Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-11-17 / 92. szám
2 Békés 1928 november 17. Az eddig beérkezett nagylelkű adományokat következőkben nyugtázza — hálás köszö nete kifejezése mellett — a rk. tantestület. Szirmay L. Árpád 100 P és 100 k. burgo nya, Békésvármegye 50 P, Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület 40 P, I. Gyulavárosi Takarékpénztár 30 P, Kötőgyár 30 P, Sarkadi Cu korgyár 24 P, N N. 20 P, gyulai Czinczár De- zsőné 16 P, Debreczeni Károly 10 P, N. N 10 P, N. N. november havi hozzájárulása 8 P, Mi halik Andor 10 P, özv. gróf Széchenyi Antalné 100 kg. répa, 50 kg. petrezselyem, 50 kg. ká poszta, 10 kg. mák, Nemzeti Hitelintézet 10 má zsa tűzifa, Sál Teréz hurka és fejsajt, Gerebe nics Mária, Felföldi Katinka, Csőke Klári 2—2 kg. hagyma. Tóth Viola, Perei Margit 1—1 kg. hagyma, Józsefvárosi III—IV. o. 10 kg. hagyma. A jószivü adakozóknak hálás köszönettel adózik az iskola tantestülete. A gyermekkonyha mindennemű adományt hálás köszönettel fogad. Átvétel a belvárosi rk. iskolában történik délelőttönkint. Ipar és kereskedelem Békés- vármegyében 150 év előtt. A török hódoltság utáni időkben sivár pusztaság volt a megye területe. Virágzó falvak szűntek meg itt. A kötéllel fogott települők a sok helyt mocsaras, egészségtelen területekről egymásután szöktek meg Magától értetődik, hogy az ipar és kereskedelem is hihetetlenül primitiv állapotú volt. 1735-ben Békésmegye területén csupán hat görög kereskedő volt és az úri osztály Erdélyből hozatta a faggyugyertyát is Megtörtént az a furcsa eset, hogy a megyeházán elfogyott a pecsétviasz s mert a megye területén nem lehe tett kapni, lovas futárral kellett hozatni Aradról. Az ipar semmivel sem volt fejlettebb. Kovács nem kellett, mivel a gazdák maguk tákol- ták össze a szekereket amelyeken vas alkatrész nem volt. Zár, kilincs, kulcs stb. minden fából készült. Tímár sem kellett. A nyers bőrt trágyába dugták, mindaddig ott tartották, amig a szőr le nem jött róla s a bőr jól megpuhult A szűcsök pedig a nyugalomba vonult öreg juhászok voltak. De nem becsülték a tudást sem. A megyei orvos fizetése 30 forint volt, mig a megyei hóhér 54 és fél forintot kapott. A terményt is csak úgy lehetett értékesíteni, ha a nagyváradi, vagy a debreceni hetipiacra vitték, mivel hetivásárokat nem tartottak. Mária Terézia alatt az egész megyében csupán mintegy 58.000 kát. hold állott művelés alatt. Ha a honfoglalás kezdetétől fogva a mai méretekben fejlődhetett volna ipari és gazdasági életünk, Magyarország valóságos mintaállam lenne már egész Európában. De ki tagadhatná, hogy nem lesz azzá egykoron ? Katolikus nap Szarvason A Katolikus Népszövetség vasárnap nagyszabású katolikus napot rendezett Szarvason, amelynek keretében felszentelték a piactéri uj iskolát, mely a legmodernebb iskolai tervek szerint készült. Már szombaton délelőtt megkezdődtek az ájtatosságok Vasárnap reggel az ifjúsági szentmisén dr. Turcháni Egon hittanár mondott lelkes beszédet az ifjúsághoz. Mise után átvonultak az uj iskolához, amelyet dr. Lindenberger János püspöki helynök szentelt meg. A szentelésen résztvettek az előkelő budapesti vendégek, a szarvasi járás főszolgabirája és a község elől járósága, valamint az egyház vezetősége és a nagyszámú közönség Az uj iskola felépítésével megoldották a Népszövetségi Otthon elhelyezésének kérdését is, amennyiben annak céljaira a régi tantermet ren - dezték be, mig az uj iskolaépületben külön termet nyitottak a karitativ munka számára. A Himnusz eléneklése után visszatértek a hívek a templomba, ahol a püspöki helynök főpapi misét mondott. Evangelium után Kovács Sándor, a debreceni „Kath. Figyelő“ kitűnő szerkesztője mondott magasan szárnyaló szentbeszé det. A mise alatt az énekkar lakácsg Dénes s. lelkész vezetésével Wendl A-dur miséjét énekelte. Gradualekor Takácsy Csernus Mihály remek egyházi énekét adta elő gyönyörűen. Délelőtt 11 órakor kezdődött a színházban a katolikus népszövetségi diszgyülés, amelyet dr. Lindenberger János helynök nyitott meg. Utána dr. Tóth Pál országgyűlési képviselő köszöntötte a kerület nevében a megjelent magas vendégeket. Kovacsics Dezső dr. főispán az Alföld hitéletéről mondott keserűen igaz és megszívlelendő szavakat. A díszközgyűlés ünnepi szónoka Ernsst Sándor pápai prelátus volt, aki a társadalmi ré tegek együttes mnnkájának szükségességét fejtegette. Frühmirth Mátyás országgyűlési képviselő szociális problémákról, Haller István volt kultuszminiszter pedig a katolicizmus hivatásáról beszélt. A gyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget Egy órakor az Árpád-szálló nagytermében többszáz terítékes bankett volt. Délután 3 órakor a különböző szakosztályok ülései kezdődtek meg A Hármas-Körös vidéke népének impozáns ünnepét Fetser József esperes rendezte nagy gonddal és szeretettel. A szép ünnepen megjelentek többek közt: Bréhm Lőrinc prelátus- kanonok, dr Kovacsics Dezső főispán, báró Apor Vilmos plébános, Csernus Mihály endrődi apát, Domanek Pál dr. esperes, Bedák Mátyás esperes, Bolza Géza gróf, Benz-Csáky Ilona grófnő, Polnik Kornél dr. járásbiró, Schauer Gábor dr. főszolgabíró, Svetits Viktor és Ancsin György segédlelkészek stb , stb A magyar irredenta költészet. Irta: Démusz Endre. Meg kell még emlékeznünk „Magyarnak lenni“ című verséről, amely az örök magyarsors tragédiájának megkapóan hatásos kifejezése. Gyönyörűen írja le ebben azt, hogy lelkűnkkel magasba törőknek születtünk, de átkos végzetünk a földhöz láncol bennünket. Nagynak születtünk, bajban büszke hősnek, de döntő harcra nem elég erősnek De akármilyen szenvedésteljes a mi sorsunk, mégis ^an benne valami felemelő valami kimondhatatlan zordon fenségesség: vi selni sorsunk, ahogy meg van Írva : „Lelkűnkbe szíva magyar földünk lelkét, Vérünkbe oltva ősünk honszerelmét. Féltőn borulni minden magyar rögre Hozzá tapadni örökkön örökre! “ Ennél szebben, szivbemarkolóbban a haza fias érzést nem lehet szemléltetni. Ha ezt megtesszük, örök életünk leszen. Meg nem tenni pe dig nem engedi sorsunk A magyar irredenta költészetnek másik ki váló egyénisége: Végvári (Reményik Sándor). Versei a hazai elszakított területeinek sebéből kibuggyanó vérszemék, amelyek magukban egye sitik a leszakított részek minden fájdalmát s szenvedésük tűrhetetlen voltát. Mig Sajó a megmaradt részben a feltámadniakarást hirdette, ad dig Végvári a szenvedések miatti elfásulástól igyekezett megvédeni a leszakított részek magyarjainak lelkét Előbb elsiratta a nemzet nagy halottját, kire ha nem borult volna a geszti sírbolt, talán a nemzet bukása sem következett volna be, ha be is, nem jutottunk volna Trianonig. Aztán a segítségért könyörgés, kétségbeesés hangja szakadozott bele a kietlen sötét magyar éjszakába, mert nem akart és nem is tudott volna beleszokni a magyar lelketlen csattogó bilincsek recsegésébe. Mindenkikez fordult, minden magyar lélekhez könyörgött, hogy testvéri szeretetünkkel enyhítsük meg, tegyük világossá szenvedésük teli éjszakáját. Szomorúan látta, hogy a leghátrabbak is eltávoznak mellőle, mert nem bírták a fájó rab igát Eivonultaija a távozók előtt az elválás fáj Ualmát, idéz Mikesre, utal az emlékezésre, amely a lelkekbői fájdalmas kereszifákat ácsol, majd kétségbeeséssel párosult daccal kiáltja nekik: „Én itthon maradok. Leszek gyuitózsinór, leszek halálbarang leszek akármi . . de itthon mara dók, mert keblemből kellene a szivemet kitépni, hogy itt hagyhassam szülőhazám “ Támadhatnak ra bármily erővel a „pünkösdi királyok,“ mert ha a testet meg is tudják béni tani, marad még valamije, amit nem lehet el orozni: a gondolat S a gondolat szabad. Majd szenvedő testvéreit akarja vigasztalni, holott talán ő szorulna rá nagyon a vigaszta lásra, de lelkében a költői ihlet elfelejteti a maga fájdalmát s ha vérző szívvel is, teljesiti hivatását s felkiált: félnek a poroszlók. Hiába kerítették kezükbe hazánk legszebb részét, hiába övezték fel magukat vad barbárságukkal, még sein tud nak egy percre sem megnyugodni, nem hagyja őket a bűnös lelkiismeret mert érzik : . . . lelkünk üres. mint a felfújt hőlyag, S csak úsznak a színén a megáradt folyónak De félnek, félnek, félnek a poroszlók!“ Egy másik költeményében bibliai témát használ fel, amidőn a poroszlók elé odaállítja a lángbetüket: Végetek van, megméretve kevésnek találtattatok. Máskor a „Nagy magyar télben“ égő picike tűzzel éleszti reménységét és lelkének borúján áttör a remény halvány sugára : ha ezek a pici tüzek összefognának, a láng „Az égig, a csillagos égig érne, És minden rongy benne égne.“ Ebben a versben már biztató hang hangzik: ha megértjük s ha megsegítjük egymást, még hatalmasak leszünk és könnyen lerázhatjuk a ránkbéklyózott csörgővasat. Ezt a gondolatot kellene különösen megértenünk s szivünkbe vésnünk. Általában Végvári az elszakított részek bu siló fájdalmát, a segitségetvárás izgalmát, az ősi faji erőbe vetett bizalmát a legfrappánsabban tudja kifejezni s ez a tulajdonsága a legkiválóbb hazafias költővé teszi öt. E két legnagyobb irredenta költőn a hazafias érzést sok más költő is kifejezte. Ezek között elsősorban kell megemlékeznünk Áprily Lajosról, az erdélyi irodalom egyik legértékesebb képviselőjéről, aki finom, allegorikus hangon szó laltatja meg hazafiui bánatát s reménykedését. Legismertebb költeményei: Kolozsvár éjjel és Esti dal. A másik, elszakított területen élő költő Mécs László. Pap költő Az evangeliur.i igazság hirdetésével a szilajkodo, vad magyar természet megnemesitésére törekszik Lelke szereti ez el vont, képletes beszédet s ezért hazafias versei majd mind allegorikusak György Lajos legszebb allegóriája a „Csipkerózsa“ s ebben mesélgető jókedvvel beszél a halott csipkerózsika a haza feltámadásáról: „Magyarország, te árva csipkerózsa, Ébredsz még nőtás, boldog virradóra! Öröm-sereggel, csőkosan jön érted, A várva-várt szép vőlegény: az Elet. Vargha Gyula a „Kálvária járásban“ gyújt reményfáklyát mert bölcs tapasztalattal látja, hogy szenvedésünk Krisztusszenvedés, s önként vetődik fel az a tudat agyában : feltámadásunknak is Krisztuséhoz kell, hogy hasonló legyen. A hazafiasságnak legmesszebb menő megnyilvánulása : Krisztus sem szenvedett többet a ke-
