Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-04-07 / 28. szám
LX. évi oly am 38 szára. Szombat Oyula, 1938. április 7. EISflzetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . i . 3 P 20 fül Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissz-.. Egyes szám Ara 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton A Béke Fejedelme. Irta: báró Apor Vilmos dr. „Béke veletek“, ez volt köszöntője a feltámadott Krisztusnak. Nem bosz- szut lihegve lépett közéjük, akik megtagadták, elhagyták a szenvedés idején, nem halált és Ítéletet üzent azoknak, kik megfeszítették, hanem békét hirdetett mindenkinek. Az igazi, nagylelkű győztes előkelő gesztusa ez, méltó a világ urához, ki a halálban győzedelmeskedett lázongó alattvalói felett. De béke még sincs. Mert nem a béke fejedelme van uralmon, hanem különféle bálványok terpeszkednek szerte a világon állandó harcot provokálva. Bálványa a pénznek, mely irigységet kelt, bálványa a hatalomnak^ mely lázongást idéz elé, bálványa a szabadságnak, mely szenvedélyeknek gátat nyit és erényeket bilincsbe ver, bálványa az önrendelkezésnek, mely tényleg rabláncra fűzi a müveit nemzetek legjavát, bálványa a népuralomnak, mely hamis próféták zsarnokságának ugródeszkája és ki tudná felsorolni mindazokat a mai világban agyondicsért uralkodó eszméket, melyek mindennek bizonyultak inkább, mint a béke és megelégedés forrásainak? Hiszen belőlük származnak az érdekellentétek, az irigy kedések úgy az államok közt, mint a nemzetek társadalmában, mert a jelszavak egyoldalú hangoztatása mellett, nincsen semmi magasabb összefogó, áthidaló eszme, mely a zűrzavarban rendet teremthet és a hadakozó felek közt megingathatatlan tekintéllyel békességet alkotna az igazság alapján. Ez hiányzik a mai világban. Mindenki a maga érdekét nézi, mindenki a maga előnyét keresi, mindenki a maga felfogása szerint értelmezi a törvényt és igazságnak deklarálja azt, ami neki előnyösebb. Azért az a sok békétlenkedő elem az állami, városi és társadalmi életben egyaránt, azért az a sok személyeskedés minden vonalon. Mikor támad fel a Béke Fejedelme közöttük? Az Isten Felkentje, aki általános érvényű erkölcsi törvényeivel igazságot juttat eltiport nemzeteknek, béklyóba rakja az okvetetlenkedőket!? „Pax vobis, ego sum, nolite tiinere“ „Béke veletek, én vagyok, ne féljetek !“ Krisztus békét hoz és félnek tőle, mert békéje nem Trianon békéje, nem a szovjet zsarnoksága, hanem vasvesszeje az igazságnak, mely nem az erősebb ököljogán, hanem mindenkinek lelkiismeretén alapszik. Ha egyszer az Isten előtti felelősség tudata irányítaná intézkedéseit úgy a népek, mint a családok vezetőinek, ha egyszer tekintélytisztelet hatná át az alattvalókat, hogy nem embereknek rabszolgáiként, hanem mint Isten gyermekei teljesítsék kötelességeiket, ha egyszer lemondás szelleme töltené meg az egész emberi társadalmat, hogy ne igényeit fokozva, mindig az erősebbet irigyelje, hanem az adott viszonyokat figyelembe véve, szükebb keretek közt is megtalálja boldogulását, akkor egy csapásra mennyivel kevesebb békétlenség volna a világon, mennyivel több megelégedett család, mennyivel több boldog otthon volna az országban, mennyivel több megértés a nemzetek közt! De hol tartunk még ettől ma? A Béke Fejedelmét mindig újra keresztre feszitik Trianonban, Genfben, Mexikóban, Moszkvában egyaránt. „Az ő vére rajtunk és fiainkon“ pedig megdicsőült testének átluggatott kezeit már két évezrede felénk tárja a Feltámadott, mondván: „Ne féljetek, én vagyok, béke veletek“. Húsvéti tűnődések. Megáldotta a jó Isten ezt az országot mind a két kezével, főleg pedig nemzetfentartó erényekkel. melyeknek köszönhetjük ezeréves létünket. Nincs nemzet, mely elpusziithatatlan voltának annyi bizonyítékát tudná felmutatni intézményeiben, hagyományaiban, mint a magyar történelem. Aki azonban a bennünk levő eme értékeket napjainkban meg akarja látni, takarja el a szemét és dugja be a fülét Mert amit manapság hallani és látni lehet, az arról tanúskodik, hogy mi egymás lekicsinylését, lerángatását, sőt letiprását is, művészetté tudjuk fejleszteni Régi szokásunk le- szólui és főleg irigyelni a másikat, a más érdemeit, szóval azt, ami nem a magánké, de most valóságos divattá lett egymás gyűlölete, egymás hajszolása és egymás tönkretétele. A személyes ellenfél halálba iildösése, ma már közdivat! És ezt a divatot a közélet legkülönbözőbb, jelentős és nem jelentős tényezői tették járványszerüvé, kiknek iskolájuk : legázolni eleveneket és holtakat / Eljárásuk mögött kuszáit magyarázat húzódik meg. Nevezetesen meg akarják menteni a közéletet és közintézményeket attól, aki úgy jár el, mint az ő ellenfelük Azt harsogják, hogy ök a hibák ostorozásával javítani akarnak, holott azért kiabálnak, hogy lelkiismeretük hangos szavát elnyomják és lelkűk tiszta öntudatát elnémítsák. Szép, nemes és derék javító munkai Mintha a hozzánk tartozó gyermekeket örökösen szidnók és ütlegelnék s elvárnók töltik, hogy önérzetes, derült, egyenes jellemű ifjakká nevelődjenek. Ha ezek az önzetlenül dolgozó munkások a magyar nemzet kertjében továbbra is szabadon munkálkodhatnak, akkor az emberekből kiirtják az önérzetet és a dicső elődök helyébe törpe utódokat nevelnek. Holott keserves tapasztalatok árán nagyon bölcsen tudjuk, hogy micsoda salak és sár tud itt megteremni, ha a piszkos áradatnak szabad folyást engedünk. Az emberek hatalmas része önimádatban szenved, kisebb része, ezeknek tömjénez; legnagyobb része pedig megy: önérdeke után, süketen, némán, vakon, A józan nemesebb rész pedig tűr, hallgat és férevonul. Az önzés korát éljük. Legfőbb ideje, hogy a törtetós és önzés hagymázos hadonászásain keresztül tültörjön a feltámadás harangszava, jelezvén a sötétség szét- foszlását és az igazság feltámadását Husvét ünnepén a komor templomivek homályán arany lángok gyulnak: a feltámadott Krisztus megváltó szere- tetének reménységes fényei és áhítatban összefonódó szivek éneklik az Ősi zsolozsmát, a hozsánnát. Ideje volna, hogy a lelkek mélyén felmerüljön a feltámadás, a béke és testvéri szeretet legszebb jelentőségű ünnepe Ennek az ünnepnek magasztos gondolatán fel kellene kelni és át kellene ragyogni a kiengesztelödés felemelő csillagának. A lélek tavaszán engedjen fel végre a gyűlölet haragjának téli páncélja. Megbocsátás és megértés, kiengesztelödés és felejtés szálljon végre a húsvéti harangok szavával a szivekbe, hogy idejekorán eljöjjön, sőt le ne késsen az ige, mely békességet igér az embereknek. Körülöttünk ólálkodó ellenfeleink. A csonka határon túl, úgyis ellenséges. gyűlölködő szendvedélyek vihara dühöng. — Legalább itt benn, ebben a kicsiny országban, legalább ezen az egy ponton kigyuladhatna az újjászületés üunepi lángja, szétszórva maga kprül
