Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-06-06 / 45. szám
2 Békés 1928 junius 6. Kassáról hurcolkodnak a csehek. Kinyílott a magyar Hömpölyög a Hernád sárga hullámos vize a keskeny mederben. Lefele halad a folyó haragos vize, arra, amerre istenadta útja vezeti. Túlra, át a trianoni mesterséges gáton, oda a magyar Tiszába zuhan, amelynek szóke habjaival akar testvérileg egyesülni. A vízzel, az árral nem dacolhat Trianon. Él a remény. A parton élénk, lüktető élet zenél. És hogy beljebb megyünk, befelé a városba, a hernádparti empórium olyan, mintha ez a kilenc esztendős keservet, a lemondások, a szenvedések éveit nyomtalanul tovatüntette volna. Mert hiába nevezik az utcákat harsongó fehér táblákon „ulicák- , naku, hiába áll a cseh rendőr a poszton, hiába gázol a cseh katonák szöges bakkancsa a főutca aszfaltján, hiába a cseh cégtáblák, Kassán minden és mindenki magyar. Mert hiába volt az erőszak az üldözés, az elrejtett érzések, a vágyódások világát nem lehetett eltiporni, rombadönteni. A külső látszat, igy ahogy az utca elénk tárul, talán olyan, mintha győzedelmeskedett volna a megszállók akarata: a magyar város elcsehesitése. De csakhamar szertefoszlik ennek a félelmetes lehetőségnek a hasogató fájdalma. A kassai utcákon felhangzik a magyar szó, felzeng és uralkodik és az a ritka, ha idegen nyelven beszélnek. Különösen most, amióta a Rothermere-akció megindult, egymásra talált újból az elszakitott magyarság Kassán és várva-várja a nagy fel- szabadulást. Az egész városon valami nagy kifejez- hetetlen nyugtalanság terül el. Olyan, amilyen nagy eseményeket szokott megelőzni. És minden, ami történik körülöttünk, egyre szélesíti, egyre nagyobbitja a reményt. A csehek, akik eddig dölyfös büszkeséggel, megingathatatlannak hitt uralkodók gőgjével élték és szívták ki ennek a városnak életerejét, most rendkívül idegesek. Kapkodnak, izgulnak és a közeli határ felől szállingózó legapróbb hírek is páni félelemmel töltik el Prága kirendeltjeit. reménység Kassán. Menekül a zsupán. Felburjánzott a remény a kassai utcákon és az emberek boldogan újságolják egymásnak, hogy most az egyik, vagy a másik cseh tisztviselő, vagy katonatiszt hazaküldte családját. Kassán napról-napra fogynak a csehek, mert aki teheti, már a változások előszelétől is megijedve igyekszik egyengetni a visszavonulás útját. Napról-napra látják a kassaiak, mint utaznak el a cseh tisztviselők és hozzátartozóik és úgy vesznek búcsút a várostól, mint aki örökre elmegy. Minden azt mutatja, hogy a csehek érzik az elkövetkező napok fontos fordulatát és a kiépített hatalmukat, szerveiket lassan- lassan visszavonják a trianoni határ közeléből. Abbahagyták az állami építkezéseket is. A postapalotta helyén hónapok óta ott hever az összehordott tégla, de nem kezdenek hozzá a munkához. Más állami építkezésnél is hiába várnak munkaalkalmat az elszakitott Felvidék munkásai, hiába várnak a munkával járó felfrissítő vérkeringésre a kassai iparosok és kereskedők, akiket igen nagy szegénységbe, nyomorúságba sodort a cseh uralom. Trianon Kassától elszakította a vidékét és most úgy áll ez a fejlődő nagy város, miüt egy anya, akinek kebléről tépték le szeretett kisdedjót. Nem hiába. Kassa magyarsága bízva, bizakodva várja az elkövetkező napokat és fogcsikorgatva, ökölbeszorított kézzel tűri még azokat az arculcsapásokat, amelyeket a megriasztott csehektől naponként el kell szenvednie. A börtönök rácsos ablakai mögül leskelődnek a »határ« felé, akik mögött kiagyalt vádak alapján, lelkiismeretlen agent provokatőrök tanúvallomásai után csapódott be a súlyos vasajtó. Becsületes magyarok mind, akiknek csak egyetlen bünük van: hogy magyarok. Azért fűzték őket láncra, hogy saját félelmüket leplezzék el a trianoni megszállók. A letartóztatások napirenden vannak és emiatt nagyon sokat szenved a felvidéki magyarság, amely vérző szívvel, de megtörhetetlen hűséggel, hittel, reménnyel várja a felszabadulást. Nem hiába! Dr. Romes Dezső Ispán ünnepi beszéde a ilai Wani-napon. Díszelőadás a színkörben. A verőfónyes vasárnapot Gyula város lakossága megszentelte azzal is, hogy áldozatos lélekkel, hazafias lelkességgel áldozott azok felsegitésére, akik oly sokat szenvedtek 8 annyit vesztettek a haza védelmében s akiket a világháború legirtózatosabban sújtott. A mostani nehéz körülmények közt is tisztes eredménnyel végződött rokkant napról szombati számunkban emlékezünk meg részletesen, amikor már a szép nap minden mozzanatáról adataink lesznek. Ezúttal arról a nemes veretű, gyönyörű beszédről Írunk, amelyet Kovacsics Dezső dr. főispán mondott el vasárnap este az Erkel- szinkörben tartott, a rokkantnap befejezését jelző díszelőadáson. Apoteozis volt ez a beszéd: szárnyaló ódája a hazafiasságnak s gránitba vésett emléke a hazájukért mindenüket feláldozó hősöknek. Méltó a naphoz s méltó azokhoz, akik vérükkel, egészségükkel és testi épségük veszélyeztetésével pecsételték meg a katona esküjét. Kötelességre, áldozatkészségre hívás zengett e szavakban a társadalomhoz, amely adósa a háború áldozatainak. És a sok tragikus szint reveláló, az igazi átólé3 nagyszerű érzéseit szivből-szivbe vetítő megnyilatkozások nemcsak a trianoni jelennek voltak feketefátyolos emlékeztetői, hanem éppen a díszelőadásra kitűzött, Petőfi lángszellemóből sarjadt János vitéz példája nyomán megkapó, szivbemarkoló és gyújtó szavak mutatták az utat, amelyen a magyarságnak haladnia kell. Tőrhetlen akarat, egymás iránt való szeretet és megértés, a magyar föld varázslatos szeretető nyomán föl fénylik a magyarok Istenének segítségével az a jövő, amelyért szenved ős kínlódik itt mindenki: Nagymagyarország 1 A rendkívül meleg szívvel elmondott, megkapó gondolatokkal ékes, szépséges beszéd rendkívül mély és maradandó hatást váltott ki a hallgatóságból s a végén frenetikus tapsok, szinte tüntető ünneplés köszöntötte nemcsak a pompás szónokot, hanem a tisztelettel és szeretettel övezett főispánt is. A forró hangulatú beszéd után főlosen- dült a zenekarban Kacsóh Pongrác János vitézének szindus uvertürje s kezdetét vette a „díszelőadás“. A gyönyörűen »bekonferált“, drága magyar operett előadása némi csalódást hozott. Őszinte örömünk telt az országos nevű Tamás Benő diszkrét és nagyszerű francia királyában, Szabó Gizi széphangu királykisasszonyában, Miklóssyné, Zilahi Pali és Gáspár kedves komikumában. Ezúttal is levesszük a kalapot a nagyfudásu és ízlésű Simánál/ karnagy előtt s készséggel elismerjük a katonazenekar kiválóságát. Feltűnt a széphangu és — komikusán bizonytalan tündértánc kivételével — ügyes kóru3 is. Azonban untalan zavart bennünket a kopár díszlet, a siváran, unottan, magyar szív nélkül vergődő és szerepnemtu- dással súlyosbított előadás s a tavalyi társu lat után feltűnő, tüntető „hangtalanságu. Hol volt Rátkai, az ország egyik legötletesebb s legeredetibb rendezője ez estén ?! Havassy szőkeparókás Jancsijának, Dagka Puskájának udvarias kritikája: a mély hallgatás. Sajnálattal Írjuk, a kitűnő Sebestyén Mihály elsőrendűnek elskatulyázott társulatához, az est előkelő közönségéhez nem illett ez a dísztelen „di8zelőadás.a SOMOGYI GYULÁKÉ íánetanárnő a szokásos nyári tánekurzusát ez évben is megtartja junins hé 20 i kezdettel. E téren az Idén sok változás és njitás lesz. Gyermek kurzus teljesen Dakrose mintára. A diákság számára sok-sok meglepetés, ige a kedves és hasznos dolgok tanítása. Felnőtteknek kőién éra külföldi mintára. — Mérsékelt tandíj! Tavalyi növendékeknek kedvezmény! — Előjegyzések Dobay-féle könyvkereskedésbe kéretnek. 332 % _4 Cserkészek! Apródok! Farkaskölyök! A nemzeti nagytóhorozáshoz nélkülözhetetlen puhadarab a tiszta gyapjú steier pelerln, úgyszintén a jó erős hátizsák, kulacs, csajka, iránytű, evőeszköz. 337 3—2 Nagy választék! Olcsó árak ! TISCH REZSŐ cserkészfelszerelési üzletében, Gyulán.
