Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-11-17 / 91. szám
liVIH. éftolyaian 91. szám. Szerda Synla, 1936. november 17. Előfizetési árak: Negy edévi'«: «»fybe» ■ • • 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Sírdelési díj előre fizetendő. DT717T7C Í3Jl!íi\.Jdu POLITIKAI, TÄKSADALM1 ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóbivata Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részéi illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendőh. Kézirat nem adatik vissz* Egyes szám ára 1000 korona. Felelős szerkesztő: 668AY FERENC i Megjelenik szerdán és szombatonDr. Lukács György beszéde g felszentelt Nagymagyarvárosi Olvasókörben. Lapunk más helyén közöljük a Nagyin agyarvárosi olvasókörben történt ünnepély lefolyását, melyen városunk nemzetgyűlési képviselője, Lukács György dr. tartott nagyhatású beszédet. A beszédet teljes egészében itt adjuk: Kedves polgártársaim ! A nagymagyarvárosi olvasókör uj székházának felavatása az én telkemet is örömmel tölti el, mert ezzel a szivemhez annyira hozzánőtt gyulai polgárságnak az az értékes eleme, amely a nagymagyarvárosi olvasókörben teremtett magának nemes szórakozást nyújtó otthont, olyan kellemes helyiséghez jutott, amely egymagában is állandó vonzó erő lesz, amelyet örömest fognak mindig felkeresni ennek a körnek érdemes tagjak Önökkel való együttérzésemnek kifejezést adandó, siettem én is egy csekélységgel hozzájárulni ennek a szép helyiségnek lakályossá tételéhez, vonzó erejének növeléséhez. Akkép gondoltam ezt elérthetőnek, ha ennek a díszes helyiségnek falaira illeszthetjük az utolsó évszázad azon kimagasló nagy magyar hazafiainak arcképét, akiknek példáját minden magyar ember elé követendő gyanánt kell odaállítanunk, akiknek nagy emlékezetét elménkben folytonosan fel kell újítanunk, akiknek tündöklő pályafutása örökkön élő jelképe annak: hogyan kell a hazát szeretnünk, hogyan kell azért élnünk és meghalnunk, hogyan kell a hazáért való odaadó cselekvés által jövendő magyar nemzedékek boldogulását biztosítanunk. Nagyok nagyjai azok, akiknek képmása mindennap önökre fog tekinteni, hogy az ő vonásaikból újabb és újabb erőt meríthessenek az élet küzdelmeire. Tekintetünk mindenek előtt Széchenyi Istvánra esik, akit hálás nemzete a legnagyobb magyarnak nevez. Egy nemzet leikéből fakad ez az elnevezés, egy nemzet sze- retetének, elismerésének, köszönetének, hálájának kifejezésre juttatása van ebben tömörítve, ebben az elnevezésben, minden címek legfölségesebbjében. Sok nemzedék váltotta már fel egymást az élők sorában, mióta halhatatlan Széchenyink a maga korszakos munkáját befejezte, de az a méltóság, az az elnevezés, amelyet a nemzet Széchenyinek adományozott, ma is érintetlen, ma is csak őt, kizárólag csak őt illeti, ma is tudja minden magyar ember, tudja a ma élő nemzedék minden tagja is, hogy kit értünk az alatt, ha a legnagyobb magyarról emlékezünk. Széchenyi István hosszú, dermedt álmából ébresztette fel a nemzetet. A magyar nemzet volt évszázadokon keresztül az a bástya, mely a keleti pogány hatalmat feltartóztatta abban, hogy a nyugati keresztény civilizációt el ne söpörje és ezzel szét ne rombolja a kereszténységnek azt az áldást fakasztó erejét és forrását, mely a rabszolgaság megszüntetése, az erkölcsök megnemesitése, a felebaráti szeretet megalapozása, a léleknek kiművelése és a munkának megbecsülése, megtisztelése által uj, szebb korszakot teremtett az emberiség életében. Ám a folytonos háborúskodás nem engedett időt a magyarnak arra, hogy haladásában lépést tartson a fejlettebb nyugati civilizációval, amelynek javára épen a magyar őrállás biztosította a fejlődéshez szükséges nyugalmat. Majd a történelem akkép alakult, hogy Magyarország élére olyan uralkodóház került, mely más népek és nemzetek fölött is uralkodott és amely a magyar földet és a magyar népben rejlő ős erőt inkább többi országai javára igyekezett kihasználni, Magyarországot tehát inkább gyarmatnak tekintette, amely elsősorban arra való, hogy a vele közös uralkodó alá tartozó iparos országokat lássa el nyersterményekkel és elsősorban azoknak érdekeit szolgálja. Tehát egy részt az állandó háborúskodás, mely kevés időt engedett a békés polgári életfoglalkozásokra és az azokkal együtt járó művelődésre, másrészt az a szerencsétlen közjogi helyzet, mely oda vezetett, hogy Magyarországot a vele közjogi kapcsolatban álló osztrák tartományok javára gyarmat gyanánt használták ki: megmagyarázza azt a hátramaradottsá- got, azt a fejletlenséget, melyben Magyar- ország a 18. században és a 19. század elején — Széchenyi fellépése előtt — sínylődött. Széchenyi világlátott ember volt, előkelő és anyagilag független helyzete lehetővé tette neki, fürkésző szelleme pedig egyenesen arra ösztökélte, hogy az egész akkori világot, elsősorban pedig az okos, tervszerű haladásban elöljáró Angolországot utazásai alapján teljesen megismerje. Ebből a megismerésből állapította meg Magyar- ország szomorú hátramaradottságát és ennek folytán tette nagy élete egyetlen feladatává, hogy imádott hazáját az elhagyatottság, a visszamaradottság posványából kiragadja, a gazdaságilag és műveltség tekintetében előrehaladott nemzetek sorába emelje. Széchenyi gondolkodása mindenekelőtt praktikus volt, az angoloktól tanulta a gyakorlatias felfogást. O tehát elsősorban gazdaságilag akarta Magyarországot megerősíteni. Az ország teljesen elhanyagolt úti és vizi közlekedésének előmozdítására szolgáló nagyszerű terveket valósított meg, amelyek közül csak a pesti lánchíd építését, az Alduna szabályozását és a Tisza szabályozás megindítását, a dunai hajózás életrekeltését, a közúti és vasúti közlekedés fellendítését emelem ki. Majd a mezőgazdaság különböző ágainak fejlesztésére fordított nagy gondot, uj alapokra fektette a magyar lótenyésztést, agitált a gépekkel való gazdálkodás érdekében, de az ipar és a kereskedelem előmozdítására is sok és eredményes kezdeményezés ered tőle. Roppant erővel indította meg a teljesen elhanyagolt társadalmi élet fellendítését, casinók, társaskörök létesítését kezdeményezte. Az is, hogy ma itt együtt vagyunk, hogy az Alföld népe is érzi szükségességét és átlátja hasznosságát a társas érintkezésnek nemcsak nemes szórakozás, hanem egyúttal tanulás, okulás érdekéből is: Széchenyi lánglelkii agitációjának nemes eredménye. Minthogy pedig az előhaladás fő rugóit a szaktudományok művelése szolgáltatja, Széchenyi a tudományos fejlődés érdekében való korszakos alkotást létesített a Magyar Tudományos Akadémia felállításával. Nem volt a közgazdasági és a közművelődési élet terén olyan terület, melyet Széchenyi megmunkálatlanul hagyott volna, úgy hogy joggal mondhatjuk, hogy Széchenyi István teremtette meg az uj Magyarországot, mert az ő működése nyomán állott elő az eltespedt, elernyedt, a maga zsírjába fűlő Magyarországból a virágzó, a haladó, a fejlődő Magyarország. A legnagyobb magyar valóra váltotta azt a sokszor hangoztatott ígéretét és törekvését, hogy : Magyar- ország nem volt, hanem lesz ! Széchenyi pályája tetőpontján volt akkor, amikor Kossuth megindult a maga ragyogó pályáján, amely teljesen ellentétes a Széchenyiével. Mindkettő lángoló szeretettel eltelve hazája iránt, mindkettő kivételes nagy tehetséggel megáldva, amelyet mind a ketten kizárólag hazájuknak szenteltek, azonban útjaikban, irányaikban messze eltértek egymástól, a közös nagy célt, a haza bol- dogitását külön utakon keresték, mind a kettő a maga — a másikéval ellentétes — külön módja, külön felfogása, külön iránya szerint. Széchenyi mindenek előtt az elmaradottságot akarta megszüntetni, hazáját gazdaságba g erőssé, gazdaggá és műveltté akarta tenni. A gazdagság és a műveltség- vonzza maga után — az ő terve szerint — a függetlenséget és a teljes szabadságot. KÖLCSÖNT olcsó kamat mellett folyósítunk NEMZETI HITELINTÉZET GYULAI FIÓKJA (Városházával szemben)»-
