Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-06-16 / 48. szám
2 Békés 1923 junius 16. Békésvármegye lovascsapata nyerte el a kondició-dijat Debrecenben. Megyei lovasaink szép sikerei a debreceni lovasnapokon. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Országos Lovasnapjai alkalmával résztvevő turacsa- patok kondíció vizsgálatának eredményeként a bíráló bizottság az alábbi kitüntetéseket állapította meg : A legjobb kondícióban megérkezett csapatnak kitűzött dijat, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara bronz Horthy Miklós lovasszobrát a bé késmegyei csapat nyerte el, minthogy a bizottság megállapítása szerint a legmesszebbről jött csapat nagy létszáma dacára a kiváló vezetés és a csapatban uralkodó kiváló szellem hatásaként a legjobb kondíciót mutatta. A legszebb lovascsapatnak Debrecen szab. kir. város által felajánlott ezüst serleg diját Bi- harvármegye csapata nyerte el, mely csapat a bíráló bizottság ítélete szerint legszebben volt felszerelve s úgy lovaik, mint kiválóan fegyelmezett lovasaik kiállítás tekintetében leginkább volt figyelemreméltó. Tekintve azonban, hogy a kondíció vizsgálat eredménye szerint az összes csapatok igen jeles kondíciót mutattak, a bíráló bizottság min den megyei csapatnak a Tiszántúli Mezőgazda- sági Kamara díszoklevelét adta, mig a csapatokban szereplő egyes városok és községek csapatai a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kitüntető oklevelét nyerték el. Nagybányai vitéz Horthy István tábornoknak az összes turacsapatok főparancsnokának emlékül és elismerésül a Tiszántúli Mezőgazda- sági Kamara díszoklevelét állapította meg a bizottság. Vendégül megjelent és úgy kiváló kondi ciójával, mint külső formájával is példaként ható ceglédi lovascsapat a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara díszoklevelét kapta emlékül s a csapat vezetője Rudnyánszky Ferenc huszárszázados, aki a kisgazda lovassport fejlesztése terén példás úttörő munkát.végez, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kitüntető oklevelét kapta emlékül. A ceglédi lovascsapatokkal együttesen vendégül részt vett Gödöllő járásbeli és Kecskemét városi csapatoknak ugyancsak a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kitüntető oklevelét adta emlékül a bizottság. Mindazoknak, akik a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Országos Lovasnapjain lovas vagy szekérturacsapatban részt vettek a Tiszántúlról, valamint a ceglédi vendégcsapat lovasainak is egyenként a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Országos Lovasnapjai emlékoklevelét adományozta a bizottság, mely oklevél szövegében megkülönböztetett elismerés lesz kifejezve mindazok részére, akik mint szervezők, parancsnokok vagy parancsnok helyettesek, kiváló buzgalommal segítették elő az Országos Lovasnapok nagy sikerét. . Végül Jékey Domokos (Gáborján), Rudnyánszky Tamás (Cegléd) és Tóth Zsigmond (Füzesgyarmat) ifjaknak, akik gyermekifju létükre szép teljesítménnyel lovagolták le atyáik mellett a turautakat. példa adó részvételükért a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara emlék bronzérmeit adta a bizottság. Az Országos Lókiállitás díjazásainak eredményei a küllemi lóbiráló bizottság döntése szerint: Méneknél: Állami ezüst oklevél: Németh István (Nagyszénás.) Állami bronz oklevél: Kovács G. (Gyoma) Kancáknál: Állami bronz oklevél: Karkus János (Tótkomlós), László Lajos (Sárrétudvari) Országos Mezőgazdasági Kamarai oklevél : Csapó Sándor (Füzesgyarmat). Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarai díszoklevél: Beliczey Miklós (Békéscsaba ) Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarai elismerő oklevél : Lehóczky György (Tótkomlós), Csató S. (Füzesgyarmat), Lehóczky Pál (Tótkomlós.) Doboz község nj főjegyzője elfoglalta hivatalát. Annakidején megírtuk, hogy Elekes Sándor mezőberényi községi főjegyzőt Doboz község képviselőtestülete főjegyzővé választotta meg. Elekes főjegyző folyó hó 10 én szándéko - zott hivatalát elfoglalni, amely napnak reggelén igen kellemes meglepetés érte. Mezőberénybe érkezett ugyanis Doboz község 20 főből álló levente zenekara, amely az uj főjegyzőt zenével üdvözölte. Majd nemsokára megérkezett a doboziak 40 tagú küldöttsége, hogy Elekest Dobozra elkísérje. Délelőtt 10 óra körül indult el a küldöttség vissza Dobozra, magukkal vivén Elekest. Hozzájuk csatlakozott még Mezőberény község képviseletében több előljárósági tag is Mezőberény község határában a mezőberényiek érzékeny búcsút vettek volt főjegyzőjüktől. A menetet Doboz község határában lovas bandérium fogadta. A Doboz község apraja nagyja lelkes éljenzéssel fogadta Elekest. így vonult be a főjegyző a községházára, ahol a járás főszolgabirája dr. Vangyel Endre várta. Üdvözlő beszédet mondott a főszolgabíró, a községi biró és Bakos szolga- biró, Ezután közebédre gyűlt össze az ünneplő közönség. A leventezenekar elsőrendű játéka emelte az amúgy is kedves hangulatot. Elekes Sándor ezelőtt 6 évvel került a mezőberényi főjegyzői székbe Oláh megszállott területről jött Mezőberénybe. — Azóta komoly munkában temetkezve próbálta a menekült ember sorsát elviselni. Hivatalfőnökei és előljárótársai tisztelték benne a komoly munkát végző hivatalnokot, hivatalnoktársai pedig szerették benne a soha el nem felejtő, őszinte szivü és szavú hivatal főnököt. A dobozi fogadtatás azt mutatja, hogy Doboz község képviselőtestülete helyesen ismerte fel Elekes kiváló képességeit, amikor főjegyzői székébe megválasztotta. Cserkésznek, a cserkészekről. Junius 7-én, Űrnapján műsoros cserkészdélutánt rendeztek az eleki cserkészek a kétegyházi róm. kath. fiúiskola tantermében a nyári táborozás költségeinek fedezésére. Úgy hallom, jól sikerült a dolog, a kis cserkészek tgen boldogok s már egyébről sem beszélnek, mint a nyári nagy táborozásról. Valahogy megtudták ezek a szemfüles cserkészek, hogy nem is olyan régen én is cserkész voltam, hogy nagytábort is jártam. Mit tettek? Elküldték hozzám a Bartyik Palit, a csapat legfürgébb, legtevékenyebb cserkészét, hogy egyet-mást megtudjanak. Hogy hát milyen is az a nyári táborozás, mit csinálnak ott a cserkészek, hogyan is telnek-mulnak ott a napok ? Hogy villogott a Pali szeme, amikor a kérdést hozzám intézte. Istenem, mennyi kíváncsiság, tudnivágyás beszélt azokból a ragyogó cserkészszemekből ! Persze, mint régi, öreg cserkészben, bennem is megmozdult a cserkészsziv, megeredt a nyelvem és beszéltem : — Hát biz’ Palikám, felejthetetlen az a mi nyári táborozásunk. Dunántúl, a veszprémi püspökség sümegi uradalmában, a Sarvaly-majorban ütöttünk tábort 1925. jullus 15-én. Gyönyörű szép, igazi dunántúli táj az. Közelünkben volt Sümeg, a Kisfaludyak szülőhelye, a regényes fekvésű várral. Nem messze tőlünk Rezi vára és a borairól hires Somló. Csobáncot, Tátikát, Szigligetet nem láttuk, de romantikus levegőjét élveztük, megrezegtette az a fákat, a leveleket és mesélt nekünk szép regékről, régi emberekről, vitézi tornákról, viadalokról; beszélt annak a három várnak történetéről, mit oly szeretettel tanultunk mi régen és tanultok ti most kis cserkészek. — Óh, ha láttad volna, mily boldogok voltak azok a 92-esek, azok a makói cserkészek, amikor a sarvalyi majorba érkeztünk ! Mily gyorsan, mily bámulatos ügyességgel készítették el a tábort! Mennyire őrültünk mi is öregek, amikor ott közöttük lehettünk! Igazi tábori élet volt az. A fiuk nem is sejtették, mint lestük minden szavukat, mint figyeltük minden tettüket. Nem is gondoltak arra, hogy a sátorban valaki őróluk ir, az ő üzenetüket küldi haza a szülőknek, a testvéreknek. Mondom, őröm volt azokkal a fiukkal együtt lenni, öröm volt azokról írni. — Dehát mit csináltak ? — kérdezte kíváncsian a Pali. — Hát bizony dolgoztak azok a fiuk egész nap. Mert nem tud a cserkész pihenni, tétlenül ülni egy percig sem. Ha egy kis ideje volt is — az pedig volt naponta 2—3 óra — akkor is vitte nyugtalan vére. Az egyik vadvirágot gyűjtött csokorba és a parancsnoknak kedveskedett vele, a másik botanizált, a harmadik fára mászott, sziklákat döngetett a negyedik. Volt, aki a konyhához is elnézett és sóvárgó szemekkel, éhes gyomorral várta a füstölgő paprikást. Hej, nagyon, de nagyon szerette volna nekiereszteni bicskáját a kenyérnek. Kért is egy darabot, de nem kapott. Kettő pedig sátram mellett beszélgetett: — Szép szál legény ez a mi zászlótartó Ferkénk Nézzed csak, karcsú, mint a nádszál és erős, mint egy oroszlán — Igazad van, de nekem mégis a Gyuri tetszik jobban. Ily kürtöse még nem volt a 92-esek- nek. Ha belefuj kürtjébe, úgy visszhangzik az erdő, mintha Tihanynál fújná. — Már akármit beszélsz is, nekem a Jóska tetszik a legjobban — mondja a harmadik kis cserkész — Ugyan melyik Jóska ? A kvártélycsináló ? — Hát persze, hogy az ! Aztán mondok én nektek még mást is, de el ne áruljatok a parancsnok urnák Figyeljétek csak meg, nézzetek csak oda Most is dolgozik, de a bal szeme folyton a major felé sandít. Úgy mondják, hogy az erdő legszebb virága ott virit. — Hallottátok-e, — mondja a közelgő negyedik — miről beszélt az utón a mi Laci testvérünk ? Hát szünes-szüntelen a szittya magyarokról beszélt Hogy ő mostanában már nem látja azt a szittya bátorságot. De ha majd felnő, ő lesz az, j aki megmutatja azt a szittya bátorságot, a harc szeretetét, a halálmegvetést, a pontos kötelesség- teljesítést. Megmutatja, milyen az a fegyelem, a ráruházott feladat minden poklokon át történő teljesítése, a hűség, a honszeretet, a zászló szentségének fanatikus tisztelete, a haza imádása. Itt köhintettem egyet és az én kis lelkes cserkészem elhallgatott. Később megtudtam, ki volt. Este a tábortűznél megdicsértük. Az egész csapat előtt megismételnie kellett a fenti szavakat. A fiuk sorra csókolták. — Lásd Palikám, ilyen a tábori élet. De ez csak századrésze annak, ami ott történt. Legszebb mégis a tábortűz. Vacsora után ott gyülekeznek a fiuk. Alig várják, hogy beszámolhassanak a napi eseményekről. Felolvassák a leghumorosabban megirt naplót — naplót minden cserkész vezet. — Majd a parancsnok beszél nekik a cserkész kötelességéről és minden másról, ami a cserkészethez tartozik. Nem felejtem el soha azt a negyedórát, mikor a tábortűz jelentőségéről beszélt a fuknak, amikor azt mondotta nekik : Fiuk ! Az ősmagyarok is igy üldögéltek a tábortűz körül, mint ti mostan. Ők is abból szívták lelkűkbe a tüzet, az erőt, a bátorságot a honfoglaláshoz. Ti is honfoglalás előtt álltok, hát merítsetek ti is e tüzből rettenthetetlen erőt, bátorságot és kitartást az uj honfoglaláshoz. A fiuk hallgatták. Én pedig néztem őket és arra gondoltam, mig ezek a fiuk ily egészségesek, ily edzettek, ily tűz ég szemükben, mig igy maradnak e kedves, színes virágai a jövendő magyar vitézségnek — nem félek én semmitől. Mig ily erős, gerinces, munkára nevelt ifjúságot látok, erősen bízom a jövőben és fennen hirdetem : nemsokára kiheverjük a megaláztatást. Mig ily kis vitézeket termel ez a megmaradt kis magyar glóbus, nem kell félnünk semmitől sem, addig a legnagyobb bizalommal énekelhetjük: „Hiszek Magyarország feltámadásában !“ Itt aztán megálltam, nem folytattam tovább. Az én Pali cserkészem pedig csak nézett, rám meresztette két ragyogó szemét és mondotta: — Tessék folytatni! — Legközelebb — válaszoltam neki — majd ha táborba mentek. Pr.
