Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-06-15 / 48. szám

IíIX. évtől jam 48. szám. Szerda Gyula, 19)37. junius 15 Előfizetési árak: Negyedévre: Melyben . . . 1 P 60 f. Fidékre . . . 3 P 20 f. Hirdetési díj előre fizetendő. íWnXAI, lÁMADAUC ÉS KÉBiAZl)imTI uni’ll,AP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dóba; János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők, Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 8 fillér. Klebelsberg Kunó. Mire e sorok napvilágot látnak városunk falai között lesz vendé­günkként a kormány egyik legsúlyo­sabb tagja, Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter. Vendégünk lesz, hogy átvegye a díszpolgári oklevelet, amellyel a vá­ros önmagát akarja megtisztelni. — Megtisztelni is, — de felesleges volna tagadni — egyebet is akarunk. Az pedig, amit akarunk és kérünk, szin­tén nem válik szégyenünkre. Nem privilégiumokat, nem anyagi javakat kérünk, hanem kultúrát akarunk, iskolát kérünk. A művelődésnek kí­vánunk hajlékot épiteni és ennek a nemes vágyakozásnak van szüksége egy megértő apostolra, aki nem le­het más, mint az ország közoktatás- ügyeinek, kultúrájának első munkása, a miniszter. Klebelsberg Kunéban a magyar közművelődés és a magyar közok­tatásügy valóban apostolra tett szert. Az elmúlt évtized sorozatos katasz­trófái megfosztottak minden fölé­nyünktől, amellyel itt nyugat hatá­rán a környező népekkel szemben rendelkeztünk. Egy maradt épségben és igy nyerte vissza erejét és frisse­ségét nemcsak a legrövidebb idő alatt, de hatványozott mértékben és ez a kulturális fölényünk. Ebben oroszlánrésze van Klebelsberg Ku­nénak. A közművelődés és az isko­laügy terén ő többet tett és alkotott néhány éves minisztersége alatt, mint a boldog békében két évtized alatt alkottunk. A népoktatás, a középfokú iskolázás és az egyetemi oktatás épen olyan buzgó, odaadó pártfogó­ját találta meg benne, mint az isko- lánkivüli népművelés és a legmaga- sabbrendü művészetek. Egyaránt a tudás, a művelődés felszentelt tem­plomának tekinti a tanyai iskolát, az egyetem auláját, a múzeumok ter­meit és az ország első színpadát. Szi­vének épen olyan kedves, mint ami­nő értékes a nemzetnek mindenik. Mindenütt a nemzet lelkét nemesitik, Felelős szerkesztői B0BAY FERENC mindenikben többet érővé, okosabbá, tanul tab’bá, finomabbá, érzőbbé akar­ják nevelni a jövendő magyar nem­zedéket. Mindeme törekvésnek mozgatója a szeretet, a nemzetnek, a mi vé­reinknek Szeretete, amely ma senki­ben sem lobog olyan ragyogó láng­gal, mint kultuszminiszterünkben. Ez a szeretet ember- és polgártársaink iránt szülte meg ennek a városnak mostani kulturális kívánságát és a Megjelenik szerdán és szombaton. szeretetszülte óbaj bizonyára meg­értésre és méltánylásra fog találni annak a lelkében, aki ma megsze­mélyesíti a nemzetnek ezt a szerető gondoskodását a jövő nemzedék lelki és szellemi magasabbra emelkedé­séről. Kívánjuk, hogy késő nemzedé­kek is áldják ezt a napot, amelyen a jövendő magyar kultúra legbuzgóbb építőmestere városunkat megláto­gatta. Vármegyei közigazgatási bizottság ülése (1927. junius 13.) Az ülés kezdetén a vármegye főispánja, később a vármegye alispánja elnökölt. A fő ispán megnyitó beszéde egész terjedelmében Ambrus Sándor emlékének volt szentelve. „Rendes szokás szerint — úgymond — a közigazgatási bizottság első sorban az ülós- ről távolmaradottak igazolási bejelentései fe­lett határoz. Ha végig néz a közigazgatási bizottsági tagok során, megállapíthatja, hogy vannak ma is olyan tagjai a bizottságnak, akik most is igazolni fogják távoilótüket. De szomorodott szívvel kell megállapítania, hogy egy tag kidőlt, egy hely üresen maradt; Ambrus Sándor meghalt, nincs többé. Emlé­két a vármegye tői vényhatósági bizottsága kegyeletes aktus keretében örökítette meg, saját halottjának tekintette; nem volna teljes az emlékének való adózás, ha a közigazga­tási bizottság meg nem emlékezne róla. — Ambrus Sándor egy évtizeddel ezelőtt lépett ki az aktiv szolgálatból, s dacára annak, hogy koránál és végzett munkájánál fogva a jól megérdemelt pihenésnek kellett volna magát adnia, nem azt tette, hanem évtizedeken ke­resztül tagja volt a törvényhatósági és köz- igazgatási bizottságoknak s itt e bizottságok­ban áldozta kivételes tehetségének legszebb gyöngyeit a haza és a közérdek szolgálatába. Természetes, hogy ez az alkotó, teremtő szor­galom nem múlhatott el nyom nélkül és ami­kor megállapíthatjuk ezt, állapítsuk meg azt is, hogy volt a vármegyének egy köztiszt­viselője, akinek emlékét mindenkor tisztelet­tel és szeretettel lógjuk megőrizni. Mondják el Uraim velem együtt: áldja meg az Isten Ambrus Sándor emlékét! Az örök világosság fónyeskedjék neki. A főispán beszéde mély hatást keltett a bizottság tagjai között. Majd az alispán havi jelentésének fel­olvasása következett. Dr. Márky Barna a vármegyének uj fő jegyzője olvasta fel az alispáni jelentést, ame­lyet főbb pontjaiban az alábbiakban ismerte­tünk : Személy és vagyonbiztonság tekintetében a helyzot változatlan. Öngyilkosság 6 volt, Tüzeset 9. A munkások helyzete általában kielégítő. Aki dolgozni akar és nem tulkővetelö, az kap munkát és kereshet. Ipar és kereskedelem terén különösen a népesebb helyeken fellendülés mutatkozik. A hősök emlékünnepélyét a vármegye községeiben igaz kegyelettel ünnepelte meg a közönség. Bizonytalanságban van a lakos­ság abban a tekintetben, hogy a szóban lévő alkalmakkor nemzetiszinü, vagy gyászlobogó tűzendő e ki. Kívánatos lenne, ha az ilyen kegyeletes ünnepélyeken a zászlókérdés fel­sőbb hatósági rendelettel oldatnék meg. Elnöklő főispán a kérdésnek felsőbb ren­delettel való szabályozását szükségtelennek tartja; a hősök ünnepélye már nem gyász- ÜDnepóly, hanem a hősök megdicsőülésének ünnepe s igy természetesen nem gyász-, ha nem nemzetiszinü lobogó használandó. Dr Hoffmann Károly t. főügyész az alispáni jelentéssel kapcsolatban szóvá teszi azokat a meg nem szokható állapotokat, amelyek a gyu­lai postahivatalnál az okmánybólyegek kiszol­gálása körül napirenden vannak. Egyes érték­jegyek például egyáltalában nem kaphatók. Ez pedig rendkívül kellemetlen következmé­nyekkel jár a jogkereső közönségre nézve, amennyiben a kellően fel nem bélyegzett be­adványok megleleteztetnek s a fél bizony a legtöbb esetben nem tudja igazolni, hogy azért nem rótta le beadványán a szükséges illeté­ket, mert a postán nem kapott bélyeget. Ja­vasolja, hogy Írjon fel a közigazgatási bizott­ság a minisztériumhoz, hogy állítsa vissza a régi rendet. Ez szociális szempontból is kívá­natos volna, mert ezzel sok hadiözvegy és árva jutna ismét jó keresethez. A bizottság tagjai megállapítják, hogy a panaszolt hely­A MÁV. MENETJEGYIRODA május hó 30-án megnyilt >86 A BÉKÉSMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁRI EGYESÜLET pénztárhelyiségében.

Next

/
Thumbnails
Contents