Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-01-21 / 6. szám

LX. évfolyam 6 szám Szombat Gyula, 1938 január 21, Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. t Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Hazajött a Hercegprímás Megtörtént, amire hónapok óta várt. a magyarság! Várt bizó hittel, imádságos lelkülettel, nagy hazasze­retettel, az Örökváros felé emelt bizó tekintettel. Megtörtént! Es úgy tör­tént meg, hogy valóra vált a hivők imádságos reménye, a magyar lélek bizó hazaszeretetének óhaja. Csonka Magyarország biboros-hercegprimást ka­pott és fogadhatott. Ha csak az ünneplések értesíté­seit futólagosán olvassuk is — tény, valóság gyanánt leszögezhetjük: a magyar nemzet megértette a törté­nelmi napok jelentőségeit; az évez­redes múltnak e tényben hozzászóló beszédjét. Megértette az ország veze­tősége épugy, mint a nép egyszerű, de mélyen érző szive. Az országos ünnepségek még nem tartattak meg. Ez a jövő hetek programja. A nép, a hivők serege külsőségeiben még nem mutathatta ki szeretetét a magyar föld egyszerű gyermeke, az ország első zászlósura iránt, de ha a jelek nem csalnak, Magyarország oly egyöntetűen, oly lélekkel ünnepli az Ő hercegprímá­sát, mint talán még soha. De kell is, hogy ünnepelje! Aki most nem tud örülni, aki az ünneplés csodásán hangzó harang­zúgásába dissonáns hangokat ve­gyit, aki a magyar nemzet évezredes vallása nagy fiának jövetelében, sza­vaiban, ünneplésében nem tud őszin­te szivvel résztvenni, annak nincs érzéke a legnemesebb eszmék iránt, az nem igaz magyar. igen! Mert mit kell meglátnunk ma különösen a Hercegprímás kine­vezésében ? Meg kell látnunk, hogy van még ennek a szegény, összetört, kifosz­tott — magára hagyatott dicső múltú magyar nemzetnek — őszinte igazi barátja. Az az atyai jóakarat, mely egy Szentatyának akarata, nemcsak a múltban tatárjárás, törökdulás, a Szent Istvánok, sz. Lászlók, Nagy Lajos idejében volt meg, de megvan ma is. Ez a jóakarat nemcsak egy mélyen érző, meleg szív dobogása, mely megérti egy gyászbaborult nem­zet fájó kiáltásait, de egy nagy ha­talomnak, a világ legnagyobb lelki hatalmának fölemelő ténye Nagy tett az, mikor az Örök Igazság hely­tartója mondja ki: Szeretlek ! Igaz­ság melletted. Csak bizalom. A jobb, a szebb, a biztatóbb jövőbe vetett bittel fogadja a magyar Róma sze­retetét hozó dicső fiát. De lássuk meg hercegprímásunk ünneplésében — az emberi értékek — tudás, munka — nagy-nagy meg­becsülését is. E soroknak nem célja az ünnepelt életét ismertetni, — hisz ismerik azt már a legeldugottabb kunyhóban is. És aki ismeri, a mun­ka, az érdem diadalát ünnepli, nem­csak az országban, de az ország ha­tárán tul is. Csatlakozzunk ezek tá­borához. De minek sorba venni az ünnep­lés okait! Kell, hogy a hivő lélek, a magyar szív azt megérezze. Ne csak a pápai, nemzeti zászlók lobogjanak a hazatérő utjának egyes állomásain, ne csak az ércharangok ünnepi sza­va hangozzék a templomok magas­lataiból, ne csak hogy az ország ve­zető férfiai mondják el az ő meleg üdvözletüket, de minden magyar szív ujjongó öröme járuljon mindezekhez. Hangozzék szerte az országban : Légy üdvözölve, Szentatya Ben­jáminja, Magyar Hazának dicső fia : Justinián ! A hercegprímás Magyarországra érkezett. Ahol nincs vallásos érzés, nincs biztosítva az állami élet — mon­dotta Serédi. Klebelsberg fogadta a hercegpimást a fővárosban. Nagykanizsa, január 19. Serédi Jusztinján dr., bíboros hercegprímás ma reggel 5 óra 50 perckor a nagykanizsai pályaudvarra érkezett. A perronon a hívek ezrei és a helyőrség disz őrsége fogadta az érkező hercegprímást, ki József Ferenc főherceg és a hatóságok kép­viselőinek kíséretében a számára készített emelvényen foglalt kelyet. Elsőnek a főispán ü d vözölte a vármegye nevében a hercegprímást, amikor magyar földre lép. Az elhangzott üd- v özifi beszédükre válaszolva Serédi azt mon­dotta, hogy most lépi át negyvenedszer a ha­tárt, de most már azt szeretné hinni, hogy v églegesen. Tisztába van azzal az óriási mun- kával ami most rá vár, de erős hittel indul neki és reméli, hogy Isten kegyelmével, a hivők lelkes segítségével s a papság közre működésével meg fog felelni küldetésének. — Vallásfelekezeti különbség nélkül felhív min­denkit, hogy az ország újjáépítése és nagy- gyátótelének munkájában minden erejével működjön közre. Fonyód, január 19. Serédi hercegprímás vonata háromnegyed 8 órakor érkezett a fo- Dycdi állomásra. Weissenbach Iván vármegyei főjegyző, Somogy vármegye törvényhatósága nevében üdvözölte a hercegprímást. Serédi meghatottan köszönte meg a lelkes ünneplést Somogymegyében kemény magyarok élnek, — mondotta többek között a hercegprímás — kik megmutatták a múltban, hogyan kell áldozatot hozni a hazáért s a jövőben is bi­zonnyal meg fogják mutatni, hogy a hazáért mindenre készek. Megnyugtatólag hat reá az a tudat, bogy megvannak az erkölcsi alapok, melyekre 1000 évvel felépült az ország, ezekre a meglévő alapokra kell felépíteni az uj Ma gyarországot. Ahol nincs vallásos érzés, nin­csen biztosítva az állami élet, mert a hit és a tiszta erkölcs minden állam fennmaradásá­nak elappillóre. Ezután megáldotta az egybe­gyűlteket, majd a vonat tovább robogott. Székesfehérvár, január 18. A hercegprímás vonata Székesfehérvárra érkezett. Közel 8—10 ezer főnyi közönség foglalta el a város egyik határától a másikig terjedő útvonalat. A gyö­nyörűen feldíszített állomáson fogadták a kü­lönböző hatóságok és egyesületek a herceg- primást. Budapest, január 19 A Déli vasút pálya­udvara előtt már a reggeli órákban gyalogos és lovasrendőrök jelentek meg, kik széles kordont vontak az épület körül és csak meg- hivójegy ellenében engedték be a közönséget az állomásra. Fél 11 óra helyett 11 óra 34 perckor tűnt fel a vasúti átjáró alatt a bíbo­rost hozó vonat, melynek mozdonyát fehér- rózsákból kirakott kettőskereszt és apró zász­lócskák díszítették A rendőrzenekar a Hin- nuszt játszotta és begördült a vonat. A her­cegprímást hatalmas éljenzés fogadta. Klebels­berg Kunó gróf üdvözölte elsőnek Serédi Jusz- tiniánt a kormányzó és kormány nevében, átnyújtva neki a kormányzó irásrs üdvözletét. Várakozásteljes csendben kezdte Serédi Jusztinján beszédét. Szeretett magyar test­véreim ! A két utolsó napom diadalut volt Sokszor gondolkodtam azon, hogy miért vár­nak ittbon ilyen szeretettel. Abban látom az okát, hogy érzik azt, hogy arra a szédületes magasságra, amire jutottam, még gondolatban sem törekedtem soha Érzem a nagy felelős­séget, de nyugodt vagyok, mert velem lesz az Isten és az egész magyar nemzet, velem lesz­nek a más vallásu honfitársaim is, kik hiszik az Istent és szeretik a hazát. A békességre törekszem és igazságot követelek. Adjuk meg mindenkinek a maga igazát, de adják meg nekünk magyaroknak is az igazunkat. Én senki meggyőződését nem támadom és meg­becsülöm, m'g ő maga megbecsüli, de isten­telen emberrel hazát felépíteni nem lehet. — Vállvetett munkával fel kell építem az uj Ma­gyarországot s újabb ezer évre megalapozni. Bennem minden jóravaló magyar ember szol gáját találja meg. — Percekig tartó éljenzés után az egyetemi énekkar elénekelte a Him­nuszt, ezután a hercegprímás a vasúti kocsi­ból megáldotta a jelenlevőket, majd a rendőr­zenekar rázendített a Rákóczi indulóra s a hercegprímás vonata kigördült a pályaudvarról

Next

/
Thumbnails
Contents