Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-01-08 / 3. szám
I,IX évfolyam 3« »zán, Szombat ®jala, 1927. január 8 Előfizetési árak: Negyedévre: Melybe» . . . 1 P 60 f. Vidékre . . . 3 P 20 f. r DT7FT?C »«.téiidiifiJr.B!,«. POLITIKAI, TÁSKÁD ALMI ÉS KÜZtiAZDÁKZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal * Gyulán, Templom tér Dóba; János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendőb. Kézirat nem adatik vissza Egyes szánt ára 1500 korona. VefPÍŐs szerként*: BORAY FERENC Megjelenik szerdán ős szombaton Qütés 8 m®iffi iraiilireBfe Ildi ml Az engedélyezés feltételei. — A kormány kikötései. — A községek nem k spnak külföldi kölcsönt. -- A külföldi kölcsönök az ország hitelereiét erősen igénybe vették. Múlt számunkban röviden közöltük, hogy a kormány Gyula városának egymillió aranykorona külföldi kölcsön felvétele tárgyában hozott határozatát jóváhagyta. Most megpróbáljuk dióhéjban az engedélyező miniszteri rendeletet részleteiben is ismertetni. A kölcsön főként utcák kövezési költségeinek fedezésére (hasznothajtó beruházások), továbbá az u. n. kultúrpalota gyűjtő neve alá vett: polgári fiú- és iparostanonciskola, valamint gazdasági iskola stb. építésére (közérdekű és kulturális beruházás) vétetik igénybe. Az utcák kövezése nem uj keletű programmja a városnak, mert tudvalevő dolog, hogy ezt a város még a boldog béke idejében határozta el s ha a háború közbe nem jön, végre is hajtotta volna, mert arról szabályrendeletet is alkotott. A háború rombolásai ennek a programúinak a végrehajtását a lehetőség határain belül most már csak siettetik s valóban a programm eddig megoldott részei a haladó idők követelményeinek komoly megértését mutatják. Az u. n. kultúrpalota megépítése szintén elodázhatatlan követelményként jelentkezik, amely követelményt a jóváhagyó döntés végre a megvalósulás biztos stádiumába hozza. Az engedélyezett 200.000 dollár, (1,000.000 aranykorona) névértékű kölcsönből 89%-os árfolyamon elszámolva, a város részére 170.000 dollár fog folyósittatni s igy a beruházások (800.000 aranykorona) foganatosítása után mintegy 90.000 aranykorona marad fent, amelynek mikénti felhasználásáról külön kell határozni. A vármegye alispánja már fel is hívta a várost a külön határozat meghozatalára. A kölcsön a kormány kikötése szerint csakis a megállapított célokra fordítható és pedig minden egyes beruházást illetőleg külön hozandó képviselőtestületi határozat alapján, amellyel a városnak a kérdéses beruházás részletes terveit és költség- vetését meg kell állapítania. Az engedélyezett hitel kereteit szigorúan be kell tartani s a felhasználásról részletesen el keli számolni. A rendelet a legaprólókosabb részletességgel Írja le az engedélyezés okait, az engedélyezés feltételeit, bizonyságául annak az óvatosságnak, amelyet az ország hitelerejét erősen igénybevevő eme külföldi kölcsönök megkívánnak, mert p. u. csaknem egyidőben érkezett kormányrendelet kijelenti, hogy a községek hiteligényének külföldi kölcsönnel való megoldását hitelpolitikai okokból elhalasztani volt kénytelen addig, amíg a gazdasági élet annyira megerősödik, hogy a külföldön való további eladósodástól az ország oly nehezen megteremtett pénzügyi egyensúlyát félteni már nem kell. A községek tehát nem részesülnek külföldi kölcsönben, ahelyett arra utasítja a kormány őket, hogy beruházási szükségletük fedezéséről belföldi kölcsön felvétele utján gondoskodjanak. Felsőházi képviselőket választ Békésvarmegye. A „felsőház“ tagjainak választásáról rendelkező uj törvény szerint Békésvármegye közönsége is 2 rendes és 2 póttagot választ a vármegye törvényhatósági bizottsága utján (me- gyegyülés), akik az uj felsőházban (régebben főrendiház) a vármegyét képviselik. A választás január 10-én lesz Gyulán a vármegyeház nagytermében s arra az eddigi jelekből következtetve, nagy számban fognak bevonulni a megyebizottsági tagok. A választójogosult tagok zöme Békéscsabán és Gyulán van, de tekintélyes számot tesznek a békési, szeghalmi szarvasi, orosházi gyomai, endrődi szavazók is. A vármegye többi községei, bár lakosságukhoz arányított kisebb számban, szintén rendelkeznek szavazatokkal. Minthogy a szavazók igy az egész vár megye területén szétszórtan laknak, előleges, egyöntetű megállapodás a jelöltekre nézve eddig kiforrva nincs, s ez csak a gyűlést megelőző utolsó órában Gyulán alakul ki A választás tehát igen érdekesnek Ígérkezik, A választandó 2 rendes tagsági helyre vannak ugyan forgalomban nevek — úgynevezett hivatalos jelöltek — de ez nem tekinthető döntő megállapodásnak, hanem csak irányításnak. Tehát meglepetések nincsenek kizárva. A vármegyei helyi lapok tudósításait irányadónak és megnyilatkozásnak tekintve, másrészt az egyes vidékről beérkezett hírek szerint előtérben állanak Ambrus Sándor, Beliczey Géza Brém Lőrinc és Szeberényi Zs. Lajos, mint jelöltek. Mindnyájan olyan férfiak, akik ezen magas és díszes méltóság betöltésére hivatottak Mert az uj felsőház tagjainak — hogy megbízatásukat a nemzet érdekében híven tel jesithessék, az anyagi és vagyoni függetlenség mellett mély tudással, gazdag tapasztalatokkal és főleg szabad idővel kell rendelkezniük. Mert az uj felsőházi tagság ma már nem csak méltó- ságos cim és rang hanem felügyeleti és ellenőrzési nagy munkakör, melyet csak az tölthet be sikeresen, akinek a huzamos főváros fent- tartózkodásra elegendő ideje és pénze van Mert a felsőház tagjainak fizetés nem jár Ők mindazt a munkát, amit a képviselőház (alsóház) első fokon már elvégzett és letárgyalt utána másodfokon felülvizsgálják, megtárgyalják, de nem fizetésért hanem csupán nemzeti, nemes kötelezettségből ingyen. Emlékbe szed. Irta és a Gyulai Közművelődési Egyesölet Gyulai Pál emlékünnepén felolvasta Szilágyi Sándor. De ebben a kis történetben benne van egészen Gyulai. Az arisztokratikus gondolkozásu, a csaknem suverén Gyulai, aki nem hagyta magát a tömegizléstől, a iömegszenvedélytő) soha befolyásolni. Hiszen amikor ő a kissé byroniaskodó, a kissé Anyegines Romhányi megírásába kezd, az egész ország visszhangzik még attól a vádtól, hogy Görgei áruló volt. Gyulai szembeszáll ezzel a váddal, ezzel a tömeghangulattal, milliókkal kerül ellentétbe, de nem tágít, mert a meggyőződését követi mindenben, akár tetszetős az, akár nem. Tudott szeretni végtelenül, de nem tudott gyűlölködni szertelenül. Megható, milyen hódolattal veszi körül Arany Jánost, Deák Ferencet, de azért velük szemben is megvan mindég a véleménye. Egyenes, őszinte jellem, aki irtózik minden színpadiastól, minden elvtelenségtől, puritán, akinek a társaságában még célzást sem lehetett tenni valami kétértelműségre. Ilyen a költészete is. Az elsők között van, akik a világosi összeomlás után a nemzetben a hitet, a reménységet igyekeznek a költészet segítségével fentartani s a közönség olvassa verseit, hiszen a Hadnagy uram, a Pókainé költőjét ismerik és szeretik. Szerelmi lírája finom, szemérmes és félénk, mint amilyen a kis termetű Gyulai lehetett a lányok társaságában, akik bizony abban az időben is inkább vették észre az udvarló délcegségét, mint a szellemi kiválóságokat. Vele is megtörténik a baj, szerelmes lesz és csalódik. Panasza halkszavu, fájdalma csendesen vonaglik nehány sóhajtássze- rüen finom versében, de ott rág a lelkén még évek múlva is, amikor egyik költeményében fel- jajdul : Szeretnélek még egyszer látni, a kertben, ott a vár alatt . . . Minden szenvedést, keserűséget feledne, ha még egyszer láthatná és nála csaknem szokatlan hévvel tör ki ebben a versében ez a vágyakozás, amikor igy kiált föl: „Szeretnélek még egyszer látni, Meggyógyitna egy pillanat . . . Mit szenvedtem, feledni tudnám S még egyszer örömest feldúlnám Éretted ifjúságomat.“ Aztán távolodik az emlék, halványulnak a régi képek, uj, de egyben utolsó szerelem következik, szerelem Szendrey Máriába, Petőfi özvegyének testvérébe. Férfias, komoly, szerelem. „Lelkem minden kincse És egy egész élet, Utasítsd bár vissza Örökre tiéd lett.“ Nem utasították vissza, Gyulai nőül vette Máriát. Lelke finom naivságát is visszatükröztetik versei. Hiszen alig van költőnk, aki több gyermekmesét irt volna nálánál. A gonosz mostohát, a kis tü kezdi, farkas végzi . . . meg a többieket ugyan, ki ne ismerné ? Ugyanez a finomság, de nagy őszinteség, jellemző erő tűnik prózai munkáiból is. Gyulai, mint iró az első sorokban van és mikor a Régi udvarház utolsó gazdáját, vagy a Vén színészt és a Nők a tükör előtt ci'mü határozottan irodalmi értékeket megírta, minden egyéb nélkül is maradandó nevet biztosított magának irodalomtörténetünkben. De munkásságának súlypontja a Kritika. Éppen azért bocsánatot kérek, ha ennél a pontnál egy kissé talán hosszabban időzöm . . . Kritikusnak lenni, a szó köznapi értelmében, hálátlan dolog A kritikus, aki napi művészi eseményekről mond bírálatot, végezhet hasznos munkát, lehet ügyes, szellemes, ötletes, de az örökkévalóság kapuján nem fog átsétálni. A kritikus értéket csak akkor jelent, ha esztétikus is egyben, esztétikus olyan értelemben, hogy értékelései, megállapításai kétségbevonhatatlan törvények igazságai alapján történnek. Csak igy lehet a kritikus a nemzet tanítója, nevelője, ízlésének fejlesztője, sőt irányitója. Gyulai fellépte előtt a kritika, — mint Arany irta egyik levelében, — vagy ledorongolás, vagy cigá-
