Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)

1926-09-29 / 77. szám

V L11II. évfolyam 77. Kzám. Szerda Cljnla, 1926. szeptember 29 Előfizetési árak: Negyedévre: ieíybeH . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Szerkesztőség, kiadéliivata Gyulán, Templom-tér Dóba; János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Hirdetési dij elSre Sietendő. POLITIKAI, TÁBKAHAI.MI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1060 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Rakovszky belügyminiszter bekapcsolódott a politikai életbe. Kolozsvári jelentés szerint nem felel meg a valóságnak az a hir, hogy a belügyminisz­ter egészségi állapotára való tekintettel vissza akar lépni a politikától. Ma délelölt ugyanis kijelentette a miniszter, hogy addig is, amig visszatérhet a fővárosba, foglalkozni kíván a belügyi tárca ügyeivel (Saj. lúd) A tavalyi árvízkatasztrófa még élénk emlékezetében él mindenkinek. A rom­boló ár tanyákat és falvakat sodort el s az egész vidék a pusztulás szomorú képét mu­tatta Állami és társadalmi segítséggel és a közigazgatás vezetőinek pihenés nélküli, sza­kadatlan munkája következtében az árviz ál tál sulytott vidék újra épült. Rövid egy óv alatt kétszáz uj ház épült Vésztőn és környé­kén és a nagy csapásnak már nyomai is alig láthatók. A hálás vésztőiek és okányiak Békés- vármegye főispánját dr. Kovacsics Dezsőt, ki az árvízvédelmi munkálatokat éjjel nappal vezette és irányította — díszpolgárukká válasz­tották és a múlt szombaton fényes ünnepség keretében adták át a díszpolgári oklevelet Vésztőn, a községházán. Az ünnepség lefolyó­tól tudófcitónk a következőket jelenti: Vésztő község fellobogózva, ünnepélye­sen, díszítve várta a vármegye minden részéből odasereglő vendégeket, kiknek soraiban ott volt Temesváry Imre, a kerület képviselője, Beiiczey Géza nagybirtokos, dr. Konkoly Tihamér vármegyei főjegyzővel élén a vár­megye egész tisztikara, továbbá Kiss László, Moldoványi János, dr. Vangyel Endre, Mar chall Ferenc dr., Z eh Károly dr. főszolga- birák, Horemusz István műszaki tanácsos, Szepessy Artur erdőtanácsos, Múzsái János szeghalmi járásbirósági elnök, Tőrök Gábor dr., Jkrich Arnold kir. közjegyző, Harsányi Pál ref esperes, vitéz Szabó Jernő, gróf' Pálfy József dr, Reck Géza nagybirtokos, továbbá Békém alia és Gyula vörös küldöttsége (Hetlin­ger főjegyző, Oláh tanácsos és Bagi főmérnök) majd Szeghalom, Békés, Orosháza, Okány, Mezőberény, Köröstarcsa, Kétegyháza, Körös- ladány, Füzesgyarmat stb községek jegyzői és bírái. Vésztőn, a községháza előtt Kiss László főszolgabíró üdvözölte a főispánt és vele ér kező családját. A főispánnónak és leányának gyönyörű csokrot adtak át az ünnepnap em lékére. A főispán s az egybegyült vendégsereg, mely körülbelül 280 főre volt tehető — meg­tekintette az uiraépült Vésztőt s a Vésztő község melletti telepet, melyet Kovacsics-fal- vának kereszteltek el. A díszpolgári oklevelet átadó diszköz gyűlés délután 5 órakor kezdődött Tardy La­jos főjegyző üdvözölte a főispánt Megemlítette Éppen ezért a román kormány hozzá­járulásával magához kérette Kószó István belügyi államtitkárt, mert több javaslatot akar a nemzetgyűlés őszi ülésszaka elé terjeszteni. A belügyminiszter, hir szerint két-három hét muiva hagyja el a szanatóriumot. a tavalyi gyászos karácsonyi napokat, majd leszögezte a főispán emberfeletti munkáját a vész és ujáépités idejéD. Kérte végül a főis­pánt hogy fogadja szívesen azt, amit Vésztő község hálája szerény kifejezéseként nyújthat, — a díszpolgári oklevelet. A főispán n8gy és hatásos beszédben válaszolt. Majd így szólt: — Az uj házak falain belül nemcsak a búbos kemence, hanem a magyar nemzeti szolidaritás tüze is melegít. A vész idejéa össze tudott fogni magyar a magyarral s meg­tudta fékezni az elemeket is. Intő és biztató példa ez a jövőre is. Ért engem már több ki­tüntetés, de azok keresztjének aranya elhal­ványult ; ennek a kitüntetésnek az aranya mindig ragyogni fog, mert a szivek kohójában fogant. Életem legszebb eredményének te­kintem, bogy szivemnek szeretetót és tenni- akarását igy viszonozták. A főispán szavai után Elek Sándor oká- nyi református pap nyújtotta át Okány köz­ség díszpolgári oklevelét A főispán válaszá ban kiemelte, hogy kettős értékűnek tartja e kitüntetést, mely vármegyéjének határain kí­vülről éri, de érdemét jórészben kénytelen visszahárítani dr. Zieh Károly főszolgabíró vezetésével ideálisan működő tisztviselői karra. A díszközgyűlés ezzel a Himnusz elónek- lése után a főispán lelkes éltetésével véget ért. A gyönyörű díszpolgári oklevelet Kner Izidor gyomai aranykoszorus mester készítette. Este a kaszinó termeiben rendezett ban­kett fejezte be az ünnepséget. A hatalmas nagyterem szűknek bizonyult a jelentkezett közel 300 vendég elhelyezésére. Négyféle paprikás volt: borjú, marha, sertés és csirke. A vacsorát úrasszonyok szolgálták fel Petry Jó zsefnó vezetésével. Az első felköszöntőt Kiss László főszolga­bíró mondta a kormányzóra. Tarái László fő­jegyző igen kedves, meleghangú, tartalmas beszédben a község uj polgárát éltette. Gönczy Béla szép beszédben a főispán feleségét üd­vözölte. Konkoly Tihamér bensőséges, lendüle­tes szavakkal a vármegye közönségének és tisztikarának ragaszkodását tolmácsolta. Zolnay J. ref. lelkész igen lelkes szavai után Zöldy János dr. várm főorvosnak egy hangulatos verses üdvözletét olvasta fel Márki Barna fő jegyző. Korniss Géza csabai kulturtanácsnok után Harsányi Pál ref. esperes beszólt nagy tetszés mellett. Nem riadó a magyar legitimisták mozgalma, bár lehetne az is. Lehetne, mert a legitimitás eszméjé­nek könnyelmű sutba dobása könnyen az eddigieknél is nagyobb és súlyosabb követ­kezményekkel járó katasztréfákba sodorhatja a nemzetet. Ez a legitimisták meggyőződése és ha e meggyőződésükben riadót fújnának is, nincs magyar ember, akinek joga lehetne ezért köret dobni reájuk. A történelem régen megállapította, a legújabb vizsgálódások pedig még jobban megerősítették, hogy Mohács nem azért lett a nemzet sirja, mert elesett ott egy sereg főur és jó pár ezer magyar vitéz, sőt nem is azért, mert elesett a király is, hanem egyedül és kizárólag csak azért, mert a ki­rállyal együtt kipusztult a dinasztia is. Ha II. Lajos élre tér vissza Budára, vagy ha törvényes örököse marad, a „mohácsi véss“ gyászos történelmi fogalma mindörökre isme­retlen marad. A legitimisták nem akarják, hogy a jövő történetírás kénytelen legyen megállapítani, hogy nem október 31 e, nem a Wilson-féle hamis önrendelkezési elv ér­vényre juttatása és nem is a trianoni béke- diktátum okozták az ezeréves magyar állam bukását, hanem mindezen gyilkosainknak ama közös diadala, hogy száműzették trónjáról a magyar királyt és dinasztiát. A belső felforgatóknak, a földeinkre éhes szomszédainknak egyaránt az volt a leg­főbb törekvésük, hogy a magyar királyi trónt feldöntsék és az uralkodóházat száműzzék. Minden józan észszel megáldott magyar em­bert már ez a tény magában is gondolkodóba ejtheti. Ki kétkednék afelől, hogy kapzsi szomszédaink csak akkor hajtották nyugodtan pihenőre fejüket, mikor a magyar királyt az angol gőzös vitte messze idegenbe és az or­szág törvényei közé volt iktatva az a másik diktátum, amelyet most némelyek olyan lelki - ismeretesen akarnak megtartani és megtar­tatni. Lehet-e jóllakott szomszédaink eme megnyugvása a mi nyugalmunk, lehet-e az ő örömük a mi reménységünk és lelkesedhe­tünk-e mi azért, amire ők olyau uagyon vá­gyakoztak ? Nem bocsátkozhatunk közjogi vitákba azokkal, akik azt állítják, hogy az 1921. évi XLVII. t.-c. épen olyan törvény, mint a többi más magyar törvény, mert minden be­csületes magyar ember lelke felháborodva tiltakoznék az ellen, ha közjogi alapon akarnék kimutatni azt, hogy Magyarországon törvényhozó faktor lehet az ellenség. — Csak egyszerűen arra mutatuuk reá, hogyha az 1921. évi XLVII. t.-c. alakilag és jog­hatályában épen olyan törvény, mint a többi, amelyet minden magyar polgár tisztelni és Kovacsics főispán ünneplése. A vésztőiek és okányiak díszpolgári oklevele. Kétszáznyolcva- nan vettek részi az ünnepségen. — Békés és Biharvármegye küldöttsége. — Bankett.

Next

/
Thumbnails
Contents