Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-08-20 / 67. szám
2 Békés 1927. augusztus 20 Trianon felé. Irta: Malnska György, a Külügyi Szeminárium tagja (Negyedik közlemény) Magyarország a világháborút nem vesztette el addig, amig a harcmezőkön küzdött, hanem akkor érte vereség, mikor a legsúlyosabb külpolitikai helyzetben parvenük és dilettánsok bitorolták a vezérséget. A háború ugyan folytatódott tovább, de már nem fegyverek erejével, hanem a szó és a toll hatalmával. Úgy győztek le bennünket, hogy ebben a döntő ütközetben nem, vagy inkább nem jól álltunk frontot, mert olyanokat küldtünk a küzdelembe, akik nem az ország, hanem a maguk érdekeit tekintették. Idegenek vezették akkor a magyart! A válságo s helyzetből csak az az egyetlen ember menthette volna ki az országot, aki egyedül lévén mint felelős vezér mindenről informálva, uralkodni tudott volna mind a kül-, mind a belpolitikái helyzeten. Ha a páduai fegyverszünet után is gróf Tisza István állhatott volna a magyar ügyek élén, hisz az európai diplomácia világháború előtti és alatti küzdelmében is egyedül ő vett teljesen részt, talán ő megtalálta volna a módját, hogy gátat vessen a ránkzuduló bajoknak Tisza István grófot megölték, Károlyiék pedig a belgrádi katonai egyezmény megkötésekor eladták hazájukat. Az entente hamarosan tudatára ébredt annak, hogy mily kedvező alkalmat nyújt neki Ausztria-Magyarország bomlott állapota és igyekezett a zavarosban halászni. A páduai fegyver- szünet rosszul precizirozott IV. B) ponijábó i ugyanis („Szövetségeseknek joguk van Magyar- ország minden stratégiai pontját megszáilani, amelyeket szövetségeseknek tartanak s annyi időre, amennyire szükségesnek tartják, hogy ott maradjanak és a rendet fentartsák.“) egy ezen Diaz féle szerződést hatálytalanító uj katonai egyezmény szükségességét magyarázták ki. Ahogy a Károlyi kormány ezt az egyezményt megkötötte,*) az bizton hazaárulásnak minősíthető, egyrészt, mivel nem volt feltétlen szükséges megkötni, másrészt, mert gyávaságból oly feltételeket ajánlottak fel, hogy szinte a magunk akaratából ért bennünket az igazságtalan megszállás, majd a demarkációs vonalakkal való bilincsbe- verés. Ezek után, sajnos, Trianon már szervesen következett ! III. A páriskőrnyéki békék. A világháború küzdelmeinek véres, vad hullámzása, végzetes következményeket sejtő eseményei hamar megfosztották a kezdeményezőket merész álmaiktól: a fegyverropogás és a kardok éle hamar eloszlatja az illúziók csábitó ködét. Azt képzelte legtöbbje, hogy úgy fog leperegni az egész világháború, mint egy grandiózus tör téneti dráma csatajelenete, meghatóan, de némán és veszélytelenül! Mikor azonban lábuk alatt a felkorbácsolt erők szilaj tombolásától remegni kezdett a föld, ők is kezdtek aggódni a tornyosuló katasztrófák és az elhibázott játék veszélyessége miatt. Csak a bűntudat és a felelősség- félelem adhatta nekik azt a bámulatos vakmerőséget, hogy a tönk szélén álló kártyás elvakult- ságával játszák végik a kiosztott pártit és küzdjenek a kockára tett tétért. Csupán igy magyarázhatjuk meg, hogy miért utasították el oly durva gőggel 1916 telén a központi hatalmak békeajánlatát. Ennek a nyílt békeajánlatnak diplomáciai fontosságot nem önmaga miatt kell tulajdonítani, hanem azon körülmények folytán, hogy hatalmas bizonyíték ez a központi hatal - mák kezében a háborús felelősség vádjával szemben, másrészt az entente politikusainak vallomásokra adott alkalmat, hogy ők milyen feltételek mellett akarják a békéket megkötni. *) Állítólag ekkor ért bennünket az az ezeréves történelmünkben hallatlan szégyen, hogy az ellenfelet képviselő Franchet d’Esperay tábornoknak kellett katonás keménységgel figyelmeztetni a magyar delegációt hazájuk iránti köte - 1 ességeikre. 1916. december 12 én Ausztria-Magyaror szág, Németország Bulgáriával és Törökországgal együtt nyílt békeajánlatot intéztek az ellenséges hatalmakhoz. „Létünk és szábad nemzeti fejlődésünknek védelmére kellett a négyesszövetséges hatalom nak fegyvert ragadnia . . . Nem akarják szétzúzni vagy megsemmisisitem ellenségeiket , . . Katonai és gazdasági erejük tudatában, készen arra, hogy ha kell, a végsőig folytassák a reájuk erőszakolt küzdelmet egyszersmind azonban áthatva attól az óhajtól, hogy a további vérontásnak elejét vegyét és véget vessenek a háborúnak, a négy szövetséges hatalom a béketárgyalások mielőbbi felvételére javaslatot tesz az állandó béke helyreállítására . . . Isten és az emberiség előtt a külügyi kormány elhárítja a háború folytatásáért való felelősséget.“ (A hivatalos jegyzékből.) A frontok állása 1916 telén cáfolhatatlan bizonyíték „a tisztes béke létrehozására“ tett javaslat őszintesége és humánussága mellett. Ezen nyilt békeajánlatra a francia kamarában mondott beszéd alkalmávaf Briand adta meg az entente szempontjából a legautentikusabb választ, mikor azt mondta : „E szószékről jogom van rámutatni erre az otromba csapdára, hogy manőverről és olyan kísérletről van szó, hogy szövet ségesek között egyenetlenséget szítsanak, a lelki - ismereteket megzavarják és a népeket demoralizálják“ Hasonló sors érte Wilson, Északamerikai Egyesült Államok elnökének, pacifista idealizmussal kidolgozott és nagy jóakarattal 1916. december 22 én publikált béke felhívását („a gondolatok kiesei élése egyengetné az utat legalább is egy tanácskozáshoz és hogy a népek éllandó egyetértése a jövőre nézve olyan reménységgé válhat, amely a nemzetek barátságát azonnal megvalósíthatónak mutatná“). 1917. január 12 én válaszolt az entente Wilson elnök békefelhivására és egyúttal pontokba foglalva körvonalozta a maga feltételeit : 1 Belgium, Szerbia és Montenegró helyreállítása és kártalanítása; 2. Franciaország, Oroszország és Románia megszállott területeinek kiürítése igazságos jóvátételekkel; 3 Európa újjászervezése a nemzetiségre, mint területi egységekre való tekintettel ; 4 „ Visszaadása azon tartományoknak és területeknek, amelyek a szövetségesek valamelyikétől régebben erőszak utján vagy a lakosság akarata ellenére elszakítottak; 5. Az olaszok, szlávok, románok, csehek és tótok megszabadítása az idegen uralom alól.11 6 Az ozmán birodalom eltávolítása Európából. A bejelentett hadicélok és békefeltételek mindegyike a hódításnak, az erőszakosságnak, a nemzetközi jogrend letiprásának, a központi hatalmak és szövetségeseik megsemmisítésének, ezeréves országok és nemzetek elnyomásának gondolatát fejezte ki. A védelmi háborút folytatnunk kellett addig, mig az események kényszerítő ereje nem teremtett békeállapotot a belső katasztrófák által. így kezdődött az 1918. novemberi fegyver- szünetek után 1919. elején öt esztendő a világ- eseményeinek a felszámolása. A végleges és általános békéket még a fegyverszünetek előtt nehány különbéke előzte meg, melyek közül 1918. nyarán Budenban megkötött román különbéke a nevezetes. Romániának a központi hatalmakkal végszükségben megkötött békéje ellenkezett az 1916. augusztusi titkos szerződéssel, melyben az entente mint tagállamának megtiltotta, hogy különbékét kössön. ORVOSI HÍR Dr Wertheim Iván fogorvos nyári szabadságáról hazaérkezett és rendeléseit nejével, dr. Glück Margittal együtt Erdélyi Sándor-nt 14. szám alatt megkezdte. 575 6-6 Románia túltette ezen magát ezen a párisi béke- konferencián mellőzve ratifikált különbékéjét a szentpétervári titkos egyezmény alapján követelte magának a megígért zsákmányt * 1919, januárjában ült össze a szövetséges társult hatalmak tagjaiból alakult békekonferencia Párisban, hogy igényeiket összegezve békéket diktáljanak az itélőszékük elé idézett államoknak. Mielőtt azonban a békediktálásokba hozzáfogtak volna, mintha már elviselhetetlenül nehezedve rájuk a felelősség és a lelkiismeret lidércnyomása olyan nemzetközi szervekről gondoskodtak, amelyekre minden felelősséget ráhárithatnak, vagy még inkább érdekeik megvédésére hatalmi eszközül önkényesen felhasználhatnak így jött létre a Népszövetség és a hágai nemzetközi döntőbíróság; az első politikai, a másik jogi nemzetközi fórum. Minthogy a nemzetközi jog szerint az állam abszolút szuverénitása semmiféle más hatalmat nem ismerhet el maga felett — és azt az entente államai is elismerték — mind két fórum hatóereje felfüggesztett és esetleges. (Folyt köv ) ’"Nemzetközi jogilag ma is vitás, hogy volUképen melyik béke kötelező Romániára nézve. A felvidéki magyarság Szent István-ünnepe. A csehek dühe a Rothermere akció miatt. A Slovenska Politika uszító hadjáratot folytat a felvidéki magyarság ellen Azt írja többek között, hogy a magyar lapok, mint a Prágai Magyar Hírlap és a Kassai Napló hallatlan uszításainak, melyek valószinülog a prágai magyar követség irányítása mellett Íródtak, tudható be, hogy magyar polgártársaink többsége a legellenségesebb magatartást kezdi tanúsítani államunkkal szemben. A magyar keresztény szociáiistapárt ügynökei a magyar falvakban erősen terjesztik az ellenzéki magyar lapokat, melyek dicshimnuszokat zengenek lord Rothermere akciójáról és a Felvidék visszacsatolását hirdetik. Magyarjaink az idén különös fénnyel akarják megülni Szent István ünnepét. Tudomásunkra jutott, hogy a felvidéki magyarság ezer számra készül Pozsonyba, hogy jelenlétével demonstráljon Rothermere akciója mellett A Slovenski Dennik azt írja, hogy a lord Rothermeie akciója során felmerült alaptalan vádakra azzal kellene bosszút állani, hogy most utólag igazat adnának neki és szótkon- fiskálnák a még magyar kézen lévő birtoko kát. Gyenge bánásmóddal, humanizmussal és más demokratikus vívmányokkal — irja a lap — senkit sem nyertünk meg. Ragadjunk ostort a kezünkbe, amig nem késő, had hu • nyászkodjék meg a kígyó fajzat. A Petit Parisienne vezércikkírója nem kifogásolja a trianoni határok megváltoztatását Seydoux, nagytekintélyű bankár és a Petit Parisienne vezércikkírója, akinek szavára fel szoktak figyelni, kijelentette, hogy Magyarország boldogulását a komoly és szorgalmas munka és a szomszédokkal való megegyezés jelenti. Ha ezeknek megvannak az alapjai, akkor Franciaország sohasem fogja kifogásolni, hogy szomszédaival egyetértve Magyarország megváltoztassa azokat a trianoni határokat, melyek olyan nehéz helyzetbe sodorták az országot. Ehhez azonban idő kell. „Mi ismerjük és szeretjük a magyarokat, mert ha az ő bajukon tudunk segíteni, akkor az egész Európán segítünk.“ Kéri, hogy közöljék vele az ügyre vonatkozó tárgyilagos adatokat és ő azok áttanulmányozása után vezércikkeiben elfogulatlanul foglalkozni fog a ma - gyár kérdéssel.
