Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-11-27 / 94. szám

fiTIII, évfolyam 94. szám.

Szombat

Oyula, 1926. november 27.

Előfizetési árak:

Negyedévre:

Melyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K

Hirdetési dij előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP

Szerkesztőség, kiadóhivata Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők,

Kézirat nem adatik vissza

Egyes szám ára 1500 korona.

felelős szerkesztő: DOBAY FERENC

...... , , ........at.

Me

gjelenik szerdán és szombaton.

Miért küzd Lukács György?

Közel öt éven át képviselte a gyulai kerületet Lukács György a nemzetgyűlésen. Hírét, nevét ez az öt esztendő csak növelte, nevének csak dicsőséget hozott. Soha egy pillanatra sem tért el attól az egyenes úttól, amelyen való haladását annak idején választóinak megígérte — ment rendületlenül azon az utón, amelyet szükségesnek és egyedül lehetségesnek tartott az ország konszolidációja, gazdasági viszonyainak fellendülése érdekében. Nem könnyű poggyász- szál, vigan fütyörészve ment az utón, nem mint egyszerű kiséret haladt abban a tudatban, hogy »majd elvégzik a munkát a vezetők, én csak sütkérezem a dicsőségben.« ü komolyan, politikai, jogi és nyelvtudásának, ügybuzgóságának, szónoki képességének egész súlyával haladt azon az utón dolgozva és küzködve, amely az országot a konszolidációig elvezette. Nem tartozott azon »fejbólintó Jánosok« közé, akikről Vass miniszter beszélt, reájuk mutatva, hogy azzal, mert egyszer sem szólaltak fel a nemzetgyűlésen, nem használtak az országnak és kerületüknek. Lukács György minden komoly és fontos kérdésben felszólalt, felszólalásai kiválóságát, elveinek helyességét a sajtó és a nemzetgyűlés egyformán elismerte és még az ellenzék is, a szocialistákat sem kivéve, nagyrabecsülésében részesítette. Lukács György azonban nem nyugodott meg abban, hogy a nemzetgyűlésen teljesítette kötelességét, úgy látta, hogy még többet, sokkal többet kell cselekednie, hogy az ország és vele a gyulai kerület a gazdasági boldogulás és fellendülés korszakába jusson a háborút követő évek nyomorúságai után. Fáradságos, nappalt és éjjelt eggyé tevő külföldi utakra indult, hogy felhívja reánk a külföldi vezetőkörök figyelmét, hogy ellenségeink hazugságait a való igazság fényében kellő értékükre szállítsa le.

Mindenütt, az egész országban, sőt Európaszerte elismerték munkásságának nagy, felbecsülhetetlen értékét — és ime, mit látunk Gyulán ?

Azzal a férfiúval szemben, aki annyit tett Gyuláért, mint senki más, akinek nevét a magyar történelem minden időkben felemlíti majd ama férfiak nevei között, akik az összezúzott, gazdaságilag tönkretett ország meggógyitásában, fellendítésében első sorban buzgólkodtak — ezzel a férfiúval szemben párt alakul, azzal a jeligével, hogy nem lakik Gyulán és nem cselekszik a város érdekében. Nem lakik Gyulán — Budapesten és külföldön tartózkodik sokat. Alig hihető, hogy komoly ember komolyan vegye ezt az érvet. A képviselőt azért hivják képviselőnek, hogy a kerület és az ország érdekeit fent Budapesten, az országházában képviselje, hisz szinte mindennapos, hogy olyan képviselők, akik megválasztásokig nem laktak Pesten, felköltöznek a fővárosba, mert csak igy tudnak megfelelni hivatásuknak. Ez az érv Gyulán különben sem

hangozhat el komolyan. Hisz mindenki tudja, hogy Lukács György évente többször itt van Gyulán, végig járja az összes köröket, a helyzetet ismertető beszédeket tart, mindenki panaszát meghallgatja és amennyire ez a mai viszonyok mellett lehetséges, igyekszik is mindenkin segíteni. Olyan képviselő, aki mindenki óhaját teljesíteni tudja — az csak a kortes beszédekben létezik Választóival való levelezése olyan óriási, hogy erről külön naplókat kell vezetnie. Utána jár mindenki ügyének, anélkül, hogy ezért valaha is valaki pénzzel, jutalommal honorálta volna. Rangkülönbség nélkül igyekszik mindenkin segíteni, amint azt mindenki tudja. A gyulai lakatosiparosokat hozzá segítette a Máv. részére való takaréktüzhely szállítások jelentékeny részéhez, a földmunkások szövetkezetének forgalmi adóját az ő közbenjárására törölte el a pénzügyminiszter s amint a múlt számunkban közzétett levél igazolja, ő volt egyáltalán az első, aki ebben a földmunkásokra oly nagy jelentőségű ügyben interveniált. Mai számunkban közzé- tesszük a pénzügyminiszternek Lukács Györgyhöz intézett levelét, amelyből mindenki láthatja, hogy a földek kataszteri osztályozása terén mily óriási eredményt ért el képviselőnk a kerület gazdáinak érdekében. Száz és száz millió adótehertől mentesítette a gazdákat és ha soha mást nem tett volna a város lakóinak érdekében, már ezért is megérdemelné, hogy mindenki melléje álljon, mert az adótól igy felszabadított összegek a kerület gazdasági vérkeringésébe jutva — fellendítik a kereskedelmet és ipart is. De nézzük azt a másik érvet is közelebbről, hogy sokat tartózkodik külföldön. Az ellenpárt is elismeri, hogy ez az ország érdekében történik, csak azt nem akarja belátni, hogy abból a gyulai kerületre és első sorban erre, mint határszéli kerületre — óriási haszon származik.

Ezek a külföldi utak, amelyekkel Lukács György oly nagy segítségére volt Bethlen Istvánnak, három dolgot céloztak és ezekhez vitték közelebb az országot. Az első a külföld bizalmának megnyerése és a külföldi tőke bevonása a magyar gazdasági életbe. Hogy ez mennyire sikerült, mindenki tudja, hisz aki nem olvas újságot, az is látja az egész megyében, városban folyó útépítéseket, amelyeket csak ez tett lehetővé, de aki figyelemmel kiséri az ország beruházási programmját, az látja, hogy a közeljövőben milyen nagy összegek szabadulnak fel erre a célra. A második : Az elszakított területek magyarságának illetőségi kérdése és az elűzött tisztviselők fizetésének, illetve nyugdijának rendezése. Ez nem akadémikus, csak egy kis réteget érdeklő kérdés, hanem az ország minden részét, de különösen Gyulát súlyosan érintő kérdés, mert itt sok a tisztviselő, akiket száz és száz száll íüz a város többi lakójához. Ha az elűzött magyarság illetőségi jogát a megszállott területen elismerik, ha fizetéseiket onnét megkapják, akkor e tisztviselők existenciája biztosítva lesz, akkor a magyar államról nagy teher szakad le, a B) lista megszűnik, a kereskedők, iparosok, gazdák áruikat, terményeiket a nyomortól igy megszabadított hatalmas tábornak el tudják adni s az ország egész gazdasági élete felvirágzik. Lukács György ezért fáradt éveken át s nem azért, hogy hiábavalóan utazgasson. A római, a brüsszeli konferencia már el is fogadta ezirányu javaslatait, Amerikában is minden számottevő tényező helyeselte az általa előadott magyar javaslatokat, amelyek most már hatalmas lépésekkel közelednek a megvalósulás felé. A harmadik célja külföldi utjának : az ország felszabadítása a külföldi ellenőrzés alól, a forgalom szabaddátétele. Ez a legnehezebb feladat s erről lehet legkevesebbet beszélni, de aki gondolkodik, az belátja, hogy ebben a határszéli, úgynevezett »neutrális zónában«, akkor lehet uj vasutakról, fővonal átépítésről beszélni, ha ez sikerül. — Ezért van szüksége az országnak Bethlenre és a kerületnek Lukács Györgyre, mert ők és a hozzájuk hasonló nagytudásu emberek vihetik és viszik ennek a feladatnak a megoldásához is közel az országot. Ha a vizumkényszer, a forgalmi akadályok megszűnnek, akkor a gyulai jóhirü, munkás és iparos megint mehet át munkáért a megszállott területekre, mint ment a múltban, és az elzárás, a gazdasági nyomor főoka megszűnik. Mindenki tudja, hogy ebben a tekintetben máris sok enyhítést értek el a külfölddel sikerrel folytatott tárgyalások és ha még sokat is kell dolgozni e téren — az eredmény, addig, amig a Lukács Györgyök küzdenek érte, nem marad el.

Ez az igazság a külföldi utak kérdésében és ezt az igazságot rágalmakkal elföldelni nem lehet. Lukács György mostani ellenjelöltjéről a »Békés« 1910. május 29-i száma ezeket jegyzi fel szóról-szóra: „A Friedrich vendéglőben dr. Schriffert Ferenc üdvösölte a jelöltet nagy tűssel, nemes hevülettel elmondott bessédben. Hivatkosott arra, hogy mig as ellenpártok résséröl a jelöltek a rágalmak egéss ös önév el árasstják el a Lukács-párt nemes egyéniségű jelöltjét, addig Lukács György soha egyetlen durva megjeggsést még nem tett ellenfeleire. Soha nem illette őket kemény és rágalmasó ssavakkal. Az ő ereje éppen szavai tárgyilagosságában és igazságában, valamint nemes tetteiben és munkásságában van“ Igen, igaza van az ellenjelöltnek. Lukács György ereje nemes tetteiben és munkásságában van, ezek viszik hozzá a választók szivét és belátását. Ezeket ismeri a gyulai kerület választó polgársága és ezért tiszteli őt meg most ismét azzal a bizalommal, amely ismét feljogosítja őt arra, hogy az országgyűlésen elfoglalja méltó helyét.