Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-10-20 / 84. szám

Szombat Gyula, 1938. október 30, liX. évfolyam 84. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. MIBŐL? Az országot újból ellepték azok a színes plakátok, amelyek három esztendő óta október valamelyik utolsó napján egyik kitűnő emberi erény, a takarékosság gyakorlására szólítják fel a polgárságot. A lapok részlete­sen foglalkoznak a takarékosság elő­nyeivel, az iskolákban a nebulók örömmel hallgatják az előadás helyett tanítóiknak a spórolásról tartott sza­badelőadását. Egyetlen szerény ellenvetésünk lehet csupán, amely nem is annyira e mozgalom érdemi, mint inkább anyagi részére vonatkozik. Úgy va­gyunk vele, mint az egyszeri nép­tanító, akinek 25 éves jubileuma al­kalmából a község intelligenciája részéről felemelő ünneplésben volt része és amikor egy beszéd után fel- zugott az éljen, a jubiláns igy mor­fondírozott, : — Éljek! De miből ? . . . Takarékoskodni igazán kitűnő feladat, ha van miből. De ma az a helyzet, hogy a szó szoros értelmé­ben valóban nincs miből takarékos­kodnunk és a mindennapi száraz kenyér előteremtésének nem egyszer teljes kilátástalan munkája közben is ez a miből kisért. Túl vagyunk az aranjuezi szép napokon, amikor még be is oszthattuk fizetésünket, jövedel­münket, hiszen az ország lakosságá­nak túlnyomó többsége már úgyszól­ván csak máról-holnapra él, jobban- mondva tengődik. Ha a kormányzat karöltve ma­gas pénzügyi tényezőinkkel mégis úgy találja, hogy a takarékosság hir­detése és gyakorlati megvalósítása mindennél előbbre való feladat, úgy egészen más elemekhez kell fordul­nia, mint akiknek ezt a felhívást szánta. A két keze után élő kisember százszor is meggondolja, mielőtt egy pengőt kiadna, ezzel szemben ott lát­juk azokat az elemeket, amelyek köl­tekezésükkel szinte provokálják a nyomort és pazarlásuknak nyílt fitog- tatása van annyira destruktiv propa­ganda, mint a leguszitóbb demagóg beszédje. Akik az általános és egyre nö­vekvő munkanélküliség napjaiban a mulatóhelyek, bárok szeparéiban liter számra nyakalják a pezsgőt, akik a pénztelenség reménytelen évadjában ezreket csapnak fel egy kártyalapra vagy egy telivér versenyparipára, azoknak kellene elsősorban meg- szivelniök a takarékosság követésé­ről szóló szózatot, Mert amíg egyfe­lől a nyomortanyák réinregénybeillő képeit látjuk, a másik oldalról egye­nesen forradalmasító hatással kell, hogy legyen az a kevesek részéről folytatott oktalan dőzsölés. És meg­vagyunk győződve, hogy a külkeres­kedelmi mérleg feljavítását célzó ak­A Nemzeti Összetartás Társasköre politikai bizottsága a nyári szünet után a napokban tar­totta meg első gyűlését. Apponyi Albert gróf említést tett legutóbbi lequeitiói útjáról. Tapasz­talatai nemcsak minden várakozásának megfele­lők, hanem a nemzettel szemben tartozó teljes felelőssége tudatában kijelenti, hogy az ifjú király fizikailag és szellemileg korát két-bárom évvel meghaladó érett­séggel bir, el van telve mély erkölcsi komolysággal, amely kiválóan nyilvánul meg a jövő hivatását illetőleg. Hiva­tását a legtisztább magyar nemzeti szellemben fogja fel. A bizottság tagjai ezután behatóan meg­beszélték a politikai helyzetet főkép a jogfolyto­A romániai országos magyar párt a napok­ban tartotta nagygyűlését Székelyudvarhelyen, amelyen impozáns méltósággal tört elő az el­nyomott magyarság elkeseredése. A nagygyűlést gróf Bethlen György, a párt elnöke nyitotta meg. Megnyitó beszédében rámutatott, hogy most van 10 éve annak, hogy Gyulafehérváron az erdélyi románok kimondották a Magyarországtól való elszakadást és a Romániával való egyesülést. Az egyesülés megtörténtekor a kisebbségeknek ön­álló autonómiát, teljes szabadságot, egyenlő el bánást igének, azonban azóta minden másként történt Megállapítja beszédében, hogy az Ígére­tekből semmit sem váltottak be, sőt a mai álla­potok a 10 év előttihez képest a visszafejlődés képét mutatják. Kijelenti, hogy jogaikról sohasem hajlandók lemondani és követelik az egyenlő kulturális és gazdasági elbánást. Küzdeni fogunk ezért szakadatlanul és minden törvériyadta esz­közzel, minden fórum előtt és ha belekényszeri- tenek bennünket, még a nemzetek szövetsége előtt is követelni fogjuk jogainkat, mig az igaz­ságot diadalra nem visszük. A beszéd végén az elnököt hosszantartó lelkes ünneplésben részesí­tették. Azután Inczédy Joksman Ödön ügyvezető- alelnök beterjesztette az intézőbizottság jelentését a párt múlt évi működéséről. A jelentés meg említi, hogy megkísérelték a magyarok számszerű összeírását, ezt azonban a hatóságok intézkedé seire kénytelenek voltak beszüntetni. A magyar iskolák terén a viszonyok egyáltalában nem ja ciók nem a fokozott külföldi pezsgő és selyemharisnya fogyasztás révén fognak fellendülni. Addig is azonban a lakosság nagyobb részét nem az érdekli, hogy miből takarékoskod­junk, hanem hogy miből éljünk meg. Erre az életbevágó, sőt mondhatnánk zsebbevágó kérdésre szeretnénk fe­leletet kapni a takarékossági gon­dolat hivatott vezéreitől. nosság elvének nézőszögletéből. Erre vonatkozó- lag a következőket közük a nyilvánossággal : Apponyi Albert gróf és Szterényi József bárónak Bethlen István gróffal folytatott meg­beszélése, valamint a miniszterelnöknek a felső­ház külügyi bizottságának ülésén tett nyilatko­zata alapján a politikai bizottság meg van arról győződve, hogy a kormány nem szándékozik az úgynevezett királykérdést az aktuális politika te­rületére vinni. Elhatározta a politikai bizottság, hogy a jogfolytonossággal szemben történő mozgolódá­sokat, amelyekről a vidék mindegyre több hirt küld a központnak, erősen fokozott figyelemmel fogja kisérni. vultak, sőt rosszabbodott a helyzet. A jelentés megemlíti, hogy 463 tanulót távolítottak el a hatóságok a magyar felekezeti iskolákból A jelentés felolvasása után Pál Gábor dr., Csíkszeredái ügyvéd szólalt fel, aki hangoztatta, hogy a magyarság számára csak egy ut van és ez az ut a nemzetek szövetségéhez vezet. Ro­mánia történetében — folytatta — nem az első eset, hogy az Írott jogok végrehajtatlanul marad­nak. Gyulafehérváron mindent megígértek, de nem azért, hogy ezeket be is tartsák, hanem, hogy az ígéretekkel a külvilág rokonszenvét meg­szerezzék. Az országban a kormány kisebbségi politikája következtében általános a nyomor, amely már a rnagánegzisztenciákat is megtámadta. Az or­szágban élő kisebbségek nem lehetnek az elnyomó hatalom objektumai. Panaszaink egész tömegével — mondotta — a 10 év alatt felgyülemlett min­den keserűségünkkel a Népszövetség nemzetközi fórumához kell fordulnunk. Beszéde után a ho­zott határozati javaslatot a nagygyűlés egyhan­gúan elfogadta. Majd a párt tisztujitó választására került a sor. Elnökké Újból közfelkiáltással gróf Bethlen Györgyöt választották meg Alelnökökké Inczédy Joksman Ödönt, Jakabffy Elemért, Sán­dor Józsefet és gróf Teleky Arthurt. Érdekes, hogy a romániai magyar párt székelyudvarhelyi gyűléséről szóló tudósításokat a román cenzúra erősen megnyirbálta. A fal ragaszokat, melyeken a magyarokat a gyűlésre meghívták, a rendőrség lekaparta. Az iS« My My mies! Mysáil !of lel hivatását Apponyi Albert gróf beszámolója lequeitiói otjáról a Nemzed Összetartás Társaskörében it székelyudvarhelyi gyűlés. Az erdélyi magyar párt a Népszövetséghez fordul panaszaival.

Next

/
Thumbnails
Contents