Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-01-26 / 8. szám

2 Békés 1927. január 26. A belügyminiszter a községekhez. Az erdélyi pénzpiac teljesen tájékozat­lanul maradt a bukaresti árfolyamok felél és ez a körülmény paritáson felül körülbelül 10 százalékkal megdrágította a külföldi de­vizák és valuták árát. Levél a szerkesztőhöz. Vettük a következő sorokat: A „Békés“ tekintetes szerkesztőségének Gyulán. A Bókósmegyei Hírlap utóbbi 6 számá­ban a gyulai állami polgári leányiskola igaz­gatójának a nevét jónak látta „politikai kér­dések helyett“ illeszteni azon cikk élére, melyben az igazgatónő iskolai szolgálatának 25. évfordulója alkalmából rendezett jubileum lefolyását ismerteti, mondván: hogy ez a név „semmivel sem kisebb értéket jelent". Abban teljesen megegyezhetünk a Bó­kósmegyei Hírlappal, hogy politikai kérdé­sekben a névórték is „fogalom“. Azt azonban nagyon is kétségbe kell vonnunk, hogy az iskolának — amit ez alkalommal kizárólago­san a név helyett állítunk szemünk elé — lenne valami, egészségesnek mondható köze a politikához, főként pedig eldöntetlen politikai kérdésekhez. Vegyük például csonka országunk ez- időszerint való legizgatóbb, legkényesebb ter­mészetű politikai kérdését: az úgynevezett királykórdóst. Ezt még politikusaink is igye­keztek — az ország nyugalma érdekében — kikapcsolni a politikai kérdések tömkelegéből. Az iskola azonban — tulbuzgóságból-e, vagy miből? — ennek éppen az ellenkezőjébe té­vedt akkor, amidőn hallomásunk szerint egyik tanítási órán a királykérdósben olyan röp- pentyüzóst eresztett meg a katedráról, hogy a városban is hire kerekedett az igy neki­lendült nemzetnevelésnek A Bókósmegyei Hírlap talán e miatti meghatározottságában hozta ünnepi vonat­kozásba a nevet politikai kérdésekkel. Pedig nem jobban illenek-e ahhoz a névhez s igy az iskolához is politikai kérdőjelek helyett a társadalom- és nemzetnevelés felkiáltójelei ! Minthogy pedig a nemzetnevelés kima­gasló szempontjainak az iskela minden mun­kását egyformán kötelező szolgálata külön személyi érdemnek nem minősülhet át a szol­gálati évek előrehaladásával: az lett voln a talán stilszerübb a szép jubiláris alkalomhoz, ha a Bókósmegyei Hírlap politikai kérdések helyett csak társadalmi és nemzetnevelési pozití­vumokkal ékesíti fel a nevet is, az iskolát is. Politikai kérdésekhez, különösen pedig a ki- rálykérdósnek a társadalom nyugalmát és békéjét zavaró problémájához nyúlni az iskola katedráján nem szabad. Kérem a tekintetes Szerkesztőséget, hogy — amennyiben a fentiekkel egyet ért — a köz szolgálatában tegye közzé ezt a szerény szemlélődést. Figyelő, A miniszterelnök programmja* Gróf Bethlen István miniszterelnök az egy­ségespárt első értekezletén nagyszabású beszédet mondott, melyben az uj országgyűlés irányelveit fejtette ki. Nyilatkozott a királykérdésről és a magyar tengeri kikötőről is. A nagy arányú szó­zatnak egyik kiemelkedő pontja volt, amelyben felszólította a nemzetet, hogy felekezeti és osz­tálykülönbség nélkül szolgálja mindenki a hazát. Nem urai legyünk — úgymond — a nemzetnek, hanem önzetlen, tisztakezü szolgái. Több ízben megújították már a várme­gyék és a községek azon kérésüket, hogy a belügyminiszter változtassa át azon rendele­tét, mely szerint a községeknek csak 50 szá­zalék erejéig lehet a lakosságra községi (városi) pótadót kivetni. Ily értelembm mír vármegyénk is felirattal élt a belügyminisz­terhez. A belügyminiszter áttette a kérdést véleményezés végett a pénzügyminiszterhez, akinek véleménye alapján a dolog érdemé­ben a következőket közli a belügyi kor­mányzat : 1. A községi pótadónak 50 százalékról magasabbra felemelését nem engedélyezheti, hanem ajánlja a községeknek a gondos taka­rékosságot, mely mellett a községek mostani nyomasztó gazdasági helyzetüket rendbehoz­hatják s háztartási zavaraikat orvosolhatják. A községek zavarait — a pénzügyminiszter szerint — nem a pótadó alacsony volta okozza, hanem az idézte elő, hogy a közsé­geknek a vármegyei hozzájárulást negyedévi részletekben előre kellett befizetniük, mielőtt azt az adózóktól beszedték volua, holott csak annyinak befizetése méltányos, amennyit időlegesen beszedtek. 2. Azon kérés, hogy a községek pót­adóját vonják ki az együttes kezelésből, szin­tén nem teljesíthető, mert ez a rendszer a legcélszerűbb és általában sikeresen bevált. Községek külföldi kölcsönt nem kapnak. A. m. kir, pénzügyminiszter a községek külföldi kölcsöne kérdésében Bókósvármegye alispánjának ilyen irányú felterjesztésére a következő értesítést küldötte: „A községi hitelkórdósnek külföldi köl­csönnel való megoldását hitelpolitikai okok­ból egyelőre elhalasztottam. Az ország talpraállitása céljából eddig felvett külföldi kölcsönök ugyanis az ország hitelerejót erősen igénybe vették, úgy, hogy további közhitelek igénybevételével célsze­rűbbnek tartom egyelőre várni, mig a gaz­dasági élet annyira megerősödik, hogy a kül­földön való további eladósodástól az ország oly nehezen megteremtett pénzügyi egyen­súlyát félteni már nem kell. Óvatosságra int az is, hogy a külföldi kölcsönök külföldre fizetendő kamatai és tör­lesztési terhei az ország fizetési mérlegét ked­vezőtlen irányban befolyásolhatják. Célszerű volna, ha a községek halaszt­hatatlan beruházási szükségleteik fedezetéről belföldi kölcsön felvétele utján gondoskod­nának“. A pénzügyminiszternek óvatosságra intő leiratát csak helyesléssel vehetik a községek tudomásul. Az eddig engedélyezett külföldi kölcsönök igen drágák, feltételeik igen súlyo­sak s azok visszafizetésével csak a külföldet hizlaljuk. Mert azok Csonkamagyarország adózó népének verejtékes filléreit és pengőit szállítják a külföldi tőkések terített asztalára. Először is az adósságot felvevő községek min­den kötelezvónyileg felvett 100 pengő helyett csak 89 pengőt kapnak leolvasva kézhez s mégis 100 at kell helyette visszafizetniük. Másodszor pedig a magas kamatot is úgy kell visszafizetniök, mintha tényleg 100-at vettek volna fel. Tehát tőkében is, kamatban is lé­nyegesen károsodnak. 3. Hogy a nagyobb adózóknak a mi­niszter ne adjon adófizetési halasztást, mert ezzel felborítja a községek pénzügyi helyzetét is, — a miniszter megígérte, hogy az állami adó befizetésére csak úgy ad a jövőben ha­lasztást, ha a kérelmező adója a község adó­jának 10 százalékát eléri, s ehhez a község véleményét is előlegesen meghallgatja. 4. Hogy a községi pótadók behajtásának ellenőrzését ne a pénzügyi, hanem a köz­igazgatási hatóságok eszközöljék, ezt a ké­rést szintén elutasította a miniszter, sőt ki­jelenti, hogy az eddigi módszeren nem vál­toztat, sőt még erőteljesebben kívánja végez­tetni és csakis a pénzügyi hatóságok igény­bevételével. 5. A községek által kért kamatmentes előlegeket megfelelő hitel hiányában nem bocsáthatja rendelkezésre. 6. A kereseti és jövedelemadóból be­folyó és a városokat (községeket) illető ré­szesedés a jövőben együttesen kezelendő és az országszerte igy. befolyó összegeket oszt­ják majd széjjel az egyes városok és közsé­gek között azok háztartási költségeinek fe­dezésére. Amint ezekből látható, a pénzügyminisz­ter az adókezelés centralizálásából nemcsak nem enged, hanem azt még inkább közp on- tositani törekszik, Ha pedig belföldi kölcsönt vesznek fel, ‘először is száz pengő kötelezvényi összegre kapnak leolvasva 100 pengőt s így a kamat — ha magasabb is valamivel, — ez csak látszólagosan drágább, mint a külföldi kamat s ami a legfőbb: a belföldi magyar verej­ték gyöngye, a pénz a haza határain belül marad. A magyar vasutasok kőszegi árva­házának gyulai miivészestje. A magyar államvasutak kőszegi árva­házának árvái javára vasárnap este a Göndöes- népkerti pavillonban rendezett hangverseny erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt sike­resnek mondható. Közönség nagy számban jelent meg, túlnyomó részben a középosztály és a vasutasok köréből. Az estélyt Meller Lajos, a kőszegi árvaház igazgatójának az árvaház keletkezését tárgyaló beszéde vezette be, aki meleg lelkesültséggel és nagy ügy­szeretettel tárgyalta a valóban humánus ala pitás részleteit és az elért eredményeket, melyeknek fokozása a propaganda főcélja. A szereplő művészek közül nehéz kiválasztani a legkimagaslóbbat, mert minden reszort kép­viselője valóban művészit nyújtotta. Csak az általános tetszést jelezzük, mely Mihó Ida operaénekesnő számainál tört elő a legnagyobb lelkesedés és elragadtatásban. Elsőrangú volt Schwenk Márta hegedüjátóka, valamint Ga­ray Erzsébet zongorajátéka is. Kovács An­dor igen ötletes és finom Ízléssel biró társalgó művésznek bizonyult, aki aktuális tréfáival nagy derültséget keltett. A művészi körút igten helyes és életrevaló gondolat s minden pártolást megérdemelnek derék vasutasaink. Dobay-utca 2. szám alatt 922 17—* egy négyszohás lakás j teljes komforttal kiadó.

Next

/
Thumbnails
Contents