scotus Yiator, aki tollával egyik megteremtője volt a csehszlovák köztársaságnak, ma már maga matat reá mindazokra az igazságtalanságokra, amelyeket a cseh állam magyar polgáraival szemben elkövet. A jugoszláv állam léte sem nyugszik szilárdabb alapokon. Az a golyó, amely kioltotta Radics életét, megölte azt a hazugságot ij, amely államokat a faji frakcióra alapítva akar felépíteni. Hiába egy fajnak a , gyermeke a szerb és horvát, a történelmi múlt s a horvátok vérébe átment nyugati civilizáció sokkal hatalmasabb elválasztó közöttük, mint amilyen kapocs nyelvük rokonsága és azok az anthropologiai megegyezések, amelyekre a fajelmólet tudósai akarják reá építeni állampusztitó bölcsességüket. Románia 1928-as története a leghatalmasabb tanulság amellett, hogy szilárd erkölcsi alap nélkül államot alkotni nem lehet. Ma Európában alig van ország, amelynek földjében, hegyeiben, erdejében annji gazdasági lehetőség volna elrejtve, mint van Romániában. És mégis hiába járt a zseniális Mária királyné Amerikában bankházból bankházba, hiába járják kölcsönért a román politikusok a szövetséges Franciaországot és Angliát, Románia gazdasági helyzete ma rosszabb, mint bármelyik más európai államé. A három utódállam chaotikus helyzete, a szinte csodálatos módon megerősödött Németország, amely minden francia tiltakozás dacára is a legnagyobb vonzóerő a minden népszövetségi injekció ellenére is a mai formájában életképtelen Ausztriára, kezdik kinyitni Európa és a világ szemét. Ma már nemcsak Európát, de az egész világ gazdasági berendezkedését rendítené meg egy njabb világháború, amelyet, ha megmaradnak a párisi békék, sziute mathemathikai pontossággal készítenek elő. Az angol szász nemzetek ma már tudják, hogy az emberi gyatraság egyik legszánandóbb szülöttje volt a trianoni béke, amelyet egy bosszúvágyé aggastyán : Clemen- ceau szuggerált a halálos beteg Wilsonnak. A többi mind csak a kórust szolgáltatta. Ma már az angol egyetemeken népszövetségi vitaestéket rendeznek, amelyekben angol ifjak védik Magyarországot s amelyekben a döntés mindig a mi javunkra szolgál. S ha ez sajnos, még alig több, mint kedves, jóindulata szórakozás, mégis ma már kevés müveit angol van, aki ne éreznó át a Macaulay hires mondását, hogy ma, a hires angol egyetemi városban, Oxfordban a koránt tanítanák, ha ezen a földön századokon át nem védte volna meg a magyarság a nyugati keresztény kultúrát. Musso ini, aki igazán nem fél gondolatait a világ elé vinni, még a karácsonyt is felhasználja arra, hogy a világ elé tárja a tarthatatlan magyar helyzetet, amelyen szerinte mielőbb segíteni kell. Az idő tehát nekünk dolgozik. De nekünk sem szabad ölhetett kezekkel várni, amig a gyümölcs megérik és ölünkbe hull, tanulni és dolgozni, ez ami reánk vár. Mindent megtanulni, amit felhasználhatunk arra, hogy gazdasági terheinken csökkentsünk, mindent elfelejteni, ami magyart a magyartól elválaszt. Mindenkit arra a helyre állítani, amelyen legjobban szolgálhatja az ország ügyét, ez a mai nemzedék és ez a mai kormány feladata. Nemzedékek előtt talán még 1929.. január 6, ? ? ? nem volt olyan nehéz feladat, mint amilyen a mai magyarság előtt áll. Visszaszerezni azt, amit egy egész világ rabolt el. Ne felejtsük el azonban, hogy kevés nemzet múltjában vannak olyan bizalmat és hitet jelentő prófétai nagyságok, mint amilyeneket a magyar történelem mutathat fel. A legnagyobb ezek közül Széchenyi, egy száraznak látszó jelentésben, amelyet a lánchíd felépítéséről irt, mondja ezeket: »lehet tiszta szándékkal 8 férfiúi elszánással oly munkát vinni véghez, ha hazafiak kezetfognak és vállatvetnek, melyekről az előítéletek rabja csak álmodni sem merészel«. A lánchíd pedig, amelyben kételkedtek az »előítéletek rabjai«, áll és összeköti Pestet Budával. Neküuk kell felépíteni a hidat, amely összeköti Csonkamagyar- országot a naggyal. Dr. Gáli Géza. Dr Sipőcz Jenő, budapesti polgármester az alábbi meleghangú levelet intézte a „Békés“ szerkesztőségéhez : A „Békés“ tekintetes szerkesztőségének Gyula (Békése ár megye). 141 819—1928. —VII. sz. Tekintetes Szerkesztőség ! A közoktatási ügyosztály gyermekvédelmi intézményeinek a főváros tanácsához tett beszámolói kapcsán különös örömmel értesültem azon nagybecsű és messzemenő támogatásról, amellyel a Tekintetes Szerkesztőség a főváros gyermeknyaraltatási akcióját támogatni szives volt. Fogadja a Tekintetes Szerkesztőség gyermekuyaraltatási akción^ sikere érdekében a „Békésiben megjelent, ir it- kozó cikkekkel kifejtett lelkes iám atá sért, amellyel az ország társadalmának áldozatkészségét nyaraló gyermekeink részére megnyerni móltóztatott, a székes főváros közönsége nevében hálás köszönetéin kifejezését Budapest, 1928. szeptember 25. Sipőcz sk. polgármester. Karácsony ünnepe a Józsefszanatórumban. Az a szeretet, amely az esztendő minden napján fáradhatatlan munkával teljesiti azt a szociális feladatot, melynek betöltésére elhivatott, a szent este elórkeztóvel is megcsele- kedte azt, mire elhivatottsága kötelezte : megszerezte a karácsony est örömeit azoknak, kik otthonuknak melegétől messze, szeretteik közelségétől megfosztoitan voltak kénytelenek ünnepelni az emberi élet legszentebb ünnepét. Mikor a csillogó díszekkel ékes fenyő ágai között felgyulladtak a fényes lámpács- kák s felzendüit a kórus örömhirdető dala,
