Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-02-04 / 10. szám

LX. évfolyam IO szám Szombat Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. Gyula, 1938. február 1. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes tctöai éra 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton A törvény lesújtott. Egy idegesen kapkodó, naiv vé­dekezésével szinte nevetségessé váló ember állott a független magyar bí­róság előtt, hogy számot adjon azok­ért a nemzetellenes ténykedéseiért, melyeket az úgynevezett emigráció kebelében kifejtett. Az a gyülevész csoport, amely magát Rákóczi és Kossuth jogutódjának szeretné fel­tüntetni a külföld tájékozatlan köz­véleménye előtt, megfeledkezik arról, a történelmi tényről, hogy mig a ku­ruc szabadságharc és 48 hősei az idegen, elnyomó hatalom pallosa elől mentették nemzeti értéket jelentő éle­tüket külföldre, addig az októbriz- mus és a kommün patkányhada a talpraállott és öntudatra ébredt ezer­éves Magyarország igazságügyi ha­tóságainak hatásköréből szökött meg, hogy kivonja magát közönséges — és nem politikai — bűncselekmé­nyekért jogosan kijáró büntetése alól. Külföldön minden célúk és törekvé­sük arra irányult, hogy a külálla- mok beavatkozását erőszakolják ki Magyarországgal szemben és e célt szolgálta sajtójuknak rendszeres gyű­lölet és rágalom-hadjárata. A cukorbáró, aki most hazatért, valamennyiök közt talán a legeny­hébb bűncselekményekkel volt vá­dolva, hiszen többéves emigrációs munkásságából mindössze öt cikket inkriminált az ügyészség, ám ezek a cikkek tartalmukat és stílusukat, nem különben tendenciájukat tekintve mit sem különböztek azoktól a véres és uszító kirohanásoktól, melyeket né­hány „emigráns publicista“ százszám­ra követett el. Ugylátszik, az emi­gráció, amely felbomlottnak és szét- züllöttnek tekinthető, kísérleti ballo­nul küldte haza Hatvány Lajost, hogy a reá kiszabandó büntetés mérvéből következtessen arra, milyen sors vár­ja Magyarországon a visszaszivárgó hazaárulókat. Ebben a reményükben azonban a történtek után alaposan csalódtak, mert a Hatvány Lajosra kirótt szi­gorú büntetés alighanem el fogja venni kedvüket attól a régóta táp­lált, kedvenc gondolatukból, hogy nemzetbomlasztó tevékenységük szín­helyét újból az általunk tönk szélére juttatott Magyarországra helyezzék át. Évek óta hallunk hangzatos szi­rénszólamokat az emigráció likvidá­lásáról, melyekre azonban a kor­mányzatnak állandóan az a válasza, hogy jöjjenek csak haza az emigrán­sok és védekezzenek illetékes bíró­ságaik előtt. Mert könnyű az idegen­ben elképzelni, hogy a haza, amely ellen ilyen súlyosan vétkeztek és amely körül lázas igyekezettel ipar­kodtak még szorosabbá vonni ellen­ségeink vasgyíirüjét, elfelejtette a múltat és egy jóakaratu gesztussal keblére fogja ölelni a megtévedt bá- ránykákat. A valóság ezzel szemben az, hogy hazaárulók cinkosává válik az a magyar is, aki elévültnek te­kinti ezeknek a nemzetgyilkos de- liktum oknak megtörténtét, aki a fe­ledés fátylával igyekszik takargatni a még be sem heggedt sebek oko­zóit, aki menlevelet állít ki az ország ellenségei számára, hogy annak ol­talma alatt most már a határokon belül szabadon garázdálkodhassanak. Azt hisszük, hogy ennek az Íté­letnek a vádlott személyére vonat­kozó részén kívül mélyebb és elvi jelentősége is van. Preventív intéz­kedés akar lenni mindennemű olyan kísérlettel szemben, amelyek fel akarják ébreszteni a forradalmak ki­hűlt testű fantomját. Védekezés azon szép szavak köntösébe bujtatott és a megbocsátás, a szeretet csábszavait hirdető és azzal visszaélő propaganda ellen, amely az ország határai közé akarja ismét telepíteni azt a szedett- vedett társaságot, amely eddig csak külföldről vagdalta a nemzet élet­eveit. Holott a gyászos emlékezetű forradalmakból egyéb hasznunk sem volt, minthogy ezektől megszabadul­tunk és sikerült eltávolítani a nem­zet élnivágyó testéből ezt a kóros fekélyt. Az ítélet tehát egyszersmind ezt a figyelmeztetést is rejti magában és mementóul sztolgál a magyarság­nak, amely — a vádat képviselő fő­ügyész szavai szerint — olyan köny- nyen és olyan hamar tud felejteni. Sen Bélit Imii! a Békésvármegyei Tűzoltó Szövetséghez A Békésvármegyei Tűzoltó Szövetség múlt év szeptemberében Szarvason megtartott közgyü lésén nagy lelkesedéssel Scitovszky Béla m. kir. belügyminisztert fővédnökévé választotta meg A Szövetség a választásról diszokmányt készíttetett, melyet nemrég küldöttek el belügyminiszternek. Most érkezett le a Békésmegyei Tüzoltószövet ség elnökségéhez a belügyminiszter meleghangú köszönő levele, amely a következőképen hangzik: Magyar Királyi Belügyminiszter. Békésvármegye Tűzoltó Szövetsége t. Elnökségének Gyula. Tekintetes Elnökség ! Békésvármegye Tűzoltó Szövetségének fővédnökévé történt megválasztásomat na­gyon köszönöm és e tisztséget készséggel vállalom. A tűzrendészetet mindig a közigazgatás egyik legfontosabb ágának tartottam, mert régi meggyőződésem az, hogy a nemzeti vagyon csak akkor óvható meg a tűz pusz­tításától, ha korszerű a tűzrendészet és hiva­tása magaslatán áll a tűzoltóság Örömmel értesültem arról, hogy Békés- vármegye e tekintetben is teljesiti hazafias kötelességét és igyekszik tűzrendészetét és tűzoltóságát a kívánt színvonalra emelni. Jól esik tudnom, hogy a vármegye közönségé­nek azt a törekvését a Szövetség is támo­gatja. Ennek az együttműködésnek, az erők összefogásának nem is maradhat el a gyű mölcse, mely végeredményben országunk ja­vát mozdítja elő és közelebb visz bennün­ket szebb jövőnk megteremtéséhez. Budapest, 1928. január hó 27. Hazafias üdvözlettel: Scitovszky Béla. Rózsa, rózsa, fehér rózsa ... — A józsefvárosi Szociális Misszió Rózsa- esije teával és tánccal — A gyulai Szociális Misszió józsefvárosi szakosztályának tea-estjei olyan nagy és általá­nos tetszést arattak a múltban, hogy közkívá­natra most vasárnap ismét rendez egyet a Misszió. Még pedig újszerűt, végtelenül kedveset és hangu­latosat. Virágos lesz ez az este. A virágok király­nője : a rózsa fog dominálni s ez a szépséges, költői gondolat rendkívül bájossá és érdekessé varázsolja a nemes célú estét. Rózsák díszítik az asztalokat, rózsák virulnak a lányok és asz- szonyok ruháján s folytatódik a gyönyörű ma­gyar csoda: kenyérré változik a sok piros rózsa, fehér rózsa, mint egykoron Szent Erzsébet ki­rályasszony ölében. Mert a józsefvárosi misszió­sok ezt a szépnek Ígérkező estét is annak a krisztusi gondolatnak jegyében rendezik, amely világvégezetéig cseng a jó emberek szivében : „Szegények mindig lesznek közietek.“ Két értékes dijat is tűzött ki a rendezőség ez estén. Az egyik dij azé lesz, aki a legtöbb rózsát kapja, a másik dijat pedig az nyeri el, aki a legtöbb rózsát tudja eladni. Nagy érdeklődés előzi meg a kitűnő józsef­városi műkedvelők fellépését, akik szebbnél-szebb kedélyes számokat adnak elő. A szereplők lesz nek: Pfaff Mancika, Gergely Mária, Ludvig István és Schriffert Márton Ezek a nevek mar biztosítékai a fényes sikernek s a kedélyes han­gulatnak A „Rózsa“ tea-estet, mely tánccal lesz egybekötve, a Wiszt József vendéglő összes ter­meiben rendezik. Este 7 órakor kezdődik s Űrt

Next

/
Thumbnails
Contents