Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-11-10 / 90. szám
2 Békés 1928 november 10. Nagyszabású reklámfelvonulások a főváros utcáin. Ma délelőtt nagyszabású látványosságban volt része a főváros közönségének, különösen azoknak, akik az Andrássy-uton és a Nagykörúton tartózkodtak a déli órákban. Az Andrássy-ut végéről ugyanis a Millenáris emlékműtől indultak a Magyar Hét rendező-bizottsága által összeállított azok a menetek, amelyek mint egy élő,,mozgó katalógus vannak hivatva megismertetni a magyar fogyasztóközönséggel a magyar vállalatokat. Fél 11 órakor útnak indultak azok a szóló és oldalkocsis motorkerékpárok, nemkülönben személy- és túraautók, amelyek kizárólag a magyar ipar termékei és amelyek közül mintegy 150 darabot ur vezetők vezették az Andrássy-uton át, végig a Nagykörúton a Boráros-térig és onnan vissza azért, hogy az Országháznál széjjeloszoljanak. Egy félórával később indult ugyancsak a Millenáris emlékműtől a tulajdocképeni reklámfelvonulás, amely egyrészt lófogatu kocsikból, de főként és legnagyobb részben az egyes gyáripari vállalatok feldíszített reklámautóiból állottak. Mintegy 150 kocsi jelentette be eddig résztvételét, amelyek szakmánként csoportosítva az előbb említett útvonalakon vonultak végig. Ennek a menetnek szétoszlása azonban a Milleniumi emlékműnél volt. A felvonulás délelőtt fél 11 órától délután 2 óráig tartott. A reklámmenet a legnagyobb rendben, az egyéb- irányú forgalom megzavarása nélkül bonyolódott le. Búcsú és iskolafelszentelések Endréden. Szép napja volt Endröd községnek november 5-én, Szent Imre napján. Ekkor ünnepelte az egész község lakossága templomának védszentje, szent Imrének ünnepét. Az ünnepi nagymisét dr. Linden- berger János apostoli kormányzói helynök celebrálta fényes papi segédlettel. A magas szárnya- lásu s gyönyörű szentbeszédet Mellaii Márton pápai kamarás, tanitónőképzöintézeti igazgató tartotta. A szentmise alatt a helybeli Szent Imre dalárda és iparos dalárda egyesitett énekkara énekelt nagyszerű betanításban. Mise után az egyházközség képviselőtestülete tisztelgett dr. Lindenberger János helynök előtt, akinek további szives támogatását kérte az iskolaügyek terén. Válaszában a helynök kijelentette, hogy örömmel teljesiti a kérést, mert a vá- radi csonkaegyházmegyének iskoláztatás terén legfejlettebb községe épen Endröd. Ebédután dr. Lindenberger helynök megáldotta Endröd külterületén épült uj iskolákat, neA magyar irredenta költészet. Irta: Oémusz Endre, A Kárpátok medencéjének peremén vérrózsákat harmatoztak a virágok . . . Katonáink ha- láltmegvető bátorsággal védelmezték a biborpa- lástos Hungáriát a Kárpátok hegykoszoruján kívül s belül egyaránt Hősiességük csodát müveit, kitartásuk ezer reménnyel biztatott . . . Ám mégis a régi átok lett úrrá felettünk s amikor már a biztos vég közelgett, néhány itt honmaradt hősnek fejébe szállt a mámor és ránközönlött az enyészésnek napja. A háborúban tündöklővé vált Glóriát sárba tiporta öngyermeke . . . Aztán jött a rabló pribékek hada. Rongyosan, szemtelenül s háború tatlanul . . . S mire a mámor elszállott fejünk bői, bilincs kattogott fáradt tagjainkon. Az egy, a szétválaszthatatlan, a földrajzilag egységes országot darabokra vágták s minden értékétől megfosztva körülállották, hogy minden mozdulatára felfigyeljenek. A szenvedés s az események gyors egymásutánja megdermesztették a fásult sziveket és az ,uj honfoglalás“ után halálos, néma csend lett. Csak hosszú kínos léleknarc után tört elő a lelkek mélyéből a magyar dac: nem ! nem ! soha! Mi nem nyugodhatunk bele abba, hogy hazánk csonka maradjon, hogy testvéreink ha lálhörgését halljuk anélkül hogy segítséget vihet nénk nekik . . . Nem, mert habár a magyart az Ázsiából hozott átok : a széthúzás gyengíti, még sem szabad elenyésznie, hiszen természete, okos sága, munkabírása, katonás szelleme, hősiessége, erkölcsös életmódja, büszke faji öntudata egy egységes, önálló állam bírására teszik képessé. Igaz, a világháború rutul megtépázta erényeinket s emiatt Isten kemény és kérlelhetetlen büntetését vontuk magunkra. De Isten mégis vezetesen a kocsorhegyi, ugari és »kondorostanyai iskolákat. A vendégeket mindenütt az iskola tanítója és növendékei üdvözölték. Az ugarakon pedig Sznravetz Pál ottani gazda beszélt. A szép ünnepségen jelenvolt dr. Lindenber- ger János apostoli kormányzói helynök, dr. Kova- csics Dezső főispán, Szentkereszty Tivadar kir. tanfelügyelő, Meltau Márton pápai kamarás, tanitó- képzöintézeti igazgató, dr. Pálka Pál főszolgabíró, Fetzer József kér. esperes. Pápai Lajos dévavá- nyai esperes, Gáspár István mezőberényi, Fehér Lajos körösladányi plébánosok és a környék és helybeli vezetőemberek közül számosán. Az előkelőségeket Csernus Mihály apátplébános, v. nemzetgyűlési képviselő látta vendégül úri asztalánál. Bizottságok ellenőrzik és bírálják el a kirakatokat. A Magyar Hét alatt a kirakatokban „Magyar áru“ jelzéssel a tiszta magyar áruk, „Magyar munka“ jelzéssel pedig az anyagukban idegen, de a feldolgozó munka szempontjából magyar áruk vannak feltüntetve Egyrészt ezért, másrészt pedig a kirakatok művészi hatása szempontjából, bizottságok járják most végig a főváros utcáit. E bizottságokat az illető szakmai érdekképviseletek küldik ki. Az általuk legszebbnek talált 10—10 szakmai kirakatot, elismerő oklevél kiadása céljából javaslatba hozzák a Magyar Hét rendezőségénél. A szebb kirakatok tulajdonosait már a bizottságok is felkeresik és üdvözlik a Magyar Hét nevében. De a bizottságoktól függetlenül, illetve az általuk javaslatba hozott cégeket, a Magyar Hét Nagybizottságának a kereskedelem és ipar notabi- litásaiból és a kamara képviselőiből alakított bizottságok fogják felkeresni és kirakataikat megtekinteni. A szebb kirakatokat — hir szerint — a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztereken kívül valószínűleg a Kormányzó is meg fogja tekinteni. Házavatás és táncmolatság az Újvárosi Olvasókörben. November 11-én, vasárnap este 8 órai kezdettel a Kör vezetősége házavatást és táncmulatságot rendez. Egészen uj parkettázott bálterem, pazar fényben, rózssszínben úszó, uj nagy tükrökkel feldíszített termek várják oda a fiatalságot, hogy a Magyar Hét betetőzéseképen igazi szép magyar mulatságban, szép magyar táncokban találja örömét és jókedvét. könyörületes volt irántunk. Keményen büntetett, amiért eltértünk az istenes élettől, de egyúttal gondoskodott rólunk Mindentudó bölcsességével s költőket adott az elalélt tetembe érző szív gyanánt A költők megérezték s lázas ajakkal világgá kiáltották a nemzet szivéből kipattanó gondolat szikrákat Egyesitették a maguk lelkében az ország közös fájdalmát és bátorságot tanulva a múlt dicsőséges történetéből, enyhítették a kilá lástalan jelent és az igazságot a jövő diadalában látták. Előbb az elvesztés miatti fájdalom zokog lantjukon, amint Boross Sándor egy kisebb s éppen városunkban is ismert költeményében olvashattuk : „Elment a Kárpát, a hegykoszoru . . . de az elmenökkel együtt elment: „a szabadság, a dal S nem ment utána, tétlen nézte el Ezerkilencssázhuszban a magyar.“ Azután az elvesztett részek utáni vágyódás fájdalma legerősebb hangon Sajó Sándor költeményében csendül meg. A zokogó fájdalom szinte majd széttépi a költő lelkét, amint verseiből is kiérezzük. Számára nincs Erdély, Felvidék, Bácska, Bánát Dráva-Száva köze. Ezek lelkének fájongó darabjai, amelyekhez ragaszkodni fog utolsó csepp véréig, mint szülőföldjéhez: „Születtem síkon, völgyben, halmon — Egy kis rögért, ha meg kell halnom Hát meghalok! — De nem adom !“ Írja egyik megkapó versében. De ha teste meg is hal akkor sem fog nyugodni, mert lelkét, amely izzik a hazaszeretettől, itthagyja örökbe : „S ez ott vijjog majd Kárpát havasán . . .“ és rákiált az uj honfoglalókra: „El innét rablók, — ez az én hazám“ De ha máskép nem is lesz, ő szívesen magára vállal minden megalázást: Magyar lányok ! Magyar fiuk ! Jöjjetek el oda és mutassátok meg, hogy nem fajult el az ősi vér, tudtok még ti a mai romlott világban is tiszta, ártatlan, nemes örömöket szerezni egymásnak és a ti boldogságotokért imádkozó szüléiteknek. Jöjjetek és töltsétek meg vidámsággal szo- morkodó sziveiteket és sziveinket! Szeretettel hiv mindnyájotokat: Az Újvárosi Kör vezetősége. | Tóth Árpád| Nagy s rendkívül érzékenyen ható, csapas érte a magyar irodalmat. Meghalt Tóth Árpa i. az újabb magyar lira egyik legkiválóbb s legközkedveltebb dalnoka. Hosszú évek óta emésztette már a gyilkos kór, de törékeny szervezetét mindezideig lebirta- s újabb küzdelemre sarkalta a költői hivatás tudata. Most mégis legyőzte a kór s csendes ravatalát körülveszi párásszemü. bánatosan jajongók tábora. Mint iró, kora legnagyobbjai közül való volt. Költeményei szivének mélységéből fakadva választékos költői nyelven s formában jutnak kifejezésre. Sorai hosszú, de mégsem fárasztó muzsikáló sorok. Rímelő tehetsége pedig Arany és Kozma tehetségével versenyez. Három eredeti verses kötete és egy forditáskötete jelent meg. Ez utóbbival is halhatatlan érdemeket szerzett magának. Betegágyán sem hagyta muukavágya pihenni és sajtó alá rendezte negyedik verseskötetét. Csendes lelki életet élő ember volt, ki jobban el tudott gyönyörködni a szépen, mint az élet viharos lüktetésén Halála is csendes átréve- dés volt az örökcsend, az örökbéke, az öröknéma- ság hazájába. Fáradt teste megpihent, de lelke itt maradt mindörökre szerető híveinek szivében. d— e— Mtefgliftvtf. Áz Újvárosi Olvasókör folyó hó ií-én, vasárnap újonnan átalakított összes helyiségeiben tAuctigalmat rendez, melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja az elnökség. — Belépődíj személyenkint 1 pengő 50 fillér, családjegy 3 személyre 4 pengő. — Kezdete este 8, vége reggel 5 órakor — Felülfizetéseket köszönettel fogadunk. „Leszek szégyen és leszek gyalázat . . . És ott égek majd minden homlokon, S mint bujdosó gyász az én szép hazámat A jé Istentől visszazokogom“ Írja a közismert „Magyar ének 1919-ben“ cimü költeményében. Ki tudná szebben kifejezni e fönséges gondolatot ? Ki érezhette jobban az elszakított részek miatti fájdalmat a költőnél Senki, senki. Neki fájt legjobban a szive, amig leikéből ki nem teremtődtek e sorok. Majd a harag kissé enyhül lelkében és Istenhez fordul s Tőle remél segítséget. Mert hisz’, ha emberi erő nem képes már rajtunk segíteni, akkor biztosan segítségünkre siet a „magyarok Istene“. Meg is nyugszik az Ő akaratában : ma még szenvedünk ugyan a rajtunk esett szégyenben, gyalázatban, de holnap már a bosszú lesz a mienk: „holnap dacra lángolás, Melytől keservünk rettenetre lázad, És bosszú, melyben nem lesz irgalom, — Én népem készülj! Jelszó: Trianon!“ Trianon az örökbosszu, a soha megbo- csájtani nemtudás emléke szivében, amely emléket semmi sem tud onnan soha kiégetni. De amikor a magyarság buravigadását és sokszor esztelen kicsapongását látja, a fájdalomzengés elnémul szivében : „Szeretném mindet keseregve zengni, De foszlott hum lelkem daltalan, — Oh énnekem már nincs itt hova lenni, Már jajszóm sincs, csak — szégyenlem magam ..“ A sivár, a kérlelhetetlen jelen festésével a költő a lelkek mélyébe költözött hazafiasság szikráit akarja lánggá korbácsolni. Keményen sújt, dacos haraggal csapkod, lázas ajakkal kiabál, hegy öntudatra ébresszen Megérzik minden versén, hogy ezerszeres kínokat szenved faji hibáink miatt, de dacos büszkesége nem lágyul el, hanem, haraggá dagad (Folyt, köv.)
