Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-06-02 / 44. szám

1928. junius 2.

Békés

5

rovására ahhoz, hogy dr. Csige Varga Antal vörös múltja és egy őt disqualifikáló becsület- birói döntés dacára állandó választmányi taggá ajánltassék és megválasztassék. Ezt a sértett akarta, habár ezzel önmagát cáfolta meg és a vármegye tekintélyének rovására járt el.“ Tekintetes kir. Törvényszék ! Itt dr. Major Simonnak azt kellett volna bizonyítani, hogy dr. Csige Varga Antal a sértett javaslata alapján és az ő akaratával választatott meg az állandó választmány tagjává. Felesleges a tényállás ismertetése. Az alispán ígéretet telt arra, hogy dr. Csige Varga Antalt megválasztják az állandó választmány tagjává, mert tévedésből a múlt választáskor kimaradt. Ezt bejelentette ugyan a főispánnak, akinek azonban ennél a választásnál passiv szerepe volt. Nem ő kezdeményezte u. i. Cs. Varga -Antal megválasztását, ő csak hozzájárult a javaslathoz, de ahhoz hozzá is kellett járulni az alispán Ígérete iránti loyalitásból. Ezzel szemben a vádlottnak azt kellett volna bizonyítania, amit állított, hogy a sértett főispán aktiv, kifejezett akaratával történt a megválasztás. Ámde a bizonyítás ez irányban nem sikerült. A bizonyítás csak arra vezetett, hogy a választásnál a főispánnak csak passiv szerepe volt. Vétó joga a főispánnak ebben a tekintetben nincsen ás ha a főispán hivatali állása tekintélyével megakadályozta volna dr. Cs. Varga megválasztását, akkor más oldalról azt mondhatták volna, hogy a főispán visszaél a hatalmával és meghamisítja a közgyűlés akaratát.

De miért kellett volna megakadályozni ezt a választást? Erre vádlott két okot hoz fel* Egy becsületbirói disqualifikáló döntést és dr. Cs. Varga Antal veres múltját. A mai felfogás az embereket a társadalomból kizárhatónak nem tartja. Minden cselekménynek meg van a maga körülhatárolt következménye. Ha valaki nem ad lovagias elégtételt és ezért őt disqualifikálják, ebből csak az következik, hogy többé lovagias elégtétel adására képesnek nem tekintik, de ez nem lehet akadálya annak, hogy állandó választmányi taggá megválasztassék. Ilyen tiltó jogszabály nincs, e nélkül pédig a sértett nem léphetett fel egyszerűen dr. Cs. Varga ellen. A veres múltat részletesen nem ismerem, csak a fegyelmi bíróság ez ügyben hozott Ítéletét. Az elsőfokú fegyelmi hatóság megállapította, hogy dr. Cs. Varga Antal hozzájárult a debreceni egyetemi könyvtár szocializálásához, de hozzáteszi, hogy nem volt kommunista érzelmű. Ez az Ítélet meg- felebbeztetvén, a miniszteri határozat kijelenti, hogy nemcsak ez állapítható meg, hanem az is, hogy dr. Cs, Varga Antal anyagi vagy erkölcsi előnyöket nem remélt, hanem a könyvtár megmentése volt a célja. Ha tehát Cs. Varga Antal részt vett is azokban a mozgalmakban, akkor is enyhítette a cselekményét a cél és az, hogy azért anyagi előnyöket elérni nem akart. Kérdés ezek után, hogy veres múltúnak lehet-e tekinteni őt oly mértékben, hogy e miatt az állandó választmány tagjává megválasztani ne lehetne. De bármiként is áll a dolog, azt a védelemnek nem sikerült bizonyítani, hogy dr. Cs. Varga Antal megválasztását sértett kezdeményezte, javasolta vagy akarta volna, holott vádlott nyílt levelében ezt állította.

Amikor most már rá kell térnem vádlott negyedik állítására, megvallom, hogy azzal bizonyos génnel foglalkozom, az bizonyos visszatetszést keltett bennem. Azt mondja ez az állítás (olvassa), hogy „sértett dr. Csete Józseftől, mint Gyula város polgármesterétől, tehát mint alantas tisztviselőtől baromfiakat és szalonnát kért és fogadott el, minden térítés nélkül saját háztartása részére.“ Azt hiszem, hogy ez az eset röviden megvilágítható egy példa felhozásával. Volt nekem egy köz- becsülésben álló ügyésztársam, aki mint szenvedélyes vadász minden vadászata alkalmával küldött nekem, mint főnökének egy nyulat. Ha én ezt a nyulat visszautasítottam volna, azt hiszem, hogy ellene a legnagyobb sértést követtem volna el, de akkor is, hogyha ellenértéket ajánlottam volna fel.

Tekintetes kir. Törvényszék! Dr. Csete József Gyula város polgármestere volt. Ő akkor elismerte magára nézve azokat a társadalmi szabályokat és szokásokat, amely társadalmi szabályok az úri emberek közt uralkodnak. Úgy látszik, hogy mióta elhagyta a polgár- mesteri széket, ezekről a társadalmi szokásokról megfeledkezett, mert különben nem mondotta volna el a védőjének a csirke és szalonna ajándékozását és igy nem lett volna

annak módjában, hogy azt közzé tegye. Ez a társadalmi szokásokkal és a jó ízléssel össze | nem egyeztethető. Ez csak azt bizonyítja, hogy i gyenge lábon áll a támadás, amiket a vádlott a főispán ellen intézett és nem ismerek a vádlottra, amikor látom, hogy ily eszközökhöz nyúl.

Maga az a tény, hogy dr. Csete József szalonnát és csirkét ajándékozott a sértett főispánnak, a rendes mindennapi életben szokásos apró ajándékozások körét, túl nem haladja, épen ebből azokból azt lehetne kérdezni, hogy miért inkriminálom ezt az állítást? Erre rávilágít a nyílt levélben foglalt nyilatkozat utolsó kijelentése, amely szerint (olvassa) „bízom abban, hogy mellém szegődik a jóérzésü békeszerető, igaz és bátor emberek tábora és azok ítélete az oly nagyon kívánatos társadalmi béke megóvása végett sértettet főispáni székéből ki fogja mozdítani.“

Tehát amikor vádlott a csirke és szalonna ajándékozását állítja, akkor egyúttal azt is állítja, hogy az olyan körülmények között történt, amelyek a főispáni tekintély rovására estek, a sértettet méltatlanná tették a főispáni szék betöltésére s amely körülmények ennek folytán fegyelmi vétséget képeznek.

A Csete József vallomásának alapja a gyűlölet volt, ám ő is csak azt a lényeges tényt bizonyította, hogy csupán 3 pár csirkét és 5—6 kgr. szalonnát ajándékozott sértettnek, tehát az ajándék a társadalmi érintkezésben levő egyének között szokásos figyelem határait túl nem lépte.

Nem sikerült tehát vádlottnak bizonyítania, azt amit állított, hogy az ajándékozás méretei vagy körülményei folytán a sértett főispán méltatlanná vált a jóérzésü emberek előtt a főispáni székre.

Vádlott azt is állította, hogy ugyanez a méltatlanná válás ismétlődött akkor, amidőn a sértett főispán a vármegyei tisztviselői alap terhére 1200 pengő segélyt fogadott el a vármegye alispánjától.

Nincsen olyan jogszabály, amely ezt tiltaná és igy jogszerűség szempontjából ez a tény nem kifogásolható és a főispáni tekintély rovására nem eshetik.

De a segély elfogadása erkölcsi szempontból sem esik semmiféle kifogás alá és a segély elfogadható volt a főispáni tekintély teljes fenntartása mellett,

A biró előtt állandóan az érdekek legélesebb összeütközése játszódik le, a biró igazságot szolgáltat két ellenérdekű fél között, büntet, egyéneket foszt meg szabadságuktól, esetleg életüktől. A bírónak, hogy Ítélete megnyugvást és tiszteletet kelthessen, pártatlannak kell lennie és azért pártatlanságát és függetlenségét messzemenő szigorúsággal kell biztosítani.

A közigazgatás nem összeütköző érdekek között ítél, hanem igényeket kielégít. Kielégíti a köz- és legális magánérdekeket, valamint a mindennapi élet szükségleteit. Nagyon természetes, hogy a közigazgatásnál nincs szükség azokra a szigorú cautélákra, amelyek a bírót körülveszik, hiszen a közigazgatás leghatalmasabb fegyvere a megértés és jó akarat, amely soha sem provokál olyan éles bírálatot, mint a biró munkája. A határvonalak tehát nem

Baba és diák tánctanfolyam

a r, kath, reálgimnázium tornatermében. Van szerencsém értesíteni Gyula város n. b. közönségét, hogy folyó év junius hó 30-án

baba és diák tánctanfolyamot

nyitok. Tanmódszerem a zenés alapgyakorlat és ritmikus torna, A tanfolyamon oktatva lesznek magyar és szalon táncok és szigorú iskolaszerű modern táncok, továbbá vizsga vagy bemutató táncok, káp- ráztatóbbak és gyönyörűbbek a tavalyihoz képest. Tandij 16 pengő. A tavaly járt növendékek 25 százalék tandij kedvezményben részesülnek. Beiratkozni lehet a mai naptól kezdve lakásomon, Kossuth-tér 30. Tanórák hetenként négyszer, babáknak délután 4—6-ig, diák- és diákfeányoknak délután 6—8-ig. [A nagyérdemű közönség b> pártfogását kérem, mély tisztelettel 301 7 -8

Stern icnoné oki. tánctanitónö.

olyan élesek, mint a bíróságnál. Mutatja ezt megának a főispánnak a működése. Az 1886. évi XXVI. t.-c. 57. §-a általában aként állapítja meg a főispán hatáskörét, hogy a főispán a végrehajtó hatalom képviselője, ellenőrzi a törvényhatósági önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. A főispán tehát őrködik és ellenőrzi, ezt mondja a törvény. És mit mond az élet ? Ez azt mutatja, hogy a főispán épen úgy szivén viseli a vármegye boldogulását, mint akár maga az alispán és igen sokszor jár közben a kormányhatóságnál, hogy egyes vármegyei ügyek kedvező elintézését kieszközölje, amivel átveszi az alispán szerepének bizonyos részét.

A közigazgatási életet jellemzi az a családias vonás is, amely a vármegye tisztviselőit összefűzi és amely kiterjed a főispánra is. — Nem azért van ez, hogy valamit elleplezzenek, illegális érdekeket ápoljanak, hanem a közérdek előmozdítása céljából, mert minél harmonikusabb a tisztviselők együtt működése, annál eredményesebb a munkájuk is.

Egészen természetes tehát, ha ilyen körülmények között az alispán segítségére siet a főispánnak.

Meg kell állapítani azt és hozzáfűzni az előrebocsátottakhoz, hogy a szóbanforgó segélyt a vármegye alispánja, a vármegye akaratából adta a sértett főispánnak, mert hiszen az alispán a vármegye által átruházott hatáskörben járt el, a vármegye ama felhatalmazása alapján, hogy a háztartási alap kamatait és egyéb forrásokból származó némely bevételeket saját elhatározásához képest használhatja fel. Végeredményben tehát a segély juttatása a vármegye részéről történt.

Igaz, hogy magához a segélyezés tényéhez az alispán jóindulata is hozzájárult. Ennek dacára sem fedezhető fel a szóbanforgó tényben erkölcsileg kifogásolható momentum két okból. Először azért, mert a főispán az alispánnak nem felettes hatósága és nem fegyelmi hatósága. Azok felett a vármegyei tisztviselők felett ugyanis, akik közé tartozik az alispán a fegyelmi bíráskodást a közigazgatási bizottság gyakorolja.

Másodszor nagy különbség az, ha megbízhatatlan és nem kifogástalan tisztviselő jóindulatának eredménye valamely tény, vagy ellenkezőleg : valamely kifogástalan tisztviselő tényéről van szó. Köztudomás szerint dr. Dai- mel Sándor alispán 40 éve szolgálja a vármegyét hozzáférhetetlen puritánsággal, páratlan lelkiismeretességgel és kiváló hozzáértéssel. Nyugodt lélekkel lehetett tőle a jóindulatot elfogadni és akceptálni, mert az lekötelezési viszonyt nem eredményezett és a tekintély rovására nem esett.

A segély továbbá a kapzsiságnak még az árnyékát sem viseli magán. A segély elfogadása nem vagyonszerzés indokából történt. Hiszen köztudomású tény az is, hogy amikor

1926. évi karácsony ünnepén az árvíz elöntötte Gyula város és Vésztő község határát, ez utóbbi helyen, mint különösen veszélyeztetett helyen a sértett főispán az első pillanatban megjelent és hosszú időn keresztül, éjjelt és nappait eggyé téve, hóban, sárban, hidegben minden percét és gondolatát a szorongatott helyzetben levő lakosság megmentésének szentelte. A legnagyobb áldozatkészséggel nemcsak a fizikai fáradság, hanem az erkölcsi felelősség terhét is viselte, amikor súlyos helyzetben ezrek és ezrek vagyonát és egzisztenciáját érintő kérdésekben kellett határoznia. Mindezek következményeképen szerezte a sértett főispán azt a súlyos betegséget, mely őt éppen egy fürdőhelyen lepte meg. Az ezzel felmerült minden háztartásra nézve különlegesen súlyos kiadások részbeni fedezését szolgálta a szóbanforgó segély adása.

Ebben a kérdésben minden vonatkozásban rendkívüli körülmények szerepelnek. Rendkívüli önfeláldozás, rendkívüli felelősség, rendkívüli betegség, rendkívüli anyagi terhek. Az alispán tehát jól érezte, hogy a vármegye tisztességéről és becsületérzéséről van szó, amidőn a rendkívüli segélyt felajánlja a sértett főispánnak. A segély kérdésében én ezek után és ezek alapján egyetlen egy momentumot sem találok, amely a természetes jóérzéssel, a jó erkölcsökkel, egyben tehát a hivatali tekintéllyel is összeegyeztethető nem volna.

A nyílt levélben úgy van feltüntetve, hogy a segély olyan tisztviselő segélyalapból adatott, amnly kizárólag a vármegyei tiszt-