Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-08-01 / 61. szám
IX. évfolyam 61. sseám S»i©rd» dyn la, Í93íS. angasztn«! 1. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . ] P 60 fii!. Vidékre . . . 3 P 20 fi!!. Hirdetési (lij előre fizetendő. POLITIKAI, TAi&ÁOAUU ÉS KÖZGAZDÁSZAT! MI1LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház- utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 10 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Visszatartási harcok. Nincs olyan vármegye, melynek csendjét ne zavarta volna meg annak idején az úgynevezett B. listás rendelet. Azonban még ennél is kínosabb zavarokat idézett elő a szanálási rendelet, mely tudvalevőleg meghagyja az önkormányzati testületeknek, tehát vármegyéknek és rendezett tanácsit városoknak. hogy a szolgálati idejüket kitöltött alkalmazottjaikat kötelezőleg nyugdíjba helyezzék. E körül széles mozgalmak, propagandák, kapacitálások, néhol korteskedések, sőt harcok is indultak, melyek talán csupán abban egyeznek, hogy jogi és elvi rendezést eddig sehol sem nyertek. De a nyugdíjazások csak ott történtek meg, ahol ebbe az érdekeltek beleegyeztek, több helyen mellék- vágányra terelődtek, helyenként irattárba helyeződtek. Most egyik elterjedt fővárosi lap foglalkozik e kérdéssel és történelmi előzményével, egyszersmind beszámol bizonyos szenzációs fordulatokról. E híradás, melyhez sem szerzői jogfenntartás, sem helyreigazítás nem füzetett, bevezető részében utal arra, hogy a vármegyei élet ismerői tudják igazán, hogy milyen harc és mekkora ellenállás keletkezett már kezdetben a vármegyei tisztviselői B, listák és nyugdíjazások ellen. A vármegyék törvényhatósági bizottságának az volt az álláspontja, hogy a kormánynak nincs beleszólása a törvényhatósági tisztviselők nyugdíjazásába, mert ez autonom jog, amelyet megsérteni nem lehet. A tiltakozásnak azon- ben gyakorlati eredménye nem volt, a vármegyéknél is egymást követték a B. listák melynek folytán megkétszereződött a vármegyék nyugdijterhe és ezzel egyenlő arányban megfogyott a tisztviselők létszáma. Az évek során alig múlt el közgyűlés, a melyen szó ne esett volna a B. listákról és nyugdíjazásokról, amelyeket a közgyűléseken következetesen az autonómiák megsértésének hirdettek. A helyzeten természetesen a vármegyéknek változtatni módjukban nem állott. Később az idézte fel újból a vármegyék elméleti jelentőségű opponálását a B. listák ellen, hogy a belügyminiszter, majd pedig a minisztertanács a kiszolgált tisztviselők nyugdíjaztatására hivta fel a vármegyék törvény- hatósági bizottságát. Ezek előtt próbálták illuzoriussá tenni a minisztertanácsi, illetve belügyminiszteri határozatokat és leiratokat, hogy az érdekelt alispánok, főszolgabirák és megyei tisztvise- 1 ők szolgálatban hagyását kérték. Ez egy i deig ment is, azonban néhány hónappal ezelőtt a Minisztertanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden kiszolgált megyei tisztviselőt nyugdíjba kell küldeni. Ettől a felfogástól nem tágított a minisztertanács, Molitorisz Zoltán putnoki főszolgabíró esetében sem. A főbírót két Ízben tartották vissza a szolgálatban, a minisztertanács azután ez év tavaszán, a főszolgabíró nyugdíjazására hivta fel Borsod- Gömör megye törvényhatóságát A júniusi megye- gyűlésen nagy vita középpontjába került ez a minisztertanácsi leirat, amelynek erős ellenzéke támadt. Tarnay Gyula felsőházi tag és Putnoky Móricz orszgy. képviselő vitték a szót a megyegyülésen. Felszólalásukban azt fejtegették hogy a miniszter- tanácsnak nincs joga beleszólni a megyei tisztviselők nyugdíjazásába. Ez az autonómia joga és a megye illetékes elbírálni, szüksége van-e valamelyik tisztviselőjének munkaerejére. Egyébként is — mondotta felszólalásában Tarnay Gyula — a vármegye nyugdíj terhe a B. listák folytán megkétszerőződött. Másrészt pedig az adófizetők körében is visszatetszést szül az életerős, munkabíró tisztviselők nyugdíjazása, annál is inkább, mert az államháztartás sa- nálása már megtörtént és a B. listák ideje véget ért. Ilyen előzmények után történt, hogy Borsod Gömör megye szembehelyezkedett a minisztertanácsi leirattal és autonómiájának megsértése miatt panasszal élt a Közigazgatási Bírósághoz. Most érkezett meg ebben a kérdésben a Közigazgatási Bíróság országos érdekes- ségü döntése, amely kimondja, hogy a köz- igazgatási tisztviselők nyugdíjazásának elrendelése nem sérti a megyei autonómiát. A Közigazgatási Bíróság döntése a gyakorlatban azt jelenti, hogy most már sor kerül valamennyi kiszolgált tisztviselő nyugdíjazására. Módunkban lesz a Közigazgatási Bíróság döntését betekinteni, sőt közölni is, de addig mindezeket a közvélemény tájékozódása végett, bár fenntartással, de azzal a határozott szándékkal közöljük, hogy várjuk rá a cáfolatot. Irta : Dr. Luppe főpolgármester, Nürnberg. Budapestről utazásom a magyar Alföldre Gyulára vezetett, amely Békésmegyében a jelenlegi oláh határ mellett fekszik. Ezt az Alföldet, amelyet pusztának neveznek, valami steppeszerü tájéknak szoktuk elképzelni vad lovak csordáival stb., pedig a valóságban ez egy egészen sik föld (minden emelkedés nélkül), de teljesen kultivált és rendkívül termékeny. A folyók szabályozásával és egyéb javításokkal az egész földterület, nemkülönben német telepek erős hozzájárulásával is kitűnő kultur állapotba helyeztetett, nagy marhacsordák láthatók hatalmas gabonaföldek között, de kertészet és szőlőművelés is nagyon sok helyen található. Úgyszólván az egyetlen fanemii a számos akácfa, legjobban feltűnik azonban a házaknak, magtáraknak, istállóknak stb., kiválóan erős építkezése és az összes tanyákon a teljes tisztaság é£ rend. Itt jómód és kétségtelenül kiváló paraszt- kultura uralkodik és épen ez a terület bizonyítja, hogy nemcsak Budapest a nemzetközi nagyváros, hanem a tiszta magyar föld is a nyugateurópai kulturterülethez tartozik, aminthogy Magyarország mindég, mint védőbástya szerepelt a kelet ellen és mint ilyen hivatását be is töltötte. Gyula városa, amelyben Dürer Albert atyja született 26000 lakosú vidéki város, területe azonban akkora, mint Nürnbergé; magába foglal egy sereg községet, köztük Ajtósfalvát, ahonnan a Dürer család származik. Gyula nagy területen épült utcai szélesek, a házak egy vagy két emeletesek az északnémet vidéki városok stíljében. Gyulán megvannak még a törökidők elpusztított mészkővárnak romjai, máskülönben a város és környéke a törökök kiűzetése után a 17-ik század végén teljesen újonnan épült. Ez különösen egy tiszta német településre vonatkozik, amely mindezideig megőrizte sajátosságát és amelyben a Diirer-utca fekszik. A lakosság vallási tekintetben kevert, a német telepesek (a Steigerwald és más nevek után és a szöllőmüvelés után Ítélve valószínűleg déli frankok) katholikusok, foglalkozásukra nézve pedig a főldmivelés van túlsúlyban, ami a városi tanács összeállításában kifejezésre is jut. A német telepesek már alig beszélnek németül, a müveit középosztály azonban itt is tud németül, 'úgy hogy a kerület képviselője (azelőtt kultuszminiszter és ismert paciffista) Lukács György a hivatalos ünnepségen az ünnepi beszédet németül mondotta, (hasonlóan a banketten is németül beszélt). Nemzeti viselet nincs már, a lakosság típusának sincsen különös sajátossága, igy pl. a gyulai polgármestert szőke északnémetnek lehetne tartani. Ajtós külváros kis falu, mely körülbelül 20 házból áll. Ajtós megfelel a német Tűrnek (Tűr egyenlő ajtóval) és ma egész biztosan megállapítható, hogy Dürer Albert atyja nevét Ajtósról kapta, mivel Ajtós *) Egyik előkelő gyulai olvasónk, ki nyári szabadságát külföldön tölti s igy Nürnbergben is megfordult, szives volt nekünk a Nürbergförther Morgenpresse egy számát megküldeni, amelynek bennünket érdeklő cikkét hü fordításban közöljük.
