Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-03-02 / 18. szám
LIX évfolyam 18. »zén. Szerda Gyula, 1927. március 3 EMfisetési árak: Helyben Vidékre Negyedévre: 1 P «• f. 3 P 2# f. Jl3 Hj JV jOj kJ M»tí.un,(»r.«r.t..d5. pajtikái, tAbkahalmi és közgazdászat! hetilap. Szerkesztősé«:, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Doha; János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek iniézendök. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 8 fillér. Felelős Msarbesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hazádnak rendületlenül. A napokban Budapesten járt egy előkelő külföldi ur, — azaz bocsánat, a burzsoáizü kifejezésért, — egy egyszerű franciaországi elvtárs : Thomas Albert. Vajh, ki ő és merre van hazája, kérdezzük az általa is idézett bur- zsoá költővel. 0 a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal igazgatója, lakása tehát Genf, hazája, bocsánat, Francia- ország. A háború alatt Franciaország municiós minisztere volt, amely hivatal betöltése annak a feladatnak ellátását jelentette, hogy a francia munkásság minden marxi tanitást félretéve, ereje teljes megfeszítésével igyekezzék gyártani a hadianyagot, hogy a gloire nemzete földreterithesse a szemben álló országok burzsoáit, proletárjait egyaránt. Ezt az állást csak olyan egyén tölthette be sikeresen, aki a munkásság teljes bizalmát élvezte, tudva róla, hogy jó francia ugyan, de elsősorban igazi szocialista. Mostani állásába már főként az utóbbi kvalifikációja juttatta. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a béke- szerződések létesítménye. Feladata a munka- és munkásviszonyoknak az egyes országokban való tanulmányozása, állandó figyelemmel kisérése, az e viszonyokban felmerülő nemzetközi kapcsolatok rendezése a béke és a nemzetek közötti jóviszony fen- tartása szempontjából. Főfeladata pedig a munka és a munkásság érdekeinek nemzetközi védelme. A hivatali igazgató magyarországi látogatásának is az volt a célja, hogy a mi munka- és munkásviszonyainkat közvetlen tapasztalatból megismerje, meggyőződjék, mennyi az igaz a szocialista panaszkodásokból és óvatosan figyelmeztesse kormányunkat, ha valamit nem talál rendjénlevőnek. Egy ilyen fontos hivatást betöltő egyéniségnek, miniszterviselt, tudós szociológusnak, a munkásérdekek nemzetközileg elismert apostolának van és kell, hogy legyen mondanivalója mindnyájunk számára, ha eljön egy országba, amelyet még sohasem látott, amely azonban felkelthette érdeklődését, amikor fiai ott állottak szemben az ő országa fiaival és amikor követei aláírták ott Trianonban a szerencsés győzők békediktatumát. Van és kell, hogy legyen mondanivalója az elvtársai számára, akik annyit panaszkodtak odakiinn hazájuk ellen. Az ő panaszaik hozták őt ide, quasi mint bírót, aki igazságot tegyen a nemzet és munkássága között. Mondott is Thomas sok mindent. Megismertetett bennünket a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal céljával, felhívta figyelmünket a munkás viszonyok tanulmányozásának és nemzetközi rendezésének lontosságára, elmondotta nekünk itteni tapasztalatait, benyomásait és mindezekhez hozzáfűzte a maga észrevételeit, intelmeit í Magyarországi szocialista elvtársai számára nem tartotta szükségesnek sokat beszélni. Látta nagy járatosságukat a szocialista tanokban, hogy nem szorultak az ő tanítására. Egyébként is nem a maguk, hanem a burzsoázia kioktatása végett hívták ide. Mégis volt egy intelme az elvtársak számára is. Idézett. Idézett, hogy mindenki megérthesse, hogy hosszú félremagyarázható fejtegetés helyett egy rövid, közismert kijegecesedett értelmű mondatba foglalja intelmét. Idézett, hogy könnyen megjegyezhessék és nehezen felejthessék, mit akart mondani. És vájjon mit idézett ? Talán az Internacionale indulóját: „föl, föl ti rabjai a földnek?“ Nem. Avagy Marxot: „Világ proletárjai, egyesüljetek?“ Ezt sem. Idézte, csodák csodája! Vörös- martyt: „Hazádnak rendületlenül légy hive, oh magyar“. Mi tudjuk, hogy sokféle intelemre reászorultunk. Burzsoáziánk is, proletárságunk is. Albert Thomas, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatója, a volt francia municiós miniszter ezt tartja a legelsőnek. Lehet, hogy akadnak, akik megtagadják Albert Thomas tizenhárompróbás marxi szocialistaságát, de mi megismertük, hogy igazán érdek nélküli, nemzetközi apostola a munkásságnak, mert boldogulásukhoz a legfontosabb tanáccsal, a legszükségesebb intelemmel szolgált nekik. Ilyen autentikus szocialista meg- nyila kozás után még nyugodtabb lélekkel mondhatjuk majd alkalom- adtán a mi szociálistáinknak: hallottátok a szót: rendületlenül! ? A vármegye rendes közgyűlése. A vármegye bőkezűsége. — Mire fordítja Gyula város az engedélyezett külföldi kölcsönt. — A megyei pénzek jó kamatozása felett az alispán őrködik. A vármegyei törvényhatósági bizottság rendes közgyűlését február hó 26 án tartotta, melyről tudósításunkat az alábbiakban adjuk : A közgyűlésen a vármegye főispánja el nökölt, akiről örömmel állapítottuk meg, hogy az árvízi időkből folyólag kimerült szervezetének a tengeri levegő igen jó hatással volt s fontos hivatalát most már ujult erővel láthatja el. Az ismertetett alispáni jelentéshez dr. Mitlasovssky János szólalt fel, kívánván, hogy a vármegye alispánja tájékoztassa a törvény hatósági bizottságot az oly régen húzódó dr. Konkoly Tihamér várm. főjegyző ellen folyamatba tett fegyelmi ügy állásáról. Hosszasabban fejtegette felszólalásának igazságát, oda concludálván, kogy a fegyelmi ügy elhallgatásával a törvényhatóság jogkörén esett sérelem, mert a törvényhatóságnak törvény szerint joga van a tisztviselőt állásától fel is függeszteni S&eberényi Lajos meg van győződve róla, hogy a fegyelmi ügy felett való döntés teljesen jó kezekbe van letéve s a törvényhatósági bizottság elé hozatalnak akkor lesz itt az ideje, ha a fegyelmi ügy befejezést nyer. Dr. Daimel Sándor alispán hasonlókópen állapította meg, hogy a fegyelmi ügyeket, hacsak nem feltétlenül szükséges, ne hozzuk a törvényhatóság elé. A hók—mesterszállási és vésztő —okány— kóti útépítések ügyében dr. Berthóty Károly annak a kívánságának adott kifejezést, hogy útépítések elősegítésénél a törvényhatóság elsősorban arra fektesse a fősulyt, hogy előbb Bókósvármegye egyes községei kapjanak útépítések által jó összeköttetést s csak azután vétessenek figyelembe a szomszéd vármegyék utópitósi törekvései. Dr. Daimel Sándor alispán kijelenti, hogy a vármegye útépítési programmja természetszerűleg arra van felépítve hogy elsősorban a vármegye egyes községeinek közlekedési ügyei nyerjenek lehetőleg megoldást, az ein litett két utügy azonban annyira szorosan bele van kapcsolódva a vármegye utópitósi programmjába hogy annak támogatása a vármegyének elsőrendű érdeke. Majd sorra kerültek az adományozási ügyek, amelyekre vonatkozólag a törvényhatósági bizottság névszerinti szavazással döntött: A gyulavári levente egyesületnek 1200 pengőt, az újpesti vakok intézete javára 100 pengőt, a kir. Pázmány egyetem javára 80 pengőt, a szarvsai ref. egyház javára 1200 pengőt, a soroksárpóteri ref. egyház javára 100 pengőt, a La Fontain irodalmi társaság javára 50 pengőt, grót Serényi szoborbizottságnak 40 pengőt, a községi testnevelési alapokra 2000 pengőt, a gyulai József főherceg szana tórium egyesületnek 3000 pengőt szavazott
