Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-10-30 / 86. szám

2 Békés 1926. október 30.-A Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület lakásakciója. Műit számunkban megjelent cikkünkre a következő levelet vettük : A „Békés“ tekintetes szerkesztőségének Helyben. Becses lapjuk folyó hó 16-iki számában megjelent cikk és az e hó 23-án közölt levél olvasása után szükségesnek mutatkozik, hogy a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület la­kásépítő akcióját — egyelőre csak nagyjában — ismertessem. Yaló az, hogy az intézet igazgatósága elvi határozatot hozott, melyszerint az úgy­nevezett Bak-major területén (a vasúti állo­más mellett) 25—30 villaszerű házból álló tisztviselőtelepet létesit. Ez a terület magas fekvésű, nem vizenyős, tehát egészséges, a város bármely pontjához 15 — 15 percnyire fekszik; a motoros forgalomba minden na­gyobb nehézség nélkül lesz bekapcsolható. Ha tervünk egyébként megvalósítható lesz, a házak terméskő alapon téglából épít­tetnek, az utcák egyidejűleg betonjárdával burkoltainak, villanyvilágítással láttatnak el és a lehetőség szerint minden ház vízveze­tékkel lesz felszerelve. Szándékunk 2 és 3 szobás lakások építése, de kívánságra nagyobb lakásokat is építenénk. A tömegszerü építkezés folytán lényeges megtakarítások érhetők el, tehát a házak vételára a normálisnál tetemesen alacsonyabb lesz. A szerződés megkötésekor a vételár kisebb hányada lesz lefizetendő, mig a vé­telár hátralékra igen kedvező, 20—25 éves kölcsönt folyósítanánk, úgy hogy az évi annui­tás nem haladná meg a szabadforgalomban kialakulandó két három szobás lakások ha­szonbérét. Előnyös lesz a kölcsön még azért A pilisvörösvári mandátum átadását követő banketten, több üdvözlő beszéd után, Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett szólásra és a következő nagyjelentőségű beszédet mondta : — A Pilisvörösvárott lezajlott pótválasztás­ban szimptomát vélek felfedezni. Azt a reménye­met merítem ebből, hogy az ország közvéle­ménye és közhangulata kezdi megérteni és értékelni azt a politikát, amelyet személyemben én, mint a kormány el­nöke képviselek. Kétszeres jelentősége van en­nek a választásnak, mert Pest közelében zajlott le, ahol részben nagy szocialista tömegek vannak. — Ha uj választás lesz, az általános vá­lasztások során ez a politikai többség újból je­lentkezni fog és újból diadalra viszi a maga zászlaját. — Hétfőn délelőtt — mondotta ezután a miniszterelnök — Apponyi Albert gróf nagyobb beszédet mondott, amelyben azt hangoztatta, hogy mi forradalmi alapon csinálunk reakciót, holott az ellenzék egyrésze a jogfolytonosság alapján csinál demokráciát. — Mi nem forradalmi alapon állunk. Mi nem a reakció, hanem az élet alapján állunk, annak a demokrációnak az alapján, mely magának érvényesülést követel és amely nemzeti alapon is, mert sem hatósági garanciával, sem lak­bér lefoglalással, vagy fizetés letiltással, sem életbiztosítással nem akarjuk komplikálni, ami tetemes költség megtakarítást jelent. Sokak megnyugtatására helyesbbitenem kell a múltkori cikk egyik részét, nevezete­sen nem kívánjuk függővé tenni a házvételt az igénylők foglalkozásától, tehát nem köz- tisztviselők is, sőt bármily foglalkozású, kellő személyi garanciával bíró egyének je­lentkezését is elfogadjuk. ' Akciónk, amely ha megvalósulhat, nem csak a város fejlődését mozdítaná elő hatásosait, hanem Gyula város gazdasági éle­tében is kedvező hatást váltana ki, amennyi­ben panaszokkal teli iparosaink több hónapra el lennének látva munkával. Szándékunk ugyanis az, hogy megfelelő ajánlat esetén, kizárólag helybeli vállalkozókkal és iparo­sokkal építtessünk. Figyelmet érdemel még végül az is, hogy ezen kis városrész felépül­tével Gyulán a lakáskérdés megoldást nyer. Minden nagyobb zökkenő nélkül, kellemetlen zavarok elkerülésével lehetne áttérni a sza­bad forgalomra, sőt a szabad forgalomban kialakulandó lakásbérekre is mérséklő hatást fog gyakorolni. A kérdés könnyebb megoldását szolgál­ná, ha ezen építési akciónkba bekapcsolódni szándékozók ebbeli kívánságaikat már közöl­nék az intézettel, kérem tehát az érdeklődő­ket, hogy jelentsék be igényeiket, hogy az előjegyzéseket — minden kötelezettség nél­kül — megejthessük. Fogadja szerkesztő ur, nagyrabecsülésem kifejezését s vagyok tisztelő hive akar haladni és tovább fejlődni, építve a meg ■ levő fundamentumokat, nem érvényesülést ke­resve a saját tömegei számára. — Mi népies politikát követünk, a mi pár tunkban kisgazdák foglalnak helyet. Az igazi demokrácia abban áll, hogy a nép tömegeit részesítjük a hatalomból, a politika elvek követéséből, azoknak az elvek­nek a követéséből, amelyek ennek a nemzetnek a javára szolgálnak. A demokrácia az én felfo­gásom szerint abban áll, hogy neveljük a tö­megeket. Mert nem hull a demokrácia ingyen a nép ölébe. Ezért meg kell küzdeni és elsősorban meg kell szerezni a szükséges önfegyelmet — Első kötelessége — folytatta emelt han­gon a miniszterelnök — annak az államférfiu- nak, aki azt mondja, hogy demokratikus alapon áll, hogy a népet kötelességeire figyelmeztesse saját hazájával, nemzetével, gyer> mekével és jövőjével szemben Első kötelessége, hogy a nép tudatába bele- vigye, hogy nemcsak jogokkal él, hanem felelős­séggel is. Ezt a felelősséget nevelni kell, a fele­lősségérzetnek a nevelése az egyedüli demokra­tikus politika, nem pedig a kárhozatos jelszavak hirdetése. Ezt a politikát követjük és ezt akar­juk követni a jövőben is. Halottak napján. Irta: PROKOP SÁNDOR plébános. Mécsest, gyertyát gyújtunk halottaink, sze­retteink sirja felett Megemlékezünk róluk. Imát küldünk a Mindenhatóhoz, hogy enyhítse fáj­dalmukat. Szép szokás megemlékezni az elhuny­takról, „szent és üdvös gondolat a halottakért imádkozni“ — mint az írás mondja. Es mi az írás szavára hallgatunk. Kimentünk mi eddig is a temetőbe halottak estéjén, kimentünk minden esztendőben, de né­hány esztendő óta valami különös, meleg őszinte érzéssel szivünkben keressük fel a temetőkertet. Mert nemcsak csendes temetőinkben nyugvókért akarunk imádkozni. Imádkozni akarunk azokért is, kik messze idegenben, idegen hantok alatt nyugosznak a magyar hazáért Es tesszük ezt immár nyolc hosszú éven át. mert annyi ideje már e nemzet mártiriumán tk. Nyo'c hosszú éve. hogy gyászba öltözve, szomorú szívvel járutk, kelünk, könnyeket ontunk hazánk, a rnegtépett, szétdarabolt Magyarország és idegen mezők, er­dők felett jelte’eo sírjaiban pihenő drága hőseinkért. Ősz van. Bánatos őszi szellők jönnek on­nan a Kárpátok felől, Erdélyből, A Doberdóból és hoznak valamit: üzenetet, az övékét, kik ott estek el heves csaták vérmezején s még most is ott pihennek. Üzenetet hoznak, sokatmondót, szivbemarkolót. „Katonákat, hősöket sirató édes anyák ne sírjatok, nyugodjatok meg Isten szent akatatában. Ez a nap az, melyen nem szabad elfelejtenetek, hogy magyar anyák vagytok. Álljon szemetek előtt az a pogány római anya, aki harcba menő fia kezébe e szavakkal nyújtotta a pajzsot: ezen a pajzson, vagy ezzel. Nyugodjatok meg, mert fiaitok nem véreztek hiába, a mag, melyet el­vetettetek, nem esett kősziklára.“ „Es ti drága hitveseink, szeretett árváink ne feledjétek, hogy sorsüldözött vértanú nemzet vagyunk. A föld, melyen jártok sok-sok vértől, könnytől ázott. Vigyázzatok, hogy a sok vér, a könny ne egy szomorú jövőnek, hanem egy szebb, boldogabb életnek legyenek drága gyön­gyei.“ „Ti honfiak, jóbarátaink! Tihozzátok is szólunk, nektek is van mondanivalónk Félre már egyszer a közönnyel, a nemtörődömséggel. A hazáért mindent? Ezt mi átéreztük és mindent odaadtunk a hazáért. Ne hallgassatok álprófétákra, közömbös lelkekre, kik azzal ámítanak titeket, hogyhát úgyis minden hiába, itt már nem lehet segíteni, az országot elvesztettük, romlás pusz­tulás a végünk Nincs igazuk! Mi üzenjük ezt nektek. Igen azt üzenjük, hogy ma a legnagyobb baj nem az, hogy mindent elvesztettünk, — a legnagyobb baj az, hogy elvesztettük önbizal­munkat, elvesztettük a magyar becsület és tiszta erkölcsű lelkeknek integritását. Ma már nincs lelkesedés, annál több a haszontalan, léha sem­mittevés. Pedig, ha valamikor, úgy most, ma- kell magyarrá lennünk mindenben, gondolkozás­ban, tetteinkben, magyarrá a családi élet és munka tűzhelyén. Ti még emlékeztek rá, ki volt a magyar katona. Ti tudjátok — hiszen velük szenvedtetek, harcoltatok — hogy egy egész .vi­lág kellett hozzá, hogy térdre kényszerítsék. Ti ezt nagyon jól tudjátok, azért igy is érezzétek és gondolkozzatok. Esküt várunk tőletek, hogy igy fogtok cselekedni, mert csak igy lesz édes a pihenésünk, igy lesz könnyű sirhantunk.“ így beszélnek, igy szólnak hozzánk a mi drága hőseink. Es nekünk meg kellene hallgatni minden szavukat. Es vájjon hallgatni fogjuk e ? Es hallgattuk-e nyolc éven keresztül ? Szomorúan kell bevallanunk, hogy nem. Ti meghalni tudta tok a hazáért egymás mellett harcolva, mi egy­más mellett dolgozni sem tudunk érte. Ma keve­sen vannak, akik bátran odavágják a sors sze­mébe : „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért . . .“ Ma nem a haza sorsa gyötör sok sok embert: saját önző célját a haza célja TAR ANTAL. a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület vezérigazgatója. Bethlen győzelmet vár. A miniszterelnök kijelentette, hogy nem áll forradalmi alapon. Népies politikát akar, de a demokráciára előbb nevelni kell az ország népét.

Next

/
Thumbnails
Contents