Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-04-18 / 31. szám

Békés

1928. április 18.

Lukács György azzal kezdte beszédét, büszkén állapíthatjuk meg valamennyi utód állammal szemben nálunk van még meg sértetlenül a polgárság tisztviselőválaszlási joga, másutt mindenütt kinevezett tisztviselők kormányozzák a polgárságot. Rátért ezután amerikai és londoni utjának rövid ismertetésére, amelyről majd részletesebben is be fog számolni a város közönségének Elmondotta, hogy Kossuth ma is ama kevés külföldi közé tartozik, akiknek nevét Amerika népe ismeri és nagyrabecsüli. A magyarság az Egyesült Államokban ma is népszerű és ezt Kossuth Lajos hetven esztendővel ezelőtti fényes szereplésének és a kivándorolt magyarság értékes tulajdonságainak köszönhetjük. Ő — úgymond — jelentős tényezők egyenes felszólítására azért ment ki ezúttal harmadszor Amerikába, hogy megindítsa az ottani magyarságnak azt a megszervezését, amelyet lord Rothermere az amerikai magyarság meglátogatása után kivána tosnak jelzett a trianoni béke revíziójának érdé kében Számos város meglátogatásával, számtalan, még éjszakai gyűléseken is tartott beszédével elő is készítette ennek a megszervezésnek munkáját és egyúttal azt a tervet is igyekezett népszerűsíteni, hogy az Unió magyarbarát őslakossága is tömörittessék a magyarság béke- reviziós törekvéseinek minél hathatósabb támogatására. Erről a munkáról beszámolandó vette útját visszajövet Londonnak és tett látogatást negyven más honfitársunkkal együtt a magyarság hatalmas barátjánál, lord Rothermerenél A lord kitüntető fogadtatásban részesítette a látogatására érkezett magyarokat. A londoni pálya udvaron cigányzene fogadta, a szállodai szobákban magyar nemzeti színekkel ékesített virágcsokrok lepték meg a magyarokat, az ünnepélyes fogadtatásnál pedig a trianoni jelvény díszítette a lord kabátját A lord kifejtette a magyarok előtt azokat az okokat, amelyeket ő a trianoni béke elleni fellépésre késztették és hasznos ut mutatásokat adott a küldöttség előtt a magyarságnak a békereviziót célzó törekvésekben való magatartására vonatkozólag. Lukács György azzal fejezte be beszédét, hogy a béke és egyetértés lesz a legbiztosabb fegyverünk a trianoni békediktátum elleni küzdelmünkben és ezt a békét és egyetértést látja biztosítva városunkban a mai lakomán elhangzott felköszöntőkből és az uj polgármester egyéniségében.

Lukács Györgynek gyönyörű ékesszólással előadott beszédét számtalanszor szakította félbe a lelkes, szűnni nem akaró tetszés, éljenzés és taps. Ismételten zajosan éltette a lakoma közönsége lord Rothermeret és különösen tomboló lelkesedés tört ki Mussolini és Apponyi Albert nevének említésekor

A nagyhatású beszéd után ismét dr. Varga Gyula polgármester szólalt fel és keresetlen sza vakkal köszönte meg az üdvözléseket, majd azt indítványozta, hogy képviselőnk hazaérkezése és elhangzott nagyszerű beszámolója alkalmából a lakoma közönsége távirattal üdvözölje Rothermere lordot, amihez a közönség egyhangú lelkesedéssel hozzájárult.

Dr. Beréngi Ármin ügyvéd állott fel ezután szólásra és beszéde elején mély sajnálkozását fejezte ki azon, hogy a város polgárainak egy számottevő része megfosztatott annak lehetőségétől, hogy a saját jelöltjére adhassa szavazatát. Azonban épen az, ami ezt eredményezte, t. i. a jelölés elmaradása, fényes elégtétel úgy a mellőzött jelölt személye, mint hívei számára. „Úgy érzem ma magamat — folytatta ezután — mint a vén csataló, amidőn a Kossuth-nótát hallottam“ (A zenekar Lukács György beszéde után a Kossuth nótát játszotta) és büszke elégtétellel állapítom meg, hogy szomorú megcsonkításunkban ma a nemzet annak a politikájára tér vissza, akinek eszméit a hatalom egy félszázadon át minden eszközzel igyekezett elnyomni a nemzet lelkében Kossuth eszméinek, a szabadságnak és a minden állampolgárral szemben egyenlő érvényesülő

szeretetnek diadalára ürítette Berényi a poharát.

Berényi beszéde után a lakoma közönsége a főispánt kívánta hallani, akit szűnni nem akaró viharos taps és éljenzés köszöntött, amikor szólásra felállott A tőispán is annak ecsetelésével kezdte beszédét, hogy mily súlyos a helyzete a vezető állásban levő köztisztviselőnek. El kell nyomnia magában az embert, fel kell áldoznia az egyéniségét és minden személyi vágya feláldozásával szolgálnia kell állása kötelességeit. Azt óhajtotta és óhajtja az uj polgármestertől is, hogy ezzel a helyzetével legyen tisztában és mert meggyőződött, hogy dr. Varga személyében olyan férfiút választott a képviselőtestület, aki mindenkor képes lesz alárendelni személyét a hivatalának, azért látja őt örömmel és bizalom mai a polgármesteri székben A főispánt a be széde befejeztekor is melegen ünnepelték.

Adler Ignác főrabbi volt a következő szónok, aki az izraelita hitközség nevében köszöntötte a polgármestert és örömét fejezve ki azon a lelkesedésen és együttérzésen, amely a lakoma szónokai által hangoztatott eszmék iránt megnyilvánult, azt kívánta, hogy legyünk félre minden fegyvert, amellyel eddig egymás ellen küzdöttünk és a szeretet húrjait zenditsük fel sziveinkben.

Az általános tetszéssel fogadott magvas beszéd után dr. Pallmann Péter állott szólásra és rövid, de nagyhatású beszédben arra figyel meztetett, hogy necsak az jusson mindenkinek eszébe, amikor békét és szeretetet hirdet, amit másoktól ebben az irányban várnia lehet, hanem az is, amit mások számára a béke és szeretet érdekében tennie kell. „A béke és szeretet napja felé — úgymond — csak két szárnnyal repülhetünk ; az egyik szárnyon visszük azt, amit másoktól kell várnunk, a másikon pedig azt, amit nekünk kell másoknak tennünk. Ezt a szárnyat sem dobhatjuk el, mert akkor sohasem jutunk el a béke és szeretet annyira áhított országába.

Dr. Blanár László volt a lakoma utolsó szónoka, aki a közegészségügyet ajánlotta a polgármester figyelmébe és az alkoholizmus pusz- titásairól szólott, ennek megfelelően vízzel telt poharat ürítve a polgármester egészségére.

A lelkes hangulatban mindinkább összeforró gyülekezet, amelynek nem is annyira la koma jellege volt, mint inkább valamely örömünnepet ülő diszgyüléshez hasonlított, az előkelőségek eltávoztával éjfél után oszladozni kéz - dett, számosán azonban a hajnali órákig együtt maradtak és örömmel latolgatták annak a szép egyetértésnek várható áldásos következményeit, amely a lakomán úgy a szónoklatokban, mint a résztvevők magatartásában megnyilvánult. M. Á.

Éleshangu támadások a gyulai Munkásbiztositó Pénztár ellen.

Laptársunk, a „Békésmegyei Hírlap“ hasábjain az utóbbi napokban élesen támadó cikkek jelentek meg az Országos Munkásbiztositó Inté zetnek Gyulán székelő helyi szerve, a helybeli Munkásbiztositó Pénztár ellen, melyek egy konkrét eset kapcsán általánosságban az alaposság hiányával és pontatlansággal vádolták a Pénztárt. Kifogásolta egyben a cikkek írója azt is, hogy a Pénztár a békéscsabai kirendeltség felállítását elhanyagolja és hogy egyes gyógyszerészek számlaköveteléseinek kiegyenlítésével hátralékban van.

E kifogások tárgyában a Pénztár ügyvezetőjéhez, dr. Fekete Bélához fordultunk felvilágosításért, aki a következő kijelentéseket tette :

— Eszünk ágában sincs működésűnk megfelelő, vagy meg nem felelő volta kérdésében bármely lappal is polémiába bocsátkozni. Nekünk megvannak a magunk felettes fórumai melyeknek intézkedéseinkről vagy azok elmaradásáról számot adni tartozunk, ezek közé a „Békésmegyei Hírlap8 nem tartozik.

— Egy megjegyzést azonban nem hallgathatunk el: „Man merkt die Abricht, und man wird verstimmt.“ Hogy mai kínos gazdasági helyzetünkben, mikor járulékbevételünk biztosítása csak a legnagyobb erőfeszítéssel érhető el, mi is nehézségekkel küzdünk és hogy egyik tuldolgoz tatott tisztviselőnk egyszer egy számot véletlenül rossz helyre irt, ezen csak az ütközik meg, aki — fogalmunk sincs róla, hogy miért — minden képen meg akar ütközni. Az ilyen ellenféllel azonban akkor sem szállhatnánk vitába, ha ezt hivatásunk nagyszerű komolysága egyébként megengedné.

— Természetes, hogy ha valamely lapba» valótlan tényállítások tétetnek rólunk, ezeket ezután is mindigjhelyre fogjuk igazítani és helyreigazításunkat az illető lap ezután is köteles lesz közölni.

E nyilatkozathoz a magunk részéről csak azt tesszük hozzá, hogy a szóban lévő támadó cikket laptársunk az egyik fővárosi napilapból vette át, melyben a békéscsabaiak panaszolták el a gyulai Pénztártól való távolesésükből származó bajaikat Hogy a békéscsabaiak a gyulai Pénztárral soha sem lesznek megelégedve, ezt értjük. De hogy a csabai jazz band be mely harsogásával azért akarja ledönteni a gyulai Pénztár falait, hogy az Békéscsabán építtessék fel újra, gyulai lap is belép a maga szaxof injával, ezt kissé különösnek találjuk.

Or. Dolmányi Emii' üyuláii.

Április lft.

A kultuszminiszter mondta Dohnángi ta valyi jubiláns ünnepén, hogy Magyarországnak jelenleg nincsenek nagykövetei a külföldön. Ezek feladatát most hatalmas részben Dohnányi végezte el, aki á magyar kultúra, művészet és zene nagykövete, aki az egész müveit világon fényes tehetsége révén díszt kölcsönzött a magyar névnek.

Liszt óta a legnagyobb pianista A magyar zenei élet egyik legnevesebb reformátora, aki a Filharmóniai Társaság hanyatló színvonalát az Erkelek nívója fölé emelte s mint a Zeneművészeti Főiskola nagyhírű igazgatójára, a művészeti oktatás legnagyobb súlya nehezedik.

Európai hirü virtuóz. De művészete nem a virtuozitásban rejlik annyira, mint a klasszikus szerzők romantikus hangulatú szerzeményeinek csodálatosan finom megszólaltatásában, a költői elmélyedés kisugárzásában.

Mint zeneszerző kiválóan értékes, nagy képzettségű és mindig előkelő Pierrette fátyola, zenés némajátéka, Simona néni egyfelvonásosa, a Vajda tornya operája s a Tenorista cimü vig- operája a legkivételesebb és legbensőbb sikert aratták és megszámlálhatatlan zenei alkotásai a legragyogóbb művészi megnyilatkozások. Karnagyi működése világhírű.

Hétfői hangversenye Gyulán a legragyogóbb sikert aratta S ha Paganini korában azt Írták : Nemcsak a nemesség, hanem a lángész is kötelez, ez a mondás meghatóan beigazolást nyert Dohnányi tüneményes gyula' szereplésében, aki az előkelő és nagy közönség rendkívüli forró tetszését mind elmélyedőbb és szinte önmagát felülmúló játékkal hálálta meg.

Diadalmas szereplésében állította lelkünk elé Beethoven szelídre egyensúlyozott zordságát, komor élelmességét, Cnopint, a lágylelkü lengyelt, aki Páris és London ünnepeltetóse zajában is sírván sir a lengyel haza ősi lelke felé, akit fölmagasztaltak a nők és véresre karmolták szivét, aki halálakor alázatos, hivő lélekkel csókolta meg névtelen tanítványa kezét. Liszt Ferencet, minden idők legnagyobb zsenijét, aki ugyanabban a testben volt az agy, amelyben Chopin a szív, aki barátjának emlékezetére egy hatalmas