Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-08-06 / 63. szám
LIX, évfolyam 03. szám. Szombat Gyula, 1937. augusztus 6 ERífleetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fii!. Hirdetési dí j előre fizetendő. ptrirc'Q JZD J_v XV JLZv O POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom sér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények-, hirdetések és nyiltterek inté- zendők, — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton általános jelleget öltenek ? UgyanA sztrájk veszedelmei. Megindult a sztrájkmozgalom bérharc képében a győri gép és vaggon- gyárban és csakhamar átragadt az ország tővárosára is, ahol szerdán reggel csaknem négyezer munkást kizártak az Egyesült Izzó és a Ganz- hajógyárból és ezt követőleg délután már hétezer munkás abbahagyta a munkát a csepeli Weisz Manfréd gyárban. A Győrből elindított bérmozgalom egész bizonyosan folytatódni fog még, talán az eddigieknél is nagyobb arányokban, de már a mostani méretekből is arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a bérharc cimen elindított sztrájkmozga- lom mérhetetlen károkat okozhat az országnak. Sokat lehetne arról beszélni, hogy mikor van komoly alapja egy sztrájk- mozgalom meginditásának, de maradjunk csak meg' a munkások amaz érvelése mellett, amely az általános drágulást teszi a sztrájk okozójának. Hát igen, az általános drágulási folyamat kétségtelenül mindig maga után vonja a bérharcok sorozatát is és szükségtelen tagadni azt, hogy a drágaság letörésének huza-vonájával csak újabb és újabb alkalmakat szolgáltat a kormányzat a szakszervezetek kezébe, amellyel a rendet fölforgathatják. Megvan az inditó ok és ez a fontos nekik. Ok sohasem beszélnek arról, ami esetleg a bérmozgalmak alá rejtett sztrájk mögött áll a maga valójában, ők mindig csak az inditó okra hivatkoznak és nem vállalnak felelősséget a következményekért. Természetesnek tartjuk mi is, hogy a drágulási folyamat ellen indított „könyörtelen“ harcot most már tényleg könyörtelenül kell lefolytatni, hogy a további következményeket megakadályozzuk, de valamit mégis szükséges lesz a szakszervezetek tudomására hoznunk, ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Vájjon helyes-e a drágulás elleni harcunkban az a fegyver, amelyet ők használnak, avagy nem veszik-e észre azt a kétségtelen tényt, hogy a sztrájkmozgalmakkal nemhogy enyhítenének^ hanem ellenkezőleg csak rontanak az amúgy is áldástalan helyzeten. Mert mi történik abban az esetben, ha a bérmozgalmak elmérgesednek a szakszervezetek iniciativájára és ennek csak az lehet az egyenes következménye, hogy még nagyobb lesz a drágulás, mivel az elsőrendű élelmiszereket előállitó munkások sem vonhatják ki magukat a bérmozgalmak alól, kénytelenek ők is megállítani a munkát és ha nem dolgozik a pék, akkor nincs kenyér, vagy ha van is egy kevés, még drágább lesz, mint eddig volt és akkor sem lesz olcsóbb, ha a munkások esetleg megkapják a követelésüket. Nem akarjuk evvel azt állítani, hogy a munkásság idézi elő a drágulást, mert hiszen kétségtelen, hogy indokolt esetben szóvá lehet tenni a béremelést. Jóllehet egyáltalán nem vagyunk barátai az erőszakos megoldásnak. Annyi azonban már most is megállapítható a szakszervezetek által dirigált bérmozgalmakból, hogy bizonyos oktroj játszik közre a sztrájk fokozatos kifejlesztésében és azoknak, akik a kulisszák mögül irányítják a nehéz munkát végző munkások harcát gazdáik ellen, bizonyos céljaik vannak, amelyeket a munkások harcai árán remélnek megszerezhetni. Félünk tehát — és egészen jogosan — attól, hogy a drágaság elleni megmozdulás csak növelni fogja ilyen alapon a drágaságot és amellett a bekötött szemmel vezetett munkásság nem veszi észre, hogy egyéb veszedelmek is rejtőznek a háta mögött. Nem akarjuk falra festeni az ördögöt, de óva intjük a munkásságot a veszedelmes játéktól, azok családtagjai nevében is, akik a sztrájk ideje alatt kenyér nélkül fognak maradni. (Kék.) Trianon felé. Irta : Maluska György, a Külügyi Szeminárium tagja (Második közleményt Oroszország a legutóbbi félszázad alatt, miután már szárazföldi terjeszkedésével megelégedett, minden külpolitikai ténykedése végső cél jául azt tűzte ki, hogy hajóinak a Fekete tengerről szabad utat nyisson az óceánokra, mert csak igy tudna rengeteg nyersanyagával belekapcsolódni a világ-kereskedelembe. Minthogy a Fekete tenger kapuját Konstantinápoly őrizte, azért igyekezett az orosz diplomácia hatalmas, ezer- szálu politikai hálóval megkönnyíteni a török főváros elfoglalását. Sokat küzdött Konstantin^- ápolyért Oroszország, részint mint nyílt ellenség, részint a pénzéit mindene kapható balkáni államok frontja megélt. A világháborúban is ezt akarta elérni, hogy miután Magyarország meg- I semmisítése után megalkotja a pánszláv korridort, teljesen körülzárja áldozatát. Ez magyarázza meg, hogy az oroszok megcsalva szövetségeseiket az egységes haditerv kijátszásával és saját céljuk és érdekeik szerint irányították hadműveleteiket. Persze ezáltal az eredeti egységes haditerv, mely szerint az egész háborúnak Páris— Berlin—Szentpétervár vonalán kellett volna lezajlani, hasznavehetetlen lett és újat kellett kon struálni éppen akkor, mikor a legádázabb volt a küzdelem a frontokon. Az ellenség ezen zavarát és frontjaik szétterjedtségét felhasználva tudtuk őket olyan gyorsan visszaszorítani. A pánszláv mozgalmaknak nagy előnyt jelentett boldogult Ferdinánd trónörökös azon politikai eszméje, hogy a keleti (szláv) kérdést radikálisan megoldandó, a kettős monarchia mellé personális unióval egy, főleg délszláv nemzetiségű országokból óhajtott államot csatolni. Erre az eszmére több mozgalom támadt, melynek leple alatt szervezte meg az orosz diplomácia kiváló belgrádi követe, Hartwig a világháború kirobbantását * ** A Ferdinánd trónörökös elleni merénylet értelmi szerzői közt — saját bevallásuk szerint — ott voltak Szerbia katonai és polgári államférfia. (Narodna Obrana — „Fekete kéz“). A merénylet tényleges végrehajtását Dimitrievics ezredes, Tan- kosics őrnagy és Cigányovics százados intézték.*’1 Hogy a szerbek mennyire az orosz befolyás és parancs alapján cselekedtek, világosan bizonyítja az is, hogy az osztrák magyar ultimátumra adott választ, mely az egész világháborút megindította, az 1914. julius 23-án szentpétervári koronatanácson fogalmazták meg ahol — tehát a hadüzenetek előtt — egyúttal elrendelték az általános mozgósítást is az egész Orosz- Birodalomban. É döntő fontosságú koronatanács jegyzőkönyvének eredeti példányát Oroszország zavaros napjaiban egy amerikai milliárdos szerezte meg mügyüjteménye számára. * Az állapotok jellemzésére, mint érdekességet idézzük itt Jovanovics Jula szerb miniszter- elnök helyettes naplóját. 1914. jun. 28. „Este 6 óra. Dobogó szivvel ülök a miniszterelnök szobájában és várom a telefonjelentéseket. Pont hat órakor élesen cseng a telefon . . . Remegve emelem fel a kagylót, mert már tudom előre, amit jelenteni fognak ... A merénylet sikerült Sera- jevóban ! ... Az éjszakámat az idegességtől és az izgalomtól álmatlanul töltöttem. Minden órában érdeklődök, hogy megérkezett e már Pasics, a miniszterelnök. 1914. jun. 29. Mivel Pasics nincs itthon, nekem kellett képviselni a kormányt a trónörökös párért tartott requiemen. Amint a két koporsó körül állottunk, szörnyű melegünk volt, engem az ájuiás is környékezett, úgyhogy, alig tudtam a szertartás végét kivárni Aki figyelt bennünket, az észreve*Érdekes megjegyezni, hogy ez a Hartwig, aki 19!O-ig Ázsiában intézte az orosz bekerítő politikát, szervezte még Sándor szerb király elleni merényletet három katonatiszttel. ** Mind fiatal főhadnagyok;; ugyanők vezették az Ob- renovies dinasztia elleni merényletet. Dimitrievicset, mint az ügyek koronatanúját, 1917-ben egyszerű királyi parancsra fő belőtték, Tankosics a háborúban esett el, Czigányovics még most is él Kaukázus környékén.
