Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-06-12 / 46. szám
\ 2 Békés A zivatar pusztításai a megyében. Megölte a villámcsapás. — Egy bicerei tanya földig égett. A hét elején Békésmegyébe'n átvonuló vihar, zivatar és jégeső nagy pusztításokat végzett. Újkígyóson Baláss Károly tanyáját gyújtotta fel a villám. Maga Balázs Károly is áldozatul esett. A villám agyonsujtotta. Gyarmatiig Gábor bicerei tanyáját a villám felgyújtotta. Az egész tanyaépülét földig leégett. A villám a csabai alsó legelőn is lecsapott. A villám itt egy gyereket és 6 darab tehenet ölt meg. Orosháza környékén nagy jégeső hullott. A vihar több helyen fákat döntött ki, de a ve - tésben is jelentékeny kárt okozott. Hétfőre hivják össze a nemzetgyűlést. Búd János pénzügyminiszter beszámol a Genfi tárgyalásokról. Bnd János pénzügyminiszter már szombaton itthon lesz és a nemzetgyűlés elnöke minden valószínűség szerint a vele való megbeszélés alapján hétfőre fogja összehívni a nemzetgyűlést. Az ellenzéki pártok körében az a gondolat vetődött fel, hogy mindjárt az első ülésen napirend előtti felszólalásban kérnek hiteles felvilágosítást a népszövetségi tanácskozás anyagáról. Valószínű, hogy Búd pénzügyminiszter azonnal válaszolni fog a felszólalásra. Felmerült az az ötlet is, hogy Apponyi Albert grófot kérik fel, hogy tegye szóvá a genfi taiácskozást a parlamentben. Az egységes párt rendkívül bizalommal viseltetik gróf Bethlen Istvánnal szemben, mig az ellenzéki sajtó a genfi sikereket kudarcnak akarja feltüntetni. Gyulai specialitás. Budapesten, az Egységespártban azt az értesülést nyertem, hogy gyulai Akarnokok vádat emeltek ellenem. A vád az, hogy hírlapírói működésemmel állandóan zavarom a város békéjét s igy a politikai békének is megbontására törekszem’>%^i. ... A vád súlyos, mert |ormanyT5mogató lapnak vagyok a szerkesztője,Ihabár arra soha sem vállalkoztam, hogy a |ormány minden intézkedése mellett szolgai Jnódon húzogassam a mindent dicsőítő nac/y harangot. Annyi bizonyos, hogy ktínyéradó gazdámmal szemben sem rejtettem véka alá meggyőződésemet s ha tévedtem, becsületesen és férfiasán elismertem hibámat. Nem voltam vörös, de nem voltam fehér sem. Nem jártam a Sorház-utcában és nem kopogtattam a főrabbi ajtaján. Nem tetszelegtem a kurzus favoritjai előtt és nem hirdettem a Gföndöes-kert pavilonjában, hogy minden zsidót a temetőben szeretnék látni. Nem rendeztem rendkívüli kiadást annak örömére, hogy a szerencsétlen életű magyar király hajója a halál felé vitorlázik és nem ültem össze naiv lelkű, hiszékeny, éretlen kamaszokkal vitázni afelett, hogy a Magyar Levente egyesülésnek semmi értelme nincs. Csak a háborúban fogtam fegyvert, de a forradalomban nem izgatott az Almásy grófok kastélya. Engem tehát górcső alá lehet venni politikailag, társadalmilag és etikai szempontból is. A múlt választáson (mert mindig ezzel hozakodnak elő) teljes erőmből és büszkén állíthatom, hogy nem eredmény nélkül, Ugrón Gábor felszólítására dolgoztam a demokrata-párt jelöltje mellett. Lukács György nagyrabecsült egyéniségét még a politikai harcok legszenvedélyesebb idején is a legnagyobb tiszteletben tartottam. Tanú erre a vármegye volt főispánja, a város közönsége, de maga Lukács György is, kinek akaratá- táyal és beleegyezésével hivattam meg szerkesztői állásomba. Felvetődik tehát a kérdés, hogy tulajdonkép mivel is zavarom én a város békéjét és mivel veszélyeztetem a politikai bástyák erősségét? A kérdésre nagyon egyszerű és könnyű a válasz. Jól látok, jól hallok s a politikai színház függönyét mindig akkor libbentem föl, amikor a készületlen és kvalitásnélküli szereplők még csak a rendező próbájukat tartják. Különösen fájhat ez az intriknsoknak, akik már a premier előtt csúfosan leszerepelnek. Ha az a küzdelem, melyet e politikai ripacsok ellen folytatok — ez lenne a politikai és társadalmi béke megbontása — akkor a vádat örömmel vállalom. Egyébként senkit sem kívánok elriasztani attól, hogy más hivatás és foglalkozás hijján a denunciálássál biztosítsa a maga sovány kenyerét. Vértezve vagyok a gyulai specialitások ellen. Oroszlány Gábor. rr^7 „KIRÁLY" 82 89 -• MOZGÓSZINHÁZ Telefon 82. GYULA. Telefon 82. 1926. évi juuius hó 13-áa, vasárnap délután 3/44, y47 és este y29 órakor líét nagy schláger! Újdonság ! Az éjszaka Fantomja kalandortörtónet 6 felvonásban. Főszereplő: RICHARD TALMADGE. Csókolj újra ... e vígjáték 7 felvonásban. Főszereplő: MARIE PREVOST. * Befőttéi üveget mindenféle alakban, nagyságban és minőségben legolcsóbban szerezheti be We mernél 476 1—5 Kossuth-tér. 1926. junius 12. Akik a halállal kacérkodnak... A világháború előtt történt: egy békésmegyei mezővároskában öngyilkossági epidémia tört ki hetenként újabb és újabb áldozatokat követelve. A 'legenyhébb szerelmi csalódás vagy megsértődése az önérzetnek elegendő volt ahhoz, hogy leány- avagy legény búcsút mondjon az életnek. A patikus, amikor éjjel fölzörgették, már eleve tudta, hogy ki jajgat küszöbe előtt. Amikor kinyitotta az ajtót, foszforfény világított a kései látogató szájából, aki most egyszerre megrémülve segítségért rimánkodott. Gyufát ivott, mint más előde; hiábavaló volt minden ellenszer, ő is elpusztult. Ekkor a főszolgabíró kiadta a rendeletet, amely szerint ezután az öngyilkosokat minden szertartás és ünnepi kiséret nélkül szabad csak eltemetni, nem is a halottak rendes nyugovó helyén, hanem a temető árkában Csoda történt: mintha ollóval vágták volna el, megszűnt az öngyilkossági epidémia. Eddigelé tudniillik az öngyilkos legényt avagy leányzót a mezővároska egész fiatalsága kisérte ki a temetőbe, a leányok fehér ruhában, a legények gyászfátyolos virágcsokorral mellényük nyílásában, a helybeli cigányzenekar az áldozat kedvelt nótáját húzta, a tanító ur elszavalta alkalmi költeményét, a kántor megfelelő rigmusokkal búcsúztatta az élet szökevényét. Minden temetés egy komédia volt, ahol az élők megjátszották önmagukat. Mihelyt a komédia lehetetlenné vált, nem akadt több öngyilkos Manapság, amikor az elernyedt idegerély, a közgazdasági nyomor és mindenekelőtt a megrendült hit mindenben, ami szent és nagy, meglepően nagy számarányban szállít önkéntes áldó - zatokat a halálnak, fokozottabb felelősséget vállal magára mindenki, aki egyes tragikus eseteket kiszínezve visz a nyilvánosság elé. Nem, az újságírás nemcsak mesterségem, de szenvedélyem is, annyira, hogy féltékeny önérzettel őrzöm e hivatás szabadságának határait. Mindazonáltal úgy érzem, mintha veszedelmes játékot űznénk, amikor bizonyos esetekben, amikor olcsó szenzáció kínálkozik, némileg felelőtlenül viselkedünk a méreg, a revolver, a Duna, a kötél vagy a gázcső áldozatai előtt. Amit ama békésmegyei mezővároska legényei és leányai miveitek az öngyilkossal, ugyanazt csinálja — nem egyszer! — a sajtó. Nem beszélek azokról az esetekről, amelyek jelentőségüknél fogva a nyilvánosság elé kívánkoznak, természetesen a köz érdekében tanulság szempontjából De ezer veszedelmet rejt magában a sajtó színes bőbeszédűsége, amikor a legegyénibb magánügyet, például: szerelmi katasztrófát novellizál olvasóinak reggeli kávéja mellé. Nem minden kigyulladt fantáziának affek- táltsága vezet öngyilkosságra, de bizonyos, hogy nem egy ilyen katasztrófa maradna el, ha nem kéjelegne előre a nyilvánosság gyászában az áldozat. Mint minden kacérkodás, a halállal való kacérkodás sem vezet minden egyes esetben a végzet örvényébe, de olthatatlanul ott hagyja nyomát a megmérgezett szivén. Elvégre, igaz, sokkal több ember lenne öngyilkosÉRia utólag személyesen élvezhetné a róla Írott tudósításokat és cikkeket. Ám igy is fölötte csábitó a nyilvánosság orgánumainak gyászpompája, amely az Entreprise de pompes funebres lélektani szerepére vállalkozván, kulisszákat állít ama szerencsétlenek számára, akik a meghalás gondolatával játszanak, nem rettenvén vissza a kacérság andalgó korzójától a temetőben. Gergely István. Úri szabósághoz Szekeres Bálint úri szabónál.
