Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-11-06 / 88. szám

2 Bökés 1926. november 6. ban megterhelve, mint volt a háború előtti Magyarországé. A valóságban azonban más­ként áll a dolog. Az adóterhek elsősorban azért oly óriásiak, mert a lakosság sokkal szegényebb, mint volt a béke boldog éveiben, a kereseti lehetőségek pedig katasztrofá­lisan estek. Az ország elszegényedése erő­sen meghaladja területi veszteségének arányát. A takarékossági rendszabályokat még mindig nem hajtották végre. A községi és városi ügyvitelben meg­döbbentő aránytalanságok vannak. A tör­vényhatóságok és községek nem egy admi­nisztrációs terhét vállalta az állam, mégis újabb és újabb községi adókkal sújtják az A vármegye alispánja az elébe terjesztett kérelem alapján a vármegye törvényhatósági bi­zottságát november 11-ikére, a jövő csütörtökre rendkívüli közgyűlésre hívta egybe, melynek leg­főbb tárgya: bizalomnyilvánitás a főispán iránt. Egyébként a tárgysorozat a közgyűlési meghívón igy szól: Báró dr. Apor Vilmos és társainak in­dítványa aziránt, hogy a vármegye törvényható­sági bizottsága dr. Kovacsics Dezső főispán iránt bizalmát nyilvánítsa. Rakovszky Iván volt belügy­A fővárosban akármerre jár az ember, a parlamentben, a minisztériumokban, a pártok köreiben, klubbokban, nyilvános- és zárt helyi­ségekben, — mindenki Békésmegyéröl bessél. Egyszerre felérik fordult minden érdeklődés, amióta a vármegye törvényhatósága népszerű alispánja mellett oly impozáns módon demonst rált. A visszavonultságban és egyszerű puritán­ságban élő Daimel Sándor nevét halljuk emle­getni, a ki, mint a Békés jelentette ,magánkihall­gatáson jelent meg Scitovszky belügyminiszter előtt. Ötnegyed óra hosszat volt benn az uj belügyminiszternél vármegyénk alispánja s bár kihallgatásáról senkinek sem nyilatkozott, a köz­vélemény igen helyesen úgy tudja hogy ez a kihallgatás döntő fontosságú volt a megyében most pertaktált eseményekre Mig idehaza nagy sietséggel és páratlan ügybuzgalommal gyűjtötték az aláírásokat egy rendkívüli közgyűlés egy behívására, addig a fő­városban a békésmegyei képviselők, (kivéve Lukács Györgyöt, ki Budapestről megszállott területre utazott) tanácskoztak a főispáni kérdés megoldása felől, majd dr. Dénes István egy, Rassay Károly dr. (az ellenzéki pártok nevében) ugyancsak egy interpellációt jegyzett be a békés- megyei főispán ténykedései tárgyában a belügy­miniszterhez. Miután a szerdai interpellációs na • pon Rassay Károly 3 órás beszéde, melyet az összes miniszterek végighallgattak, az ülés vé­géig elhúzódott, dr. Dénes interpellációja a kö­vetkező interpellációs napra maradt el. Az újság­írói karzaton már ki is osztották az éleshangu felszólalást, de sor nem került reá. A képviselők, akik bizalmas viszonyban állanak a kormánnyal, mint pozitívumot közölték velem, hogy a belügyminiszter Kovacsics Dezső főispán lemondását tudomásul fogja venni, sőt utódról is tettek mindjárt említést — Farkas Bélá­ról, néhai nagyatádi Szabó István volt földmive- lésügyi miniszter sógoráról. De előtérbe került dr. Preszly Loránd volt csendőrőrnagy neve is, akit .több előkelő politikus támogat s akit a megyéből is többen felkértek a főispánság vál­lalására. A belügyminiszter előtt meg fog jelenni adózó polgárságot. Megdöbbentő kép tárulna elénk, ha ösz- szeállitanák az egyes városok budgetjének statisztikáját, kimutatva benne, hogy az egyes községi háztartások mekkora összegeket, mire fordítottak. Az utolsó ilyen statisztikát 1912 évben készítették és most újból, a legsür­gősebben össze kell állítani ezeket az ada­tokat, bármibe kerüljön is. A statisztika ada­tainak megvizsgálása után törvényhatósá­gonként takarékossági bizottságot kell léte­síteni, hogy ezek a bizottságok könyörtelen szigorral szóljanak bele az egyes háztar­tásokba. miniszter bucsuleirata. Dr. Scitovssky Béla bel­ügyminiszter üdvözlő leirata. Tolnavármegye körirata a testnevelési törvény végrehajtása tár­gyában kiadott rendelet módosítása végett felirat küldése tárgyában. Gyula város határozata a városi alkalmazottak illetménykérdésében Gyom a község adománya a Blaba Lujza emlékműre. Gyoma község adománya Vasvári ,Pál 100 éves születésének évfordulója alkalmával rendezendő ünnepségre. Ambrus Sándor ny. főispán és dr. Berthóty Ká­roly orosházi ügyvéd, kormányfőtanácsos. Mindkét úrral a miniszter óhajtott beszélni. A képviselőház folyosóján tegnap délelőtt a nemzetgyűlési képviselők és parlamenti újság­írók egyik ámulatból a másikba estek, amidőn az egyik békésmegyei képviselő elmondotta, hogy a főispán érdekében a bizalmi nyilatkozatot K. Sehr if fért József és Csige Varga adta át a mi­niszternek és felmutatta — mondhatnám köz­szemlére tette a következő eredeti okiratot : A Dr. Kovacsics Dezső, Békésvármegye főispánja elnöklete alatt Szabó Emil vár­megyei árvaszéki ülnök, Horti Béla vár­megyei számvevőségi főtanácsos, Dr. Kiss László vármegyei árvaszéki ülnök és Dr. Hoffmann Pál ügyvéd felkért tagokból ala kult becsületügyi választott bíróság az egy ■ felől Podhradszky Károly m. kir. honvéd- százados, illetve Hóman Jenő m kir. hon védfőhadnagy, másrészről Dr. Csige Varga Antal főszerkesztő urak között felmerült !o- vagias ügyből kifolyólag az előfeltételek igazolása mellett szabályszerű módon elő­terjesztett azon kérdésre: Dr. Csige Varga Antal főszerkesztő ur párbajképes-e vagy pedig nem ?“ — a megtartott tárgyalások eredményéhez képest meghozta a következő ítéletet: Dr Csige Varga Antal főszerkesztő ur nem párbajképes. Kelt Gyulán, 1925. évi junius hó 3 án. Dr. Kovacsics Dezső s k , a bíróság elnöke. Szabó Emil s k. Horti Béla s k. Dr Kiss László s. k. Dr. Hoff mann Pál s. k. a bíróság tagjai. Ezen ítélet az érdekelt felek képviselői, névszerint Heilinger Károly és Szil assy Géza urak előtt élőszóval mai nap kihirdettetett és mindkét fél részére másolatban kiadatott. A másolat hiteléül : Gyulán, 1925. évi junius hó 5-én. Dr. Hoffmann Pál, Kovacsics Dezső, a becsületiig-yi biróság a becsületügyi biróság jegyzője. elnöke. Erre leírhatatlan röhej támadt, mert az illető ur a belügyminiszternek, mint az Egységespárt vezetője és a főispán bizalmi embere mutatko - zott be. A kormányhoz közelálló politikus nekem a következőket mondotta : — A belügyminiszternek nehéz a helyzete, mert választások előtt állunk. Választások előtt főispánok kicserélése csak a legritkább esetben szokott megtörténni. Ismerem a békésmegyei eseményeket, de ismerem Daimel alispánt is, ki nagy szolgálatot tett régebben a szabadelvű párt­nak. Nagyon örvendek, hogy fényes elégtételt kapott a törvényhatóságtól és azt hiszem, hogy az a nap, mely még megse futotta pályáját, — fog egész váratlanul lenyugodni (0. G.) Trianon tüiire* Csak igen naiv kedélyek reménykedhetnek. A két nagy ellenfél : Avarescu és Bratianu Floricában találkozott és a jelenlegi kormány egész politikájára nézve megegyezett. Mi egyéb lehet e megegyezés lényege, mint az, hogy az Avarescu kormány semmi irányban sem fog más politikát követni, mint amelyről hírhedt volt Bratianu kormánya és igy utóbbi egy évig sem­minemű komoly támadást nem indít a parlament- Avarescuék eltávolítására. Vagyis: változott a firma, de a szatócsboltban ugyanazt mérik ki, kiváltképen pedig a nemzeti kisebbségek számára! Damokles kardja állandóan ott lebeg a magyar iskolák felett. Az oláh választások előtt a kisebbségi isko­lák egy évre visszanyerték elkobozott nyilvános­sági jogukat. Ez esztendőt a választások lezaj­lása után most már odamagyarázzák, hogy ez kizárólag az elmúlt tanévre vonatkozik. Maga a kisebbségi oktatás vezérigazgatója, Dumitrescu odanyilatkozott, hogy újabb döntés e tárgyban csak a jelen tanév vége felé várható. E szerint egy teljes évig a kisebbségi iskolák és tanulóik a legnagyobb bizonytalanságban lehetnek to­vábbra is, vájjon adhatnak, illetőleg kapiatnak-e- a tanév végén államérvényes bizonyítványt ? A múlt; illetőleg Bratianunak és Avarescunak egy gyékényen való árulása megadja erre a nagyon szomorú feleletet. flát már Bratiaim is barátunk. Eszünkbe jut a régi közmondás, hogy csak a barátainktól ments meg Uram Isten, amikor azt olvassuk, hogy Bratianu a legutóbbi liberális párt értekezletén aláhuzottan hang­súlyozta azt: hogy a legfelsőbb állami érdekek megkövetelik, hogy a kisebbségeket megértéssel és mérséklettel kezeljék (!) Ezt a megértést és mérsékletet pazarul osztogatta a liberális rezsim, ugylátszik az ő felfogásuk további megvalósí­tására akarják kényszeríteni, (ami talán nem is olyan nehéz) Avarescuék ! Egy hét szomorú statisztikája. Mint Erdélyből írják, a legutóbbi héten 332 tanulót utasítottak ki az oláhok magyar is­kolákból és e számban egyáltalában nem fog­laltatnak azok a tanulók, akiknek százait már előzőleg oláh iskolákba kényszeritették. Amely tanulónak nincsen tiszta magyar hangzású neve, az egyesegyedül oláh iskolába járhat. Ily címen egyedül a petrozséni iskolák 232 kisebbségi ta­nulót vesztettek. A többi 100 azután kiadódik kisebb nagyobb számban a nagyváradi inspek- toratus alá tartozó iskolákból. A fő, hogy a Nép- szövetség ott járó kiküldöttje elragadtatással be­szélt a túlzásig menő oláh megértésről és enge­dékenységről (? !) Si duo Faeiunt idem ! Háború előtt, tehát az úgynevezett leghe­vesebb magyar sovinizmus korában oláh, szerb és tót főiskolai ifjúsági egyesületek minden gáncs nélkül fennállhattak egyetemeinkkel kapcsolatban. Hírhedtté tette magát ezidőben a Petru Maior nevű oláh ifjúsági egyesület, melyet azonban sem a magyar kormánynak, sem az egyetemi rektornak Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Mindenki Békésmegyéröl beszél. (Budapesti levél.)

Next

/
Thumbnails
Contents