Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-10-13 / 82. szám

2 Békés 1928. október' 13. Közbiztonság Romániában. Kaptuk és szó szerint közöljük az alábbi levelet: Tekintetes Szerkesztő ur ! (Az alább leirt rablási eset oláh megszállott területen, egy kisebb, de forgalmas állomáson — hol ez nem első eset — történt. A kirabolt egy szegedi lakos, magyar állampolgár, aki üzleti ügyben volt lent Erdélyben körúton.) Zakatolva rohan oláh megszállott területen a vonat. Gondtól terhelten szomorú magyarok ülnek a kocsikban. Már este 9 óra s mégis egyet­len szakasz sincs kivilágítva., pedig sötét van, nagyon sötét. Itt ott egy gyertya fénye mellett magyar szó hallatszik: „Saját pénzemen kell vi­lágítani, a drága román vasutat segítem ezzel, de mit tegyek ? Nem szeretem a sötétséget, sze­retek mindenkinek a szemébe nézni.“ Néhány perc múlva berobog a vonat X. állomásra. Teljes sötétség itten is, pedig eléggé forgalmas vasútállomás. „Átszállás Nagyenyed felé!“ hangzik az oláh vasút egyik alkalmazott­jának figyelmeztető szava. Siető utasok topogásátol és izgatott embe­rek zajos beszédétől lesz hangos az egész állo­más s megjegyzések röpködnek szét, mivel a Nagyenyed felé induló vonathoz egészen a vál­tókig kell kigyalogolni az átszálló utasoknak. A tülekedő utasok között ott van N. B. magyar állampolgár is, ki üzleti ügyben látogatja Erdély egyik-másik helységét. Ő is Nagyenyed felé akar utazni, de amikor a vaksötétben botor kálva végre eljut a vonathoz, szorongó érzése, rossz előérzete támad s előre sejti, hogy ismét éri valami, hiszen máris annyi kellemetlensége volt lépten nyomon. Eszébe jutott egyik eset, amikor az oláh közbiztonság egyik őrénél panaszt emelt, hogy uiibőröndjét ellopták s ez azt vála szólta : „Örüljön, hogy még él 1“ Már minden utas felszállott akkorára, mire a 65 éves N. P. a vonathoz ért. Épen fel akar lépni az egyik III. oszt. kocsi lépcsőjén, amikor egy kéz ragadja torkon s ezzel egy időben fejét egy hatalmas ütés éri. Elvesziti eméletét s tehe­tetlen testét kétes alakok sebtiben cipelik tova az éjszaka sötétjében. — Az öreg magyar testéből kiszáll a lelke és suhanva siet vissza a magyar rónára, ahon­nan a testtel együtt indult el. Végig száguld vá­rosokon, falvakon, keresve a rendőrt, a csendőrt a magyar közbiztonság e két büszkeségét Végig simogatja arcukat, fülükbe súg, hívja, csalja őket: „Jöjjetek 1 Teremtsetek már rendet ott a határon túl! Ti becsületes magyar véreim! Siessetek ! Töröljétek le már a könnyeket a sápadt magyar arcokról és töltsétek meg hittel, nyugalommal a megtépett s ezer sebből vérző magyar sziveket! Ti biztosítsatok egy nyugodt éjszakát elszakított véreinknek ! Hadd álmodjanak legalább egy éjsza­kán át az eljövendő megváltásukról ! Higyjétek el nekem, hogy nincs ott biztonságban a magyar élet, a magyar vagyon. Visszasír titeket minden utca, rólatok mesél az erdő, a mező. Jöjjetek vissza! ezt üzenték a hegyek, a tornyok, a Kár­pátok büszke bércei.“ A rendőr zubbonya alatt nagyot dobban a szív, megremeg a zokogástól a csendőr kalapján büszkén lengő kakastoll, lassan pereg a könny. Hallják a hivó suttogást s vágy és kötelesség meg a bosszú már vinné is őket, arcukra a ha­rag piros rózsát fest, de csak azt válaszolhatják: „Még nem mehetünk!® Az öreg megyar lelke visszaszáll a testbe. A test ismét életre kél s körülötte ott lebzselnek az oláh közbiztonság satnya legényei. Szivükben nem látszik egy csepp szánalom. Egyszerű a megállapítás : rablás történt. Alattomban leütötték N. P. magyar állampolgárt, zsebéből kivettek 10 ezer leit, 3 aranygyűrűt, 1 aranyórát lánccal és elvitték köpenyét. Az élettelen testet bedobták a vasúti töltés árkába, ott találtak rá. Az ütés nem életveszélyes, majd csak begyógyul, a többi meg már nem fontos. így szól az oláh megállapítás. Mi lesz az elrabolt pénzzel ? Megkerül-e ? Én azt hiszem, hogy a többi elrabolt tárggyal együtt igazságosan el lett osztva. Ezért nem fog soha megkerülni. Alattomos rablótámadás volt ! Az oláh megismételte az 1916-iki évet Franciaországba való beutazás korlátozása. Minthogy a gazdasági helyzet Franciaország­ban nem javult, a külföldi munkások ennek dacára özönlenek ki Franciaországba, ennélfogva az oda­való kiutazással kapcsolatban a következő újabb korlátozások lettek életbeléptetve : Franciaország területére szigorúan tilos menni olyan munkásnak, akinek szabályszerű szegödési okmánya nincsen. Szabályszerűnek tekinthetők azok a szegödési szerződések: a) amelyek iparosoknál a francia munkaügyi miniszter, földmunkásoknál a francia földmivelés- ügyi miniszter külföldi munkás, illetve földmunkás­ügyi központ szerveinek láttamozásával vannak ellátva b) collektiv szerződéseknél hasonló láttamo- zás kívántatik. Minden szegödési szerződéshez orvosi bizonyít­ványt kell csatolni Ezt az orvosi bizonyítványt csakis ra budapesti francia konzul által megjelölt orvos állíthatja ki, s az orvosi bizonyítványt a konzulátus láttamozza Tizenhatezer pengőbe került egy mezőkeresztesi földbirtokos esküvője. Az egyik pesti lapban olvassuk: Hétfőn tar­totta esküvőjét Szabó-Papp Béla földbirtokos a dúsgazdag Dósa Lajos leányával, Júliával Mező- keresztesen. A lakodalmi vacsorán, amely tizenkét fogásos volt, négyszáznyolcvanan vettek részt. El­fogyott egy ötmázsás tehén, két borjú, három ser­tés, négyszáz csirke, hetven hízott kacsa Felhasz­náltak még ötven kiló pontyot, ezerötszáz tojást, tiz mázsa lisztet, egy mázsa cukrot, kétszáz liter tejet, ötven liter feketekávét, ötszáz üveg szóda­vizet, hétszáz liter bort, harmincöt liter likőrt. A dohányosok ötszáz drb szivart és ezerötszáz drb cigarettát füstöltek el. A lakodalom költsége tizen­hatezer pengő volt. A mezőkeresztesiek szerint soha ilyen lakodalom nem volt a községben. Mi pedig azt mondjuk, hogy visszataszító ez az esztelen és tüntető pocsékolás akkor, amidőn ebben a szegény országban rengeteg családnak a mindennapi kenyérből sem jut elég. Miniszteri biztos a Hadröá élén. A m. kir. belügyminiszter a Hadigondozottak, Hadiözvegyek és Hadíárvák Nemzeti Szövetségé­nél viselt kormánybiztosi megbízás alól Kazy Béla ny altábornagyot saját kérelmére felmentette, s nevezett szövetséghez miniszteri biztosi minőségben dr. Pdskándg János miniszteri s. titkárt küldte ki, akit felhatalmazott azoknak az intézkedéseknek megtételére, amelyek a „Hadröá“ alapszabályszerü működésének biztosítása érdekébe szükségesek. szerelési készülékek és anyagok legolcsób­ban beszerezhetők BEKKER ANTAL cégnél. 671 5 • KÉRJE AFŰSZERKERESKEDÉ5BEN A MOST MEGJELENT, RECEPTET TARTALMAZÓ. SZÍNES képekkel illusztrált D? OETKER-FFLE A MÁV. és a románok. (Idönkint csak úgy dől a kritika a Magyar Állam Vasútra, fölszerelésére, javítására. Elbírja, gondolják, akik támadják, mivelhogy egyre jobbak a pályák, szaporodnak a hatalmas mozdonyok, az erősen megépített vagonok. Ez jut eszünkbe, mi­kor a magyar faló „Cuvantul“ cimü bukaresti ro­mán lapban a következőket olvassuk.) — Bizonyos idő óta az erdélyi vasúti állo­másoknak érdekes vendégei vannak. A teherszállító kocsik tizei-százai futottak be ezekre az állomá­sokra. A kocsik oldalain ez a három betű: MÁV. Jönnek azért, hogy megrakják mind épületfával. Egyszerű kérést intéztek a magyar államvasutakhoz és máris, a vagonoknak egész sora érkezőit az erdélyi berakó állomásokra. Ezzel szemben, ha va­laki a román vasutaktól vagont kér szállításra, ajándékot kell adnia fünek-fának, amig megkapja. A szabadban elraktározott áru megromlik az eső­víztől, vagy eltűnik. Vagont a kereskedőknek nem adnak, mert nincs és mire hosszas könyörgés és baksis-osztogatás után, végre egy vagon a rendel­tetési állomásra megérkezik, a tartalmának legna­gyobb része tönkremegy. A román államvasutak teljes csőd előtt állanak. A háború óta Románia egyik kormánya sem törődött a vasúttal. Azt a pénzt, amelyet a lopott milliókból szórnak szerte­szét, a román államvasutak fejlesztésére kellett volna fordítani, A kivitel pang, a lakosság sze­gényedik. De más baj is van. Néhány évvel ezelőtt a román katonai körök elhatározták, hogy Bessza- rábiában a Dnyeszter partján tüntető hadgyakor­latot tartanak. Ezt a határozatot később vissza­vonták, mert a vagonhiány miatt egyetlen had­testnek a veszélyeztetett határvidékre való szállí­tása két hétbe került Volna. A nagyvezérkar erre szégyenszemre lemondott a hadgyakorlatok meg­tartásáról. Javulás azóta sem történt. És mi lesz majd? Ma csak szép, szolid és olcsó MÁV. teher­kocsik érkeznek, amelyeknek jól megolajozott ten­gelyei varázslatos, édes dalt zengenek. Ezeket küldi Árpád fővárosa és ezek dörgik üdvözleteiket dübörgő útjaikon. De mi lesz majd azon a napon, amikor ezek a MÁV. vagonok más rendeltetéssel jönnek! A MÁV-nak ezzel az inváziójával szemben mit fog akkor szembe állítani a román vasút?

Next

/
Thumbnails
Contents