Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-11-27 / 94. szám
1926. november 27 B é k é s 3 Klein Vilmos halálos autószerencsétlensége. A felborult autóból az ut kövezetére esett és súlyos sérülésébe a gyulai kórházban meghalt. A szerencsétlenséget „durchdefekt** okozta. Megrendítő szerencsétlenséget okozott ismét egy kiküszöbölhetlen véletlen s a szerencsétlenséggel gyászba bontott egy csabai családot Klein Vilmos 49 éves mérleggyáros egy eladott Senault kocsival Gyulára jött. A kocsit Onody György soffőr vezette, Klein Vilmos szó kása ellenére pedig hátul ült. A soffőr meg is kérdezte, hogy miért nem ül elől, mire Klein Vilmos fejfájásról panaszkodott, amelyet a hátsó szelesebb ülésen akart kifuvatni a fejéből. Már az elindulásnál mintha csak halál sejtelmei lettek volna, nehezen szánta rá magát a menetelre. Végül azonban mégis az utazás mellett döntött s elindultak egynegyed egy óra tájban. Átlag negyven kilométeres sebességgel haladt a kocsi mintegy három kilométeren az AEGV autóbusza után. A gyulai országutat keresztező MÁV sínpár és a Reisner-féle malom közé eső útrésznek mintegy fele utján Kleinék elébe kerültek az autóbusznak, alig haladtak azonban 100—150 métert, mikor a kocsi első jobb kereke durchdefekietkapott,a megbillent kormányt a lendület kitépte a soffőr kezéből és a kocsi az ároknak tartott, A soffőr újra hatalmába kerítette a kormányt, lefékezett, mire az autó féloldalára dőlt. A soffőr a kocsiból hasra esett s egyik lába a karosz- széria alá szorult. Klein Vilmos nyilván kiugrott a kocsiból, talpra esett s a kocsi egyirányú lendülete hanyatvágta, hogy két méternyire a kocsitól fekve maradt a kövezeten. Mindez pár rrásodpeic al&tt játszódott le, mert már a következő percben odaérkezett a szerencsétlenség színhelyére az autó busz is, melynek közönsége leugrált és segíteni igyekezett a szerencsétlenül jártakon. Visszaállították az autót kerekeire s a sof fórt, ki egyáltalán nem sérült meg, az autónál hátrahagyva, Klein Vilmost behozták Gyulára. Közben értesítették a családot is, úgy, hogy a szerencsétlenség után egy félórával Klein Vil- mosné és leánya, Faragó Sándorné Wallfisch Ferenc dr. ral egyetemben már a gyulai kórházba érkeztek Klein Vilmos eszméletét egy pillanatra sem nyerte vissza s mikor Jung dr. főorvos megvizsgálta, azonnal látta, hogy a szerencsétlen ember menthetetlen, mert a koponyája egész hosszában megrepedt. Ennek ellenére azonban mégis megoperálta és elkövetett mindent, ami csak lehetséges, ámde hiába, mert a szerencsétlen ember nyolc órai szenvedés után este fél 9 órakor kiszenvedett. A Gyulai Kötsz November 29 én tartja rendes közgyűlését Gyulán az Első Gyulai Kötött és Szövött Iparárugyár Rt. A most közzétett 1925—26. évi mérleg igen kedvező üzletmenetről számol be, amennyiben a társaság 200 000 pengő alaptőke mellett 82.749 pengő tiszta nyereséget mutat ki, ami az alaptőke 16 százalékos jövedelmezőségének felel meg. Az óvatosan értéövő osztaléka. kelt 1,760.640 pengőt kitevő vagyonnal szemben több mint 586.000 pengő kimutatott saját tőke és 1,139 099 pengő teher áll, tehát a kedvező üzletmenet mellett kitűnő mobilitásról tesz tanúságot a mérleg. Értesülésünk szerint az igazgatóság az előző évivel azonos dividends, vagyis az össze nem vont részvények után 1000 korona kifisetését fogja javasolni. A pénzügyminiszter levele Lukács Györgyhöz a földadó ügyében. Lapunk legutóbbi számában már jeleztük, hogy Lukács György mily óriási eredményt ért el a város érdekében a földadó ügyben. Az ellenpárt részéről ezt kétségbevonták, noha a Bé késmegyei Hírlap ez évi augusztus 12 i száma közli, hogy a pénzügyminiszter a gyulai küldöttség előtt kijelentette, hogy Lukács György utján már előzőleg tájékozva volt a kérdésről. Most módunkban van két levelet ez ügyben leközölni. Az egyik igazolja, hogy Lukács György már a küldöttség előtt tényleg eljárt ez ügyben. Ez igy szól: Pénzügyminiszteri államtitkár. Nagijniéltóságu Dr. Lukács György TJrnak, v. b. t. t. ny. miniszter, nemzetgyűlési képviselő Budapest. Kegyelmes hr am! Mélyen tisztelt Barátom ! Gyula r. t város földadókatasztere tárgyában hozzám intézett nagybecsű soraidra a következőket van szerencsém szives tudomásodra hozni: Gyula városnak mérnöki (műszaki) helyszínelés nyomán készült uj földadókataszteri munkálatai 1925. év október havában elkészültek s ugyanekkor a városnak a sza • bályszerü 30 napi közszemlére leendő kitétel céljából kiküldettek. A város kérelmére ekkor megengedtetett, hogy a munkálatok — .tekintettel rendkívül nagy terjedelmükre — a szabálytól eltérőleg 1926. évi julius hó végéig maradjanak közszemlén. Ez időpontig tehát az érdekelt birtokosok az általuk sérelmesnek vélt osztályba sorozás ellen felszólalással élhetnek. A felszólalások megvizsgálására az érvényben álló szabályok szerint illetékes kataszteri helyszinelési felügyelő egyike a legkiválóbb földadónyilvántartási tisztviselőknek, akinek személye minden tekintetben biztosíték arra, hogy a beadott felszólalások, a tör - vényes rendelkezések szemelőtt tartásával, a jog és a méltányosság követelményének A fletai Süt László Dali gyulai hangversenye. (A folyó hó 13-án Gyulán szereplő, or- szágoshirii debreceni Szent László Dalkör hangversenyéről szóló tudósításunkat — anyagtorlódás következtében — csak jelen számunkban közölhetjük.) Magyarok vagyunk : szegények. A művészet és irodalom igazi apostolainak nem adhatunk ezüst koszorút vagy aranybillikomot. De nem baj. Mindezek helyébe a lelkűnkbe fogadjuk őket, szeretettel, lelkesedéssel őrizzük őket s éltünk egy-egy múltba néző ünnepnapján melegséggel, hálával gondolunk reájuk. Köszönjük Takácsy Dénesnek legfőképen azt, hogy megismertette Gyula városát a 26 év óta működő, páratlan müvésztársasággal: a Szent László Dalkörrel. A szombat esti hangverseny olyan gyönyörű művészi esemény volt, amelyre mindig meleg lélekkel gondol az, aki barátja az ének- és zeneművészetnek. A Szent László Dalkör mindenik száma a legnemesebb művészet volt. Csokonai—La- votta A reményhez c. dalát olyan érzésbeli finomságokkal énekelte ez a szép hangokban gazdag dalkör, ami méltó volt Debrecen szegény poétájához : Csokonaihoz s méltó a klasz- szikus zeneszerzőhöz: Lavottához. Nem csekélyebb hatást ért el: Goll Liliomszál-a, Brahms Bölcsődal-a. Méltán büszkék a debreceni katolikusok erre a nagyszerű dalkörre. Lehet, hogy több nagyobb dalárda van a debreceni dalkörnél, de olyan művészi finomsággal, kitűnő zenei Ízléssel és absolut művészettel vezetett dalkör, mint a nálunk szereplő Szent László társaság, nagyon kevés lehet. S amikor ezt a daloskört dicsérjük, legelső sorban Kollwentz Rezső karnagynak nyújtjuk az elismerés virágos ágát, akinek hihetetlen ambíciója, elpusztíthatatlan energiája a tökéletesség mai színvonalára fejlesztette a daloskört. De nemcsak, mint a daloskor lelkét: a betanítót, a ritka művészi érzékű dirigenst ismertük meg benne szombat este, hanem a bámulatos kisérőt is, akinek kristálytiszta művészete, a műhöz és az énekeshez való alkalmazkodása nemcsak az énekes művészetét segíti elő és könnyíti meg, hanem a mü minden szépségének megérzékitése által egyenrangúvá válik ez a zseniális karnagy a zenemüvet alkotó szerzővel. A művészi szenzáció erejével ragadta el a közönséget az a két trió, (Mozart és Mendelssohn) amely, Debrecen város hires-neves kamarazenészeinek mélységes és csillogó játékában került a gyulai közönség elé. Mándy Bertalanra (gordonka), Piribauer Ferencre (hegedű) és Diczig Alajos dr.-ra csak ennyit Írunk : az ő művészetük maga a művészi tökéletesség és fenség. A Szent László Dalkör ünnepelt tenoristája, Kiss Béla, akinek minden szereplése otthon a közérdeklődés és művészi esemény homlokterében áll, két részben szerepelt: tegyük hozzá diadalmason, hóditóan. ATosca operának Börtönáriáját, Tarn&y Mért oly későn c. müdalát olyan bensőségesen énekelte csodálatosan tiszta, könnyed és bámulatosan kulturált tenorján, ahogy csak világhírű koncerténekesek tudják elkápráztatni, megfogni a közönség lelkét. Hangja a legszebb Urai tenor, amelyet manapság magyar opera-színpadon és pódiumon hallani lehet. Amilyen rendkívüli volt az egész est, olyan nem mindennapi, nem sablonos és nem unalomig fárasztó Ruszka István dr.-nak, a dalkör alelnökének rövid, okos és a dalkört pár szavas, klasszikus tömörséggel jellemző bevezető beszéde. Most jut eszébe a referensnek, hogy talán Takácsy Dénessel kellett volna kezdeni ezt a szerény tudósítást. Hiszen főképen az ő érdeme ez a gyönyörű concert s őt vette körül leginkább a forró est közönsége szeretettel, őt becézte leginkább zengő tapssal s talán szabad igy Írni: a szombatesti hangverseny közönségének legnagyobb része annak a mü- vészpapnak a látásáért és hallgatásáért jött el. akinek művészi énekében oly sokszor gyönyörködött az Istenházában s egy-egy művészi előadás keretében. De aztán, mikor a tapsokra gondolunk, arra a hihetetlenül meleg sikerre, amelyet szombat este aratott, ha néztük a szeretettől sugárzó arcokat s hallgattuk a magasztaló szavakat: akkor éreztük, hogy ő nem vendég, ő a mienk! Hatalmas terjedelmű, bársonyos baritonját sokszor méltattuk. Ahogy Wagner: Wolfram áriáját és Kiss Bélával a Flotow c. operából a duettet énekelte, azokat is elragadta, a kik már sokszor hallották. Hálás szeretettel köszönjük neki ezt a ragyogó művészi estét! A hangverseny első számaként Takácsy Béla gondos és törekvő vezetésével szépen működő Egyházi Vegyeskar a Magyar Hiszekegyet énekelte himnikus lendülettel, mélységes érzéssel. A vármegyeház nagytermét — dacára, hogy egy hét alatt Gyulán egymásra következett a Központi Sajtóvállalat nagysikerű
