Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-07-14 / 56. szám

LX. évfolyam 56. Siam.

Szombat

Oynla, 1928. Julius 14

Előfizetési árak: Negyedévre:

Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill.

Hirdetési díj előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁMAD ALMI ÉS KÚZ6AZDÍSZATI HETILAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza,

Egyes szánt Ara 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC

Megjelenik szerdán és szombaton

EXPORT.

Ezt a címet használja fel a Népszava egyik legutóbbi számában, hogy Békésmegye alispánjának egy gondolatába belekapaszkodva megtámadja a kormányt és újabb, radikálisabb birtokreformot követeljen. Alispánunk félve attól, hogy a mezőgazdasági munkák elvégzése után ősszel nagy munkahiány lesz, azt a gondolatot vetette fel, vájjon nem lehetséges-e munkásainknak a külföldön munkaalkalmat szerezni és igy jobb megélhetésüket lehetővé tenni ? Bár kétségtelen, hogy az alispánt a munkások iránti atyai szeretet, a gondozására bízott megye szociális békéje miatti aggodalom vezette javaslata megszövegezésénél — mégis jobban szerettük volna, ha ez az indítvány nem kerül a nyilvánosság elé. Talán opportunu- sabb lett volna ezt az indítványt, a rendelkezésre álló legbizalmasabb utón, a kormányhoz juttatni és ha a kormány információi úgy szólnak, hogy keresztülvihető — ám akkor kerüljön a nagy nyilvánosság elé. így elmaradt volna a Népszava nagy szenzációja, amely az alispán nemes intentióinak tökéletes félremagyarázásával a munkanélküliség ellenszeréül a legradikálisabb földreformot követeli. Azt a földreformot, amelynek mai formájában való keresztülvitele is — sajnos5 — az el nem kerülhető nehézségek miatt, ha átmenetileg is a munkanélküliség fokozódásához vezetett, amint azt ép az al- ispáni jelentés is hangsúlyozza. Ez a radikális orvosság tehát nem gyógyszer, mert a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett, a termelési eszközök óriási ára miatt, csak az állapotok romlásához, a termelés csökkenéséhez vezetne. A bajok azonban, az ipari és kereskedelmi munkaalkalmak csökkenése, a fenyegető munkanélküliség réme kétségtelenül előttünk állnak s a segítség tényleg sürgős. Az alispán ur tehát csak kötelességét teljesítette, amikor reámutatott a gyors és hathatós segítség szükséges voltára és őszintesége, orvoslást kereső buzgalma dicséretet érdemel még akkor is, ha az általa említett gyógyszer alig alkalmazható. Nincs semmi remény arra t. i., hogy az utódállamokban is például nagyobbszámu munkás keresethez jusson. Eltekintve az utódállamok rosszindulatától, a maguk gazdasági és politikai helyzete a mienkénél sokkal rosszabb lévén, nem tudnak munkaerőket befogadni. Hisz Románia, ahol most 40 —50%-os kamat mellett kap a kereskedő, a gazda kölcsönt, ha egyáltalán kap, szinte tolja ki országból a magyar munkásokat Braziliába, Argentiniába. Szerbia csaknem megoldhatlan politikai válság gondjaival küzd, amelyek súlyosan befolyásolják gazdasági életet. Csehországban

indítványt visznek a parlament elé, hogy tiltsák meg az állami tisztviselőknek a kommunista mozgalmakban való részvételt. Még a gyenge Ausztria is látja ezt és büszkén elutasítja a Kisententebe való belépés gondolatát. Lengyelország és az Oroszországból alakult kisebb keleti államok a gazdasági megszilárdulástól ma még nagyon távol állanak, ott munkaalkalom alig van. Németország erejének csodával határos megfeszítésével halad a háború előtti gazdasági állapotok felé — de ma még a maga embereivel tudja ellátni a gazdasági élet minden ágát Olaszország, amely ma talán a legtöbb jóindulattal viseltetik velünk szemben — s ez az egyetlen igazság a Népszava cikkében — nagy emberfeleslegekkel rendelkezik. Az egyetlen kulturáltam, amelynek nincs egykeproblemája. Mussolini céltudatos, tengerihatalomra, gyarmatok szerzésére irányuló politikája is, ebben találja legfőbb magyarázatát. Anglia nem mezőgazdasági állam és ma épen Középeurópának a párisi, háborúnál rosszabb békék okozta gazdasági leromlása miatt nem tudja ipari termékeit a békeidők arányában elhelyezni és igy ott is munkanélküliség van. Az egyetlen állam talán, ahol szükség van munkásokra, Francia- ország. Ott sem azonban mezőgazdasági, de egyes szakmabeli ipari munkásokra. Ma még azonban ott a hangulat, hiszen a íranciák a kisentente leghatalmasabb pártfogói, nem olyan, hogy rajtunk segíteni akarnának. Talán, ha fejet és térdet hajtanánk egy olyan uj Locarno előtt, amely a Trianonban való örökös megnyugvást jelenti, akkor számíthatnánk némi támogatásra. Ez a gyógyszer azonban halálos méreg lenne. Munkásaink elhelyezése külföldön tehát alig lehet a segítség útja. Itt bent kell helyes adópolitikával, a többtermelés megvalósitásával, a beruházásoknak fokozásával, amely útra most tért rá a kormány, munkaalkalmakat teremteni. A hazai ipar erélyes támogatása, a mezőgazdasági termények itthoni feldolgozása, a szociális tevékenység fokozása azok az utak, amelyek eredményhez, munkaalkalmakhoz vezetnek.

Természetesen tudatában kell lennünk annak, hogy ez a segitség sem gyökeres. Igazi megoldása a bajoknak: Trianon lerombolása. Ez a nemzet, nagyszámú intelligenciájával, képzett munkásaival, fejlett iparával a mai szükreszabott határok között, megfosztva nyerstermékeinek javától, nem élhet meg. Létezhet, tengődhet, de méltó életet nem élhet! A tudás, a propaganda minden fegyverével kell a gyűlölet szikláját szétre- peszteni. Ne nézzük le ezt a talán lassan ható tevékenységet, de támogassuk minden módon, hisz’: gutta cavat lapidem. Egy alkalmat sem szabad elmulasztani, amellyel a külföld előtt kimutathatjuk, hogy az az igazságtalanság, amely bennünket ért, egész Európa gazdasági leromlását segíti elő. Az igazság propagandájának az az útja, amelyen Apponyi, Rákosi Jenő, Berzeviczy, Lukács György, Perényi Zsigmond járnak, elvezet majd a gyökeres orvosláshoz. Ha pedig Európa olyan vak lenne, hogy kitér a békés megoldás elől, akkor neveljünk olyan erős és lelkes nemzedéket, amely ezer akadályon keresztül is visszaszerzi mindazt, amit elraboltak tőlünk.

Egy fcatollzálí anglikán pap az iifabb mexikói üldözésekről,

Egy apácát halálrakorbácsoitak, több

papot kivégeztek.

Ugyanakkor, amikor a mexikói vallásüldözés csökkenéséről, sőt beszüntetéséről szállnak hirek világszerte, újabb véres atrocitásokról érkeznek tudósítások Mexikóból. A legutóbbi információ olyan szemtanútól származik, akinek tárgyilagosságát igazán nem lehet kétségbevonni egyfelől mert szemtanúja volt a szörnyű eseményeknek, másfelöl pedig nemrégen még anglikán pap volt. Ez a szemtanú Rév. Ferguson, aki 1920-ban került Brit-Hondurasból Mexikó városába, mint az ottani St. Mary the Virgin nevű anglikán templom papja. Néhány évvel később vallási vitába keveredett Juan Acosta jézustársasági atyával. A polémiának az lett a vége, hogy Ferguson áttért a katolikus vallásra és már szerpappá is szentelték.

Mikor a sizmatikus „Mexikói Nemzeti Katolikus Egyház“ fanatikusai sehogyan sem tudták átcsalni magukhoz, bebörtönöztették. Több mint egy esztendeig volt fogoly a mexikói katonai barakkokban. Cellája egy soron volt tizenegy papéval. A tizenegy pap közül hatot szemeláttára agyonlőttek, — hat pedig örökre eltűnt.

Ferguson elmondotta Amerikába való viszontagságos átmenekülése után, hogy az egyházüldözök kegyetlenkedéseinek sorozatában az volt a legborzalmasabb, mikor Maria Garda nővérről letépték ruháit, aztán a legvadabb kegyetlenséggel haláír akorbácsolták. A boldogtalan teremtésnek az volt a büue, hogy a Calles-katonák szerint nem akarta elárulni, hol rejtőzik Yiminez püspök. Ferguson kijelenti, hogy a szegény apáca sem „lázadó bandákéról, sem Yiminez püspök rejtekhelyéről nem tudott, — ez a vád csak ürügy volt kivégzésére.

Ferguson elmondja továbbá, hogy az ö börtönében lőtték agyon Aviga atyát, Juan Acosta atyát (aki őt megtérítette), Rodriquez oblátus atyát, továbbá cellájával szemben lőttek agyon egy jezsuita atyát is. Az utóbbival azt cseleked- ték, hogy kihivatták a folyosóra, három gonosztevővel szökést kiséreltettek meg és ezek „üldözése“ közben lelőtték a jezsuita pátert, később pedig azt hiresztelték, hogy a falról visszapattanó golyók ölték meg — véletlenül. Amikor Rodriquez oblátus atyát kivégezték, minden fogolynak végig kellett nézni a kivégzést.

Acosta atyának azért kellett halállal bűnhődnie, mert katonákat mert gyóntatni. A leg-