Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-11-06 / 88. szám
2 Bökés 1926. november 6. ban megterhelve, mint volt a háború előtti Magyarországé. A valóságban azonban másként áll a dolog. Az adóterhek elsősorban azért oly óriásiak, mert a lakosság sokkal szegényebb, mint volt a béke boldog éveiben, a kereseti lehetőségek pedig katasztrofálisan estek. Az ország elszegényedése erősen meghaladja területi veszteségének arányát. A takarékossági rendszabályokat még mindig nem hajtották végre. A községi és városi ügyvitelben megdöbbentő aránytalanságok vannak. A törvényhatóságok és községek nem egy adminisztrációs terhét vállalta az állam, mégis újabb és újabb községi adókkal sújtják az A vármegye alispánja az elébe terjesztett kérelem alapján a vármegye törvényhatósági bizottságát november 11-ikére, a jövő csütörtökre rendkívüli közgyűlésre hívta egybe, melynek legfőbb tárgya: bizalomnyilvánitás a főispán iránt. Egyébként a tárgysorozat a közgyűlési meghívón igy szól: Báró dr. Apor Vilmos és társainak indítványa aziránt, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága dr. Kovacsics Dezső főispán iránt bizalmát nyilvánítsa. Rakovszky Iván volt belügyA fővárosban akármerre jár az ember, a parlamentben, a minisztériumokban, a pártok köreiben, klubbokban, nyilvános- és zárt helyiségekben, — mindenki Békésmegyéröl bessél. Egyszerre felérik fordult minden érdeklődés, amióta a vármegye törvényhatósága népszerű alispánja mellett oly impozáns módon demonst rált. A visszavonultságban és egyszerű puritánságban élő Daimel Sándor nevét halljuk emlegetni, a ki, mint a Békés jelentette ,magánkihallgatáson jelent meg Scitovszky belügyminiszter előtt. Ötnegyed óra hosszat volt benn az uj belügyminiszternél vármegyénk alispánja s bár kihallgatásáról senkinek sem nyilatkozott, a közvélemény igen helyesen úgy tudja hogy ez a kihallgatás döntő fontosságú volt a megyében most pertaktált eseményekre Mig idehaza nagy sietséggel és páratlan ügybuzgalommal gyűjtötték az aláírásokat egy rendkívüli közgyűlés egy behívására, addig a fővárosban a békésmegyei képviselők, (kivéve Lukács Györgyöt, ki Budapestről megszállott területre utazott) tanácskoztak a főispáni kérdés megoldása felől, majd dr. Dénes István egy, Rassay Károly dr. (az ellenzéki pártok nevében) ugyancsak egy interpellációt jegyzett be a békés- megyei főispán ténykedései tárgyában a belügyminiszterhez. Miután a szerdai interpellációs na • pon Rassay Károly 3 órás beszéde, melyet az összes miniszterek végighallgattak, az ülés végéig elhúzódott, dr. Dénes interpellációja a következő interpellációs napra maradt el. Az újságírói karzaton már ki is osztották az éleshangu felszólalást, de sor nem került reá. A képviselők, akik bizalmas viszonyban állanak a kormánnyal, mint pozitívumot közölték velem, hogy a belügyminiszter Kovacsics Dezső főispán lemondását tudomásul fogja venni, sőt utódról is tettek mindjárt említést — Farkas Béláról, néhai nagyatádi Szabó István volt földmive- lésügyi miniszter sógoráról. De előtérbe került dr. Preszly Loránd volt csendőrőrnagy neve is, akit .több előkelő politikus támogat s akit a megyéből is többen felkértek a főispánság vállalására. A belügyminiszter előtt meg fog jelenni adózó polgárságot. Megdöbbentő kép tárulna elénk, ha ösz- szeállitanák az egyes városok budgetjének statisztikáját, kimutatva benne, hogy az egyes községi háztartások mekkora összegeket, mire fordítottak. Az utolsó ilyen statisztikát 1912 évben készítették és most újból, a legsürgősebben össze kell állítani ezeket az adatokat, bármibe kerüljön is. A statisztika adatainak megvizsgálása után törvényhatóságonként takarékossági bizottságot kell létesíteni, hogy ezek a bizottságok könyörtelen szigorral szóljanak bele az egyes háztartásokba. miniszter bucsuleirata. Dr. Scitovssky Béla belügyminiszter üdvözlő leirata. Tolnavármegye körirata a testnevelési törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelet módosítása végett felirat küldése tárgyában. Gyula város határozata a városi alkalmazottak illetménykérdésében Gyom a község adománya a Blaba Lujza emlékműre. Gyoma község adománya Vasvári ,Pál 100 éves születésének évfordulója alkalmával rendezendő ünnepségre. Ambrus Sándor ny. főispán és dr. Berthóty Károly orosházi ügyvéd, kormányfőtanácsos. Mindkét úrral a miniszter óhajtott beszélni. A képviselőház folyosóján tegnap délelőtt a nemzetgyűlési képviselők és parlamenti újságírók egyik ámulatból a másikba estek, amidőn az egyik békésmegyei képviselő elmondotta, hogy a főispán érdekében a bizalmi nyilatkozatot K. Sehr if fért József és Csige Varga adta át a miniszternek és felmutatta — mondhatnám közszemlére tette a következő eredeti okiratot : A Dr. Kovacsics Dezső, Békésvármegye főispánja elnöklete alatt Szabó Emil vármegyei árvaszéki ülnök, Horti Béla vármegyei számvevőségi főtanácsos, Dr. Kiss László vármegyei árvaszéki ülnök és Dr. Hoffmann Pál ügyvéd felkért tagokból ala kult becsületügyi választott bíróság az egy ■ felől Podhradszky Károly m. kir. honvéd- százados, illetve Hóman Jenő m kir. hon védfőhadnagy, másrészről Dr. Csige Varga Antal főszerkesztő urak között felmerült !o- vagias ügyből kifolyólag az előfeltételek igazolása mellett szabályszerű módon előterjesztett azon kérdésre: Dr. Csige Varga Antal főszerkesztő ur párbajképes-e vagy pedig nem ?“ — a megtartott tárgyalások eredményéhez képest meghozta a következő ítéletet: Dr Csige Varga Antal főszerkesztő ur nem párbajképes. Kelt Gyulán, 1925. évi junius hó 3 án. Dr. Kovacsics Dezső s k , a bíróság elnöke. Szabó Emil s k. Horti Béla s k. Dr Kiss László s. k. Dr. Hoff mann Pál s. k. a bíróság tagjai. Ezen ítélet az érdekelt felek képviselői, névszerint Heilinger Károly és Szil assy Géza urak előtt élőszóval mai nap kihirdettetett és mindkét fél részére másolatban kiadatott. A másolat hiteléül : Gyulán, 1925. évi junius hó 5-én. Dr. Hoffmann Pál, Kovacsics Dezső, a becsületiig-yi biróság a becsületügyi biróság jegyzője. elnöke. Erre leírhatatlan röhej támadt, mert az illető ur a belügyminiszternek, mint az Egységespárt vezetője és a főispán bizalmi embere mutatko - zott be. A kormányhoz közelálló politikus nekem a következőket mondotta : — A belügyminiszternek nehéz a helyzete, mert választások előtt állunk. Választások előtt főispánok kicserélése csak a legritkább esetben szokott megtörténni. Ismerem a békésmegyei eseményeket, de ismerem Daimel alispánt is, ki nagy szolgálatot tett régebben a szabadelvű pártnak. Nagyon örvendek, hogy fényes elégtételt kapott a törvényhatóságtól és azt hiszem, hogy az a nap, mely még megse futotta pályáját, — fog egész váratlanul lenyugodni (0. G.) Trianon tüiire* Csak igen naiv kedélyek reménykedhetnek. A két nagy ellenfél : Avarescu és Bratianu Floricában találkozott és a jelenlegi kormány egész politikájára nézve megegyezett. Mi egyéb lehet e megegyezés lényege, mint az, hogy az Avarescu kormány semmi irányban sem fog más politikát követni, mint amelyről hírhedt volt Bratianu kormánya és igy utóbbi egy évig semminemű komoly támadást nem indít a parlament- Avarescuék eltávolítására. Vagyis: változott a firma, de a szatócsboltban ugyanazt mérik ki, kiváltképen pedig a nemzeti kisebbségek számára! Damokles kardja állandóan ott lebeg a magyar iskolák felett. Az oláh választások előtt a kisebbségi iskolák egy évre visszanyerték elkobozott nyilvánossági jogukat. Ez esztendőt a választások lezajlása után most már odamagyarázzák, hogy ez kizárólag az elmúlt tanévre vonatkozik. Maga a kisebbségi oktatás vezérigazgatója, Dumitrescu odanyilatkozott, hogy újabb döntés e tárgyban csak a jelen tanév vége felé várható. E szerint egy teljes évig a kisebbségi iskolák és tanulóik a legnagyobb bizonytalanságban lehetnek továbbra is, vájjon adhatnak, illetőleg kapiatnak-e- a tanév végén államérvényes bizonyítványt ? A múlt; illetőleg Bratianunak és Avarescunak egy gyékényen való árulása megadja erre a nagyon szomorú feleletet. flát már Bratiaim is barátunk. Eszünkbe jut a régi közmondás, hogy csak a barátainktól ments meg Uram Isten, amikor azt olvassuk, hogy Bratianu a legutóbbi liberális párt értekezletén aláhuzottan hangsúlyozta azt: hogy a legfelsőbb állami érdekek megkövetelik, hogy a kisebbségeket megértéssel és mérséklettel kezeljék (!) Ezt a megértést és mérsékletet pazarul osztogatta a liberális rezsim, ugylátszik az ő felfogásuk további megvalósítására akarják kényszeríteni, (ami talán nem is olyan nehéz) Avarescuék ! Egy hét szomorú statisztikája. Mint Erdélyből írják, a legutóbbi héten 332 tanulót utasítottak ki az oláhok magyar iskolákból és e számban egyáltalában nem foglaltatnak azok a tanulók, akiknek százait már előzőleg oláh iskolákba kényszeritették. Amely tanulónak nincsen tiszta magyar hangzású neve, az egyesegyedül oláh iskolába járhat. Ily címen egyedül a petrozséni iskolák 232 kisebbségi tanulót vesztettek. A többi 100 azután kiadódik kisebb nagyobb számban a nagyváradi inspek- toratus alá tartozó iskolákból. A fő, hogy a Nép- szövetség ott járó kiküldöttje elragadtatással beszélt a túlzásig menő oláh megértésről és engedékenységről (? !) Si duo Faeiunt idem ! Háború előtt, tehát az úgynevezett leghevesebb magyar sovinizmus korában oláh, szerb és tót főiskolai ifjúsági egyesületek minden gáncs nélkül fennállhattak egyetemeinkkel kapcsolatban. Hírhedtté tette magát ezidőben a Petru Maior nevű oláh ifjúsági egyesület, melyet azonban sem a magyar kormánynak, sem az egyetemi rektornak Vármegyei rendkívüli közgyűlés. Mindenki Békésmegyéröl beszél. (Budapesti levél.)
