Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-12-17 / 101. szám
Szombat Gyula, 1927. december 17 LIX. évfolyam lOl. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben... 1 P 60 fill. Vidékre ... 3 P 20 fill. Hirdetésiüli j előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szőni ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC megjelenik szerdán és szombaton Diákgyűiés. A diákgyűiés kétségtelenül n-igyon üdvös dolog. Az egyetemi ifjnk félreteszik a könyvet, elmennek egy nagyszabású megbeszélésre, ahol sok társukkal együtt kulturális, társadalmi és a diákok belső életével összefüggésben levő kérdéseket tárgyalnak meg, komoly megfontoltsággal, határozataik jelentőségének teljes tudatában. A gyűlés befejeztével a jogász ismét kezébe veszi a könyvet, az orvostanhallgató az anatómia ta nulmányozásába merül, egyszóval folyik tovább a müveit ifjú munkája. Ilyen az igazi diákgyűiés. A román egyetemisták Nagyváradon rendeztek nemrégen egy »diákgyülést«, de az valahogy nem ilyen volt. Addig még csak szabályszerűen ment a dolog, mig a könyveket félretették, — ez valószinüleg nem került nekik különösebb megerőltetésbe, — de ennek a gyűlésnek a megbeszélés jellege már igazán nem volt meg, kulturális, társadalmi és egyéb kérdések pedig egyáltalán nem kerültek szóba, amit valószinüleg esak annak tulajdoníthatunk, hogy ezeknél sokkal fontosabb dolguk is akadt. — Hiszen Szent László városában gyűltek össze, ahol még a levegő is magyar, ahol minden kőnek meg van a maga története, amely város ma ma- magyarabb mint valaha. Viszont meggondolt- ságról sem lehet ott beszélni, ahol a féktelen gyűlölet ledönti még a legprimitívebb emberi érzések korlátáit is és barbár vandalizmusában nem tekint semmire, csak rombol, rabol és öl . . . Hiszen sok mindenhez hozzászoktunk mi már azóta, mióta az ezeréves magyar kultu rát balkáni pásztorok tapossák, hogy szorgalmas, képzett magyar tisztviselőink szájából kivegyék az utolsó falat kenyeret és megvesztegethető gonosztevőket ültessenek helyükbe, hogy irtsanak miudent, ami ina gyár, de mégis erre nem voltunk elkészülve. Azt igazán nem mertük még gondolni sem, hogy miután már az apákat elpuszti tották, az ártatlan fiakat is véresre verjék és megöljék, hogy amit eddig legalább titokban csináltak: most fényes nappal, gyilkolva rabolják ki az üzleteket; már megszoktuk, hogy gyalázzák a magyart, de azt nem tudtuk elképzelni, hogy a román intelligencia képviselői, az egyemisták nyilváoosság előtt tiporják sárba a magyar zászlót! Bár sohasem hittük, hogy szomszédaink valami nagyon szeretnek berniünket, azt mégsem tételeztük föl róluk, hogy főiskolai hallgatók is magyar vérben gázoljanak gyűlölettől tajtókozva. Va lami nagy igényeket nem támasztottunk a román katonasággal szemben, de mégsem vártuk, hogy egy pár üvöltő diák elől megfutamodjanak. Tudtuk, hogy a személy- és vagyonbiztonsági állapotok nem kielégítők odaát, de szemébe nevettünk volna annak, aki azt mondja, hogy hatósági közegek asszisztá- lása mellett rabolhatuak és ölhetnek a diákok. Az országok állandó törekvése, hogy idegen nemzetek rokonérzését megszerezzék. Ez a törekvésük hatványozott mértékben ér célt, ha az illető államot értékelik az idegenek. így értékeli például mindenki az amerikai élelmességet, az olasz faseizmust, a francia esprit-t, a magyar Apponyit. Most Románia is csodálatot keltett. Talán egy kis időre még nagyobbat, mint az előbbiek. A bámulat tehát ugyauaz, csak az oka — egy kicsit más! A világ közvéleménye felszisszent meglepetésében. Nem hitt a hírnek. Nem hitte azt, hogy Közép-Európában ártatlan ifjak vére ömöljék — ok nélkül, hogy nemzeti zászlókat meggyalázzanak, egyetemista diákok öljenek, a fölfegyverzett katonaság egy pár fütykös elől megfutamodjék, hogy hatóságok segítsenek rabolni és pusztítani. Az összetartozás érzésének oka sokféle A Magyar Nők Szent Korona Szövetségé- gérfek matinéján Blasovich Jákó bencés főgimnáziumi igazgató mondotta el előadását a Szent Koronáról. Az ifjú király nevelőjének meghallgatására nagy és előkelő közönség jött össze. Tüntető szeretettel és ünnepléssel fogadták Blazo- vich Jákó bencés főgimnáziumi igazgatót, aki emelt hangon, meggyőző erővel szólott a hallgatósághoz. Előadását minduntalan megszakította a taps és az éljenzés. Évek óta figyeli az ifjú király testi és szellemi fejlődését, szavait nem a pillanatnyi elragadtatás, vagy elfogultság, hanem a hosszú, alapos vizsgálódás diktálta. A legbüszkébb. legszilárdabb arc de triumph. — A magyar nemzet csodálatos életereje — mondotta — itt a Kárpátok sáncai alatt, a Duna Tisza táján megteremtette Európa egyik nem ugyan legnagyobb, de legbüszkébb, legszi lárdabb arc de triumph-ját, a magyar államot. Egyik pillére a nemzet, a másik a király, a kettőt összeköti, átíveli, átöleli a Szent Korona. Viharok verték, hullámok ostromolták, mindhiába ! Tatár, török hullámok e pilléreken törtek meg. Még a nagy vér-dagály, a világháború sem tudta romba dönteni. — Jött azután a magyar történelem leg- szomorubb éve : egyik ősztől a másik őszig . . . Az egyik pillért kidöntötték, a másikat megcson • kitották, — azt hitték, az iv, ez a nagy, néma nemzeti misztikum, majd porba hull, darabokra törik . . . Nem úgy lett: as iv, a nagy, szent átfogó nem suhant a földre, felülről Isten kese fogta és fogja, alulról maradék magyarok reménye, hűsége, imádsága megtámasztotta és támogatja : s az iv vár, várja a pilléreket . . . Ezután ismertette a Szent Korona töriénetét, majd igy folytatta : Amit Nyugat államai, közjogi, sőt bizonyos lehet. Lehet közös szeretet, közös gyűlölet, egyazon érdek, egyazon törekvés. De a lelkeket legerősebben a szenvedések tüze kovácsolja össze. Ilyen szoros, szótválhatatlan kapocs most, a gyászos események hatása alatt sok keletkezett odaát A zsidókra gondolunk. Az ő magyar voltukat Erdélyben most már senki nem vonja kétségbe, mert látták, hogy az oláhok talán még nagyobb dühvei vetik magukat rájuk, miut a magyarokra, nekik nemcsak magyarságukat, de vallásukat is beszennyezték, mintha nem is a XX. században élnénk, hanem a pogányok keresztényüldözésének legvéresebb korszakában. Erdélyben ma egybevegyül a keresztény és a zsidó vér. Beleömlik a megcsonkított Magyarországért, meggyilkolt családtagokért, éhennalt, megfagyott magyarokért sin köny- nyeinknek és testvéreink ártatlanul kihullott vérének zugó folyamába, mely egyszer csak megindul és elsöpri azt a sok-sok gyomot, mely a triauoui határon túl ma még elnyomja a vetést. Áldásos hullámai helyén majdan uj élet virul! Ky. értelemben társadalmi fejlődése egyénnek, legfelsőbb fokon az államfőnek utal át, azt a magyar fejlődés a Szent Koronában koncentrálja és azután innen deriválja a különböző államorgánumokra. — Nem is hosszú idő alatt a nemzeti génius kitermeli magából a legsajállagosabb magyar közjogi, alkotmányiam tételt, a legma gyarabb államéleti egyenletet: a magyar állam s a Szent Korona egyérelmüségét, hogy ne mondjam egyenlőségét. Werbőczy már teljesen kikristályosodva találja ezt a tételt. E terminológia szerint az állami főhatalom a Szent Korona hatalma, a felségjogok a Szent Korona jogai, az állami javak és jövedelmek a Szent Korona javai és jövedelmei, az államterület a Szent Korona területe, minden birtokjognak gyökere a Szent Koronában van. Ez a mi magyar misztériumunk, amelyben kielégülést talál nemzeti egyéniségünk minden igénye : a praktikus, a közjogi, szociális, az érzelmi, el egészen az egészséges miszticizmusig 1 A Szent Korona államiságunk „fons vitae-je“, amelyből egyaránt ment király és nemzet. Ez a Szent Korona volt múltúnkban nem egyszer az éber lelkiismeret amely szavával helyreállította a kiráiy és nemzet közt megbomlott egyensúlyt — Csoda- e, hogy a nemzet mindenkoron szinte vallásos tisztelettel, szeretettel vette körül Koronáját, hogy hűtlen hozzá sosem lett Hogy a magyar történelem folyamán el egészen napjainkig komoly, a magyar nép tömegeire támaszkodó köztársasági mozgalmakkal nem találkozunk, abban talán legjelentékenyebb része van annak a misztikus hatásnak, amelyet a Szent Korona egész lelki világunkra mindenkoron gyakorolt. A Szent Korona fénye világított le sötét elhatározó időkben nemzeti, állami életünk mélységeibe, mutatta meg a biztos utat, — délibábot Az ifjú király nevelőjének előadása. Minden harang megkondal, ha a fiatal Prímás ifjú Királyt koronás.
