Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-03-28 / 25. szám
2 Békés 1928. március 28. A gyulai ipartestület válasza a szegedi Kereskedelmi és iparkamarának két kérdésére A gyulai Általános Ipartestület Elöljárósága folyó hó 22 én tartott ülésében foglalkozott az Ipartestületek reformjáról és a kézműves testület felállításáról szóló törvénytervezettel és ezzel kapcsolatban a szegedi kereskedelmi és iparkamarának azzal az átiratával, melyben a körzetéhez tartozó ipartestületekhez a következő két kérdést intézte: 1 Meg van-e elégedve az ipartestület a szegedi kereskedelmi és iparkamara működésével? 2, Kivánja-e az ipartestület az országos szervnek abban a formában való megvalósítását hogy a képesítéshez kötött iparosság teljesen kiváljék a jelenlegi kereskedelmi és iparkamarák köréből ? A gyulai ipartestület elöljárósága behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel és Pfaff Ferenc építőmester, előljárósági tag indítványára az alábbi agyhangu határozatot hozta? Ad 1 A kérdés ily módon való feltevése igen különös és felette szokatlan. Megállapítja a gyulai Általános Ipartestület elöljárósága, hogy az ipar és a kereskedelem, mint termelő és közvetítő közötti érdekellentéteket felölelő kérdések az aradi kamarától való átcsatolás óta — legjobb tudomása szerint, — nem tárgyaltattak, tehát e téren nem áll módjában bírálatot mondani. A többi kérdésekben a szegedi kereskedelmi és iparkamara működésével eddig általában mag volt elégedve. Ad 2. A gyulai Általános Ipartestület elől járósága egyhangú határozattal kimondja, hogy kívánja az önálló Kézműves Kamara felállítását, mert a kézmüveskamara, mint országos szerv lesz hivatva — kereskedelem és gyáripartól függetlenül — az egész ország kézmüiparosságá- nak érdekeit képviselni és megvédeni Nem mulasztja el ez alkalommal sem azon kívánságának kifejezést adni, hogy a felállítandó Országos Kézműves Kamarának első feladata legyen hogy a jelenlegi közös kamarák mintájára vidéki kézműves kamarákat létesítsen, miután ipartestületünk a Budapesten székelő egykamarás rendszernek nem hive, mert képtelenségnek tartja, hogy a fennmaradó 7 kereskedelmi kamarával, a „GyOSz“ és az *OMKE“-tel szemben kellő súllyal az iparosság érdekében lépest tudjon tartani. Nem lehet hive egy vidéki ipartestület sem a mindenáron való központosításnak, mert Budapest ezen a téren amúgy is nagyfejüségban szenved, de különben is igen sok, de legtöbb esetben más a főváros és más a vidék iparosságának az érdeke , Mindaddig tehát, mig a vidéki önálló kézműves kamurák meg nem alakíthatók, a jelen'egi közös kamarákat az országos kézműves kamara életre hívásával egyidejűleg ketté kell osztani és ezek fejeként működjék az országos Kézmüveskamara. A jelenlegi kamarák ketté választásálak már csak azért sem lehet semmi akadálya, mert a kereskedelmi miniszter ur is belátta, hogy hogy ipari érdekekért őszintén, igazán és eredményesen csakis az önálló kézmúveskamarák harcolhatnak. Fenti határozatot közölte az ipartestület dr. Lakács György v. b. t. t. és Frühivirt Mátyás országgyűlési képviselőkkel is, — A határozatot Schneider Mátyás ipartestületi elnökhelyettes és Járóig József ipartestületi jegyző irták alá. Választás előtt. Holnap délelőtt Gyula város képviselőtestülete polgármester választó közgyűlésre ül össze. A képvisolők többségének bizalma su lyos kötelezettségeket ró a megválasztandó polgármester vállaira s épen ezért a város polgárságára nézve sem közömbös, hogy a mai nehéz viszonyok között a közgyűlés ha tározata valóban az arra leginkább megfelelő férfiúra esik e vagy nem. Hosszú évek sorára dönti el a holnapi közgyűlés a város sorsát s szabja meg azt az irányt, amelyben a város ügyeit, intézményeit vezetni helyesnek, sőt a város és polgárság érdekében a leghelyesebbnek látja. A város és a polgárság érdeke ! Sokat hallottuk és halljuk e jelszavakat napjainkban. De a jelszavak csak akkor helytállók, ha azok egyúttal a megfelelő erkölcsi tartalomnak tényleges kifejezői is. Ellenben üres szólammá, jogosulatlan cégérré válnak akkor, ha alattuk valójában egyéni, önző érdekek rejtőznek. Gyula város képviselőtestülete hat évvel ezelőtt, az akkor uralkodni látszó hangulatok hatása alatt dr. Lovich Ödön ellenfelei kezébe tett ie a városnak és polgárainak sorsát, jövőjét. Talán nem is egészen helyes itt az ellenfél szó, hiszen a politikai és közélet ellenfelei alatt, a régi idők nemes értelmezése min - dig két olyan szemben álló tábor katonáit értettük, akik egyformán áthatva a közérdek nagy eszméjétől és céljaitól, csak azoknak megvalé8itási módjaiban, a célhoz vezető utak és eszközök elvi megvalósításában különböztek egymástól, egymást azonbun mindenkor érdemük szerint tisztelték és nagyrabecsüiték. De nem lehet ellenfélről beszélni ott, ahol az ellentét nem elvi, hanem személyes indoko kon, érdekeken, gyülölségen alapul s a harcuk csak egyéni piszkolódásban merül ki Az azóta elmúlt hat év eseményekben gazdag volt! A város ólt, mert élnie kellett, az ügyek elintéződtek, mert az egy pillanatig sem szünetelhet. E hat év mérlege azonban még sem megnyugtató. A polgárság minden rétegében hallani az elégedetlenség szavát, gyanú sitások árja hullámzik mindenfelé, jogosan e ▼agy jogtalanul — azt nem vagyunk hivatva vizsgálni, A városnak több főtisztviselőjérő 1 egymásután állapították meg, hogy nem voltak méltók arra a helyre, ahová őket állították. Tények, szomorú tények ezek s csak a valóban elfogultan gondolkodó ember nevezheti ezeknek konstatálását kortes célnak s C3ak az magyarázhatja meg a jelen - ségeket a korszak „jellegzetes szimptomái nak“. S bár a korrupciók és panamák felburjánzása ma nagyobb mérvű is hazánkban , mint a béke éveiben volt, önérzetesen tilta koznunk kell a2 ellen, hogy ez általános, or szágos tünet. Nem némely fővárosi, nem a borsodmegyei, vagy makói példákkal kell igazolnunk azt. hogyha e helyeken voltak visszaélések, akkor az megérthető nálunk is, mert az ilyen megértés közel áll a megengedéshez. Inkább azokat a helyeket — s hála Istennek nagyobb számú helyeket — állítsuk szemeink elé, ahol ilyen visszaélések — a korszellem dacára is — nem fordulnak elő, még ha akadnának is magukról megfeledkezett emberek. S miért nem ? Mert helyes közszellem mellett, kellő szigorúság érvényesült n tisztviselők ellenőrzésében, amely a visszaéléseknek még a lehetőségét is elfojtotta s amilyen közszellem és ellenőrzés kétségbevonhatatlan tényként meg volt dr. Lovich előzetes polgár- mesterségének egész hosszú ideje alatt is. Minden mástól eltekintve tehát elsősorban és legfőképen azt a tanulságot kell a lefolyt hat év. eseményeiből levonnunk, hogy a város élére oly férfiút hell állítani, aki ki pró bált közigazgatási tudásánál, helyes jndicinmúml, hosszú gyakorlaton alapuló értékes tapasztalatai nál. egyéni érdekeltségének minden vitán felül álló voltánál, a helyi viszonyok alapos ismereténél, önálló egyéniségénél és energiájánál, végül a ne héz pénzügyi viszonyokkal helyesen számoló gaz dasági érzékénél fogva a hozzáfűzött várakozó soknak a legmegfelelőbb módján fogja betölteni a polgármesteri széket, Ma már nem engedheti meg magának a város közönsége azt a luxust, hogy újabb kísérletezésekkel próbálkozzék, egyébként bármily, kétségtelenül általánosan tiszteletreméltó nevekhez fűződjenek is azok, de azt sem, hogy egyeseknek különleges személyi indokai miatt befolyásoltassa magát s eltérjen a különben felismert helyes iránytól. Tárgyilagosan és szenvedélyektől mentesen gondolkodó ember előtt nem kétséges, hogy egyedül dr Lovich Ödön neve az, amelyben mindezen szempontok szerint garanciát találhat Jól tudjuk, hogy a lefolyt hat óv letagadhatatlan eseményei és tapasztalatai mindenkit komoly gondolkodásra és megfontolásra bírtak és bírnak és megállapíthatjuk, hogy ennok folyományaként a város polgárságának minden róiegóben szinte egyöntetűen nyilvánult meg a közóhaj, amely dr. Lovichot szeretné & város első tisztviselőjének székében látni. A város képviselőtestületének érdeme« tagja' legjobban ismerik a közhangulatot, nekik csak annak teljesítése lebeghet szemeik előtt, tisztában vannak azzal a súlyos erkölcsi felelőséggel is, amellyel elhatározásukért tartoznak : ha tehát minden személyes befolyásolástól függetlenül s kellő megfontolással vizsgálják e kettős szempontot szavazatuk leadásánál, úgy a választó közgyűlés nagy többséggel fogja dr. Lovich Ödönt visszahelyezni » képességeinél fogva öt első sorban megillető helyre. Az Urleányok Kongregációjának előadása. Árpádházi boldog Margit és lisieuxi kis Szent Teréz napsugaras lelkű apostolai vasárnap délután előadást rendeztek. Reklám nélkül, tartózkodó szerénységgel olyan programmal léptek a nyilvánosság elé, amely egyike volt a legszebbeknek és legbájosabbaknak a nivós gyulai előadások között. A lurdi előadásából ismert és nagymértékeit, a budapesti érseki főgimnázium tudós tanára, Weinmann Sándor dr. mondott gyönyörű beszédet a vallásnak az egyénre, a családi és a nemzeti életre gyakorolt hatásáról, a vallásnélküli kulturáaak szánalmas vergődéséről. Nagy tudást sugárzó, széles horizontra tekintő egyéni ólet nagyszerű megfigyeléseit visszatükröző, remek előadását hatalmas tetszés kisérte és a nagytekintélyű, tudós pap-tanár nevét maradandóan beírta a gyulai katolikusok szivébe. Az előadás egyébként nagyszerű szenzációt is hozott. Meglepetéssel és őszinte csodálattal hallottunk fölcsendülni a pódiumon olyan hangot, amely messze túlszárnyalja egy szerény helyi előadás kereteit. Pikéty: „Ma gyarok imájáét énekelte Haverda Evelin. Hangja nemcsak csillogó, fényes és meleg, nemcsak az erősebb drámai akcentusok kifejezésére képes nagy skálájú és' csodatisztán zengő orgánum, hanem előadásában is rendkívül átgondolt és művészi értékű. Az előadás előkelő közönsége hatalmas tapssal kísérte tüneményes sikerű bemutatkozását. Szeretettet és érdeklődéssel várjuk és reméljük a kivételes tehetségű és hangú Haverda Evelinnek további szereplését, Nickmaun Magda szereplése mindenkor a
