Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-11-03 / 87. szám
VVF1II. évfolyam 87. szám. Szerda fiynla, 1096. november 3 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, Szerkesztőség, kiadöhivata Gyulán, Templom tér Dóba; János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részéi illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1060 borona. j Felelős szerkesztő: D6MY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Lukács György nemze a felsőházi javaslatról. Mint minden nagyjelentőségű alkalommal, úgy most is, a felsőházi javaslat vitájánál felszólalt a nemzetgyűlésen városunk képviselője. Beszédét, amelyet a többségi párt nagy tetszéssel fogadott s amely az ellenzék komoly részéről is méltánylásra talált, a fővárosi lapok nyomán az alábbiakban ismertetjük. Lukács György elsősorban foglalkozik a vita során eddig elhangzott ellenzéki megjegyzésekkel. Méltányolja Apponyi Albert grófnak azt a kívánságát, hogy a munkásság is képviselve legyen a felsőházban, de nagyon nehéz a formát megtalálni ennek a kívánságnak a teljesítésére. Nincs ugyanis meg az a testület, amelyből való képviselőt a felsőházba beválasztani lehetne. Jóakarattal kivánja a kormány s az egységespárt a megoldást ebben a kérdés- ben s ha ezt a megoldást meg lehet találni, akkor hozzájárulnak. Rakovszkyval szemben azt mondja, hogy az 1920. I. t.-c. pontosan megállapította a kormányzó hatáskörét, aki királyi jogokat gyakorol némi korlátozással. Külön fel vannak sorolva azok a jogok, amelyeket a kormányzó nem gyakorolhat. Tisztviselőket életfogytiglan kinevezhet. Nem lehet tehát észrevételt tenni az ellen, hogy a viszonylag jelentéktelen felsőházi kinevezést biztosítják a kormányzónak. A miniszterelnök ama kijelentése, hogy az életben levő és a király által kinevezett főrendek helyet kapnak a kormányzó által kinevezett felsőházi tagok között, minden alkotmányosan érző politikust kielégíthet. Hajlandó hozzájárulni Rakovszky Istvánnak ahhoz a kívánságához, hogy a felsőházi tagok sorába nők is kinevezbetők legyenek. Polemizál Reinprecht Antalnak a köztársasági államformáról mondott beszóaével. Kijelenti, hogy a magyar népből hiányzik a köztársasági mentalitás. Lukács György rámutat ezután arra, hogy a javaslat tárgyalása sürgős, mert ezzel a javaslattal betetőzik a konszolidáció munkáját és hely reál litják az anyagi jogfolytonosságot. Az alaki jogfolytonosságot nem állítja teljesen hely re ez a javaslat. Azt az időt, amikor ezt megtehettük volna, felhasználatlanul hagytuk. 1920 ban helyesebb lett volna ösz- szehivni a főrendiházat és a kópviselóházat 1918 iki alakulatában. Ez a javaslat nem más, mint az államhatalom további gyakorlásának rendezése. A nemzetgyűlés a felsőházi javaslat elfogadásával leteszi a zárókövet az önmaga működésére és átadja helyét a szuverenitás első alkotmányos tényezőjének, a képviselőháznak, amely szuverónitást a második alkotmányos tényezővel, a felsőházzal együttesen fogja képviselni. Ez lesz a Beth- len-féle konszolidáció befejezése. Az igy helyreállott jogfolytonosság egyik legközelebbi feladata volna aztán a kormányzóval együtt visszamenőleg szankcionálni a nemzetgyűlés eddigi működését. Ha a nemzetnek sikerül a főhatalom egyik tényezőjét, a kétkamarás törvényhozást restaurálni, nagyban nő a reménységünk, hogy az alkotmányosság másik tényezőjének, a királyságnak kérdése is rendeztessék. Majd tovább igy folytatja képviselőnk : Csak szomszédaink vannak abbau a tévhitben, hogy ők befolyásolhatnak benuünket a királykérdésben. A nemzetnek más a felfogása. A nemzet szilárd akarata, hogy ebben a kérdésben semmiféle külső akaratuak nem enged. Bevárjuk azt az időt, amig viszonyaink teljesen konszolidáltak lesznek, akkor nyugodtan trónra ültethetjük a királyt. Addig nyugodtan lehetünk, mert a kormányzó ur kellő gonddal őrködik a nemzet érdekein és távoltartja mindazokat a bajokat, amelyek trónüresedós alkalmával érhetik a nemzetet. Minél inkább sikerül a befolyási tendenciát visszaszorítani, annál közelebb van az az idő, amikor teljesen szabad akarattal határozhatunk a királykérdésben. Mert ha van kérdés, amely a nemzet leg- bölcsebb megfontolását igényli, akkor a ki- rálykérdós az. Beszéde végén azokkal a hírekkel foglalkozik, amelyek szerint a nemzetgyűlés uj választások kiírása nélkül helyén marad és átalakul országgyűléssé. Ez a nemzetgyűlésnek egyenes megvádolása azzal, hogy egy paragrafus utján akarja meghosszabbítani saját életét, arai az alkotmáuyosság alapvető princípiumába ütközik. Gyávaság volna, ha a nemzetgyűlés nem merné akaratát nyiltau kifejezni és nem merne uj választások elé menni. A mandátumokat nem szabad meghosszabbítani. Miután a felsőház kidomborítja, hogy Magyarország ragaszkodik ezeréves alkotmányához és a fokozatos fellépést nem akarja kockáztatni bizonytalan kísérletezésekkel, a javaslatot elfogadja. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosán üdvözlib.) Képviselőnk, amint látjuk, tiltakozik a nemzetgyűlés mandátumának meghosszabbítása ellen, amelyet gyávaságnak nevez. Egész lényéhez méltó férfiassággal jelenti ki, hogy „a mandátumokat nem szabad meghosz- szabbitaniu. Ezt csak olyan képviselő teheti meg, eki bátran áll választói elé, mert tudja, és tudják a választók, hogy amire megválasztásakor fogadalmat tett, azt biven meg is tartotta. Bent a nemzetgyűlésen és ha szükség volt reá, a külföldön is hangoztatta súlyos, komoly érveit abban az irányban, amelyet az ország, a nemzet talpraállása érdekében helyesnek tartotK Hiszen abban a megbecsülésben, amelyet a nemzet a külföld, az eddig javarészt ellenséges külföld előtt elért s amely szintén közelebb vezetett minket a konszolidációhoz, része van képviselőnk meggyőző, az igazságot feltáró külföldi működésének is. KÖLCSÖNT «leső kamat mellett folyósítunk NEMZETI HITELINTÉZET GYULAI FIÓKJA (Városházával szemben) • •
