Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-09-26 / 77. szám
LX. évfolyam 77» szám Szerda Gyula, 1928. szeptember 26. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fii!. Hirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Ahoi neu m\&ilel i üt. Harsányi Zsolt, jelestollu írónk egy jóízű, megtörtént adomát mondott el e napokban egyik fővárosi lap hasábjain. Egy mágnásról és egy vigécről esik benne szó, akik valahogyan utitársak. A mágnás nagy kártyás és jobb hijján utitársával is beéri, csakhogy üthesse a „blatt“-ot. Hol az egyik, hol a másik nyer a huszonegyesben. Ép a gróf mondja ki a sorsdöntő számot, amikor a vigéc bizalmatlankodni kezd és kéri, hogy a mágnás a kártyákat mutassa fel. A mágnás utolérhetetlen lenézéssel odavágja neki: „Ez nálunk í a Nemzeti Kaszinóban nem szokás, amit mi kimondunk, az szent!“ „Hja, vagy úgy, a kártyát nem kell felmutatni?!“. ragadja meg a szót a 'vigéc, — „így is jó!“ Es ettől kezdve folyton nyer egészen Budapestig és minden pénzéből kifosztja partnerét. Ez élelmes vigécről nem kevésbbé élelmes politikai vigécek jutnak eszünkbe, akik szintén hazárdjátékot játszottak nem is olyan régen Párisban ellenünk és játékuknál ott- kibicelt az egész világ és tapsolt a szerencsés győzőknek, akik kicsi hijján egy egész ezeréves tétet besepertek, mig a blatt Páris és Trianon között járta, még pedig mindig és mindenben az ő javukra. Ez nem is volt oly nagyon boszorkányos dolog, mert?a;ki- bicek, akik nyomban bíráknak csaptak fel, elfeledték a kártyák felmutatását tőlük megkövetelni, a mi kártyáinkkal meg egyáltalában nem törődtek, azokra egy futó pillantást sem vetettek. Mi vesztesek lettünk az egész vonalon, mert — hamis játékosokkal állottunk szemben. Ez lehet szomorú, keserves, megalázó dolog, ahogyan az is, de semmi esetre nem kudarc, mert mi becsületesen játszottunk. Hogy a hasonlatot tovább folytassuk, idők múltak, amig az egyik kibicnek, egy egyéni tisztességére és nemzete becsületére igen kényes angol gentleraan-nek esze felderengett, amikor valahogyan a mi vesztes kártyáinkba betekintett: „Ez még sincs rendben, hiszen ezeket a szerencsétlen magyarokat hamiskártyások fosztották ki a mi jelenlétünkben. Ha efölött szemet hunynánk, cinkosai lennénk azoknak a kéteshirü nyerteseknek. De már ezek érdekében én nem teszem kockára sem magam, sem a nemzetem becsületét!“ így elmélkedett magában és megirta a mult év junius hó 21-én, rövid idővel azután, hogy a lelkeket felvilágosító Szentlélek ünnepét, pünkösdöt ünnepelte a világ, azt a cikkét, melyben „helyet kér Magyarországnak a Nap alatt.“ Ma már nagyon sokan tudják szerte e világon, hogy mi hamiskártyások ellenében vesztettük el ayjátszmát, nagyon sokan, de még mindig nem elegen. Itt az idő, hogy évek múltán is kijátszuk a magunk kártyáit ellenfeleink „bemondása, de fel nem mutatása“ ellenében. Lássunk csak egy-kettőt ezek közül! Első hamiskártya a mi háborús bűnösségünk, amivel a világot becsapták. A mi tétünk ezzel szemben az, hogy egyedül a magyarság képviselője, gróf Tisza István küzdött a kétségbeesésig minden erejével az ellen, hogy a szerb részről házunkra dobott tüz- csóva az egész világot lángba ne boritsa. Egyedül mi elleneztük a háborút! Jogásznyelven szólva,, perújításra az egyetlen bizonyíték is elégséges és perdöntő. A második hamiskártya, hogy nemzetiségeink a mi „zsarnoki uralmunk“ alól elkívánkoztak fajtestvéreinkhez. A mi ütőkártyánk ez ellen az volt, „adjatok alkalmat nekik, hogy e szándékukról előttetek tanúságot is tegyenek. Népszavazást kérünk. Annak eredményét feltétel nélkül elfogadjuk.“ És mit tett a világ? A hamis bemondást elfogadta és népszavazást csak Sopronban tűrt meg utóbb és ez is a hamiskártyások ellen fordult. A harmadik volt a „felszabadítás“ hazug jelszava. Nézzünk csak körül! Van-e csak egy a tőlünk elszakított nemzetiségek sorában, amelynek panasza ne sírna fel világszerte hogy rabbilincsben tartják ? A tót, a rutén, a magyarországi oláh, a német, a szerb egyformán jajdul fel, hogy ilyen elnyomást soha sem szenvedett és egykori, elvakult uszitók ma legjobban verik mellüket, és a „felszabadító testvérekének szemébe vágják azt a letagadhatatlan igazságot, hogy a magyar imperium alatt hasonlíthatatlanul jobban ment a dolguk, hasonlíthatatlanul több szabadságot élveztek. A negyedik volt: a gazdasági jólét, mely a Duna medencéjében beköszönt, ha a történelmi Magyarországból Csonkamagyar- országot faragnak. Es mit látunk ? Kablott jószágon nincs Isten áldása! Közgazdasági viszonyaik olyanok, hogy hozzájuk képest még Csonkamagyarország is minden nyomorúságával együtt eldorádó számba megy, mert e földön a magyarság évezredes államalkotó képessége folytán csakhamar helyreállt az élet- és vagyonbiztonság, a jogrend, az állami szilárdalapokra fektetett háztartás, a deficitmentesség, a pénz állandósága stb., mig a Kisántánt minden államában dühöng a Balkán teljes korruptságával. Folytathatlak majdnem a végtelenségig hamiskártyáik felsorolását. De ennyi is elég! Mindaz a bizonyíték, amelyet trianoni munkájukban a mi teljes távoltartásunkkal és kizárásukkal ellenünk felhoztak, nem ellenünk, de mellettünk bizonyít. Aki az igazság elől el nem takarja szemét, aki nézni és látni akar, annak mind ezt meg kell látnia, még ha nem is akarja. A világot alkotó nemzeteknek es államoknak, a sorsdöntő hatalmasságokon kezdve egészen az exotikus külföldi, más világrészeken fekvő államokig, be kell előbb-utóbb ismerniük azt, hogy hamis kártyásoknak lettek akaratlanul bűntársai és hogyha ezekkel továbbra is szövetkeznek, maguk is hamis kártyások hírébe keverednek. Már pedig a tisztesség, becsület és igazság még nem veszett ki végkép e világról! — Ha az uralomra jut, kiseprik a hamiskártyásokat és megdől Trianon! ivánffy Tamás. A feséfi äüiMSii is iilüffli ü jiii fizetési ellesel A községi alkalmazottak régi óhaja megy most teljesedésbe a belügyminiszternek azzal a legújabb rendeletével, amellyel megengedte, hogy a községi tisztviselők és egyéb alkalmazottak a községi alkalmazottak fizetési alapjából fizetési előleget kaphassanak. A fizetési előlegek csakis a tényleges szolgálatban álló és élethossziglan megválasztott községi tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat illetik meg, abban az esetben, ha betegség, vagy anyagi csapások folytán szorult anyagi helyzetbe jutottak és ha szolgálatuknak egyébként minden tekintetben megfelelnek. Helyettesek, vagy ideiglenes minőségben alkalmazottak nem részesülhetnek fizetési előleg ben, Fizetési előlegül az évi fizetésnek egy havi, vagy legfeljebb két havi részlete adható és az előleget az alispán a főszolgabíró javaslatára előlegezheti. A községi alkalmazottak részére kiadható előlegek összege az összes vármegyei és köz sági alkalmazottak fizetésének négy százalékát meg nem haladhatja Mivel pedig a fizetési alapban nem mindig áll megfelelő összeg rendelkezésre, ezért megengedte a belügyminiszter, hogy az előlegek folyósítási céljaira minden község alkalmazottai fizetésének négy százalékát, mint kiadást, költségvetésébe felveheti. Újabb nagygyűlést készít elő az oláh parasztpárt. Bukaresti jelentés szerint a román parasztpárt októberre ismét nagygyűlést tervez, hogy tiltakozzék a liberálisok jelenlegi kormányzati rendszere ellen. A nagygyűlés székhelye Bukarest lesz és erre az egész román parasztparti lakosságot össze akarják gyűjteni. A Józsefváros is megünnepelte báró Apor plébános jubileumát. Ragyogó időben, meleg érzéssel ünnepelte meg vasárnap délelőtt a Józsefváros katolikus társadalma is Gyuia város kivételes nagyrabecsülésben álló lelkipásztora: báró Apor Vilmos plébánosságának 10 éves jubileumát. Fél 10 órakor asszisztenciás szentmisével kezdődött a jubiláns ünnepség, melyet báró Apor plébános celebrált. A szentmise folyamán a Templomi Énekkar és zenekar gyönyörű számokat adott elő dr. Kovalssky Róbert nagyszerű vezetésével. Szentmise után az iskola udvarán kezdődött az üdvözlés. Elsőnek Zimmer József kántor k'váló betanításával a gyermekek alkalmi éneket adtak elő kitünően. A növendékek kedves üd-, vözletét Domokos Róza szőtte bájos szavakba s egyúttal szép fehér virágcsokrot is adott át a jubilánsnak. A megható jelenet után K Schriffert József földbirtokos, volt országgyűlési képviselő lépett elő. Keresetlen s éppen ezért mindenkit megható, a szív mélyéből fakadt szavakkal üdvözölte a józsefvárosi hívek nevében azt a lelki-
