Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-03-23 / 24. szám

Mi mimkm AMI IjIX. évtől jam 34, szám. Szerda Clyula, 1937. március 33. Előfizetési árak: Negyedérre: Helyben . . . lFMf. ?idékre . . . 3 P 20 f. ■Metélidij elSrefli«teidS. POLITIKAI, TlBftAnAUn ÉS KftZflAZnÁSZATI HgTII AP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dóba; János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirai nem adatik vissza m mini az erkölesreadelet A liberális berkek még mindig hangosak. A „Művészet“ soha annyi reszkető mecénást még nem látott maga körül, mint amióta Scitovszky belügyminiszter a maga rendeletét kiadta. Szinte azt kellene hinnünk, hogy Budapest képeslapjai, papir- és könyvkereskedései, trafikjai és plakát­oszlopai valamennyien külön-külön egy-egy római vagy firenzei muzeum, amelyet meg kellett védeni a Kovács XIII. Jánosok és Szabó XXV. Istvá­nok számozott hadseregének barbár támadásaitól. A mindig becsületes, mindig jóhiszemű magyarság nem tudja igazi okát felfedezni ennek a rettenetes jerikói lármának, a maga naiv becsületességében már-már el­hiszi, hogy csakugyan valami rette­netes sérelem érte a művészetet és az irodalmat, amelyet ha nem orvo­solnak, visszasülyedünk újra a bar­bárságba és Európa hatalmasai talán visszaszámüznek bennünket valahová a Meotisi-tó partjára. De — úgy látszik — kicsit túl­lőttek a célon. A gondolkodáshoz nem nagyon szokott, de főkép a má­sok cselekedeteiben rejtett célokat nem szivesen kutató derék magyar agy velők is sejtenek most már vala­mit. Nagyon feltűnő a lárma. Vájjon mit féltenek úgy ? Miféle érzékeny tyúkszemre taposhatott ez a rendelet, hogy ilyen fájdalmas, ilyen hosszan­tartó a felszisszenés ? Ez nem ered­het a művészet féltéséből. Hiszen nem csukta be a kultuszminiszter a képtárakat, múzeumokat, nem tiltot­tak be egyetlen darabot sem, nem koboztak el egyetlen képeslapot sem, mégcsak nem is kötötték korhatár­hoz a múzeumok látogatását. Sem az igazi, sem az úgynevezett művésze­tet nem érte tehát semmiféle sérelem. Hitetlenül és fejcsóválva kell tehát hallgatnunk a sok jajgatást a művé­szet megrendszabályozásáról. De mégsem! Zavarunk csak ad­dig tart, amig csodálkozásunk a hi­hetetlenen. Egy pillanatig. Azután reájövünk a lárma igazi okára. Ilyen siránkozás csak akkor támadhat, ha valakinek a zsebeiben kotorásznak. Nem a művészet, hanem a jó üzlet féltése csiholhat csak ki emberekből, a jó öreg liberalizmus embereiből, ilyen szűnni nem akaró fájdalmas jajgatást. Hát természetesen. Aki csak egy kicsit is ismeri az üzleti titkokat és aki csak egykissé is ismeri publiku­munkat, az nagyon jól tudja, hogy milyen fényes üzleteket lehet csinálni olyan árucikkekkel, amiket a belügy­miniszteri rendelet egykissé vissza akar vonultatni a ponyvatetejéről a ponyva alá. Aki tudja, hogy pld. „A Színházi Élet“ c. épületes folyóirat miért olyan kelendő, az meg tudja érteni, mit jelent ennek a lapnak, ha nem hozhatja X. vagy Y. „művész­nőnek“ vagy állítólagos külföldi film- divának paradicsomi kosztümben ké­szült fotográfiáját. Aki tudja, hogy egyéb hasonló képes újságokat a kutya sem venné meg azért, hogy a parlament megnyitásáról vagy a new- yorki sakkversenyről készült foto­gráfiákat élvezze, az kénytelen be­látni, hogy a belügyminiszteri ren­delet bizony nagy zsebvágás ezek­nek a kitűnő üzleteknek busás jöve­delmén. A diákok uzsonnapénzei, a kis kifutó leányok borravalócskái bizony nem fognak odavándorolni ezeknek az élelmeseknek kasszáiba, ha fel kell hagyniok a tiltott cseme­géik feltalálásával. Pedig ezekből a fillérekből lesznek a százmilliók, a nagy újságpaloták és ebből élnek meg a „művészetnek“ most jajgató és deputáciozó barátai. Hinc illáé lacrimae! Uraim, nem voltak óvatosak. Nem voltak eléggé furfangosak. Ha szépen napirendre térnek a belügyminiszter rendelete felett, ahogyan én a jó magyar köz- igazgatást ismerem, egy-két év alatt szépen feledésbe ment volna, hogy létezik egy olyan belügyminiszteri rendelet is, amely megtiltja a nyom­tatott és ábrázolt erkölcstelenséget. De hát nagy volt a veszteség és önök nem tudtak nyugodtak és hidegvé­rnek maradni. Köszönjük. Most már nem fogunk megfeledkezni arról, hogy ez a rendelet él és élnie kell. Minden egyes fillér, amit önök sirat­nak, egy-egy tégla lesz ahhoz a talp­kőhöz, amelyre a magyar nemzet jövő nagyságának épületét kell fel­építeni : a tiszta erkölcshöz. A kinai háborúság. A nagy távolság, az ellentétes hírek és a folyton felb ukkanó újabb nevek miatt nehéz a kinai eseményeket figyelemmel kisérni. Az öt­száz millió lelket számláló óriási birodalom tu- lajdonbépen kettős hadjáratot folytat: a saját kebelében polgárháborút és kifelé a világhatalma megmentéséért küzdő Angliával szemben. A belső polgárháborút egyoldalon a nemzeti szellem) másfelől a kommunista szellem vivja egymással s ez fogja eldönteni a külső háború sorsát is­A belső polgárháború vezérei már alkudoznak egymással, de közben egyre ellenségeskednek, vezéreket változtatnak, uj csapatokba tömörül­nek, uj vezéreket választanak. Nanking városát a kantoni csapatok bevették s a munkás agitá­torok sztrájkot hirdettek. De 250 000 munkásból eddig csak 20 ezer lépett sztrájkba. Újabban a kantoni csapatok Sanghai városát is bevették, illetve nagyobb harcok nélkül elfoglalták, mert vódőserege előzőleg kivonult a városból. A józsefvárosi plébánia. A római katolikus hitközség egyháztanácsa vasárnap tárgyalta a józsefvárosi hivek egy ré­szének önálló plébánia alapítása iránt előterjesz­tett kérelmét. A kérelmet a hitközség egyházi vezetősége terjesztette az egyháztanács elé a maga részle tesen megokolt javaslatával. Az egyházi vezetőség javaslata örömmel üdvözli a tervet, mint hitéleti szempontból jelen­tős és üdvös fejlődési stációt. Az uj egyházköz­ségnek azonban önálló életre képesnek kell lennie, másrészt a megmaradó, régi anyaegyház községnek sem szabad olyan anyagi veszteséget szenvednie, amely a továbbfejlődésben meg akasztaná, vagy épen visszavetné. Felette fontos k övetelmény továbbá, hogy minél kevesebbre redukálódtassék azok száma, akik akaratuk elle­nére, a többségi elv alapján kényszerülnének az anyaegyházból kiválni és az uj egyházhoz csat­lakozni. Ezen elvek figyelembevételével kijelenti a javaslat, hogy a plébános kész lemondani az uj területre eső párbéri és egyéb javadalmazásáról, a Szent József-templomhoz vagy egyéb józsef­városi intézményhez csatolt alapítványok jőve delmeiről, úgyszintén az uj plébánia terület stóla­jövedelmeiről. Az alakítandó uj plébánia területét úgy kívánja megszabni a javaslat, hogy az egyrészt összefüggő, zárt része legyen a város területé­nek, másrészt azt a lakosságot foglalja magában, amelyről feltehető, hogy legalább többségében az uj plébánia létesítését kívánja. Ezen szem­pontok figyelembevételével a következő határ­vonalat szabná a javaslat: a Wenckheim Béla- utca baloldala a kisvasúti hidfőtől a Göndöcs- utcáig, a Göndöcs utca népkerti oldala, az Ajtós­utca és az ennek folytatásaként nyitandó uj utca baloldala a Halácsy útig, ezen saroktól a Ha- lácsy ut baloldala, a körgát közepe a Csabai- utig, a Csabai útnak a város felé eső páros ol­dala a kisrománvárosi Templom-utcáig, a Tem­plom-utca páratlan, a Hatvan-utca páros és en­nek folytatásában a Dobay utcának páros oldala,

Next

/
Thumbnails
Contents