Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-07-04 / 53. szám

LX. évfolyam 53. szám Szerda Ojnla, 1938. jullns 4 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előí r ftzttemlü. PMáTIKAI, TAMKADAIJtl ÉS KÖZöAZááSZATI HKT1LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton A Dürer centenárium gyulai ünnepségei. A fővárosban rendezett ünnepségek be­fejezése után dr. Luppe Hermann nürnbergi főpolgármester, — mintha mi sem történt volna, mintha egyenesen családi körének pihenést nyújtó nyugalmából jött volna közénk, — oly üdÓD, frissen szállt ki a szombat éjjel bero­bogott vonatból. Pedig, ahogy jómagyarosan mondani szokluk -• kenyere javát már meg ette. tehát nem fiatal ember Habár nem csa ládja köréből jött is közénk egyenesen, de családi körbe: a Dürer család ősi fészkébe, ősi tűzhelyéhez jóit, s bizonyosan ez a tudat tette mozgékonnyá, fáradt, kimerült idegeit. Fo­gadtatása szerény, de annál bensőségesebb volt, Az állomás előtti térségen lampionos cserkészek által vont kordonon belül dr. Varga Gyula polgármester fogadta egy pár kereset­len szóval a tanács élén. A térre lépés pilla­natában a ref. énekkar köszöntötte s az egy­begyűltek lelkes éljenzése és »hoch“ kiáltása között ült fel a város fogatára s nyomban szállására hajtatott kipihennie az ut fáradal­mait. A ránkvirradt vasárnap reggelre pedig ahogy az egész világ népe felébredt, a kultú­ráért élő s azért lelkesedő müveit emberek lelkisztme Gyula felé figyelt; e napon a vi­lág érdeklődésének központja a mi szerény kis eldugott, unalmas, csendes kis városunk volt. A világ itélöszéke előtt álló Csonkamagyar- ország testén úgy fény lett e napon Gyula városa, mint csonka honvéd testén a gyémántokkal ékesí­tett aranyérem Egy nagy lépéssel megint kö­zelebb jutottunk abhoz a hő vágyunkhoz, hogy a műveli nemzetek igazán megismerjék a magyar nemzetet. Vasárnap délelőtt az ünnepségek meg­állapított program szerint folytak le. A város nevezetességeinek megtekintése után'reggel 9 érakor az ünneplő közönség, élén a nürn­bergi főpolgármesterrel, csendes misét hall gattak végig az anyatemplomban, majd pedig onnan visszatértek a városházának akkorra már előkelő közönséggel zsúfolásig megtelt nagytermébe, hol az ünnepségek tulajdonké- peni programja kezdődött A nagyterembe lépő főpolgármestert lelkes éljenzés és sűrűn felhangzó „hoch* kiáltás fogadta. Az ünnep­ségen megjelent előkelőségek a részükre ki­jelölt helyeiket elfoglalván, dr. Varga Gyula polgármester rövid üdvözlő szavak kíséretében megnyitotta a díszközgyűlést s bejelentette, hogy annak egyetlen tárgya : Gyula városának az országos Dürer ünnepélyekbe való bekap­csolódása. Idevonatkozó indítványát Erdős Gyula jegyző olvasta fel, amelynek lényege az, hogy Gyula városa a nagy német nemzet­nek legnagyobb festője, Dürer Albert emlékét, — akinek édesatya s ősei e városban szület­tek, — móltókópen megünnepelni kivánja s ezért atyjának szülőházát emléktáblával jelöli meg, a mostani Dürer utcát „Dürer Albert- utcának“, az Ajtós-utcát „Ajtóssy utcának“ s az államrendörsógi palota mellett nyitandó utcát „Nürnbergi-utcának“ nevezik el. Nürn b erg város főpolgármesterét, dr, Luppe Herman urat pedig, aki lejött közibénk, hogy ünne pélyÜDk fényét emelje s elhozta nekünk Nürn­berg város baráti kézszoritását, Gyula város díszpolgárainak a sorába iktatja. A felolvasott indítványt lelkes ünneplés és taps fogadta, amelynek lecsillapodtával elnöklő polgármes tér bejelentette, hogy a felolvasott határozati javaslathoz szólásra jelentkezett dr Scherer Ferenc képviselőtestületi tag, aki általáuos figyelemtől kisórve a következő beszéd kísé­retében ajánlotta a határozati javaslat elfoga­dását. Tekintetes Képviselőtestület! Nagy ut volt az, amelyen a Dürer család az Ajtóssy állattenyésztőktől a gyufái ötvösökön keresz­tül Németország legnagyobb művészéhez eljutott. Magyarországi származását egészen elnyomta a német szellem, de Magyarország adta hozzá a tehetségnek nyersanyagát. A legnémetebb festő csa­ládfája magyar talajból, mégpedig éppen városunk talajából nőtt ki. Illő tehát, hogy a nagy művész Gyulán élt őseinek : nagyapjának, apjának és nagy­bátyjának emlékét maradandóan megörökítsük. Lehetetlen, hogy ez alkalommal reá ne mu­tassak azokra az élénk kapcsolatokra, melyek a két város közötf a középkorban fennállottak. Nürn­berg városa1 má is fennálló szilárd falai mögött egy gyulai polgár talált munkásságának biztos ke­retet, magyar Ajtóssy nevét az uj környezetben Dürerre változtatva. Ma is áll még a ház, melyben ifjabbik fia, a nagy művész Dürer Albrecht szüle­tett. Ebben a városban irta meg apjának jegyzetei alapján családjának származását s fényt vetett ezzel Gyula város kulturhistóriájára. Itt festette meg ap­jának, a volt gyulai polgárnak arcképét, amely most a firenzei Uffizi falát díszíti. Művészetének a tető­pontján állott, amikor Hohenzollern Frigyes nürn­bergi várgróf ifjabbik fia, György 1509. január 25-én esküvőjét tartotta a gyulai várban özv. Corvin Jánosnéval Ezzel a házassággal felesége korai halála után kezére került a gyulai uradalom, ame­lyet csak 1530-ban foglalták el tőle Szapolyai János hívei. És végül Gyula várának 1566-ban a törö­köktől való elfoglalását egy nürnbergi rézmetsző, Zünt Mátyás örökítette meg s ezzel a munkájával Gyula városának egyetlen megbízható középkori ábrázolását adta. Amidőn tehát polgármester ur azt javasolja, hogy Nürnberg városáról utcát nevezzünk el s ne­vezett városnak körünkben megjelent főpolgármes­terét, dr Luppe Hermann urat városunk díszpolgá­rává válasszuk, akkor úgy vélem, hidat verünk Gyulán és Nürnbergen keresztül két megalázott nemzet között, melyek most Dürer emlékének hó­dolva, egy szebb jövő felépítésén dolgoznak Ezért a javaslatot elfogadom s elfogadását a tekintetes Képviselőtestületnek is a legmelegebben ajánlom. Az elhangzott beszedet a közönség lelkes éljenzéssel honorálta. Azután volt még egy felszólalás. A kisgazda társadalom egyik fel tűnő szónoki technikával rendelkező tagja Góg András szólalt fel, szóról szóra a követ­kezőket mondván: „Boldog büszkeséggel tölti el az a tudat, hogy annak a nagy Dürernek atyja, aki egyik legnagyobb alkotó művésze volt a világnak — innét, a Gyula melletti kicsiny Ajtósról származott és igy annak a nagy tehetségnek, amely később oly nagy­szerűen bontakozott ki, ennek a nagy tehet­ségnek ereit magyar kenyér és magyar levegő táplálta. Jól eső meleg érzés tölti el, ha el­gondolja, hogy a nagy germán nemzetnek egyik világhíres nagy férfiút egy kicsit úgy mi is a magunkénak mondhatjuk Végtelenül helye­seljük a határozati javaslatnak azt a részét, hogy Gyula város egyik utcáját Nürnbergi­utcára kereszteli el ; legyen ez Nürnberg vá­rosának azért a nagyszerű határozatáért, hogy az ő polgármesterüket ide elküldötte, a móltó- ságos főpolgármester urnák csekély kárpótlás, azért a nagy fáradtságáért, hogy bennünket becses látogatásával szerencséltetni méltóz- tatott.“ A derék gazdát lelkesen megéljenezték. Ezek után elnöklő polgármester szólalt fel. Amikor még tisztelettel bejelentem — úgy mond — azt az örvendetes hirt, amelyet, az imént a főpolgármester ur hozott tudomásom­ra, hogy t. i. Nürnberg város tanácsa elhatá rozta, hogy egyik utcáját „Ajtós“ utcának ne­vezi el, az irnépt egyhangúlag elfogadott ha­tározatot foganatosítom. Ezzel a mellette álló főpolgármester felé fordulva a következő sza­vak kíséretében nyújtotta át neki a díszpol­gári oklevelet: „A képviselőtestület azon határozatát vau szerencsém Önnek mély tisztelettel bejelen­teni. hogy ezen város képviselőtestülete tő- polgármester urat Gyula város díszpolgárává választotta, amikor Önnek az erről szoló ok­levelet átadom, egyutal kifejezést adok azon kívánságomnak, hogy Ön ezen diplomát so­káig megőrizze és a két város között létesül­jön ez által egy mély és állandó kulturális összeköttetés, amely szolgáljon mind a két városnak hatalmas előhaladására. Az Isten éltesse !“ S a díszpolgári oklevél Péczely Antal festőművész jeles alkotása. A keresetten egy­szerűséggel elmondott bensőséges üdvözlő sza­vak lelkes éljenzést váltottak ki, amelynek lecsillapulta után dr. Luppe főpolgármester szólalt fel. Mindenek előtt is sajnálatát fejezte ki afelett, hogy nem tud magyar nyelven s igy érzelmeinek nem adhat magyar nyelven kifejezést, Nagy örömmel tölti el, hogy Gyula városa Dürer Albert emlékére ilyen felemelő ünnepséget rendez. A németek büszkék arra, hogy e üalhatatlan művész Nürnbergben szü­letett, de a magyarok is büszkék lehetnek rá, hogy Dürer Ősei magyarok voltak. Minden zseniális személyiségben döntő az ősök vére és hazája. A nemzetek kulturális különböző­ségei alkotják az olyau nagy művészi Géniuszt is, mint Dürer, kiből az egész emberiség dísze és nagysága vált. Meghatottan mond köszö netet az őt ért kitüntetésért és eiragadiatással adott kifejezést a vendégszeretetért, amelyben itt részesült. Ez a két lesújtott nemzet, akkor, amikor nagyjait és Dürert ünnepli, megmutatja a nagy világnak, hogy minő kultur értéket adott az emberiségnek s joga van az élethez. Igaza van az előtte szóló kollégájának : a diszpolgarság egy hid, mely a két várost érzelmileg össze­köti. Ahogy a háborúban barátság volt kő zőttünk, most a kultúrában kell, hogy egy­másra találjunk. Reményű, fiogy ez az ünnep újabb alkalom lesz Magyarország és Német­ország, Nürnberg és Gyula város szellemi együttműködésének öregbítésére. Otthon ja vasolni fogja, amit különben az ő kedves kol­légája Önöknek már be is jelentett, nogy Nürnbergben egy utcát Ajtós utcának nevez­zenek el és ezzel a maguk részéről is doku­mentálják a két város szoros egybekapcsoló-

Next

/
Thumbnails
Contents