Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-03-24 / 24. szám
LX. évfolyam 24t szám Szombat Ayala, 1928. március 24k, Előfizetési árak: Negyedén*«: Helyben. . . 1 P 60 fill Vidékre . . . 3 P 20 fill Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TAESADALM1 ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendő!?. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán ás szombaton A. legkomolyabb jelölt. Hosszas tépelődés, a lehetőségeknek minden irányban való kellő mérlegelése után dr. Lovick Ödön, Gyula városának éveken át volt polgármestere beadta pályázatát a megüresedett polgármesteri állásra. Aki ismeri Lovichot és aki tudja, hogy mily körülmények között hagyta el polgármesteri székét, tudja, hogy elhatározása nem lehetett köny- nyii. Ha egy tetőtől talpig önérzetes férti, aki éveken át a legszigorúbb elzárkozottság- kan élte életét, aki nem panaszkodott soha senkinek, az őt ért nagy igazságtalanság miatt, aki soha egy alkalmat sem ragadott meg, bármilyen nagyon is kínálkozott ez, togy a városi közgyűlésen pártot alkosson ellenfeleivel szemben, ismét kilép a küzdelem terére — ennek csak igen súlyos* okai lehetnek. Ha egy minden izében jellemes férfi, — aki éveken át az igaztalan támadások célpontja volt — ismét odaáll a sordinot nem ismerő támadások pergő tüze elé, az csak nagyon komoly okokból történhet meg. Lovich Ödön valóban hosszú ideig hallani sem akart a gondolatról, hogy ő is beálljon a polgármesterségért pályázók szép számú táborába. Amikor azonban heteken, sőt valójában hónapokon át a társadalom minden rétegéből sokan, nagyon sokan keresték fel, hogy álljon ismét a város élére, mert ennek a felzaklatott és súlyos gondok között élő városnak szüksége van az ő nagy közigazgatási tudására, a legnehezebb időkben fárad- Matlan munkával megszerzett polgármesteri tapasztalataira, kristálytiszta, szeplőtlen jellemére és energiájára — akkor változtatta meg eredeti elhatározását. Csak akkor adta be pályázatát, amikor érezte, hogy a város többsége ismét mellé állott és megadja neki azt az elégtételt, amelyet múltjával megérdemelt. Nincs is azon egy pillanatig sem csodálkozni való, hogy a város túlnyomó többségének közhangulata Lovich mellé állott. Éveken át mesterségesen szított hajsza után Lovich Ödön 1922-ben beadta nyugdíjazási kérvényét. Bármennyire is megkönnyítette volna a helyzetét és bárhogy is kívánták a város akkori urai, nem mellékelt ehhez a kérvényhez orvosi bizonyítványt. Nem betegség miatt ment el, tehát nem füllenti azt, hogy ez az oka távozásának. Akkor, hogy a távozón üssenek egyet, meg akarták bélyegezni azzal, hogy távozása „közérdek-“ Ezt a vélt megbélyegzést szinte azonnal letörölte az államfő legmagasabb elismerő kitüntetése, de letörli most — mily iróniája a sorsnak — az ellenfelei által megteremtett helyzet. Lovich közérdeknek fogta fel, hogy bár a jog mellette volt, otthagyja tekintélyes állását, kitegye magát a hosszú éveken át gyakorolt munkakörtől való elszakadásnak, mert ehhez a feltételhez kötötte a közgyűlés akkori többsége az Ínségesekről, keresetnélküliekről való gondoskodást. Ez a „közérdek“ azután, amely elűzte helyéről a jellemességet, a munkát, az intakt- ságot, beültetett a város élére igen fontos pozíciókba olyan kezdőket is, akik a reájuk bízott hivatalos teendőkben járatlanok voltak és akik részint a saját legbensőbb barátaik és híveik, részint a bíróság Ítélete szerint nem ütötték meg azt az erkölcsi mértéket, amelvet alkalmazni kell azokkal szemben, akik a köz szolgálatában állanak. Ez a meg nem fontolt protekciós rendszer természetesen csak zűrzavart, rendetlenséget okozhatott a város ügyeinek vezetésében, és bizalmatlanságot és aggodalmakat okozott a sok gondtól gyötört polgárság lelkületében. A közérdek s vele a közhangulat egész természetesen megváltozott. Az ma a közérdek és elementáris erővel azt kívánja a közhangulat, hogy menjen vissza a város élére az, aki ott mintaképe volt a becsületességnek, a szorgalomnak és hozzáértésnek, teremtsen rendet és közmegnyugvást. Ezt a közhangulatot semmiféle sajtótámadással megváltoztatni nem lehet. Közeleg a husvét szép ünnepe és ilyenkor az emberek szeretettel mélyednek el a könyvek könyvének olvasásába. Ott pedig Írva vagyon, a János apostol evangéliumában: „Ne higy- jetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket vájjon igazak-e, mert sok hamis próféta jött a világra“. Hiába hozzák elő napról-napra hamis megvilágításban az internálás ügyét — rég napirendre tért már a fölött a közvélemény. Ha pedig mégis gondolkodik rajta, akkor ma már az idők perspektívájában tisztán látja az elmúltakat. A város polgárai ma már tudják, amit egy, nem Lovich ünneplésének szánt alkalommal dr. Jantsovits Emil, akinek objektivitásához, nagy hozzáértéséhez szó sem férhet, szögezett le, hogy a modern közigazgatást Gyula városánál Lovich Ödön teremtette meg. Ezt az embert elüldözik hivatalából, heteken át plakátokon hívják fel a város lakosságát, jelentkezzenek s adják be ellene vádjaikat s amikor nem jelentkezik senki — mesterségesen alkotnak vádakat. Minden fegyelmi vizsgálat tisztázza őt, minden felettes hatóság sutba dobja az igazságtalan vádakat, az üldözők nem nyugodnak: alaptalan vád jön az alaptalan vádra. Az erkölcsi világrend azonban nem engedheti meg, hogy egy igazságos ügy ilyen vádak miatt olyan befejezéshez jusson, mint amilyenhez jutott, a város kárára is, eddig a Lovich-ügy. Sainte Beuve a nagy francia kritikus mondja valahol: ha az ember elég hosszú ideig él. megél mindent s megéli mindennek az ellenkezőjét. A forradalmak és az azokat követő lázas időkben megéltük, hogy ok nélkül eltávolítottak egy embert arról a helyről, amelyet megérdemelt. A mai lehiggadt időkben, amikor azonban a legnagyobb szükség van arra, hogy ..a megfelelő ember megfelelő helyre jusson" — meg kell élnünk* hogy a közhangulat és a közérdek Lovich Ödönt visszavigye az őt érdemeinél fogva megillető polgármesteri székbe. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlése Dr. Daimel Sándor, Békésvármegye alispánja 23 —1928. ein. szám alatt értesítette Békés- vármegye törvényhatósági bizottsági tagjait, hogy a törvényhatósági bizottságot az 1886 évi XXI, S -c 46 §a értelmében a folyó évi április, hó 3. (kedd) napjának délelőtti 10 órájára a vármegyei székház nagytermében tartandó rendkívüli köz* gyűlésre összehívja. A tárgysorozat első pontjaként szerepel dr, Berthótij Károly és társai törvényhatósági bizottsági tagoknak indítványa a dr. Major Simon tör-1 vényhatósági bizottsági tag által, a vármegye főispánjához intézett nyilt levélben foglaltakkal szemben allásfoglalas iránt. Franciaországból és Belgiumból fegyvert csempésznek az íreknek A londoni rendőrség nagyarányú fegy- vercsempószési ügyben nyomoz, amelynek szálait egy munkás véletlenül fedezte fel. Egy sebesen robogó automobilból csomagot látott kizuhanni és ebből revolverek hullottak ki. Mikor a munkás a csomaghoz akart nyúlni, az autó vezetője pisztolyt szegzett rá, majd gyorsan elrobogott, Megállapították, hogy az autó rendszama hamis volt Eddig három embert tartoztattak la, mindegyiknek birtokában rengeteg revolvert találtak. A rendőrség mindeddig nem tudott a londoni titkos fegyverraktár nyomára jutni, amelynek helyét a nyomozás alatt valószínűen állandóan változtatják. Bebizonyult, hogy az egykori ir forradalomnak közel száz résztvevője, nagyobbrészt szabadlövószek, Londonban tartózkodnak és minden bizonnyal ők irányítják a fegyvercsempészést. A fegyvereket Belgiumból és Fraociaországból kiránduló csónakokban hozzák az angol partra és autón szállítják Londonba, onnan pedig Írországba. A rendőrség feltevése szerint az ir republikánus hadsereg részére viszik ezeket a fegyvereket A rendőrség sürgeti, bogy a jogtalan fegyverviselés büntetését súlyosbítsák, mivel jelenleg csak akkor alkalmaznak súlyos büntetést, ha az ölési szándék is bebizonyult. A
