Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-05-04 / 36. szám

1LIX. évfolyam 30. szám* Szerda OjHla. 1937. májas 4, Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 f. Vidékre . . . 3 P 2© f. Hirdetési dij előre fizetendő. miTUÜLI, TÁBSABAUO SLAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, nova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 8 fillér. Felelős szerkesztőt DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton­Május. Május elsején lehet ünnepelni, lehet tüntetni, de úgy látszik csak akkor, ha ez a nap hétköznapra esik. A marxi törvény szabta ünnepnapot szivesen szenteli a munkások egy része egy kis tüntetésre, egy kis propagandacélu gyülésezésre, felvo­nulásra, ha ezzel egy munkanap fá­radalmaitól megszabadulhat. Dehogy az ősi, az Isten rendelte pihenési napra eső májusi elsejét is ilyen cél­ra használja arra, úgy látszik, nem kapható. Ezt bizonyítja az idei má­jus elsejének békességes csendje. Május elseje az élet újra zsendü- lésének, az életöröm fakadásának ünnepnapja még akkor is, ha hét­köznapra esik, hát még ha épen va­sárnapon köszönt be. Kinek jutna eszébe ilyenkor osztályharcra gon­dolni, mikor oly nagylelkűen igyek­szik helyet biztosítani minden élni kívánó lénynek. Az apró élő lények miriádjai elevenednek meg és népe­sítenek be minden zeget-zugot; a legkisebb sziklarepedésen, sőt a vá­rosok kőburkolatainak hézagain is előbujik a növényi élet, demonstrál­va, hogy az Isten minden teremtmé­nyének jogot adott a léthez és he­lyet biztosított számára a nagy ter­mészetben. Harc is indul az élettel együtt, az igaz, de vájjon az ember a maga íelsőbbséges tudásával és erkölcsé­vel nem kell-e, hogy felette álljon azoknak a harcoknak, amelyek a ter­mészet világában dúlnak. Nem ér- zünk-e szánalmat a kis féreg iránt, ha elkapja és megöli az erősebb; nem siratjuk-e meg a dalos madár­kát, ha áldozatául esik a ragadozó szárnyasnak. Nem háborodnánk-e fel, ha valaki végig hengerelné a mezők­nek ezer virágtól tarkálló szőnyegét, vagy sorba leütné erdeink fáinak vi­rágzó koronáit. Érezzük, hogy ami van, annak joga van létezni és csak valami átoknak, bűnnek lehet a kö­vetkezménye, hogy egyik élő a má­sik élőnek életére törjön, pusztulá­sát megsemmisülését kívánja. Az em­bernek azonban le kell győznie ezt az átkot, el kell taposnia ezt a vég­zetes bűnt és a természet átkos ösz­töne, a gyűlölködés, az ólet irigylése helyett az élet szeretetének érzésével kell töltekeznie. Ha elbájol a tavasz zsendülő éle­tének látása, ha szánalom ébred lel­kűnkben, ha az imént életre kelt lény pusztulását látjuk, ha szeretjük a létezőt, az élőt és utálattal tölt el minden harc, amely a teremtett lé­nyek ellen irányul, akkor el fog telni szivünk szeretettel az Isten legtöké­letesebb teremtménye, az ember iránt is és akkor a májusi életzsendülés nem az osztályharc szilaj tárogatóját nyomja a kezünkbe, hanem az em­berszeretet ezerhangu orgonáját szó­laltatja meg lelkűnkben. Akkor, mi­ként a vasárnapra esett május else­jén, az isteni törvény föléje kereke­dik az emberi gonosz tanácsoknak és május a szeretet ujrafakadásának hónapja lesz. A bérmálás. Városunk katolikus híveinek kegyelem- teljes napokban volt részük az elmúlt héten. Alig hangzottak el az anyatemplom szószéké­ről Bangha páternek keresztény, katolikus öntudatot keltegető szavai, megérkezett vá­rosunkba Lányi József tinnini felszentelt püspök, nagyváradi kanonok, hogy a bérmá­lás szentsége utján kiárassza a Szentlélek Uí isten kegyelmeit az egyházközség zsengéire. A püspök határozott kívánságára min­den ünnepies fogadtatás elmaradt, aminek az a magyarázata, hogy a ma még osztatlan nagyváradi egyházmegyének nem ő, hanem az apostoli kormányzó a kánonjog szerint való feje és Lányi püspök szerénysége el akarta kerülni a félremagyarázásokra alkalmat ad­ható ünnepeltetést. Bár nem volt ünnepélyes fogadtatás és a püspök a templomon kívül egyáltalán nem szerepelt, sőt erős rekedt­sége miatt a templomban sem mondhatott beszédet, mégis itt tartózkodásának már első óráiban megnyerte a hívek szivet apostoli alázatosságot árasztó, amellett mégis impo­náló főpapi magatartásával. Alig pihenhette ki az utazás fáradalmait, megjelent az első májusi ájtatosságon és bensőséges buzgóság- gal merült imáiba az Oltáriszentség előtt. Megérezték rögtön a lelkek, hogy Krisztus szive szerinti igazi jó pásztoruk jött hozzájuk. Az egyháztanács és a tantestület tag­jait, akik vasárnap délben tisztelegtek a püspöknél, valósággal elragadta az az apos­toli alázatosság, az a meleg közvetlenség, mely a Lányi püspök lényéből kiáradt. — Könnyekig meghatották a tisztelgőkat azok a szavak, amelyekkel a püspök nagyváradi megpróbáltatását ecsetelte. Büszkén erős lé­lekkel viseli azonban a szenvedéseket — mondotta — hiszen három ősének még a halált is el kellett szenvedni hazafiságáért. Lányi József a nagyváradi egyházmegyé­nek két felszentelt püspöke közül a felszentelés időpontja szerint az idősebbik. A másik felszen­telt püspök Bjelik Imre, az egyházmegye jelen­legi apostoli kormányzója. Lányi püspök 1868. junius 29 én született a nyitramegyei Németprónán régi felsőmagyar­országi magyar családból Kuruc ősei sokat szenvedtek hazafiságuk miatt, hárman közülök életükkel lakoltak magyarságukhoz való ragasz­kodásuk miatt. A besztercebányai egyházmegyé­ben szentelték pappá és itt volt egyházmegyei levéltáros és püspöki szertartó, majd teológiai tanár, amikor meghívták Ferenc Ferdinánd fő­herceg udvarába a magyar nyelv és irodalom tanárának. Itt bevégezve munkásságát, nagyvá­radi kanonokká nevezték ki, majd 1905-b/sn tinnini püspökké szentelték fel. A tinnini püspök­ség Knin dalmáciai városban 1050-ben alapított valóságos megyéspüspökség volt, amelynek püs­pökeit 1417-től kezdve, a pápa által elismerten a magyar királyok nevezték ki. Királyaink ezen jogukat a szentszék jóváhagyásával azután is gyakorolták, mig Knin a XVI. 'században török uralomba került és a püspökség elpusztult A tinnini püspökök mindenkor fel is szenteltettek méltóságukra és az 1885 VII. t. c alapján a régi főrendiháznak is tagjai voltak Lányi püspök neves iró is; kánonjogi és egyházmüvészeti munkái egész fiatal korában jó hírnevet szereztek számára. Mint nagyvárad kanonok a megyés püspöknek volt hossu időn át in pontificalibus vicariusa vagyis a püspöki rendhez kötött egyházi ténykedésekben helyet­tese. Nagyváradnak idegen uralom alá jutásai sok üldözésnek tette ki, mert nem volt hajlandó a hüségesküt letenni. Most Budapesten a kapu­cinus rendházban él főpásztori hivatásának * Városunkban a bérmálás az előre meg­állapított szép rendben, gyönyörű tavaszi időjárás kedvezése mellett folyt le. Vasárnap az anyatemplomban a nőket, hétfőn a józsef­városi templomban a férfiakat és fiukat bér­málta a püspök. Mindkét templomban Lin- denberger János dr. prépost-kanonok, kor­mányzói helynök kíséretében érkezett a püs­pök, akit a templom bejáratánál a papság fogadott. Csendes szentmise után Lindenber- ger prelátus intézett szentbeszédet a bérmá- landókhoz, azután kezdetét vette a bérmálás, ügy a szeutmÍ8Óben, mint a bérmálás szent­ségének kiosztásában a kormányzói helynökön kívül br. Apor plébános, dr. Domanek Pál hittanár és a káplánok segédkeztek a püspök­nek. Hétfőn az említetteken kívül még Bar- tos Ferenc békéscsabai apátplébános, Barabás György békési esperes-plébános, Gáspár Ist­ván mezőberónyi plébános és Vlagyovits Ist­ván endrődi káplán segédkeztek. Megható volt 35 szeretetházi növendék bérmálkozása, akiknek bérmaapaságát a gyulai katolikus férfiegyesületek tagjai vállalták és a fiukat a bérmálás után a Katolikus Körben meg­vendégelték. Vasárnap 698 leányt, hétfőn 923 fiút bérmált a püspök. A sok gyermek

Next

/
Thumbnails
Contents