Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-04-30 / 35. szám
IíIX évfolyam 35. szám. Szombat «tyrala, 1337. április 30. Előfizetési árak: Negyedévre; Helyben . . . 1 P 60 f. üdékre . . . 3 P 20 f. Hirdetési díj előre fizetendő. raUTOAI, TÁXÜAUALMÍ ÉS KfaflAZTUmTI flEILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára IS fillér. Felelős szerkesztő: HOBAf FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Uj termőföldek. A napúkban egy nagyjelentosegu találmányt mutattak be a karcagi földmivesiskola területén Megalkotója gróf Keglevich György, hivatása pedig sz Alföld szikes területeinek vízzel való ellátása s ezzel az országnak uj termőföldekkel való megajándékozása A gróf egy olyan kutat talált fel, amelynek vizbő- 8ége nagymértékben felülmúlja az ártózi kutak vízszolgáltatását, amennyiben segítségével sokkal nagyobb mélységből lehet vizet fel hozni, mint az artézi kutak utján A találmány lényege, amennyiben ez a lapok hir adásai folytán megállapítható, egy légsűrítő készülék, amely sűrített levegőt pumpál be s ezzel a viz fölé nehezedő légnyomást megna gyobbitja, amelynek egyenes következménye, bogy a viz a levegő nagyobb nyomása folytán nagyobb mélységből is a felszinre juthat. Lényeges körülmény az is. hogy az uj kút 35—40 millió koronába kerül csak, mig egy ártózi kút körülbelül 200 millióba. A kísérleti célokra bemutatott két kút percenként 14 hektoliter vizet szolgáltat s bár egymáshoz meglehetős közel vannak, egymás vízszolgáltatását nem zavarják. A hivatalos ismertetés szerint az uj kuttal 50 holdon 1200 pengő be fektetéssel oly permetező berendezést lehet létesíteni, amely a föld hozamának növelésére teljesen elegendő, Egy kút egy holdon 10 mm nyi csapadéknak megfelelő permetezést szolgáltat s a költség mindössze 9—10 pengő. Ha a találmány beválik, beláthatatlan jövő nyílik meg az Alföld szikes területeinek kihasználására A földmivelósügyi miniszter adatai szerint Csonkám agyarország területén egymillióháromszázezer hold szikes föld van. Ennek a területnek egy része lecsapolások és ármentesitések utján létesült, de a nagy vízhiány miatt ezideig termelési célokra felhasználható nem volt. Az uj rendszer lehetővé fogja tenni, hogy az egyszer elvont vizet visz szaadják a szikes területeknek s ezzel jelen* tékeny számú holdakat állítsanak a többtermelés szolgálatába. A jelenlevő kormányzó ur és állami funkciónáriusok nagy érdeklődéssel fogadták a kút működésére és hozamára vo natkozó magyarázatokat, hiszen a kormányzó ur, mint kenderesi gazda, maga is sokat küz- ködik az átkos vízhiánnyal. A földmivelés- ügyi miniszter megigórte, hogy gróf Kegle vieh találmányának gyakorlati értékesítésére minden lehetőt megtesz, mert itt egy nemzet- gazdasági szempontból nagyjelentőségű ügyről van szó. Mindenesetre minden magyar embernek örülni kell, ha az uj rendszer beválik, hiszen uj termőterületek bekapcsolása növeli a nemzeti vagyont, növeli a termelést, növeli a külföldre irányuló kivitelt, ami bizony nagyon kívánatos volna, éppen külkereskedelmi mérlegünk passzivitásának az utóbbi hónapokban történt kellemetlen növekedése miatt. Érdekes, hogy éppen egy arisztokrata fordította figyelmét erre a nagyfon- tosságu kérdésre s szerencse, hogy fáradozásait siker koronázta. Utalunk gróf Keglevich példájára, aki nem szégyenlett a kutatások terére lépni s végeredményben hazáját egy nagyjelentőségű komoly találmánnyal ajándékozta meg. A világ csakis a munka utján haladhat előre s azt hisszük, hogy gróf Keg- levichnek életében nem volt kellemesebb pillanata, mint amikor azt láthatta, hogy tehetségének szüleménye mennyire bámulatba ejtette a jelenlevőket. Lakács György a népszövetségi tanács ellen. Az összes európai nemzetek képviselőházi tagjaiból külön kiválóságaik alapján kiválasztott interparlamentáris unió Genfben április 17 én tanácsülést tartott Adelsward báró elnökletével. A gyűlésen Mtgyarorsságot dr. Lukács György városunk képviselője képviselte, aki Radics Elemér miniszteri tanácsos kíséretében vett részt a tárgyalásokon. Lukács György ezúttal is nagy hévvel szállott sikra az elnyomott nemzeti kisebbségek jogai mellett; különösen a román és cseh megszállás alatt sínylődő magyar kisebbségek érdekében követelte a beavatkozást. Felhívta a figyelmet arra, hogy a népszövetségi tanács nem teljesiti hivatását a kisebbségek védelmében s az utódállamok szinte önkényüleg hatalmaskodnak a kisebbségeknek a trianoni szerződésben biztosított jogai semmibevételével. Bilis Bili s. ]. Mrsaeii-n. ii. 1927. április 26. Az igazság lángolt és gyújtott a ft. Páter mai beszédében, mikor arra a sokszor hangoztatott, kritikátlan szólásmódra felelt meg, hogy a kát. vallás ellensége a kulturális haladásnak. Persze, azok mondják ezt, akik a kultúra fogalmával nincsenek tisztában, akik az emberi haladás alatt csupán a technikai haladást értik. (Bár e tekintetben sem érheti gáncs az egyházat.) De azt elfelejtik, elhallgatják, hogy éppen a kát. vallás tett legtöbbet a haladásért, hiszen az élet temérdek szépségét a krisztusi hit szentelte meg s a világhírű művészeket a krisztusi vallás inspirálta bámulatos, örökértékü alkotásokra. Ott, ahol a vallás háttérbe szorult, hol fejlődésének lehetőségeit megnyirbálták, kezdetét vette a visszafejlődés, a kietlen hétköznapok mozdulatlanságába való sülyedés. Nem akarják tudni, hogy a világ legnagyobb festészeti, szobrászati, építészeti és zeneművészeti alkotásai a vallásos szellem inspiráló hatásának köszönhetik halhatatlanságukat, nem Írják meg sehol, sőt tudatosan elhallgatják, hogy a világ legnevesebb egyetemei, tanítóképzői, középiskolái stb. az egyház, egy-egy pápa és egy szent püspök tevékenységének és áldozat- készségének köszönhetik létrejöttüket. Nem tanítják, hogy a vallás emelte ki az embert, az isteni lélek viselőjét a rabszolgaság szörnyű igazságtalanságából s éppen a vallás volt az, amely a nőt, a gyermeket a lenézettség, a semmibevevés állapotából a mai piedesztálra helyezte, amely értéknek mondta ki a legszegényebb ember életét s értéknek a munkáját. Az emberi, a technikai kultúra igenis sokat vétett az ember ellen, legtöbbet, mikor géppé tette őt és lassan-lassan lehervasztotta a lélek virágait. A krisztusi, a lelki kultúra kibékít a földi igazságtalansággal, a szenvedő lelket fölemeli a föld porából és Veronika-kendőjével letörli véres verítékét. Értelmet, tartalmat ad az életnek, célt tűz ki, amelyért érdemes dolgozni. S van-e valami ahhoz fogható erő, mely az embert odatérdelteti a gyóntatószék elé, hogy megalázza magát és a bünbánat-szana- tóriumában megerősödve derűsen, acélosan vágjon neki az életutnak, hogy mindig jobb és több ember legyen ?! Ember a családban, a társadalomban, önfeláldozásra és áldozatokra kész gyermeke szegény hazájának és egyházának. Hol van a tudomány, hol a sok „miért“-re válasz, amely az utolsó óra rettenetes bizonytalanságában megerősít, megbékéltet és moso- lyos lélekkel átsegít a túlsó partra ?! in. 1927. április 27. Miért nem tudja Krisztus vallása az egész világon — az élet minden megnyilvánulásában — azt a lendítő erőt megszerezni, amire isteni eredete s a benne lefektetett elvek folytán elhivatott? Az egyháznak a XVI. században megalapozott uralmát, mint a pusztító vihar, döntötte meg az egységnek a protestantizmus általi bekövetkezett megbontása. S a sok villongás, széthúzás, harcok tetejébe bizonyos materiálisztikus irányok burjánoztak föl, különösképen az antik világ pogány művészetének, filozófiájának és életfelfogásának elfogadása révén. A későbbi korokban, — különösen az egyház ellen fenekedő államokban, — rettenetes pusztítást vitt és visz végbe a szabad- kőmives, liberális politikának, főleg a sajtó szócsövein keresztül a lelkiekben végzett destruktív munkája, a hazafias és erkölcsi érzület elhamvasztása. Napjainkban is találkozunk ezzel az irányzattal, amely már nem is diplomatáskodik. Nyíltan bejelenti minden egyház — különösen persze a katolikus egyház — ellen megindítandó harcát. Célja : a nemzetközi eszmék térfoglalása után a kommunista és szovjeturalom előkészítése. Amikor pedig mindenki szinte a bőrén érzi ennek az irányzatnak átkát, amikor tudjuk, hogy a semmi más tényezőhöz nem mérhető hatalmú európai sajtónak 80%-a liberális, szabadkőmives tőkének köszönheti létét, itt ebben a lerongyolt, éppen a liberális eszmék tultengése miatt Trianon átka alatt nyögő országban még most is sokan vannak, akik pénzzel és tollal segítik a rombolás munkáját, akiknek kritikátlan, patópálos gondolkozása nem látja meg a kétszínű, sokszor vállveregető sajtópolitikának cinikus arculata mögött a mindent lángbaboritani törekvő me- fisztói szellemet. Mig ennyire felületesek vagyunk, ne beszéljünk magyar jövőről, ne álmodozzunk a társadalom renesszánszáról és a föltámadásról. — Tegyük magunkévá Bangha páter háromnapos remek konferenciájának vezérlő gondolatát: legyünk hivő és cselekvő katolikusok s hitünknek gerinces, öntudatos védelmezői. Száz—kétszáz év múlva nem fogják tudni, ki tartott Gyulán 1927. áprilisában konferenciabeszédet az anyatemplomban. Ilyenformán mondta ezt a főt. Páter. Miután ma reggel már elutazott Gyuláról, meg merjük írni, hogy amig katolikus sajtó és irodalom lesz, mig magyar katolikus él, Bangha Béla neve mindenkor fényleni fog müveiben, szelleme kisugárzásában és a katolikus sajtóért vivott apostoli küzdelmeiben. (a. i.) Szobor Tisza Istvánnak. Biharvármegye közönsége gyűjtést indított gróf Tisza Istvánnak Berettyóújfaluban, Biharvármegye jelenlegi ideiglenes székhelyén felállítására.
