Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-06-11 / 47. szám

2 Békés 1927. juuiUs 11 Junius 12-én a munkásság erdei ünnepélye. Meghívták Budapestre is az amerikai repülőket. A napokban jön a harmadik repülő is Amerikából. a nyakukon romlottak stb. A Körös jobbparti részről a Kossuth-térre átköltözésben a hídon átvonulás nagy akadály: megrakott targoncákkal, nagy kosarakkal, batyukkal, zsákokkal, mérlegekkel, sok holmival átköl­tözés alkalmatlan és vesződséges; mert az átmenő és szembejövő kocsiforgalom, a hídon túli nagy lejtő, a gyaloguton levő sok lép­cső s egyáltalában a hídfőnél összetorlódó gyalogosok és mindenféle jármüvek felvonu­lási forgalma miatt a vásári felvonulás bajos és életveszélyes. A tejpiac napos fekvése miatt egy árusnak 270 ezer korona értékű vajáruja a forró napon szétolvadt; a hely szeles idő­ben védtelen, a szél a port az árusok sze­mébe és portékáikra zúdítja stb. S mindezen bajok a vásár végeztével a visszaköltözkö- désnél megismétlődnek stb. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy az egész városra kiterjedő társadalmi propagandát inditanak a napi piacnak az eddigi helyén meghagyása érdekében és fel­kérik a városi képviselőtestület tagjainak és a nagyközönségnek támogatását is. Távirat. Lindbergh is spórolt a benzinnel. Ön is spóroljon a pénzével, mert minden hé­ten szombaton egy olcsó napot rendez a „Hattyú“ illatszertár, ahol sok pénzt taka­ríthat meg a vásárlásnál. Mélyen leszállí­tott reklámárak. Olcsón és jól csak a „Hattyú“ illatszertárban vásárolhat. Város­házin. 1., a nagytrafik mellett. 423 1 2? Eladó modern Hétszobás családi ü előnyös helyen, egy teljes üzleti berendezés, egy ócska és egy uj ajtó Dömény utca 7/a. szám alatt. 428 1—1 Berlini jelentés szerint Schurmann ber­lini amerikai nagykövet megkapta Budapest meghívását, amelyben tudvalévőén a főváros meghívta Chamberleint Budapestre. Az ame­rikai repülők Európa csaknem minden fővá­rosába kaptak meghívást. — A döntést az amerikai nagykövetre bízták, igy ő fog ha­tározni, hogy Chamberlinék eljönnek e Buda­pestre. Hindenburg birodalmi elnök tegnap fo­gadta a két amerikai repülőt. Chamberlin a jövő héten Rómába repül További programm még nincs megállapítva. Annyi bizonyos, hogy a két repülő szombaton távozik Ber­linből és megkezdi európai körútját. Alig ért a Miss Columbia Berlinbe, New­A munkásbiztositási Napirend szerint a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló javaslat tárgyalása következett. A javaslatot Frühwirth Mátyás előadó ismertette. Rámutatott arra, hogy a háború vérözöne és az utána következő bi zonytalan politikai és gazdasági viszonyok a mai napig megállították a szociálpolitikai kul­túra továbbfejlesztését. A most tárgyalásra kerülő javaslat szelleme irányadó lesz a ké­sőbbi magyar szociálpolitikai alkotások terve­zésénél is. A szociális biztosítás gondolata nemcsak emberbaráti érzelmekből fakad, ha­nem a legridegebb kapitalisatikus felfogás is követeli a termelés egyik fontos tényezőjé­nek, a munkás egészségének, munkaerejének a védelmét A magyar törvényhozás modernül építette ki a kötelező betegségi és baleseti biztosítást, azonban nem volt meg a kellő pénztári alátámasztás. A megvalósított pari tásos önkormányzat a biztosítottaknak na­gyobb szervezettsége és a munkaadók nem­törődömsége miatt egyoldalú lett. A tisztvi­selőválasztás pedig az önkormányzatot a kor­yorkban máris előkészültek az Óceán har­madszori átrepüléséhez. A harmadik vállal­kozó, aki Lindberg és Cbamberlein után most szintén meg akarja kísérelni az Óceán átr pülését Byrd kapitány, aki Nevile hadnagy és Acosta kíséretében akar útnak indulni Európába. Gépe hárommotoros monoplán, mellyel Byrd tegnap teljessulyu próbarepülést végzett. A gép ősszmegterhelése, az önsúllyal egyetemben a próbarepülés alkalmával hat­ezer háromszáz kilogramm voilt. Meglehet azonban az is, hogy Chambe lein fogja har­madszor átrepülni az Óceánt. Newyorkból ugyanis százezer dollárt ajánlottak fel Cbam- berlinnek arra az esetre, ha visszafelé is re­pülőgépen teszi meg az utat. javaslat tárgyalása. teskedések tanyájává tette. A milliós pénz­ügyi szervezet miatt az Országos Pénztár a helyiszervek rossz gazdálkodásának, deficitjé­nek lett a gyüjtőmedencéja. Néhány eszten­deje a munkásbiztositó pénztárak igazi hiva­tásuknak élnek. A kórházak, szanatóriumok egész sora épült, mely a tagok egészségét szolgálja. Az uj javaslat a mai gyakorlatot kívánja kodifikálni. A biztosítottak körét nagy­jában meghagyja. A baleseti biztosítási kény­szert kiterjeszti mindazokra, akik betegség ellen vannak biztosítva. A törvényjavaslat ha­tálya alá tartoznak, úgyszólván, mindazok, akik nem mezőgazdaságban vannak alkalmaz­va. Az önkormányzat szerveiben felerészben a biztosítottak, felerészben pedig a munka­adók delegáltjai ülnek. A szervezet teljesen politikamentessé kívánja tenni a munkásbiz­tositási intézményt. Csak egy politika érvé­nyesülhet és csak őszinte, becsületes szociál­politika lehet. Ez a javaslat dokumentálni fogja, hogy a legszegényebb rétegek is a nem­zeti életen belül élvezhetik a szociális szük­Előadás előtt. Irta: Madarasul; Pálné Miskey Erssike. Operába készültek. Teathre pareera egy világ­hírű, édeshangu, szőke énekesnőt meghallgatni. Az asszonyon a szabómüvészet remeke dí­szelgett. Sugár, bronzvörös haja szikrákat szórt a villanylámpa fényénél. Erős vonásai, élvezetes ajka teljes ellentéte volt a „régi“ asszonynak, akinek portraitját épp ma látta meg egy tárlaton. Gúnyos mosolyra nyilt ajka, mikor rágondolt, hogy mennyi­re sikerült az első feleség emlékét is kiszorítani férje szivéből. Pedig úgy befelé, magában beismerte bosszúsan, hogy mégis csak „második“ és ha bár­mennyivel is szebb, pompásabb, mint az elhagyott asszony, azé mégis az „elsőség." Ezt letagadni nem lehet. Ez bosszantotta sokszor, de nem volt érzé- kenytermészetü és hamar túltette magát az ilyen kellemetlen gondolatokon, úgy vigasztalódván, hogy „ha nem szeretett volna Géza, vájjon miért hagyta volna el Irmát, értem, akit valaha pedig úgy sze­retett, féltett“ . . . Benézett a másik szobába és látta, hogy az ura egy uj könyv lapjait vágdossa fel isteni nyu­galommal és esze ágában sincs készülődni Energikusan rászólt. — Ejnye Géza, hát mikor akar öltözködni ? Fél hét van és még vacsoráznunk is kell 1“ — Azonnal! Csak arra kérem magát, keres­se ki a frakkhoz való inggombjaimat, ott lesznek abban a dobozban, amelyben sok limlom van, be­kötve áll a fürdőszoba szekrény tetején. Ha jól tudom, még fel sem bontottam, mióta elköltözköd­tem Irmától . . . Mindig készültem rá, hogy elren­dezem, de sohse jutottam hozzá . . . Inkább az egyszerű plasztrongombokkal is beértem . . . neve­tett jóízűen a férj. — Maga kényelmes fiú Géza ! No ! de meg­keresem, megérdemli a páholyjegyeit, amiket hozott. Pár percnyi keresés után kipirosodva, kacag­va ért vissza az asszony. Kezében egy kis csecse- mőreklit, régi módi, horgolt kézimunkát tartott Nem volt nagyobb egy jókora bába prusz- likjánál és elsárgult színe mutatta, hogy bizony sok év elszaladhatott már a hordozója felett . . . — Hát maga mit rejteget a karjai között ? Talán bizony valami kedves gyermektől maradt ez meg? . . Ej, ej Géza! Hogy miket talál az em­ber, ha keres ... És magasra emelte a kis „cor­pus delictít. “ A férj hirtelen visszafordult és mikor meglátta a babareklit, vonásai pillanat alatt komo­lyakká változtak. Alig tudott szóhoz jutni. — Hogyan talált rá? Én nem is sejtettem, hogy bizonyára véletlenségből, ez a csöppnyi rekli nálam maradt . . Irma bizonyára kereste azóta. Adja csak ide fiam . . . Kezébe vette, nézegette és észre sem vette, hogy az emlékezés mint szállja meg lelkét és visz- szaviszi az „elsőhöz“, az igazihoz és a jég kéreg, mint olvad le szivéről, úrrá lett rajta, mikor Dal­mát megismerte és e naptól fogva nem volt többé kedves a bájos, filigrán szőke feleség, nem volt jó a főztje, nem volt érdekes a beszéde, gyereke­sen naiv kedélye, a „jég“ egyre erősödött szive körül asszonya iránt és alig telt bele néhány hó­nap, már el is vette feleségül a fess, ragyogó szép Nagy Dal mát . . . De most, hogy kezében tartja azt a parányi ruhadarabot, amelyet az elfelejtett hitves pólyás- baba korában viselt, hirtelen elérzékenyülés, majd erős főfájás lepte el Nem tudta volna megmagyarázni, megindo­kolni, miért volt ilyen különös hatással rá ez a jelentéktelen dolog és azt sem látta, hogy felesége megsértődve kiment a szobából. Ült elmerengve, mozdulatlanul és a máskor cinikus férfi elérzékenyült, mint egy diák nem tu­dott szabadulni a rája szabadult fájó érzés szülte gondolatoktól . . . Eszébe jutott, hogy mennyire mulatott rajta és tetszett neki valamikor az, hogy komolykodó asszonykájának ilyen babakelengyéje volt Aztán elmúlt minden . . . Nem törődött már a tulajdonosával sem. nemhogy a ruhácskájával. S most hogy felkavarta lelkét ez a kis sem­miség . . . Ej Géza ! légy olyan, mint eddig voltál ! Hi­deg, erősakaratu, asszonysirásra, panaszra, embe­rek véleményére nem adó férfi, aki egyenesen ha­ladtál kitűzött célod, az „uj nő“ felé s letiportál mindenkit és mindent, aki utadban állt! . . . No! Mi ez! Az átkozott fejfájás csak nem akar elmúlni és a torkát összeszoritja valami . . . Hát mi lesz ? Még mindig ott szentimen- táliskodik annál a kis vacak holminál? . . . Egy- kettő, öltözködni! Elkésünk! . . . — Már én lelkem végkép el is késtem ! . . . Nekem ma nem fog énekelni a hires operaéne­kesnő ! ügy fáj a fejem, hogy nem tudok elmenni. Menjen el fiam maga és élvezzen helyettem is. . . — Mit gondol, hogy én magamba botorká­lok? Abból ugyan nem „eszik.“ Itthon maradok én is. Punktum ! Máskor aztán ne bolonditsa el az embert! . . A „díszelőadás“ pedig náluk nélkül folyt le az operában . . .

Next

/
Thumbnails
Contents