Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-07-23 / 59. szám
OX, évlolyam 59. siánu Szombat Clynla, 1997. július 23 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 f. Vidékre . . . 3 P 20 f. Hirdetési díj előre fizetendő. mJTIKil, TÁKMJÜALKI ÉS KÚZUÁZDl&ZAII HETILAP Sserkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissz« Egyes szám ára 12 fillér. Felelés szerkesztő: HfeÖAl füRKNC Megjeienlk szerdán és szombaton. A bécsi felfordulás Az emberiség bámulatosan naiv, akár az egyes embereket nézzük, akár az emberi társaságokat, Lépten- nyomon mosolyogva olvassuk, hogy bizonyos évszázadok óta ismert csalafintaságokkal miként sikerül szinte naponta befonni és érzékenyen megkárosítani egyeseket. Az újságok megirják az esetet, mindenki olvassa, bosszankodik vagy mosolyog rajta és másnap őmaga lesz áldozata hasonló szélhámosságnak. Így vagyunk a szociáldemokrácia ismert trükkjeivel, a tüntető munkabeszüntetéssel, felvonulásokkal, gyűlésekkel stb. — Százszor és ezerszer megtörtént már, mióía a szociáldemokrata vezérek az urai a munkástömegeknek, hogy holmi ártatlannak mutatkozó tüntető gyűlések, felvonulások, néhány órára terjedőleg elrendelt sztrájkok a legvadabb rombolásokkal, emberélet és vagyon elpusztításával végződnek és ilyenkor azután mosakodnak a vezérek, az értelmi szerzők, hogy hiszen mindezt nem a vezetésük alatt állott szervezett munkásság, hanem a csőcselék csinálta, amelyet — ez is l égi recept — a rendőrség brutalitása feldühösített. — És a naiv emberek ezt mindannyiszor el is hitték. A bécsi esetben most végre csődöt mondott ez a ravasz taktika. Itt most már nem lehet elhitetni senkivel, hogy a vezetők nem azt akarták, ami történt. Nem állíthatja senki, legkevésbbé bármely szocialista nép- vezér, hogy azt a jelszót: tüntetni a birói Ítélet és a biróság ellen, a tömeg hogyan értelmezi. Nem úgy, hoíry elvonulunk a törvényszék épülete előtt és néhány harsány abcugot kiáltunk és azután a legközelebbi sörcsarnokban öblítjük le kiszáradt torkunkat, hanem úgy, ahogyan azt a bécsi tömeg tényleg végrehajtotta vagy még különben, úgy, ahogy végrehajtotta volna, ha a rendőrség és a katonaság közbe nem lép. Már most az a kérdés, van-e valami értelme annak, hogy holmi hasonló demonstrációk kedvéért mozgósítani kelljen a karhatalmat, odaállítani a dühöngő tömeg elé a rendőr- legénységet, derék családapákat és katonafiainkat és csak egyetlen egy rendőrnek vagy katonának az életét és testi épségét is kockáztatni azért, hogy egy ilyen értelmetlen tüntetés szépen, simán lefolyhasson. Van-e valami értelme annak, hogy ilyen játékot^lehetővé tegyen a polgári társadalom, amelyben csak vesztes lehet, nyertes pedig mindenképen az a vezérkar, amely a mai társadalmi rend esküdt ellenségének vallja magát? Ha egy ilyen tüntetés simán lefolyik, az minden bizonnyal a polgári társadalom védelmét szolgáló intézmények, a karhatalom érdeme, de hasznát a szociáldemokrata vezérek látják, mert hivatkoznak a tüntetés méltóságteljes lefolyására és ebből politikai tőkét kovácsolnak maguknak a naiv s hiszékeny emberek szemében. Ha viszont olyan borzalmakkal végződik, mint Bécs- ben, akkor az állami és társadalmi rend vesztesége szinte felmérhetetlen, de a szociáldemokrácia akkor is csak nyereséget könyvelhet el. A bécsi hallatlan eset végre kinyithatná a szemét a naiv, a hiszékeny, a liberalizmus tején nevelkedett polgári társadalomnak Ausztriában is, Magyarországon is. Amint kinyitotta Olaszországban a nagy Mussolini szemeit a sok előző hasonló eset. A közületeknek ne legyenek más vezetői, mint akiket az állam alkotmánya ilyenekül rendel. Ám legyen szervezve a munkásság is, de ne úgy, hogy akármikor, akármilyen állam és társadalom ellenes célra rendelkezésére állhassanak szervezeteik a vezetőknek, de legyenek a vezetők szigorúan felelősségre vonhatók minden olyan megmozdulásért, amely a társadalmi rend legkisebb megbontásával jár, amely csak egyetlen fil- lórnyi vagyonnak megsemmisülését, egyetlen csepp vérnek kiontását okozza. ttme Inni Me lenes csel llininisMez a trianoni béke revíziójának elkerülhetetlen szükségéről. Nemcsak Prágában, hanem egész Csehországban nagy szenzációt keltett az a levél, melyet Rothermere lord, Benes cseh külügyminiszterhez intézett Riveriáról Londonba hazaérkezése után. A levél a következőképen hangzik: Benes külügyminiszter nr ' őexcellenciájának Prága. Kegyelmes Uram! Arról értesültem, hogy szenátusi beszédében az utódállamok között való háború szitásával vádol meg. Ez teljesen ellenkezik céljaimmal. Háború szitása helyett épen az igazi békét akarom előmozdítani fellépésemmel. Sokkal többre becsülöm Excellenciád államférfim képességeit, semhogy feltételezném, hogy Ön higyjen tartós béke lehetőségében, a mai határok alapján és azoknak a magyar területeknek a visszaadása nélkül, ahol a magyarok az utódállamokban többségben vannak. Excellenciád éppen úgy tudja, mint én, hogy a trianoni béke mai formájában egyedül azért jöhetett létre, mert a nagyhatalmak képviselő, teljesen tájékozatlanok voltak a területek komplikált nemzetiségi és politikai viszonyairól. A béke rendelkezései éppen ezért nem tekinthetők véglegeseknek. A prágai parlamentben sok olyan kerület képviselője ül, amelyet sohasem lett volna szabad Magyarországtól elszakítani. Ezeknek a területeknek lakossága sohasem nyugszik bele mai helyzetébe, mindig igyekezni fog visszakerülni hazájához. — Nem azért halt meg egymillió brit katona, hogy haláluk árán a jogtalanságot tegyük úrrá Európának e részében. Ilyen kiáltó igazságtalanságokat nem lehet szótlanul nézni. Magyarországnak vannak barátai, akik nem nyugszanak, mig az egész világ tudomást nem szerez a magyarokkal történt igazságtalanságokról és arról, hogy az utódállamok mennyire elnyomják, jogaikból mennyire kirekesztik az uralmuk alá került magyarokat. Kérem Excellenciádat, tartsa eszében, hogy Anglia és Franciaország barátsága és áldozatai nékiil Csehország nem is léteznék. A győzedelem azonban, amiért Anglia annyit áldozott, nem szolgálhat igazságtalanság és jogtalanság takarójául. Ha Csehország visszaél azzal, amit kapott, el kell készülnie arra, hogy Anglia érzelmei teljesen elfordulnak tőle s helyüket csalódottság és közömbösség foglalja el. — Elvárom Excellenciádtól, hogy levelemnek olyan publicitást ad, mint szenátusi beszédének. Lapjainkban egyébként újból visz- szatérek a dologra. Excellenciád aiázatos szolgája Rothermere lord.
