Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-12-22 / 102. szám
1928. december 22. Békés 7 Nem felel meg továbbá a valóságnak, hogy dr. Major Simon nem kapott volna elégtételt a dr. Csige Varga Antal sértő kijelentéseiért, mert a szintén nem vitás tényállás szerint, miután a sértett főispán a valóságos tényállásról meggyőződött, a vármegyei tiszti főügyésznek az iratok között levő hivatalos jelentése alapján az 1928. április hó 3-án megtartott legközelebbi vármegyei közgyűlésen úgy dr. Csige Varga Antalt, mint dr. Major Simont rendre utasította. Az erre vonatkozó közgyűlési jegyzőkönyv kivonatát becsatoltam. Ami most már az e csoportbeli 2-ik állítást illeti, — dr. Major Simon állítja, hogy a sértett főispán kötelességmulasztást követett el, amikor dr. Csige Varga Antal „Békésmegyei Hírlap“ című lapját kormányhatóságilag be nem tiltotta. Ez az állítás azonban szintén nem felel meg a valóságnak, mert a „Békésmegyei Hírlap“ sem izgatást, sem más hasonló cselekményt nem követett ei, melynek alapján a betiltás iránt felterjesztés lett volna tehető. A nevezeti, újság csupán a helyi országgyűlési képviselői választásokkal kapcsolatos támadó cikket közölt dr. Lukács György, mint politikai ellenfelével szemben, továbbá dr. Csete Józsefet és védőjét dr. Major Simont támadta, abból az okból, mert dr. Csete József egy alkalommal a városi főjegyzői hivatali szobájában dr. Csige Varga Antalt tettleg inzultálta. Én, mint aki a „Békésmegyei Hirlap“ ot hivatalból ellenőrzőm, állítom, hogy jelzett lap nem szolgáltatott okot arra és nem fejtett ki olyan társadalom és államellenes működést, amelynek alapján betiltása szóba kerülhetett volna. Módomban van tehát dr. Major Simon ellenkező állítását hitelesen és hivatalosan megcáfolni. Ami végül azt a harmadik állítást illeti, hogy a sértett főispán akarta, hogy dr. Csige Varga Antal a vármegyei állandó választmány tagjául választassák, ez a vármegyei alispánnak vallomásával megcáfolást nyert, miután ezt a megválasztást az alispán akarta és nem a főispán, aki egyszerűen csak tudomásul vette az alispán és az állandó választmány akaratát, minthogy törvényes alapon mást nem tehetett. Csodálatosképen itt a sértett főispán ellen megint az ő pártatlan és törvényes magatartását használja fel dr. Major Simon arra, hogy ellene támadást intézzen. Mindezek bizonyítják azt az állandó visz- szatérő állításomat, hogy dr. Major Simon vádpontjai csak gyanúsításokból és bizonyitatlan, sőt most már hozzá tehetem, egyenesen megcáfolt vádaskodásból állanak, amelyeket, ha közelebbről megvizsgálunk, kiderül nemcsak a gyanúsítás alaptalansága, hanem kiderül az is, hogy a sértett főispán minden egyes esetben hivatalos kötelességének a helyes felfogásával, nem nézve sem jobbra sem balra, egyenesen és törvényesen járt el. Dr. Major Simon a dr. Csige Varga Antal személyével kapcsolatos 3 állítása közül csupán az első állításhoz fűzi hozzá, hogy a sértett főrspán dr. Csige Varga Antal-féle közbeszőlások ellen az ő részére nem mert, vagy nem akart védelmet nyújtani, mindazonáltal ez a kijelentés a második és harmadik állításra is vonatkozik s ennek folytán mind a három tényállítás azonkívül, hogy önmagában is rágalmazó tartalommal bir, tulajdonké- peni súlyát akkor kapja, amidőn dr. Major Simon még ezt a néhány szót is hozzáfűzi^ hogy nem akart vagy nem mert. Súlyosak ezek a szavak, mert azt jelentik, hogy a sértett főispán nem teljesítette a hivatalos kötelességeit dr. Csige Varga Antallal szemben és pedig azért, mert annak valaminő okból lekötelezettje. Éppen ezért dr. Major Simonnak kötelessége lett volna bizonyítani, hogy dr. Csige Varga Antal mikor, mi módon és milyen tény- nyel kötelezte le magának a sértett főispánt és minő lekötelező ténnyel tudta rábírni a sértett főispánt arra, hogy hivatalos kötelességét a vármegye közgyűlésén nyilvánosan megszegje és általában dr. Csige Varga Antalt jogtalan kedvezésekben részesítse. Amikor dr. Major Simon ennek bizonyítását elmulasztotta : rágalmazott és az igazság ő felőli mérlegében az igazságnak csak a cso- kányát helyezte el. Hogy a főispán nem merte, vagy nem akarta Csige Varga Antalt rendreutasitani, ez az állítás iskolapéldája az alapnélküli gyanúsításnak, mely megmérgeli a köztudatot. A főispán, ez a nagy ur, akinek a kormány egész hatalma áll a háta mögött, nem mer Csige Varga ellen fellépni! Milyen jó falat ez az éhes szenzációnak! Ki keresi és találgatja azt, hogy a jelzett állításnak van-e alapja és valószínűsége ? Pedig az első pillanatra nyilvánvaló, hogy hitelt nem érdemel, mert egy sértegetőnek a közgyűlésen való rendreutasítása olyan jentéktelen dolog, amelynek teljesítéséhez semmifélen bátorság nem kell, Par- turiunt montes. A főispán nem mert! Ez a hegy. Mit nem mert ? Dr. Csige Vargát rendreutasitani. Ez a rdiculus mus, ez az a nevetséges kis egérke, amelyet a hegy szült. S hogy az egész állítás erőszakosan van beállítva, előrángatva és nagy üres hólyaggá felfújva a sértett főispán ellen, erre legjobban rávilágít az, hogy dr. Major Simonnak egy szavába került volna az, hogy a kérdéses közgyűlésen felhívja az elnöklő főispán figyelmét arra, hogy ellene sértést követtek el és védelmet hér. Haviár Gyula törvényhatósági bizottsági tagot az 1928. április 3-iki közgyűlésen szintén megsértették, a nélkül, hogy a sértő rendreutasítást kapott volna. • Haviár Gyula azonban nem ült le körlevelet Írni, hanem egyszerűen védelmet kért a közgyűlés elnökétől és azt meg is kapta. Ámde hiszem, hogy ezt dr. Major Simon szándékosan nem tette, mert tudta, hogy akkor őt is rendre kell utasítani. Természetesen dr. Major Simon a nagy nyilvánosság megtévesztésével köriratában elhallgatta a tényállás felét, azt t. i., hogy a sértegetést ő kezdte, anélkül, hogy rendreutasítást kapott volna. De ezt el is kellett hallgatnia, mert másképen hogy állhatott volna a nagy nyilvánosság elé „a közérdek nevében“ azzal, hogy őt a főispán pártos eljárása folytán sérelem érte. A gyújtogató, aki tüzet kiált, nem szokta azt is kikiabálni, hogy ő csinálta a tüzet. A magam részéről azonban nem tartom j elegendőnél, hogy rámutassak a rágalmazó j tényállítások önmagában való alaptalanságára, hanem továbbmenőleg azt meg is tudom cáfolni. Nevezetesen dr. Kovacsics Dezső főispán j elnöke volt annak a becsületbiróságnak, amely ! dr. Csige Varga Antalt párbajképtelennek j nyilvánította. A sértett főispán tehát mert és j akart elnöke lenni annak a becsületbiróságnak, amely dr. Csige Varga Antalt diszkvalifikálta, j Már pedig nyilvánvaló hogy a diszkvalifikálás | sokkal súlyosabb dolog, mint egy közgyűlési ' rendreutasítás, vagy egy állandó választmányi tagságtól való elesés. Én azt hiszem, ezekben végre is leszámoltam azzal az állítással, hogy a sértett bárminő lekötelezottségi viszonyban lett volna dr. j Csige Varga Anttallal. Tiltakozom ellene és visszautasítom ezt a semmivel sem bizonyított, teljesen alaptalan gyanúsítást és kérem a Tekintetes kir. Törvényszéket, inéltóztassék Ítéletében példát szolgáltatni arra ; milyen következményekkel jár, ha valaki tisztán az elvakult szenvedély által vezettetve, minden alap nélkül akar belegá | zolni a más erkölcsi integritásába és a közvé- j lemény előtt nagy hangon vádol, de az a vád egy tüszurásra üres hólyag gyanánt esik össze. ! Ami dr. Major Simonnak azt a 2-ik eso- I portbeli állítását illeti, hogy a sértett főispán akaratából Oroszlány Gábornak egy éven át kenyerétől megfosztva, nyomorúságban kellett j tengődnie, mert nem tudta megbocsátani neki, j hogy dr. Csige Varga Antalt diszkvalifikáló jegyzőkönyvet közzétette: ez ismét nemcsak | bebizonyítást nem nyert, hanem ellenkezőleg, ez állítás minden részének a valótlansága derült ki. Mindenek előtt azt az állítást, hogy a főispán Lukács Györgynek a támogatását (az Újvárosi Olvasókörbe való elkísérését) attól I* g aa j a 8» b ! ____ Sá r- n hócipőjét 5 fi villannyal vulkanizálja rövid idő alsiitt NÍILVAhY cipész Novak-U'ca 7. mzam Sr^p, larttW. ! tette függővé, ha Oroszlány Gábort elbocsátják a Békés kötelékéből, megcáfolja az, hogy Kovacsics Dezső ma is főispán. Nincs olyan kormány, mely eltűrné, hogy valamelyik főispánja alku tárgyává tegye : mely esetben támogatja a kormánypárt hivatalos jelöltjét s az ilyen főispán egypercig sem maradhatna meg az állásában. Oroszlány Gábornak a Békés cimü laptól való eltávolítását szükségesnek tartotta a főispán két okból. Először azért, mert a konszolidációs munkát veszélyeztette, amelyet a főispán a szemben álló városi pártok közötti ellentétek elsimításával gyakorolt, Oroszlány Gábor a lehiggadásnak indult folyamat közben adta ki a Rakéta cimü heti lapot, amelyben élesen támadta, gúnyolta Heilinger Károly városi főjegyzőt. Másodszor károsnak tartotta a főispán Oroszlány Gábor működését azért, mert konszolidációs munkájának veszélyeztetésével egyúttal veszélyeztette a dr. Lukács György képviselőválasztását is. Ezt a főispán dr. Lukács Györgynek meg is mondta. Ha tehát a főispán Oroszlány Gábort nem szívesen látta a Békés cimü lapnál működni, ez minden vonatkozásban közérdekből eredt. Merültek fel ugyan vallomások, melyek szerint a sértett főispán órához kötötte, hogy Oroszlány Gábor elbocsáttassék a Békésből, mert máskülönben nem jelenik meg a Nagy- magyarvárosi Olvasókörben az akkori hivatalos jelölt: dr. Lukács György támogatására, minthogy azonban ezt a sértett főispántól magától senki sem hallotta: e vallomások tartalmát egyszerűen kósza pletyka eredményének tekintem, annál is inkább, mert Gyulán sok pletyka szokott a levegőben kóvályogni. A főispán ur maga is mondja, hogy közérdekből nem tartotta kívánatosnak Oroszlán működését a „Békés“-nél és hogy ez valóban közérdeken alapult, mutatja mindenekelőtt az, hogy Oroszlán Gábornak a „Békés“-ben irt és a főtárgyaláson felolvasott három cikke nem tartalmaz személyes támadást dr. Kovacsics Dezső főispán ellen, hanem csupán helyteleníti azt az álláspontját, amelyet az alispán ügyében elfoglalt, — bizonyítja továbbá Oroszlány Gábornak magának és dr. Zöldy Jánosnak ama vallomása, hogy arról volt szó, miképen Oroszlány Gábort csupán a választás idejére bocsássák el a „Békés“-től, bizonyítja végül Gáli Géza ama vallomása, hogy Pfaff építőmester Oroszlány Gábornak a „Békés“-től való elbocsátást jelölte meg annak feltételéül, hogy a Lukács György pártjával az ellenpárt kibéküljön. Az ezzel szemben álló az az állítása dr. Major Simonnak, hogy azért kellett Oroszlány Gábornak a „Békés“ cimü laptól megválnia, mert közzétette a dr Csige Varga Antal disz- kvalifikálásáról szóló jegyzőkönyvet és azért kellett egy évig képtérétől megfosztva nyomorúságban tengődnie: — nem felel meg a valóságnak, — sőt megcáfolást nyert. Mert épen magának Oroszlány Gábornak a vallomása szerint, nem ő tette közzé a diszkvalifikáló jegyzőkönyvet, hanem Dobay Jenő, — továbbá Oroszlány Gábor nem tengődött nyomorúságban, mert hiszen egzisztenciája, más kereseti forrásból biztositva volt arra az esetre is f
