Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-10-16 / 82. szám

L¥1II évfolyam 83. szám. Szombat Ctyula, 1936. október 16. Előfizetési árak: Negyedévre: Melyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT HSTILAP Szerkesztőség, kiadébivata Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1560 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton­Az alispán. Békésvárnoegye törvényhatósági bizott­ságának tegnapi közgyűlésén, melynek lefo­lyásáról külön cikkben emlékezünk meg, dr. Major Simon ügyvéd, törvényhatósági bizott­sági tag a következő nagyhatású beszédet mondotta : Mint csöndes szemlélő és hallgatag megyebizottsági tag e terem falai között éveken át föl nem szólaltam. Gyűjtöttem itt tapasztalatokat és maradandó emlékeket. Emlékezem nemes tusákra és küzdel­mekre a közjó érdekében ; emlékezem vissza­tetsző személyi harcokra és torzsalkodásokra; emlékezem fényes ünnepségekre ; emlékezem lesújtó, majd fölemelő történelmi aktusokra; emlékezem végül a közbecsülésnek viharosan lelkes megnyilvánulására. A dolgozó és érdemes ember legnagyobb jutalma a közbecsülés. Ezt a kincset nyújtotta oda Békésvár­megye törvényhatósági bizottsága két ülésé­ben is egy szívvel-lélekkel, csaknem a »vitám et sanguinem« pozsonyi diétái hangulatában az ő nagyon becsült és tisztelt alispánjának, dr. Daimel Sándornak oly gyönyörű méltatá­sok és ünneplés közepette, hogy nekem mint idealistának, a jelenet átélése alatt lelkem az örömtől beléreszketett. Az érdem elismerésénél törvényhatósá­gunk meg nem állott, hanem éppen a vár­megye jól megfontolt érdekében alispánját a törvényhatóság élén továbbra is megtartani kívánta. E kívánságot a belügyminiszter ur Őnagyméltósága előtt remekül megszerkesz­tett föliratokban és számos illusztris tagból álló küldöttsége utján is tolmácsolta. A küldöttség vezetői a vármegye elő­kelő nemzetgyűlési képviselői voltak. A vár­megye kívánságát illetően a miniszteri Ígéret biztató is volt. Ennek ellenére lejött a most ismerte­tett minisztertanácsi nyugdíjazó rendelet, amely nemcsak lekicsinylő, hanem rideg is. Én a vármegye tekintélyének lekicsiny­lését és egyenes megcsorbítását látom abban, hogy a minisztertanács a törvényhatósági bi­zottságnak olyannyira megindokolt egységes akaratát a közérdek, nevezetesen a vármegye jelentős érdekei szempontjából figyelemre nem méltatta, hanem azzal egyenesen szembe­helyezkedve határozta el a mi lelkesedéssel körülövezett alispánunk nyugdíjazását. Kérdem, hogy mit vétett a magas kor­mány ellen a mi vármegyénk, hogy akaratát és pedig egységesen megnyilvánult és ko­moly formákban feltárt akaratát oly ridegen és mostohán semmibe sem veszi ?! Kérdem, hogy amikor más törvényható­ságoknak kevesebb súllyal tolmácsolt akara­tára azok alispánjai visszatartattak, akkor miért kellene a mi alispánunknak helyéről távoznia ? ! Ilyen elbánásba Békésvármegye törvény­hatósági bizottsága bele nem nyugodhatik. Nem akkor, ha van még egy csipetnyi önér­zet és nem lett úrrá fölötte a lassú halált jelentő közöny. Éu jól emlékezem arra, hogy ez a tör­vényhatóság, mint egy ember foglalt állást alispánunk visszatartása mellett. Jól emlékezem, hogy az akarásban egyek voltunk itt valamennyien, a főnemesektől kezdve minden rendű és rangú megyebizott­sági tag. Jól emlékezem, hogy még az egy­házak lelkes papjai is külön méltatták alis­pánunk érdemeit, fejet hajtván előtte azért, hogy a néppel és pedig a szegény nép ügyes­bajaival is fáradhatlanul és megértéssel fog­lalkozott és foglalkozik. Úgy mondom, hogyha ez a terem tü­körterem volna, pirulva látnok meg magun­kat falai tükrében, mert hogy a mi akara­tunkat és jól indokolt kívánságainkat a ma­gas kormány egyszerűen figyelmen kivül hagyta ! Állítom, hogy e törvényhatósági bizott­ság tagjai valamennyien nyiltszivü és őszinte férfiak és nem alakoskodó, lárvás legények ! Állítom, hogy alispánunk mellett nem szenvelgésből, hanem meggyőződésből tüntet­tünk és foglaltunk állást! (Saj. tud.) Gyula város képviselőtestülete is éppen úgy, mint minden más városé és tör­vényhatóságé, túlélte magát. Ennek következté­ben több város nemcsak alkotmányjogi, de egyéb fontos közérdekre való tekintettel is lépé­seket tett a belügyi kormánynál, a jelenlegi kép­viselőtestületek feloszlatása és az uj képviselő- testületi választás elrendelése érdekében. A pol­gárság ugyanis legutóbb a háború kitörése előtt választotta meg a közügyek intézésére hivatott városatyákat, kik a községi törvény értelmében már rég elvesztették képviselői jogosultságukat és csak egy átmeneti állapotot szabályozó tör­vény értelmében ülhetnek még helyeiken. Az 1886. évi XXII. t. c., az úgynevezett községi törvény szerint ugyanis a rendezett ta nácsu városok képviselőtestülete hat évenként Állítom, hogy mi nem olyan fáklyásme­netet kívántunk rendezni, hogy annak csak a koromja és füstje maradjon meg emlék gyanánt! Allitom, hogy a törvényhatóságnak az alispán urat ünneplő és érdemeit méltató szó­nokai nem hasbeszélők, hanem ércszavu, ki­váló férfiak voltak ! Állítom, hogy a törvényhatósági bizott­ság tagjai nem gerinctelen puhányok, hanem komoly hazafiak ! Állítom ezekután és fennen hangozta­tom, hogy a vármegye közakaratának meg­nyilvánulását a magas kormány tiszteletben tartani köteles, mi okból javaslom, hogy az alispán urat nyugdíjazó minisztertanácsi ren­deletet a törvényhatósági bizottság ne vegye tudomásul, mivel ezt követeli a vármegye érdeke, mivel ezt követeli történelmi múltja és jelene, mivel ezt követeli a fölemelt fő, gerinc és önérzet és ezt követeli, ezt paran­csolja végül a vármegyei törvényhatósági bi­zottság becsülete ! ! Indítványozom ezekután : írjon fel újból a törvényhatósági bizottság a magas kor­mányhoz, hogy az alispán urat nyugdíjazó rendeletét újabb megfontolással vegye revízió alá és hozza meg döntését oly értelemben, amely Békésvármegye törvényhatósági bizott­sága óhajtásának és akaratának éppen a köz­érdek figyelemmel tartása szempontjából meg­felel. restaurálandó. Egy háborús törvény meghosz- szabbitotta a választás érvényességét és ezt az állapotot véglegesítette azután az 1920. évi VII. t.c, mely a városi választott tisztviselők hivatali meghosszabbításáról szól ugyan, de mivel azt mondja, hogy a rendezett tanácsú városok tiszt­viselőinek lejárt, vagy ezután lejáró megbízatása mindaddig hatályban marad, mig az uj törvény alapján meg­alakítandó képviselőtestület álta­lános tisztujitást nem tart. A városok megmozdulására a belügymi­nisztérium illetékes ügyosztályának főnöke érdeklődésekre most kijelentette, hogy a nemzetgyűlés az ősz folyamán a főrendiház reformja után meg­alkotja a vármegyei és községi választójog! törvényt, úgy, hogy Lemondott a kormány. Bethlen István gróf és kormánya a frankpörrel kapcso­latban felajánlotta lemondását a kormányzónak. A lemondás csak formális. A kormányzó újra gróf Bethlent bízza meg a kabinetalakitással. A kormányzó ma több politikust kihallga­táson fogadott. Az uj miniszteri lista szombaton jelenik meg a hivatalos lapban. Gyula város uj parlamentje.

Next

/
Thumbnails
Contents