Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-01-12 / 4. szám

UX évfolyam f ««ám. Szerda €iynla, 1937. január 13 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 f. Fidékre . . . 3 P :!0 f. hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁBKAHAI.MI És KÖZGAZDÁSZAT! HMTLAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, nova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1000 korona. Felelős szerkesztő: BOKÁT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton­Megválasztották Békésvármegye felsőházi képviselőit. Tcrtcnetmi nevezetességű közgyűlés a vármegyeházán. A választás eredménye általános megelégedést keltett. (1927. január 10.) A nemes vármegye ősi tradícióktól megszentelt tanácskozási termében — egy pár rövid órára — dicső őseink hatalmas szelleme volt az ur a lelkek felett! Mintha Deák, Kossuth, Széchenyinek a távozó idők nemes patinájával bevont dicső alakjai ki­léptek volna, a tanácskozó terem falát dí­szítő képek arany kereteiből, hogy lelke­sítsék, felrázni igyekezzenek a magyart tes- pedó álmából 1 Történelmi pillanatok voltak ezek! Az ősi követküldés emléke elevenedett meg lelki szemeink előtt s a törvényhatósági bizott­ság mai képe élénk bizonysága volt a ma­gyar nép alkotmányszeretetének és tiszte­letének. Egy pillanatra szinte feledve volt min­den nyomorúság, mit a közelmúlt reánk kimért, éltünk a pillanat nagyszerűségének, élveztük a nemzeti tradíciókból visszasugárzó fénynek melegét s bizó reménységgel álltunk a zsongó lelkek tömegében, mert éreztük azt, hogy ez volt az a pillanat, amikor a magyar nemzet rálépett arra az útra, amely­nek végén ott ragyog minden magyar em­ber álma: a régi Nagy-Magyarorszég ! A nevezetes közgyűlésről szóló tudósí­tásunkat az alábbiakban adjuk: Dr. Kovacsics Dezső főispán délelőtt fél 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. A bizottsági tagok régen nem látott nagy számban vonultak fel, érezvén mindegyik a történelmi pillanat teljes nagyságát. Azért gyűltünk egybe — úgymond a főispán — hogy egy újra éledt jogot és kötelességet gyakoroljunk, hogy megválasz- szuk az országgyűlés felsőházába küldendő követeinket; nincs kétségem a felől, hogy a törvényhatóság lelkesedése a mai napot ünneppé avatja; -a mai nap nevezetes nap, mert a vármegye részt kap a törvényhozás munkájából, abból a hatalmas építő munká­ból, amely a hónap végén összeülő ország­gyűlés feladatává van téve. Meg vagyok győződve, hogy a tekintetes törvényhatósági bizottság méltó lesz önmagához, amikor eme történelmi pillanatban azok a maga­sabb szempontok fogják elhatározását irá­nyítani, amelyek a múltban vezették. Törté­nelmi időket élünk. Minden nap kötelessé­geket és munkát hoz számunkra. Eme köte­lességek megoldása egy-egy tégladarabot ad a magyar nemzet hatalmas épületének. A vonatkozó kormányrendelet felolva­sása után elnöklő főispán elrendelte a titkos szavazást először a megválasztandó 2 rendes tagra. A választási eljárás meglehetős hosszú ideig tartott. Az eredmény: Beliczey Géza kapott 185 szavazatot, Ambrus Sándor 118 szavazatot. A megválasztott két felsőházi tagért küldöttség ment s a terembe lépésük alkal­mával a közgyűlés lelkes ovációban része­sítette őket. Ezután elnöklő főispán üdvözölte őket a következőkben: Méltóságos felsőházi tag urak! Őszinte örömmel teszek eleget azon alkotmányos kötelességemnek, hogy közöl­jem Önökkel, hogy Békésvármegye közön­sége bizalmával Önöket ajándékozta meg. Amidőn ezt örvendetes tudomásul közlöm, egyúttal örömmel kell megállapítani azt, hogy Békésvármegye közönsége az előbbi beszé­demben hangoztatott azt az elvet emelte ismét érvényre, hogy bizalmával a vármegye közéletének régi kipróbált munkásait aján­dékozta meg. Méltóságtok itt működtek, itt dolgoztak s hervadhatatlan érdemeket sze­reztek a vármegye közéletében. Hosszabb beszédben méltatja a megválasztottak érde­meit, majd igy folytatja : Örömmel rögzítem meg ezeket a tényeket és kérem a felsőházi tag urakat, hogy továbbra is ez utón ha­ladni szíveskedjenek. Legyenek rajta, hogy vármegyéjük érdekeit előbbre vigyék. Mint­hogy azonban nemcsak e vármegyének va­gyunk polgárai, hanem polgárai vagyunk ennek a sokat szenvedett hazának is, arra kérjük tehát őket, hogy legyenek mindenkor a nemzeti gondolatnak zászlóvivői, vegyék ki a részüket abból a hatalmas államépitő munkából, amelyet a kormány maga elé tű­zött. Isten tartsa meg Méltóságtokat és munkájukat az Isten áldja meg. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps fogadta az üdvözlő szavakat; ennek le csillapultával előbb Beliczey Géza köszönte meg az ovációt. Méltóztassanakfmegengedni, úgymond, hogy elsősorban hálatelt szívvel mondjak köszöne­tét azért a kitüntető bizalomért, hogy a ma­gyar országgyűlés felsőházába megválasztani méltóztattak. Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy ez a kitüntetés szól annak a közéleti munkálkodásnak, amelyet elődeim ebben a vármegyében kifejtettek. Nem kívánok most azon messzemenő célok fejtegetésével fog­lalkozni, amelyeket az országgyűlés két há­zának együttesen megvalósítani kell. A sok fontos probléma körül azonban ki kell emel­nem azt, hogy nekünk elsősorban és azon problémák megoldását kell ténykedésünkkel előbbre vinni, amelyeket a mindennapi élet sürgetően követel. Ezek a problémák a ro­hanó életnek úgy gazdasági, mint kulturális és szociális kérdéseivel vannak szorosan összekapcsolva. Ilyenek a munkáskérdések, a középosztály talpraállitása, a tisztviselőkér­dés, a hadikölcsön kötvények égető problé­mája, egyszóval a mindennapi életből előálló ügyekkel kell foglalkoznunk. Én mint törvényhozó, azt az Ígéretet teszem, hogy ennek a kitüntetésnek méltóan akarok megfelelni azzal, hogy minden aka­ratommal és tehetségemmel, vármegyém, ha­zám és polgártársaim boldogságának elő­mozdítását fogom munkálni. A lelkes éljenzéssel fogadott szép be­széd után Ambrus Sándor mondott köszönetét a bizalomért. Öméltósága, a vármegye főispánja megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a felsőházról szóló törvénynek az a rendel­kezése, melyszerint a törvényhatóságok a törvényhozásba is kiküldöttek utján nyernek befolyást, nem uj jog, hanem felújított jog. Nem akar bővebben kitérni azokra a tény­kedésekre amelyek a régi rendi országgyűlés nemzetfentartó működésének bizonyságai, egyet azonban, — mint amely a most meg­választottak előtt követendő példaként ra- gyog — kiemel és ez az, hogy épen a vármegyék, a rendi vármegyék kiváltságos kiküldöttei voltak azok, akik a rendi alkot­mány kibővítéséért küzdöttek. Hogy többet ne említsek a jobbágyság eltörlése a rendi ü K 7* A A A A/ 1927.január hó 22-én H in-* a vármegyeház dísztermében. M

Next

/
Thumbnails
Contents