Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-07-06 / 54. szám

LIX, évfolyam 54. szám«

Szerda

Ojnla, 19S1?. jnlins 6,

Előfizetési árak: Negyedévre:

Melyben . . . 1 P 60 f. Vidékre . . . 3 P 20 f.

SSirdelési dij előre fizetendő.

DTj'TT’Tj'C

Jö jOj JSl Jjj ö

WtUfiiLAI, TáMADALMl ÉS Kfc&AZDtiSZATI BEIXLAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal

Gyulán, Templom-tér Oobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők.

Kézirat nem adatik vissza

Egyes szánt ára 8 fillér.

Felelős szerkesztő t DOBAT FERENC

Megjelenik szerdán és szombatonMegint a drágaság

Mikor a közönség* már roskadozik az árak súlya alatt, akkor végre észreveszik az illetékesek is, hogy megint baj van A panaszokban már kimerült fogyasztó végső jajszava végre elhallatszik azokhoz a fülekhez is, ahonnan segítség várható. M int minden panasznak, ennek is az a sorsa, hogy először megvizsgálják, alapos-e, jogos-e, azután keresik az orvosságát. Alapos-e a közönség panasza a drágulásról, ez a kérdés nem szorul tüzetesebb vizsgálatra. Ezt mindenki észreveszi, azt hiszem, a minisztertől kezdve le az utcaseprőig. A drágaság nyomasztó érzése azonban már jóval alacsonyabb rangosztálynál kezdődik és megy fokozott erővel lefelé. A panaszok orvoslása azonban oda van bízva, ahol a drágaságot legfeljebb csak észreveszik, de nem érzik, igy hát kétségtelen, hogy azok pártatlan és elfogulatlan vizsgálatban részesülnek ugyan, de rendszerint nem elégítik ki azoknak a várakozását, akika drágaságot nemcsak észreveszik, de keservesen érzik is.

A drágaság elleni panaszok vizs- gálása úgy szokott történni és valószínűleg most is igy történik, hogy az illetékes minisztériumok összehívnak egy úgynevezett ankétet. Ankét alatt érteni kell egy előkelő gyülekezetét, amelyen valamelyik miniszter elnöklete mellett összejönnek a minisztériumok szakelőadói, az őstermelés, az ipar, a kereskedés képviselői, feltárják a stasztikai adatokat, megállapítják, hogy csakugyan van drágulás és azután mindenki elmondja a maga véleményét a drágaság okairól. A végén azután szépen kiderül, hogy a drágaság oka — a drágaság. Az őstermelő bebizonyítja, hogy drágán termel, mert drága a munkás, a szén, a patkó, a kasza stb., az iparos kimutatja, hogy drága az előállítás, mert drága a nyersanyag, a munkás stb., a kereskedő fényesen beigazolja, hogy épen csak hogy reá nem fizet az árura, olyan

drágán vásárolja

Addig is, mig ez az eredmény hivatalosan kiderül, mi elmondhatjuk a magunk véleményét, amely azonban egy cseppet sem akar böl- csebb lenni, mint az, amelyet a drágasági ankét majd hetek múlva ki fői? sütni.

Tudjuk, hogy a múlt ősz óta nagy pangás volt minden vonalon. A fogyasztónak nem volt pénze, a kereslet tehát a minimumra szállott le.. Keservesen érezte ezt az iparos, kereskedő egyaránt. Evek sora óta most jött el az első tavasz, amely egy kis uiunkát és ennélfogva keresetet hozott a nagy tömegeknek is. A fogyasztás tehát fokozódott, a kereslet emelkedett. Egy mohó kereslet találkozott egy kiéhezett kínálattal. Ez a mohó fogyasztás nem nagyon törődött az árakkal, a kiéhezett kínálat pedig kárpótolni akarja magát a nehéz hónapok veszteségeiért. Ebből a két forrásból táplálkozik a legújabb drágulás, amelyen tehát leggyorsabban és legbiztosabban a fogyasztó tudhat segíteni. Redukáljuk úgy az igényeinket, ahogyan kénytelenek voltunk a multban redukálni és akkor szép csendesen hozzászoktatjuk a kínálatot ahhoz, hogy lemondjon annak a visszaszerzéséről, amit már egyszer úgyis végérvényesen elveszettnek hitt.

Üflegyegyülés.

Békésvármegye törvényhatósági bízott ságát julius 13-án, azaz jövő héten szerdára rendkívüli közgyűlésre hívta össze dr. Kova- csics Dezső vármegyénk főispánja. A közgyűlés tárgysorozatát dr. Daimel Sándor alispán már elkészítette s azon 50 ügy szerepel. Ezek közül fontosabbak:

A gyulai vágóhídi dijak csökkentése ellen hozott városi határozat s arra Démusz Ferenc álta\ beadott felebbezés Békés község 850 ezer pengős külföldi kölcsöne és az ellene beadott felebbezés, az orosházi vigalmi adó és szervezési szabályrendeletek módosítása, Békés község határozata egy motoros fecskendő és egy utcai locsoló beszerzéséről.

A nyár folyamán előreláthatólag már nem lesz rendkívüli közgyűlés és az ezután érkező ügyek mind kivétel nélkül az októberi rendes közgyűlés elé kerülnek.

Neveljünk minél több baromfit.

Faj magyar gazdanépünk régebben nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a baromfitenyésztésnek. Csak annyit nevelt, amennyi a házi szükséglet ellátására elegendő volt. Kitüntető gondozásban részesítette a lovat, tehenet, sokkal kevésbbé a juhot, de a többi állatfaj különösebb ápolásában, nemesítésében nem találta kedvét és büszkeségét. A házinyulak tenyésztésével egyáltalában nem tudott és ma sem tud megbarátkozni s ezen idegenkedése sok tekintetben indokolt, épen úgy, mint a kecsketenyésztés iránti közönye is.

Az újabb és legújabb időkben azonban nagyon előnyösen megváltozott a világ. Ez nem is annyira a gazdák, mint inkább a magyar gazdasszonyok érdeme, akik meleg szeretettel karolták fel a baromfitenyésztést. Soha ennyi tojás, csirke, tyuk, liba, rucza, pulyka az Alfóldön eddig nem volt, mint amennyi látható naponkint az összes vonatokon felgurulni Budapest felé és innen tovább, ki a nagyvilágba, hogy aranyra váltva kerüljön vissza a tanyákra, falvakba és vidéki városokba. Mert a magyar gazdasszony ma már tudja saját tapasztalatából, hogy a baromfinevelés épen olyan kincsesbányája Csonka- Magyarországnak, mint amilyen arany, ezüst bányája volt Nagybánya, Felsőbánya, Verespatak, Zalatna, Selnaec- és Körmöcbánya stb. Nagymagyarországnak. Sőt sokkal kényelmesebb. Nem kell érte napestig sötétben bujkálni, ezer veszély között sziklákat robbantani, a köveket-fejteni, zúzni, lucskos csepe- gős odúkban görnyedezni, nem kell szombati egész napon az aranybeváltó hivatalban ácso- rogni, hanem az arany jön helyünkbe, be egészen a major, a tanya, a pirosfedelü uj házacskák, a falvak vagy városkák kis udvaraiba, ott is még beljebb, egészen a gazdasszony fiókjába. Mert a baromfi féle igen kapós árucikk, azt meg lehet enni. Már pedig enni akar ám az angol font és sterling, a német márka, a svájci és francia frank, az osztrák schilling, meg az olasz lira és többi arany ezüst tallér gárdája is. Mindezek tehát elgurulnak egészen odáig, ahonnan a baromfiak származnak és hogy ide is találnak, arról beszéljen itt a következő hivatalos statisztika :

Mikor még Nagymagyarország voltunk, az 1913. évben, tojás, élő és leölt baromfi, toll és libamáj kivitelünk 84,595.000 aranyA MAY. MENETJEGYIRODÄ

május hó 30-án megnyílt 386 **—*

A BÉKÉSMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁRI EGYESÜLET pénztárhelyiségében.