Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-07-13 / 56. szám

2 Bökés 1927. julius 13 Zivatar és szélvész az egész országban. Tegnapelőtt és tegnap éjszaka az egész országban erős északnyugati irányból szél­vihar dühöngött, amely azonban az eddigi beérkezett jelentések szerint nagyobb káro­kat nem okozott. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka heves zivatar vonult el Eger környéke felett. A villám több helyen lecsapott, közben az ég állandóan dörgött. Egy villámcsapás az egri káptalan gazdasági udvarában erős ro­bajjal szétvágott egy hatalmas ólőfát. Az egri villamosközpont füzesabonyi vezetékét is szétrombolta egy villám, úgyhogy a környező községek teljes sötétségben maradtak. Horthy Miklós kormányzó kenderesi bir­tokáról rendszerint autón szokott Budapestre menni és ezt az utat minden alkalommal Szolnokon keresztül teszi meg. Az országút Szolnoknál a vasúti sineken megy keresztül. Pénteken, amikor a kormányzó Budapestre tartott és autója ideért, az érkező debreceni gyorsvonat miatt a vasúti sorompó le volt eresztve. Áz autó megállt és várta a vonat elrobo- gását. Ebben a pillanatban érkezett a vasúti átjáróhoz a szolnoki állomás felől két munkás, akik Abonyban laknak ugyanis, de Szolnokon dolgoznak. A két munkás lekéste az abonyi vonatot és gyalog indult a budapesti ország­úton hazafelé. Az egyik munkás megszólította a sofőrt, anélkül, hogy sejtette volna, hogy az autóban ki ül. — Nem vinne bennünket haza Abonyba, mert különben éjszaka lesz, mire gyalog haza­érünk. A sofőr tétovázott, majd tagadó választ adott. A közelben álló rendőr már közbe akart lépni amikor a kormányzó barátságo­san kiszólt autójából és utasítást adott sofőrjének, hogy vegye maga mellé a két munkást, mert elviszik őket Abonyba. így is történt. Reggel a munkások bol­dogan újságolták, hogy a kormányzó ur út­közben barátságosan elbeszélgetett velük és kedvesen elbúcsúzott tőlük, amikor Abonyba megérkeztek és szívességét megköszönték. (As Ets) A vármegye alispánjának jelentéséből Dr. Daimel Sándor alispán a vármegyei közigazgatási bizottság hétfői ülése elé terjesz­tett rendes havi jelentése az alábbi igen érde­kes részleteket tartalmazza: A személy- és vagyonbiztonság terén lé­nyeges változás nincs. A balesetek száma 4, a tüzeseteké 9. Öngyilkosság az elmúlt hó­napban 10 történt, a legnagyobb részt ön­akasztással. Gyulaváriban a kiosztott földeken mint­egy 300 holdon ismeretlen gomba lépett fel, mely csaknem az egész gabonatermést elpusz­tította. Ez azért nagyon szomorú, mert ezen a helyen laknak a tavalyi árvíztől legtöbbet szenvedett igen szegény emberek. Az aratási munkák megyeszerte minden akadály nélkül folynak. Az ipari munkáknál ott, ahol az építkezések megindultak. A pénzügyeket illetőleg a megye igen szomorú helyzetben van. A közmunkákból és a közúti adóból eddig jóformán semmi sem folyt be az idén, bár a kivetés végösszege 24 milliárd körül van. Az eddigi befizetések még a tavalyi hátralékot sem fedezték, A jelentés legvégén a vármegye alispánja a kormányzó­nak és József főhercegnek a megyében tör­tént látogatásáról számol be. Városi rendes közgyűlés. Gyula város képviselőtestülete folyó évi julius hó 19 ón, kedden délelőtt 9 órakor rendes közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő : 1. Az 1926 évi közpónztári stb. zárszá­madás bemutatása. 2. Az 1927. évi V. t-c. alapján a tiszt­viselők és alkalmazottak illetményeinek egy­séges megállapítása tárgyában kelt tanács­javaslat. 3. Gyula r. t. város gépkocsi szabály rendelete tárgyában kelt kereskedelemügyi miniszteri rendelet végrehajtása. 4. Gyula r. t. városban letelepedettek terhére megállapítandó lakositási dijak sza­bályozása. 5. Tanácsjavaslat az Erdélyi Sándor-, Bonyhádi- és Szent István-utak burkolása tárgyában. 6. Tanácsjavaslat az Erkel-téri illemhely elhelyezése tárgyában. 7. Békésvármegye törvényhatósági bizott­ságának a 47—1927 bgy. számú határozatá­nak bemutatása. 8. A gyulai ág. ev. egyház kérelme vá­rosi vagyonátruházási illeték elengedése tár­gyában. 9. özv Baracsi Sándornó özvegyi nyug­dijának és temetési költségének megállapítása tárgyában beadott kérelme. 10. özv. Reinhardt Adámnó kérelme öz­vegyi nyugdijának és temetési járulékának megállapítása iránt. 11. A II. negyedévi pénztárvizsgálatról jelentés. 12. Illetőségi ügyek. 13 Póttárgysorozatba felveendő ügyek. Hais so filUhel árasai el a ül. A legutóbbi napokban több helyen hoz­tak forgalomba hamis 50 filléres és 1 pengős pénzeket. A budapesti rendőrség megiuditotta a nyomozást és az a gyanú merült fel, hogy a külföldre menekült pénzhamisítók újból visszatértek a fővárosba és környékén pénz­hamisító műhelyt rendeztek he, ahonnan nem csupán a fővárost, hanem a vidéket is el­árasztják hamis pénzzel. A Szlovenszhy Doni lanilja a Hot. A jeles lap utalva Rothermerenek ama figyelmeztetésére, hogy Magyarország élete elviselhetetlen, azt mondja, hogy „ez szent igaz“, azonban maguk a magyarok az okai annak, hogy életük elviselhetetlen, mert Ma­gyarországon nincsen demokrácia (?). A [mai feudális (?) kormány abból él hogy sarlatánul tünteti fel magát a magyar nép előtt, mint a bolsevizmus üldözője és mint olyan kormány, amely képes a régi Magyarország határait visszaállítani. Ez az idea ma auachronizmus(?). Rotbmere azt hiszi, hogy a magyarok alkal­masok a bolsevizmus elleni harcra. Ez naiv nézet és tulajdonképen megsértése a bolseviz­mus igazi ellenségeinek (?) Hiszen Magyar- országon saját akaratból (?) vezették be a bol- sevizmust és amikor nyomta őket nem tud­tak tőle szabadulni. Történelmi tény, hogy a bolsevizmus elleni harcban egy csepp ma­gyar vér sem folyt (?) Oláh és cseh katonák­nak kellett jönniök, akik kikergették a bol­sevistákat Magyarországból. A magyaroknak nem, a Nap“ ban van helyük, mint Rothermere írja, hanem a mai Közópeurópában, azonban csak akkor, ha kivégzik a feduális rendszert, amelynek nemcsak Európa, hanem Magyar- ország érdekében is el kell tűnnie a világból. Milyen jó, hogy az általános világfelfordulás idején, amikor mindenki elveszti a fejét, a Svehla párti tót bölcsesség igy kioktatja a világot Erzsébet királyné gyöngye. Edmond Jaloux francia iró legújabb regé­nyében elbeszéli, hogy egyik középeurópai ural­kodó felesége, amikor látta, hogy igazgyöngyei halványodnak a gyöngyöket visszaadta fénye- sitésre a tengernek A regény egyik bírálója most megjegyzi, hogy ennek az epizódnak való­ban megtörtént esemény az alapja. A meg nem nevezett uralkodó Ferenc József volt s az eset szereplője Erzsébet királyné A királyné gyön­gyeit egy szerzetes rejtette el 1898. junius 11 én Korfu szigetén egy tengerbe nyúló szikla alá. Úgy volt, hogy a szerzetes, akinek az elrejtés­ben egy halász segédkezett, hat hónap múltán megy vissza a gyöngyért. Titokzatos erők át­húzták azonban a számítást Augusztus 2 án a szerzetest egy beteg asszonyhoz hívták. A szer­zetes útnak indult s azóta nyoma veszett. Senki sem tudta felderíteni, hogy mi történt vele. Szeptemberben a királynét a genfi tó pariján meggyilkolták Novemberben pedig, egy hónap­pal a gyöngyök kivételének határideje előtt, a halász fulladt a tengerbe. A gyöngyök még min­dig rejtekhelyükön, valamelyik korfui szikla alatt fekszenek. Senki sem tudja, hogy hol és a ten­ger megőrzi titkát. Mint Bécsből Írják, a Becsben járt ma­gyar szociáldemokraták vezetője Szakasics Árpád, az osztrákok részéről történt üdvöz­lésre adott válaszában azt mondotta, hogy a magyar szociáldemokraták állandóan Becs felé tekintenek és hogy nehéz helyzetükben a hiányzó erőt Bécsből merítik. Becs a feltáma­dás szellemét jelenti számukra (!) A magyar munkásság bizik a szociáldemokrácia terem­tőerejében, mely legtisztább alakjában Becs­ben lelhető fel. (? !) Bízzatok bennünk, igy végezte beszédét és segítsetek rajtunk, mert mi magyarok (?) is a szocializmus beteljese- dóseért harcolunk. Hát annyi bizonyos és már Nagy Frigyes is megmondotta: a gusztusok felől nem lehet vitatkozni. De akiknek Bócs és pláne a mostani Bées a gusztusuk, azok mondják magukat mindennek, csak egynek nem: magyaroknak. A kormányzó jószívűsége.

Next

/
Thumbnails
Contents